Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1916-11-05 / 45. szám

(5. szám.

Szekszdrd. 1916. nooembei 5.

XLIV. évfolyam.

Függetlenségi és 48-as politikai hetilap

Legyen egy nyelv.

Erdély bérceiből, gyönyörű városaiból és kedves falucskáiból a múlt hónapban hozzánk menekült édes testvéreinket, Erdély menekültjeit, a legnagyobb szívességgel, igaz magyar vendégszeretettel, barátsággal és jóindulattal fogadtuk, megosztván velük mindenünket, ami csak volt a mai körülmények között.

Tettük ezt azon mély sajnálatból kifolyólag, mely őket oly Hirtelen, éjjel, rablómódra érte! Ki kellett vonulniok kedves, édes hajlékukból, bölcsőjükből, uttalan-uta- kon bolyonganiok, étlen-szomjan, fázva, kitéve fáradalmaknak, százféle veszedelemnek, kényelmetlen utazásnak, nélkülözésnek. Ott kellett hagyniok évtizedeken keresztül véres verejtékkel szerzett holmijukat, egész vagyonukat, kitéve rablók garázdálkodásainak, a tűz martalékának.

A hirtelen meneküléskor elhagyták hozzátartozóikat, igy aggodalom, félelem, sirás-rivás között kellétt keserves, lassú, kényelmetlen utazásaikat megtenniök.

Fáj ez nekünk is, éreztük szenvedéseiket mi is, sajnálattal voltunk irántuk, hisz bántott az aljas támadás bennünket is.

De tettük szives fogadtatásukat a hires magyar vendégszeretetünkből is. A magyar ember szívesen látja a vendéget és elhalmozza mindennel, < hogy kedves, jó emlékkel távozzék, hogy a magyar jó hírnevét vigye el a távolba is.

Barátjuk, testvérjük vagyunk az erdélyieknek, jóindulatunkat tehát kimutattuk, éreztettük velük.

Hadd feledjék el ezáltal hamar sérelmeiket, a rajtuk esett méltatlan bánásmódot, a nehéz utazást, a szenvedést, az otthonuk hiányát. Erezzék jól magukat, otthoniasan nálunk, ne legyenek idegenben, ne nélkülözzenek, legyenek itt körünkben családtagok.

Ez alkalommal sajnálattal tapasztaltuk és ez indított tulajdonképpen soraim megírására, hogy Erdély menekültjei közül többen nem tudtak velünk beszélni, mert édes magyar Hazánk zengzetes szép nyelvét nem bírták.

Csodálattal hallottuk ezt s csodáljuk, hogy félszázados békés életünkben, Ap- ponyi bölcs, erélyes, hazafias törvénye ellenére, félretéve a hazafiságot, gyönyörű nyelvünket nem sajátították el.

Magyarországban élnek, magyar kenyeret esznek, tejben, vajban, mézben, borban fürödnek, a magyar nép jogait élvezik és ennyi jó, kellemes, üdvös élvezetért nem tanulnak meg magyarul.

Elvenni senkisem akarja senkinek se a nyelvét, de annyit csak joggal megkövetelhetünk, hogy azok, akik itt élnek Magyar- országban, annak javait, jogait élvezik, legalább magyarul is tudjanak, érezzenek velünk, legyenek szivvel-lélekkel, nyelvvel egyek velünk. Ez már csak mégsem járja, hogy hires, szép, zengzetes nyelvünket nem értik.

Felelős szerkesztő:

HORVÁTH IGNÁCZ

Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon.

Előfizetési ár: Egész évre 12 K, x/a évre 6 K, V4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában.

Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. —Nyilttér: gannond soronként 40 fillér.

Fáj a szivünk, elszorul a lelkünk ilyenek hallatára. Azért joggal elvárhatjuk és tiszta szivünkből óhajtjuk, hogy a várva- várt béke után erélyes törvényjavaslattal orvosolni'fogják ezt a hallatlan hiányt.

Reméljük kötelező lesz a tiszta szigorú magyar tanítás minden iskolában, az elemitől a legfelsőig, nálunk úgy, mint Erdélyben. Semmiféle más nyelvű iskola nem lesz megengedve, ahol volt is eltörlik. Minden idegenajku községben fel lesz állítva kötelezőleg az esti magyarnyelv- pótló iskola.

E2t úgy értem, hogy aki nem tud magyarul, az iskolából kikerült, legyen az fiatal vagy öreg, * férfi vagy nő, tartozzék este 5 órától 7 óráig iskolába járni, magyarul tanulni és pedig 5—6-ig a fiatalabbak, 6—7-ig az idősebbek. Aki meg nem jelenne és 1 napot is mulasztana, az büntetésben részesüljön. A tanítók ezért külön, legkevesebb havi 200 korona, államsegélyt kapnának. Az állam fedezné a dologi kiadásokat is.

Azt mondaná valaki, de hát miből fedezze ezt az állam, hisz a rákényszeri- tett háború iszonyú költségbe keverte. Ez igaz, de ki lehetne vetni az államosítási adót, azt közigazgatási utón szednék be, az adóhivatalba fizetnék be és onnét kapná a tanitó# nehéz, de szívesen tett munkájáért.

Ellenvetésül felhozhatná valaki, hogy úgyis lesz nagy adó a háború után, mert hisz nagy adósságunkat valamiből fedezni kell. Ez igaz, ezt mindenki tudja, de azt is elmondhatjuk, hogy a háború alatt a tisztviselőket ós a kisiparosokat kivéve, mindenki meggazdagozott, anyagilag helyrejött, megerősödött, jó módba jutott, adósságát kifizette, vagyont szerzett és még a takarékba is tett. Lesz tehát miből fizetni.

