Tolnamegyei Közlöny, 1916 (44. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-17 / 38. szám

2

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

1916. szeptember 17.

A Var dar tói keletre azokat az angol osztagokat, amelyek az előretolt német Árkokban megvetették lábukat» újra kivertük.

Ludendorf, első főszállasmester.

Ne csoeeedlűnk.

Sok veszedelem szakadt ránk a világháború alatt, melyhez most az oláh betörés veszedelme is járult. Istennek hála, hogy eddig minden ellenségen győzedelmeskedtünk. Szövetségeseinkkel a mi hős honvédeink együttes erővel ellent tudnak állani az ádáz ellenség minden kísérletének.

Igaz, hogy az uj ellenség, az álnok, becstelen oláh horda betört a kincses Erdélybe és hontalanná tette honfitestvéreinket, de erős a hitünk, hogy véres fejjel fogjuk őket kiűzni.

Az Erdélyben küzdő seregeink visz- szavonulása ne ejtsen bennünket csügge- désbe, mert — hivatalos helyről mondják, — ez mind előre megállapított haditerv szerint történik. —»Vérzik a szivünk a menekülők iránt, kik kénytelenek voltak majdnem mindenüket otthagyni, csakhogy életöket megmenthessék; de azért legyenek erősek ezt a rettenetes csapást is elviselni. Merítsenek vigaszt hontalanság által támadt fájdalmukra abból az országszerte minden magyar lélekben megnyilvánult őszinte részvétből, mely melegséggel nyitja meg hajlékait befogadásukra és gondoskodik a legmesszebbmenő részletekben ellátásukról.

Ne legyünk kishitüek; elmúlik a veszedelem, ha ezt igazán elhárítani akarjuk.

Kétségtelen, hogy fájó érzés támad bennünk, ha a sok epizódra gondolunk, a melyekre a parlamentben hazánk legjobbjai: gróf Apponyi Albert, gróf Károlyi Mihály, gróf Andrássy Gyula, Rakovszky István és mások rámutattak. Az egész ország közfigyelme a képviselőházban folyt ellenzéki harcok íelé fordult. Ebben a nagy időkben, sorsdöntő pillanatokban emelték fel szavukat, hogy állami éltünk, nemzetünk boldogulását, jövendő nagyságát megalapozzák.

Mi nem tartunk azokkal, akik mindent elakarnak hallgatni. Tisztítótűz gyanánt hat állami ügyeink javítására, ha a parlamentben bírálják a hadvezetést,

a kormányelnököt, ha rámutatnak a külügyi

politikára.

Hadd követeljenek nagyobb figyelmet, erőteljesebb védelmet a magyarság s Erdély számára, hisz hivatkozhatnak a magyar nemzetnek bőven kiontott vérére! Hadd követeljenek okos és magyar vezéreket: hisz rámutathatnak a magyar katona legendás vitézségére!

Büszkék lehetünk arra, hogy a mi parlamentünk dolgozik, kijelentéseket tesz, melyek a hadakozó és semleges Európának szólnak s világosan bizonyítják, hogy itt van a monarkia súlypontja! Bárcsak az lenne nem csupán a válságos nehéz napokban, hanem a jobb időkben isi

reményében az áldozatoktól meg nem riadni: íme ebben az erkölcsi erőben találta az ö zseniális szeme és megérzése a győzelem zálogát.

Amikor az ellenségeket mélyen saját országukba vertllk vissza, amikor csupa győzelmeinkről vitt hirt széjjel a világba a távíró: nem volt nehéz uralkodni magunkon s kitartóan bisni. De voltak nehezebb napjaink is. Az orosz a nyakunkon tilt. A Kárpátok gerinceit szállta meg 8 már Kassa felé járt! Ekkor bizony nehezebb volt hidegvérrel, elszántan bízni Ügyünk jobbra- fordulásáSun. S ime mégis mennyire változtak azóta a viszonyok a mi előnyünkre. Es ha a legutóbbi hónapokban ellenségeink erejük végső megfeszítésével, önmaguk felőrlésével itt-ott újra benyomták is frontjainkat és ha uj ellenségek felbukkanását erőnk uj csoportosítását, uj hozzá készülést tesznek is szükségessé: ki kell tartanunk 2 Meg kell őriznünk uralmunkat az első kedvezőtlen jelentések által okozott érzéseink felett. Erős idegzettel kell fogadnunk a kevésbé kedvező híreket is!

