Tolnamegyei Közlöny, 1915 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-26 / 52. szám
XLlll. évfolyam. 52. szóm. SzeKszárd. 1915. december 26. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz.~ hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Felelős szerkesztő Telelőn 11. Kiadóhivatal Telefon 11. BODA VILMOS Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkttldemények intézendők. Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Főmunkatárs Előfizetési ár: Egész évre 12 K, M évre | K,»* * évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. HORVÁTH IGNÁCZ Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. A földön békesség!... Az emberbékesség legádázabb ellensége az önzés, az embertermészetnek ez a legősibb ösztöne, eredendő bűne. A hétköznapi életben is sokszor megdöbbenve kell megállanunk egyik-másik békerontó, életgyilkoló munkájánál. De irtózatosabb munkát, mióta a világ, még nem végzett köztünk ennél a mainál. Úgy hisszük ugyanis, senki kétségbe nem vonhatja, hogy a mai világzivatar a kielégíthetetlen emberi önzés munkája. — Azé az önzésé, mely kicsiben mutatkozva nem tesz nagyobbat, csak annyit, hogy boldogan örül, ha egy fél barázdára valót elszánthatott a szomszédja telkéből; nagyban érvényesülve azonban már népmilliókat mozdít mgg*s népmilliókkal ünnepeltet karácsonyt vérontó ágyudörgés mellett csak azért, hogy a magyar vagy a német nemzet földjéből kihasíthasson magának egy tetszésszerinti darabot. ' S mennyire elhatalmasodott ez a békegyilkos önzés közöttünk ! Korlátokat már nem ismert. Helyette már az önzetlenség pirult. Sőt talián ajkakon *nem átallotta már magát szentnek kikiáltani. Az emberek s nemzetek közti békességet nem fogja megteremteni sem civilizáció, sem kultúra, sem hágai egyezmény, sem semmiféle konvenció és deklaráció. Ezt a békeséget az fogja megteremteni, aki, vagy ami legyőzi az ő i ösztönt, az eredendő bűnt, az önzést. S méltó, hogy az emberiség örök hálája babérkoszorújával hódoljon mindazok emlékének, akik valaha valamit is tettek az emberi természet ily irányú átformálásának szent érdekében. Amikor pedig mindezeket igy elgondoljuk, béke után sóvárgó lelkünk önkéntelen száll el ahhoz a bethlehemi jászolbölcsőhöz, amelyben a világ nagy. Önzet- lene, a föld szent altruistája szendereg. Az 0 célja kifejezetten is az önzés leküzdése, a világnak önzetlenségre tanítása volt. S 0 meg is mutatta, hogy miként kell ki- nek-kinek önmagában ezt a békétlenségre törő őstermészetet diadalmasan lebirkóznia. Megmutatta, - - pedig O is csak a mi földünkön élt —hogyan lehet és kell úgy egyeseknek, mint főkép összességeknek megváltódniok nemcsak a lelki, hanem a testi, a fizikai békétlenségtől is. Majd ha az 0 lelkét fogadja be az egész világ, majd ha az O lelke dacol az egyesek és nemzetek önző vágyaival, akkor lesz majd az emberiségnek igazi karácsonya, akkor lesz majd „a földön békessége ..." Előbb nem! Bohár László. A szekszárdi tüdőbeteg „otthonok“. Ugyanilyen’ cimén, ISsák epén egyes számban használva a címbeli föfogalm.it, igen meg szivlelésr.e méltó s városunknak a közérdekű kér désekben hagyományos balszerencséit súlyos, édes- kesernyés diagnosztikai igazságokkal jellemző közleményt hozott a Tolnavármegye és a Közérdek december 20 iki száma dr. Kramolin Gyula jeles , tollából, melyben cikkíró a Wolf Hekrik kajmádi nagybirtokos i*etnesszivü adományozása és kezde: ményezése folytán a háborúban nem fertőző tüdő bajban megbetegedett rokkant katonák részére Szekszárdim tervue vett szanatórium minél gyorsabb megvalósítása érdekében emel szót. Annak idején mi is ismertettük Wolf Henrik bőkező adakozását, ki tudvalevőleg 40—50000 koronát érő, kies, egészséges fekvésű szőlő ingatlanát adományozta e célra, s hogy azon felül az ő 50000 korcnás készpénzadományával, valamint két vejének, Kunffy Károlynak és Balogh Brúnónak, meg a Magyar Bank és kereskedelmi r.-t.- nak három egyenlő hozzájáiulásával első lépésre 80000 korona jött össze e hazafias és nagyfrntos ságu egészségügyi eszme megvalósításához. Érthető nagyon is, hogy dr. Kramolin Gyula, mint orvos is, s mint a háború kitörése óta a tekin télyes betegforgalmu szekszárdi Vöröskeresz'. I katonai tartalék-kórház fáradhatatlan és egyedüli orvosa, az eszme iránt fokozottabb érdeklődést tanúsító cikkében félti a nemes * színét a hagyományos szekszárdi sorstól, meg a rokkantügyi állami hivatal bürokraticismusától, s a helyi társadalommal javasolja a kérdés minél messzebb ki ható megoldását kezébe vétetni, proponálván a „Szekszárd Tolnamegyei tüdőbeteg otthon“-t fenn- tartó autonom egyesületének megalakítását. Mivel úgy a Wolf Henrik nemes adakozása által megnyitott lehetősége a szükséges és nemes eszmének, mint a dr. Kramolin Gyula által proponált megvalósítási t.rv egyformán számot tarthat mindenki részéről a legnagyobb érdeklődésre és mert ily hazafias és emberbaráti intézmény megvalósításához ha csak egy toll vonással, vágy egy jó szóval is,.de mindenkinek tehetsége szerint hozzájárulni kötelessége, hozzuk emlékezetébe közvéleményünknek, bogy már van minekünk egy másik tüdőbeteg, szanatórium tervünk Js, amely a megvalósítást, a feltámadást várja. Emlékezhetünk, hogy még 1913 augusztus 3-án tartott közgyűlésében határozta el a szekszárdi munkásbiztositó hivatal, hogy a felszámolt munkásjiéoztár 60000 K t meghaladó vagyonát egy munkás tüdőbeteg-szanatórium alapítvány létesítésére fordítja. Akkor melegében gyűjtéseket is indított ezen alap kellő megnövelésére s a befolyt adományokkal s a tőke kamatokkal a 60000 K már meg is növekedett. Bizottság is alakult a munkásbiztositó hivatal kebelében : Stockinger János elnöklésével és Alkonyat a kórházban. Bubánato*, ősztéli alkonyon Búcsúzó nap néz be az ablakon Szomorú csendben hallgat a szoba S a sok szenvedő, tépett katona. A nagy csöndben úgy fájnak a szavak . . . Hangtalan jajok némán szállnak . . . Borongó lelkűk — lopva —j utrakér S bús alkonyaikor mind-mind hazatér. Szivüket édes meleg járja át. Elfeledik a kórházi szobát, Az átlőtt kart, a bekötött fejet, . A csonka lábat, összetört kezet. Egyik az anyját, másik hitvesét, Vagy gőgicsélő kicsiny gyermekét, Nádas kis házát, édes otthonát Forrón könnyezőn ölelgeti át. Mintha a párna sem volna kemény .... S pihenne puha, édes, lágy ölén Annak — ki otthon sirva keresi S a földön a legjobban szereti . -. . De jön a fény, a villany im kigyul . . . A szívbe markol fájón, józanul . . . A sok jaj, sóhaj nyögve tör elő . . . Visszatért a sok tépett szenvedő. Kovácsné, Huszár Jolán. Lengyel kastélyokban . . . irta . Koritsánszky Ottó (Oroszország.) Iszapos mocsaras táj volt. Esténként sürü köd ereszkedett alá és