Szívesen fizetünk adót, édes Hazánkért áldozunk, hisz megmentették ezt hős fiaink nekünk, hát miért ne hoznánk áldozatot, miért ne adnánk az államnak, mikor az is adott nekünk bőven, hisz mi abból adóba csak egy parányit adunk visz- sza neki, de ezt örömmel, szives készséggel tesszük meg, mindenkor számíthat ránk e tekintetben az állam, hálánkat igy fogjuk leróni iránta.

Eladtuk gabnáinkat, barmainkat négyszeres, állatainkat ötszörös, sót még nagyobb árakon, készséggel juttatunk abból az államnak is.

Most csak az a hő kívánságunk, hogy hozza el az édes Jézus a várva-várt, rég óhajtott békét, nyugalmunkat, biztos megnyugvásunkat.

Ha ez meg lesz, kell, hogy két-há- rom év múlva már minden kis zugban, Erdélyben, mint fent, hangozzék drága szent nyelvünk a magyar. Egy nyelv legyen, az édes magyar. Egy szív, egy lélek és akkor boldogok leszünk.

Nagy Béla

kir. segédtanielügyelő.

Vármegyei közgyűlés.

Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága október 31-én tartotta meg évi rendes közgyűlését Kovács Sebestény Endre főispán elnöklésével, aki megnyitó beszédében foglalkozott az erdélyi, román betöréssel. A románok — úgymond — valószinüleg azzal a szándékkal törtek álno- kul be, hogy ijedtséget idézzenek elő. Ijedtség helyett azonban inkább megdöbbenés és felháborodás vett rajtunk erőt. Hála Istennek, hogy hű szövetségeseink segitsegével kivertük őket. Hiszi, hogy álnokságukért méltó büntetésben részesülnek.

Igaz részvéttel és sajnálattal emlékszik meg a menekültekről, akik sokat szenvedtek. Hiszi és reméli, hogy a kormány kárpótlásban részesíti ezeket és Tolnavármegye közönsége sem marad hátra a segélynyújtásban.

Megemlíti, hogy kevés menekült volt Tolnavármegye' területén. Felhívására 8000 menekültnek adott volna a vármegye közönsége hajlékot. Ez jele annak, hogy honfitársainkat készek vagyunk segíteni. (Élénk helyeslés.)

Mielőtt a tárgysorozatra tértek volna, dr. Bernáth Béla II. főjegyzőt tb. főjegyzővé, dr.

I Dőry Jenő szŐigabirót tb. főszolgabíróvá, dr.

Freyler Károly járásorvost pedig tb. megyei fő- I orvossá nevezte ki.

Ezután felolvast a 40 évvel ezelőtt megalakult közigazgatási bizottság tagjainak névsorát, kik közül csupán id. Bernrieder József él. (Éljenzés.) Kiemeli példaadásul Bernriedernek a vármegye közügyei körül szerzett kiváló érdemeit, aki sajnálatára most nincs jelen, meleg szavakkal üdvözli és kívánja, hogy odaadó és önzetlen buzgósággal még sokáig szolgálhassa * vármegye közügyéit. (Lelkes éljenzés.)

A tárgysorozat első és második pontjában foglalt megyei pótadókat a közgyűlés egyhangúlag megszavazta.

Az alispáni jelentést felolvasottnak tekintették és elfogadták a benne foglalt indítványokat.

Simontsits Elemér az alispáni jelentés nyomán hosszabb beszédben nagy elismeréssel emelte ki a vármegye kitüntetett kiváló férfiait: dr. Leopold Kornél, Leicht Lajos pénzintézeti vezérigazgatókat, Kurz Vilmos kir. tanácsos, árvaszéki elnököt, akiket a ’király a Ferenc József- rend lovagkeresztjével tüntetett ki, agyszintén kiemelte Fördős Mihály vármegyei jegyző, huszárfőhadnagy kitüntetését, aki a harctéren szer zett érdemeiért elnyerte a harmadik osztályú katonai érdemkeresztet. Majd főispánunk kitüntetését méltatja ékesszólással általános helyeslés között. A törvényhatóság nevében hálás köszönetét mond neki, hogy nehéz időkben igazán példásan töltötte be nagyfontosságu hivatását. (Lelkes éljenzés.)

Kovács Sebestény Endre főispán köszönetét mond az elismerő szavakért a szónoknak. Ezután következett a bizottsági tagok választása.

A megüresedett megyebizottsági tagok választását folyó há 30-ikára tűzték ki és kiküldötték a választást vezető elnököket. Tengődön Keszler Károly, Tolnán Fekete Ágoston, Pakson Késmárky Iván, Alsónyéken ifj. Zsikó János, Hőgyészen báró Rudnyánszky Dezső, Nagyszo- kolyon dr. Frúhrwirth Jenő, Pincehelyen pedig Mecbrrarth Ernő fognak elnökölni.

A Ferenc-közkórház jogi helyzetének megállapítása tárgyában hozott törvényhatósági határozat elfogadtatott.

A törvényhatósági bizottság feliratot intéz a kormányhoz a családi pótléknak a községi és körjegyzőkre leendő kiterjesztése céljából.

A közgyűlés elfogadta Kátay Endre megyebizottsági tagnak azon indítványát, hogy a háborús évek a vármegyei és községi alkalmazottak nyugdijába kétszeresen számittassék.

Forster Zoltán alispán a vármegyei tiszt viselők, Dicenty Pál teveli jegyző pedig a köz’

HP Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére,