Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1916-12-10 / 50. szám

XLIV. évfolyam. 50. »im. SzeKudrd, 1916. december 10 Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség: Fsrdőhiz-utca 1129. szám, boré a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telelőn II. Kiadóhivatal Telefon II. Uotoér-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemO hirdetések és pénzkOldemények intézendők. Felelős- szerkesztő: HORVÁTH IGNÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. I Előfizetési ir: Egész évre 12 K, Vi évre 6 K, *'« évre 3 K Számonként 24 fillér e láp nyomdájában, ! Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit torig 8 ko* róna, további sor 30 fillér. —■ Nyilttér: gármond so­ronként 40 fillér. Az ötödik hadikölcsön jegyzései lelkes lendülettel, hazafias meg- j értéssel indultak meg és bár a jegyzési j eredménynek siker tekintetében kétséges- j nek sem szabad lenni, mégis a kötelesség- j tudás fokozása és ébrentartása, tettekre serkentése bele kell, hogy tartozzék a mai ■agy idők krónikájába. Ezért irányítjuk ezúttal is lapunk ve­zető helyén olvasóközönségünk figyelmét a magunk részéről is a megindult kölcsön- jegyzésekre, mert a magyar sajtó minden­kor a nemzet lelkiismerete lévén, olvasó- közönségünk is bizonyára lelkiismereti kö­telességének tartja erejéhez képest annak előmozdítását, amit lelkiismerete diktál. Ma pedig minden a magyar névre érdemes, sót egyáltalán az életre és a le­vegőre érdemes embernek csak egyet diktál­hat a lelkiismerete: a maga részéről is, ha már nem a testi erejét és lelke harci hevét adja oda vagy adhatja oda a súlyos küzdelmekben egyetlen fia szolgálatait sem nélkülözhető hazának, úgy egyéb rendel­kezésére álló javaival, erőivel, vagyonának felhasználásra amúgy sem kerülő fölös részével, pénzével segítse a nehéz küzdelem győzelmes befejezését. Hányán adnák oda ingyen, váltságul összes vagyonukat, csakhogy megrövidítsék a háború borzalmainak elszenvedését!? És akkor 6 százalékos kamatjövede­lem biztosságával vonakodhatnának köl­csönadni megtakarított pénzeiket azok, a kik itt nálunk, szemeink előtt vagyonosod­nak, gyűjtenek gabona, marha, termelvé- nyek, bortermésük soha nem álmodott ma­gas áraiból tőkét maguknak, amely tőke azonban otthon dugdosva olyan, mint a parlagon heverő föld: semmit sem terem. Ellenben hadikölcsön kötvénybe iektetve 6 százalékos biztos kamatjövedelmet hajt. Tolnavármegye lakosságának fokozot­tabb mértékben hazafias kötelessége a hadi- l kölcsön frontján is méltónak bizonyulni ; azokhoz a dicső fiaihoz, akik a harci fron- ! ton állják helyüket úgy, hogy büszkék le- | hetünk reájuk. Mert hiszen a pénz, mit kölcsön kér | az állam, a hadviselés költségeire kell, tehát kell arra is, hogy a mi hős negy­vennégyeseink és 19-es honvédeink sem­miben hiányt ne láthassanak, hanem lás­sák az itthon levők kellő és habozás nél­küli készségét, hogy nekik: hős katonáink­nak és értük hős katonáinkért dolgozunk itthon és odaadjuk anyagi erőinket is a megkívánt mértékben. Keli arra, hogy ez a tronton és a front mögött kifejtett erő és elszántság végleg kiüsse már — ros­kadozó, végét járó ellenségeink kezéből az ellenünk emelt gyilkos fegyvereket. Ugyan, melyik magyar birtokos ter­melőt, gazdát boldogít a mai viszonyok között a halomra gyülemlett tengernyi pénz, mikor még mindig folyik a tenger­nyi vér, mert ádáz ellenségeink éppen arra számítanak, hogy minél tovább húzzák el végső vereségük elismerését, mert hátha addig a mi anyagi erőnk egyszer csak elapad. Két tevék Irta: Kupp Ilonka. Volga mentén magyar gyerek írja haza levelét, 9Orosz fogságm be keserű; az gyötri úgy a szivét , Ezer sóhajt, fájó könnyűt falumba ha kűldhetnék.. Édes Anyám, annyi kérdést e lapra ha tehetnék..." ... Megvan-e