Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-29 / 13. szám
Menyasszonyok iskolája. Messze Svédországból, Göteborgból érkezik a hir, hogy ott a népiskolát elvégzett tizenhat-tizennyolc éves leányok részére iskolát állítottak íel, amelyet a nép lelkesedéssel fogadott és elnevezte ä menyasz- szonyok iskolájának. A menyasszonyok iskolájában az első hat hónapon át sütnek, főznek, a másik hat hónapban a lakás higiéniájával ismerkednek meg, a harmadik félévben megint sütnek, főznek, a negyedik félévben mosnak, vasalnak, ruhát varrnak, foltoznak, baromfi-udvart gondoznak, kertet miveinek, az ötödik félévben az intézet mellett lévő gyermekmenhelyen, gyermeket ápolnak és nevelnek. A göteborgi példa Svédországban olyan tetszetó's, hogy mintájára már a legközelebbi jövőben több ilyen célú iskolát állítanak fel, mert az iskolától Svédország népe egészségi, gazdasági és erkölcsi viszonyait véli megjavittatni. Valami meghatottság, a távoli' északi nép iránt való tisztelet fakad lelkűnkben, mikor ez uj iskolájukra gondolunk. — Ha ebben a művelt, hazánknál kedvezőbb egészségügyi viszonyok között. élő országban meglátják szükségességét a menyasz- szonyok iskolájának, mit szóljunk mi magyarok, ahol a hazai temetőkben évről- évre több apró sirgödröt ásnak s a gyermekek ezrei az anyák tudatlansága miatt halnak meg. Mi, akik tudjuk, látjuk, milyen a nép táplálkozása, lakása, & hol él, tudjuk mérlegelni a svéd menyasszonyok iskoláját. — Csak azt sajnáljuk, hogy nem minálunk nyitották meg ezt az iskolát. Pedig itt volna Felelős szerkesztő - Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ reá igazán nagy szükség. Itt Magyarországon, ahol kuruzslók gyógyítanak, itt, ahol a nemtörődés olyan nagy, hogy e miatt a hat éven alóli elhalt gyermekek száma több millió. Valahogy ide kelletie telepíteni a svédek iskoláját, mert itt, ebben az annyi bajjal sújtott országban volna a menyasszonyok iskolájára igazán nagy szükség. Mi azonban csak panaszkodunk, si- runk, jajgatunk, de nein gondoskodunk a jövő nemzedék hivatásá biztosításáról. Közönyös teljesen előttünk, mi nem gondoskodunk a jövő nemzedék hivatása biztosításáról. Közönyös, hogy a paraszt ember menüje az örökös krumplileves, nem nagyon igyekezünk, hogy a putri házak aszaló levegőjéből kiragadjuk a tüdővészre hajlamos emberek ezreit. A svédek egészségügyi viszonyai kedvezőbbek mint a mienk, orvosokban is gazdagabb ország, mint a mienk, korcsmáit sem nyitja ki vasárnap, mint mi szoktuk, de azért, igen helyesen, fölállította a menyasszonyok iskoláját. Vájjon ezt nem-e lehetne nálunk is intézménnyé tenni? Szüksége, rendeltetése kétségtelen, azon már túl vagyunk, hogy ezen vitatkozzunk. Csak az a kérdés, micsoda módozatok mellett lehetne ilyen célú iskolát létesíteni. Városok, társadalmi erőik segítségével, felállíthatják a menyasszonyok iskoláit, ahol egyelőre az esti órákban tanítanák a jövő anyáit, falvakon akár az állam, akár a közművelődési egyesület élén az Országos Közművelődési Egyesülettel, meghonosíthatnák az iskolát. A nép, ha előbb idegenkednék is az Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, x/a évre 6 K, ll* évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond' soronként 40 fillér. uj iskola adófilléreitől, mihelyt tudatára ébred annak, hogy tulajdonképpen az ő érdekében nyílt az, később ő is meghozná áldozatát örömest. — Lelkes uriasszonyok agitációjára volna szükség, akik ha e jó ügyben összefognak, a svédországi eszmét •Magyarországon is meglehet valósítani. A statisztika képe rögtön megváltoznék. Nem ásnának annyi- sirt a temetőkben, nem volna annyi babona, balhit, a gyermeknevelő anyák lelkében, a gyermekek ezrei testben és lélekben egészségesen nőnének fel, egészen más levegő, tisztaság töltené meg a szülői házat, ahol a nép gazdasági, kulturális, erkölcs helyzete javulna. Ezt ne csak óhajtsuk, hanem valósítsuk is meg. A sebeket régen fölfedtük, ne hagyjuk elüszkösödni. A mig a gyógyító' orvos jöhet — biztos orvossággal, addig csak elő azzal az orvossal! V. J. Bombával ébresztik a magyart!