Pénzünk olyan gálád vesztegetésekre, mint aminőkhöz Grey-ék megveszik a szövetségei államok vezető embereit, nincsen; de erőforrásaink nem merültek ki. Nagy szövetségesünk tartalékjai is megvannak: mi hát őrizzük meg lelkünk törhetetlen bizalmát.

A mi győzelmünk nem a nép leigázását jelenti. S ha óriási elfoglalt területek felett rendelkezünk, mint kézi zálog felett, nem po- itikai hódításoknak tekintjük, csupán biztosítékul szabadságunk oltalmazására. Mi megvédeni akarjuk önmagunkat s győzelmünk a kulturnemzetek felszabadulását jelentené. Ebben, a szabadsággal egyértelmű győzelemben bízunk még most is oly erősen, mint akkor, amikor még meg nem támadott ellenünk a leggyalázatosab1' ellenség a piszkos haszonleső, rablásra induló Románia.

Az embert céljainak elérése előtt meglepő uj akadályok, igaz, kellemetlenül érintik. Ila hazánk gyöngykoszorujának, Erdélynek ékességeit, nevesebb városait stratégiai okból fel kell adnunk: tagadhatatlanul nagyoa fáj lelkűnknek. De éppen ilyenkor van szükség igazán a nagy Hindenburg által hangsúlyozott erős idegzetre. Ne boruljun fel lelkünk egyensúlya! Bízzunk abban, akit a német nép nagy örömére császára az egész hadsereg legfőbb őrszemévé tett! Imádkozzunk a további Hindenbargi diadalokért. Imádkozzunk a győzelemért, hogy a szövetséges hadakkal kiűzzék Erdélyből az oláhsereget, mely vandal módra pusztít és rabol.

Legújabb.

A román—orosz napolok nagy veresége.

Budapest, szeptember 16.

A Wolff-ügynökség Jelenti Berlinből. A császár a főhadiszállásról e hó 15-én a császárnéhoz a következő táviratot intézte & Mackensen éppen most jelenti nekem, hogy a bolgár, tőrök és német csapatok a Dobrudzsában döntő győzelmet arattak a román és orosz csapatok felett.

KÜLÖNFÉLÉK.

Levél.

— Az édes anyámtól. —

Az erős idegzet.

A világháború első hónapjaiban ismételten útra keltek szállóigék arról, hogy kié less a végső győzelem. Grey angol külügyminiszter egyre azt hangoztatta, hogy az nyer, akinél az utolsó milliárd marad, tehát aki pénzzel bírja legtovább. Németország közfelfogása ezzel ellentétben, annál látta s látja a győzelem zálogát, akinél az utolsó erős tartalékok győzik a pótlást. Hindenburg, a német hadak uj vezérkari főnöke, akinek varázslatos nevéhez annyi és oly elhatározó győzelem fűződik, sajátságos, de igen találó mondással azok részére ígérte a győzelmet, kiknek legerősebbek lesznek az idegeik.

A harctéri helyzetnek különféle változatai, jobb vagy kevésbbé jé alakulásai közt hidegvérrel, nyugodt idegzettel kitartani, a szerencse forgan- dóságait erős lélekkel viselni s a győzelem biztos

»Kedves fiam I leveledet Megkaptuk e héten;

Arait Írtál, régen vártuk:

Nem hittük el még sem.

Hogy már egyszer magad mondod: Elég volt igy élned I Fölcserélni próbálod már Vidám legénységed.

... Van egy kis lány, holló-hajú,

A szeme meg kékes;

Ha vele lész, úgy gondolod, Boldog leszel édes.

Azt is írod, szegény a lány,

De dolgos két karja:

Ne félj fiam I többet ér az,

Mind soknak aranya.

Ki a dolgot nem restellj.

Ki nem puccos dáma;

Bizony fiam, olyan leányt: Megbecsülnek már ma-,

Azt akarod, menjünk hozzád... Hisz oly távol vagytok.

Öregeknek ily utazás,

Bizony fiam, már sok.

Hanem azért csak megírom,

Mégis megpróbáljuk:

Hogy azt a kis barna leányt,

Életünkben lássuk.

Hiszen a te boldogságod,

Ami édes álmunk;

Valahogyan azt hiszem, csak Te hozzád találunk.

Addig is, míg oda éránk:

Az Isten megálddjon.

E levelünk egészségben S jó kedvben találjon.

Annak a kékszemü lánynak Aztán megmondhatnád,

Hogy szeretettel csókolja:

A te édes anyádI...« ,

____

MARTON.

