Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-01 / 40. szám
1 Hw. fepRHvnm.______________40. szóm. Szekszird, 1916. október 1. igazságos élelmi elosztás. A közellátás körül nagy bajok vannak nemcsak minálunk, hanem egész Európában. Ennek természetesen főoka a világháború, mely már harmadik éve, hogy fel- íorditotta a békés rendet és olyan gazdasági állapotokat teremtett, hogy azokon segíteni csakis a kormány intézkedéseivel lehet. A feltornyosodott bajok megszüntetésére, mint értesülünk, uj intézkedést fognak életbe léptetni. Uj országos hivatal íelállitása van kombinációban, mely korlátlan hatalommal és intézkedéssel lesz felruházva, hogy, ha lehet, egy csapással megjavítsa és megszüntesse a közélelmezés körül tapasztalható zavarokat. Kérlelhetetlenül lesújtson az élelmi-uzsorásokra, akik a zavarosban halásznak. Az uj közélelmezési hivatal szervezése, azt hisszük, nem íog sokáig késni, mert égető szükség van a magyar köz- élelmezési viszonyok megjavítására. Az ország minden részében, városunkat sem kivéve, mindinkább ielentkeznek a közélelmezés körül zavarok. A közönség fel jaj dúl, hogy majd ez, majd az a cikk nem kapható még drága pénzért sem. Félő, hogy a helyzet még rosszabbá lesz, ha sürgős intézkedés nem történik a cukor, liszt, só, zsir és egyéb élelmicikkek rendezése körül. A kormánynak és az összes hatóságoknak erkölcsi kötelességük a polgárság élelmezését rendezni és ellenőrizni, nehogy visszaélések történjenek. A közönségnek természetesen igényeit le kell szállítania, ami nem életszükség, Felelőt szerkesztő: HORVÁTH IONÁCZ Megjelenik hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: EsHt évre 12 K, l,i évre ó K, ' • évre I K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garraond soronként 40 fillér. arról mondjon le, mert azt a mostani nehéz viszonyok között a haza szent érdeke megköveteli. Jusson eszünkbe, hogy fiaink még többet nélkülöznek a harctéren, ahol vérük hullásával és életükkel áldoznak. Nem indokolt tehát a folytonos sopánkodás, ha hiányt szenvedünk is egy ideig élelmiszerekben. De azt teljes energiával követelhetjük, hogy az elsőrendű éielmicikkek megfelelő arányban úgy osztassanak el, hogy azok élvezetétől senki se legyen megfosztva. A legnagyobb elégedetlenséget az szüli, hogy egyesek protekció folytán mindenhez könnyen hozzájutnak, mig mások kénytelenek tűrni, nélkülözni. Ha cukor, vagy más élelmicikk érkezik a városba, azt arányosan kellene felosztani, egyforma adagokban kimérni, nem pedig úgy, hogy a protekciósak süvegszámra kapnak cukrot, a proletárok pedig még dekaszámra sem jutnak hozzá. Ilyen és hasonló esetek igen gyakoriak, sőt országosak. Azért kívánjuk az élelmicikkek maximálását és rekvirálását kormányhatóságilag. Mi tehát nem félünk az országos közélelmezési hivatal felállításától, mert ez lesz hivatva rendet és köz- megelégedést teremteni az egész országban. Sőt már eleitől kezdve nagyobb megnyugvással láttuk volna az állami élelmezési hivatalt a sokféle központ részvénytársaság helyébe, mert ha valamikor, úgy ma nélkülöz minden morális alapot az, hogy az egész háborútól szenvedő közélelmezést különböző családi és érdekcsoportok sajátítsák ki különféle központ nevek alatt, hogy részvénytársasági alapon nyerekedjenek ennek a sokat vérzett nemzetnek a gyomrán, felére-harmadára redukált falatjain. Nem lehet ezt még oly formában sem, hogy azokat a rész vény társulati cégeket az altruizmus hadi fénymázával mázoljuk be. Nem! Mert ma a közélelmezés nem részvénytársasági ügylet- körbe való. A magyar kormány is rájött már erre, azt szeretnénk legalább kiolvasni az élelmezési hivatal felvetődött eszméjéből. Csak aztán az élelmezési hivatal legyen más is, mint egy újabb hivatal és annak vezetői állásának személyi megoldásában vezessenek más szempontok is, minthogy egy munkapárti főbenjárót (vagy főkijárót) alkalom adódik egy miniszteri stallumban elhelyezni. Mert a katonai legfőbb vezetéssel járó felelősségnél nem lesz kisebb az a felelősség, mely efre az Újonnan felállítandó