még a kis házam ? Falúvégi csendes viskó. Most, hogy már oly rég nem láttam. Tudom csak mily boldogító... Hát a pici kert virit-e ? Nyilnak-e a kék ibolyák ? Kinálják-e néha véle A szomszédék Piroskáját ? ... Tiszaparti fehér házban vén anyóka lapot ir. Lassan készülnek a betűk, százszorannyi könnyet sir. Hej, már hogyne sírna, mikor egyetlen fiának szól: Mikor ezt a fájó választ kell megírni hazulról! ... Omladozó lett a házunk, Mint sírban a fakoporsó. Fiam! Mióta elváltunk, Anyád halotthoz hasonló. Kertünkbe keresztfa tűzve, S alatta a kék ibolyák Gyászos koszorúba fűzve, Fedik a Piroska sírját... A Mikulás bácsi. December ran! SUrtt hópelyhek szállinkőz- nak alá, fehér lepel borítja a hántetőket, kopasz fák ágaira kis fehér csillagocskák rakodnak le, fehér a fold, fehérségtől tündöklik az egész ter­mészet. A természet e csendes némaságát egyezerre .«•h hanvna nvolrria I irm* KUfllritlu TltAtv meksereg hagyta ott az iskola padjait, kik most annál vigabban élvezik az arany szabadságot. — Egyik csoport hóval dobálja egymást és kipirslt arccal le le baknak a hóba, mások vigan csusz­káinak, koptatják cipőjüket és nézik az arra tovarebbenő csilingelő szánokat. Kétszeresen vigak most, hiszen nemsokára jön a Mikulás bácsi. Vájjon mit fog hozni, tana­kodnak a gyermekek ? Az egyik lovat szeretne, a másik cukorkákat, a harmadik képeskönyvet a igy tovább. Van ia rá kilátás, mert édesanyjuk biztatja őket, hogyha jók lesznek, zkkor elláto­gat hozzájuk az öreg, nagyszakálu bácsi. Hogy örttluek a szülők is, mikor gyerme­kik boldogságát látják. Az ötödik hadikölcsönre való minél nagyobb jegyzéssel mutathatja azonban meg mindenki ellenségeinknek, hogy ez a számítás hamis, mert mi pénzzel is győz­zük! És azután azaz Isten áldotta termé­szetrajzi fekvés, amely vármegyénk itthon maradt lakosságát abba a páratlanul elő­nyös helyzetbe hozta, hogy a háború bor­zalmainak és mérhetetlen károsodásainak megízlelése nélkül békésen Űzheti foglal­kozását és gyűjthet! össze súlyos ezresek­ben munkája gyümölcseit: szintén foko­zottabb jegyzésre kötelezi vármegyénk nagybirtokos, földraivelő, bortermelő és kereskedő lakosságát. Mert talán a min­denükből kifosztott erdélyi székely test­véreink jegyezzenek hadikölcsönt ? Erdélyi lapokban olvassuk, hogy az erdélyiek a földön futásból megóvott ösz- szes vagyonukat most hadikölcsönbe fek­tetik, mert annak 6 százalékos kamatait jelenlegi helyzetükben legelőnyösebbnek tartják. Erdélyi gazdag szászok és magyar érzelmű oláh birtokosok jegyeznek a hadi­kölcsönre. Hát akkor ne jegyeznének e tolnamegyeiek ? A termelők, általában s a kereskedők s valamennyiek között azok, akik katonai szolgálatuk alól szabadságolva, ideiglene­sen felmentve csinálnak olyan üzleteket, a minőről nem is álmodoztak. Ezeknek a felgyülemlett pénzeknek a felhasználását csak a béke mielőbbi eljöve­tele teszi majd lehetővé, ezt pedig csak a háború mielőbbi eredményes, sikeres be­Kőt kia gyermekét könnye« «Bernekkel ágyba fekteti, imádkosoak t mennyei Atyáhoa, hogy jöjjön hasa apa minői hamarabb. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel t vjQk a hátralék at összeg mielőbbi beküldésére« 'dH Kopognak. Ki jöhet ? ókét nem szokta meglátogatni senki. Nyílik az ajtó — egy sikol­tás — pár perc, félj és feleség egymás kaijába borai. • A beszélgetésnek se rége, te hossza. A kandallóban Tigan pattog a tűz, a családfőn- tartót nem viszik többet a karóba, háborúba. Bal keséről két úja hiányzik, de azért majd tud dolgozni kis családjáért, Most előveszi zsebéből a cukorkát, babát, fiának ki már olvasni tud, szép kis könyvecskét. Lesz öröm majd reggel! Az Istenke meghallgatta a jólelkek imáit, letörölte az anya és gyermekei könnyeit. Nagy Mariska _?ii_g

Next

/
Thumbnails
Contents