— Kitüntetések. A király dr. Széchenyi Lajosnak az I. osztályú és dr. Kramolin Emil berlini konzuli irodai titkárnak, dr. Kramolin Gyula tb. vármegyei főorvos testvéröccsének a

III. osztályú polgári hadiérdemkeresztet adományozta.

— Uj hadnagyok. A király .Bodor Aladár szekszárdi főgimnáziumi tanárt és Pimitzer Ede szekerész zászlóst, szekszárdi nagykereskedőt hadnagyokká nevezte ki.

— Tanári kinevezés. Gróf Zichy Gyula pécsi megyéspüspök Hardy Ernő, okleveles szekszárdi fegimnáziumi hittanárt a pécsi rkath felsőleányiskola és a leánygimnázium tanárává □evezte ki.

— Megbízás. Gróf Zichy Gyula ^ pécsi megyéspüspök Jakab Bélát, a pécsi felsőleányiskola és a tanítóképző-intézet igazgatóját megbízta a pécsi leánygimnázium igazgatásával.

— Katonai kinevezések. A katonai parancsnokság Nádor Imre 44-es önkéntes szakaszvezetőt, Nádor Imre szekszárdi jegyző fiát, hadapróddá nevezte ki.

Szász Imre gyönki utbiztos Imre nevű fia, gépészmérnök, a 69-ik gyalogezrednél mint egyéves önkéntes, a galíciai harctéren augusztus hó 18-án kadéttá neveztetett ki.

— Vitézségért kitüntetés. Kardoss János I. osztályú számvivő őrmestert, volt paksi ügyvédi irodavezetőt — ki a háború kezdetétől fogva a harctéren vau — a 4-ik hadtestparancsnökság augusztus 29-én kelt 103. sz. parancsával, az ellenség előtt tanúsított kiváló szolgálatai elismeréséül, a koronás vaskereszttel, a vitézségi érem szalagjával tüntette kijj

— Eljegyzés. Perczel Dezső, vármegyei jegyző, tartalékos huszárhadnagy eljegyezte bonyhádi Perczel Judithot, özvegy bonyhádi Perczel Ferencnó leányát.

— Katonai kitüntetések. A király Stauber Hugó dr. népfelkelő főorvost a háborúban tanúsított önfeláldozó szolgálata elismeréséül az arany érdemkereszttel tüntette ki.

— Áthelyezés. A Máv. igazgatósága Podlus- sányi Dezső dombóvári vasúti hivatalnokot Pincehelyre helyezte át.

— Tömeges kitüntetések a hadikölcsön körüli érdemekért. A „Budapesti Közlöny“ szerdai száma majd 200 kitüntetést tartalmaz a hadikölcsön körüli érdemek elismeréseképen. Mint tudjuk, a hadikölcsön jegyzések sikerei körül úgy a hazafias magyar sajté, mint az ország pénzintézeti körei az ügy fontosságához és jelentőségéhez méltó tevékenységet fejtettek ki. Ezek a tevékenyek a legméltóbb és legigazabb jutái- mukat az elért sikerben találták meg.

Tolnavármegye az elért sikerekben vezetett, például egyik pénzintézetünk (a Tolnamegyei Takarék ób Hitelbank) az ország vidéki pénzintézetei által felmutatható jegyzési eredmények tekintetében a pozsonyi, aradi és temesvári eredmények után következik 15 millió koronás jegyzési eredménnyel, a másik szekszárdi pénzintézet (a Szekszárdi Takarékpénztár) is az átlagot meghaladó eredményt, 8 milliót produkált a 4 hadikölcsön jegyzésnél. És általában nem csak relatíve, de absolute is elismerést érdemlő eredményt produkáltak vármegyénk többi pénzintézetei is. Az elért eredmények és a hazafiul kötelesség teljesítésének mindennél többet érő tudata bizonyára a legfőbb jutalma vármegyei pénzintézeteink fáradozásainak. A hivatalos elismerés megnyilatkozása képen megkapott vagy meg nem kapott, a bizonyára spontán hazaszeretetből és nem kitüntetésért tett szolgálatokkal arányban álló vagy arányban nem álló rendjel azonban már a hivatalos fórumokon szokott megfordulni s igy bizonyára nem fogja az ötödik hadikölcsön sikerét caökkenteni nálunk sem, hogy a vármegyénkben elért kiváló és országosan is az elsők közé tartozó jegyzési eredmények z Buda-