belligy-ininiszterre nehezedik. Távirataink. A miniszterelnükség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, szeptember 29. Keleti hadszíntér.' Nagyszebeniül a románokat megvertük. A várostól délre és délkeletre fekvő magaslatok heves küzdelem alán a szövetség es csapatok birtokába jutottak ; a harc még nincs befejezve. — A Kárpátokban a harci tevékenység tovább tartott. A halyset változatlan. — Terstyánszky hadseregénél tegnapelőtt összesen 41 orosz tiszt, több mint 3300 főnyiből álló legénység fogságba esett, 33 gépfegyvert!; és 2 ágyút zsákmányoltunk. Olasz harctér; A Kársát-fentikon állásaink és a mögöttük fekvő területek ellen erős olasz Uram!... Uram! azt mondják, Meghalt a drága ... Rohamra vitte hősi csapatát S golyó találta .. . Uram! ezt hinni Tán sohe bírom; De bízni: nincs már más, kiben bízzam, Csak Benned bízom. Uram! Te holtat Eleveníthetsz; Lelketlen kövek, csontok felkelnek, Hogyha Te intesz. Uram! zokogva Térdemen állok, Szent irgalmadért a porban csúszva Esdek, kiáltok. Uram! szedd össze Omló porait! Csudakezeddel elevenítsd meg Szétszórt csontjait! Uram! csak addig Add vissza nékem, Mig elmerülünk mégegyszer búsan Egymás szemében!... Uram! csak addig, Mig könnyet ontva Elmondom néki: mennyire fáj az ó veszte, holta!... ____ BOHÁR LÁSZLÓ. Levél a harctérről. Levelet küldtek be hozzánk, melyet egy honvédzászlós irt haza az olasz frontról, megkapó élénkséggel és hűséggel festve a lövész- árokban folyó életet. Annak jellemzésére adjuk ki, hogy 10 hónapi frontszolgálat után, ezer halál és nélkülözések közepette milyeti egészséges, drága jókedve van a magyar katonának. Délután fél 6 órakor. Drága jó Szüleim! Ma sem érkezett hazulról posta S minthogy ilyen kt^minálís, ronda idő van, hogy az ember még az orrát sem dogja ki a fedezékből, ha nem muszáj, habár a fedezék belseje is kész hideg fürdő s mellette rettenete- I sen unalmas, elhatároztam, hogy mindennek enyhítésére megpróbálok krumplit sütni. — Jenő! Rakjál tüzet itt, ebben a sarokban, száraz fából — hangzott a vezényszó. Pár perc múlva füstbe borult fedezékből dugtuk ki fejünket, levegő után kapkodva, mert bizony a nedves ágak égés helyett csak úgy pipáltak a füstöt, — Mi sem eszünk ma sült krumplit, zászlós ur — szólott a pucér ,nr\ — Ha törik, ha szakad, de krumpli legyen! Magam is a tűz után néztem, vastag ereket fújtunk arcunkon, élesztgetve a lángot, mig végre 2 óra múlva sikerült is. Piros-vörös izzó parázs még egy nedves fedezéket is barátságossá tud tenni, felmelegitette, úgy ahogy. Raktuk a krumplit a parázsra s rövid idő diu va már a tenyerünkön párolgót! a felig nyers konfekt, mely ezúttal reggelit és ebédet is pótolt Alig fogtunk hozzá a hámozáshoz, egyszerre erős puskatüz zengült föl künt a parazsat, krumplit feledve rohantunk a beállított gépekhez és 6 lövést leadva, az esőtől jól átázva, újra visszasétáltunk s folytattuk a munkát. Még a legénységemnek is jutott a finom „félszersültból'*. Persze csak vaklárma volt az egész ott künn. Szokása ez már ennek a bolond taíiánnak, hogy még a semmitől is megijed és irtózatos puskatlleet ad le, mintha u legnagyobb támadás lenne. Tart ez 5—10 percig, aztán ismét csöndben vannak. Így mainak a napok, egyik a másik után, lassan, vontatottan, mindennap hoz magával kellemes, vagy kellemetlen epizódokat. Közben a postát varom mindig s ha nem jön semmi, olyan bús~n forgolódom még busább fekhelyemen a priccsen. Most mindjárt fél 11 órakor hozza legényem a vacsorát a zászlóalj-parancsnoksági dolinából. Persze Híreimet len a várakozás, duplán éhezte!, bizony akárhányszor vigyázni kell, hogy a csajkát is ne- nézze az ember ennivalónak. Vacsora után még egy két intézkedést adok ki, mely utáo, ha nincs nagyobb puskatüz, vagy nem kell támadástól tartani, átadom magam az alvásnak, mely idő alatt is a legszebb álmokat hazulról varázslóm magam elé. Azóta engedett kissé az eső, de hogy kitisztuljon, arról még nem irhatok ezideig. Csókolom mindnyájukat számtalanszor Rémig. |gT Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