egészségtelen büzhödt, áporodott szag áradt szét. Sehol semmiféle viskó. Sem lakóház, sem pásztor gunyhó, sem I tanya, sem egyéb. Egy-két kis emelkedés; kü- í lönben sik ingovány. Fa is alig akadt. Az egyik emelkedés tétőjén volt valami romhalmaz. Jobb } időkben valami etre tévedt ember lakhelye lehe- l tett. Pincéje nem volt. Sehol sem húzódhattak meg. Mögötte néhány fa állott. A puskagolyók ugyancsak lekérgezték szegény fákat. Egyiket- másikat valami gránát-féle roppintotta derékba. | Ez volt az egyedüli hely, ahol sátrunkat fel- I üthettük. Kis tábori sátrak voltak; eső meg szél elen elbújhatsz bennük. Egyébként nem sokat érnek. Frissen kaszált vagy tépett fü szál jobb ágyat még a baldachinos fekhelyek sem I képeznek. Sás féléből került hát ágy. Ezen hevertünk és figyeltük az alig pár kőhajitásnyira lefolyt kézi fegyvertüzélést. Mintha sok-sok szöcskét bo- csájtottak volna szabadjára : csiripelt, fütyentett a golyók sokasága, ahogy a leyegőt irtó sebességgel át-át szelték. Á csillagok milliárdja megragyogott a tiszta szép égboltozaton. Hosszan el-el nézhettük, hogy mint ragyog az esthajnali csillag. — Otthon is igy ragyog ! • — Otthon is ! Aztán csend. Hosszú hallgató csend. Csak az ólom vagy acél bogarak fütyörésztek, sipi- tottak. — Mikor is látjuk majd otthonról ? — Hanyatt feküdtünk a füvön és egy-egy maroknyit odaigazitottunk vánkosnak a fejünk alá: — Majd meglátjuk — mondja a társam, de előbb még valami szép lengyel kastélyba szeretnék lakni, hamár hamar haza nem jutunk. Lengyel kastélyba, itt a nagy orosz földön, amely körül egy nagy kert van és amelynek boltivei alatt leheletszerüen, tippegnek ide-oda I finom vonásu gyászos lengyel kisasszonyok, akiknek lovagjait erőszakkal vitték csatákra a muszkák és akik gyászt öltöttek e miatt. Valami szép lengyel lovagi kastélyba . . . És éltől kezdve ott kint a csillagos ég alatt vagy bent a kis ponyva-sátor szűkében boltives lengyel urilakról álmodott a lelkünk, amely körül nagy kert van és amelynek boltivei alatt finom vonásu gyászos lengyel kisasszonyok tippegnek ide-oda leheletszerüen. Nem volt hosszú ideig az itt maradásunk. Jött a parancs : előre. És felszedtük sátor ponyvánkat és odébb állottunk. Néhány napig barangoltunk. Csapataink maguk előtt űzték a muszkát és ennek sehol sem volt megmaradása, de még csak megpihenése sem. így értünk el mi is egy szép nagy kerthez, melynek közepén, egy kastély állott. Az első lengyel kastély orosz földön. Az uradalmi melléképületek felperzselve s nyoma volt, hogy futó orosz horda a kastélyt is fel akarta gyújtani, de megkésett vele. A kastélyban egy élő lény nem volt található. A nagy ebédlő asztala felteritve. Rajta üvegburák alatt sajt és egyéb csemege, a szekrények, melyekben fehérnemű volt, feltárva. Egy kis cédulán német nyelven : „Tiszt urak! vegyetek, ami kell, csak kíméletet kérünk,“ Egy napi pihenő után tovább. \ . . . Rettentő eső volt. Bőrig ázva valami helyet kerestünk, ahol tető alá állhatunk. Semmi reménység, hogy óhajunk teljesedjék ; minden, romba feküdt felperzselve, feldúlva. Pár kilométerre megyünk még lovon abban a biztos tudatban, hogy mig »haza« nem érünk, ázni fogunk, Egyszerre csak kastély. akadt az utunkba Teljes egészségű, a dulásnak semmi nyoma se Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralék ososszeg mielőbbi beküldésére.