* Egy ezer és tizennyolc esztendővel azután, hogy a magyarok elfoglalták ezt az országot, nemcsak megkegyelmezve az akkor itt élő nemzetiségeknek, hanem azokkal megbarátkozva és azokat testvéreiül is fogadva, az itt már ezer és egynéhány esztendeje élő magyarság úgy gondolta, hogy miután igen sok magyar követi a görög katolikus hitet, kellene egy görög katolikus magyar egyházmegyét' is alapítani. Mert még se igazság az, hogy a magyarok görög katolikus rutén és görög katolikus román egyházmegyékbe legyenek beosztva és mégse igazság az hogy ezeknek a görög katolikus magyaroknak ó-szláv meg román nyelven kelljen irnád- kozniok. És ezért ezer és egynéhány esztendővel I magyarok honfoglalása után végre vettek maguknak annyi bátorságot a magyarok, hogy *A Nemzeti Népszövetség Közlönye-ből. TÁRCA. A régi Fadd története. A „Tolnaihegyei Közlöny“ eredeti tárcája. Irta: Sebestyén Károly rk. káplán. fFolyt. és vége.) Ezen hiteles feljegyzés tehát azt mutatja, hogy a tihanyi apátságnak 1211-ben már 29 háznép jobbágya volt, mintegy 200 lakossal. — Pedig ezen időben már nemcsak a nevezett apátságnak, hanem a veszprémi káptalannak (1082—1495-ig), a székesfehérvári Szent János lovagrendnek, vagyis keresztes vitézeknek (^1193—1490-ig) szintén volt itt birtokuk; —■ 1389 ben pedig már a szekszárdi conventnek, vagyis bencésrendi apátságnak, 1429- 1471 ig a székesfehérvári prépost és káptalannak, |pt valószínűleg még á dunaföldvári apátságnak is. Az ezen birtokokon lakó jobbágyok ás községi lakosok az akkori szokás szerint, terme ■ szeteseü részint munkákkal, részint terményeiknek bizonyos részével, továbbá bizonyos készpénzadóval tartoztak földesuraiknak szolgálni : robot, dézsma, summa alakjában. Piski, tihanyi várkapitány számadáskönyvében érre vonatkozólag a következő érdekes föl jegyzéseket találjuk: 1585 augusztus 25-ről írja, hogy a faddiak küldtek neki adó-summára l5frt 86 dénárt; de ez a megelőző évre szólt. Mert 1588. végéről azt Írja, hogy a faddiakkal számot vetvén, ezek adósai maradtak 120 forinttal (a miben bennfoglaltatik 12 szalonna is 2 forint 24 dénárjával, 5 viza 2 írtjával és 6 tok 1 írtjával ) Kifizettek ebből 1587-ben 27 frtot (t. i. Balog János tihanyi vitéznek adtak 6 frtot, két féket hoztak 4 for.nt értékben, készpénzül fizettek 16 forintot s adtak egy tok halat egy forint érték ben). — Az 1588. év húsvéthétfőjén küldöttek a faddiak két polgárdi embertől 36 írt 88 "dénárt, 1589. január 25 én megint két embertől 40 frtot. Ezen feljegyzésekből látható, hogy a faddiak már azon időben is kiválóan sertéstenyésztéssel és halászással foglalkoztak. — De volt itt azért más egyéb hasznos’ termény is bőségben, a mit bizonyít az, hogy az itteni birtokosok , föld-_ jeikhez és jogaikhoz meglehetősen ragaszkodtak, továbbá az is, hogy az itteni jobbágyokat nem egyszer megrabolták, bizonyára azért, mert előre tudták, hogy innen nem fognak üres kézzel távozni. Eare vonatkozólag eredeti történelmi forrásokban többek között a következő érdékes adatokat találtam. 1415-ben a fehérvári káptalan jelenti Zsig- mond királynak, hogy Halmi Dobozi Jakab földesür, feleségével egyetértve, a keresztes vitézeknek faddi birtokán levő.négy jobbágyát, név- szerint Gallus fiát Istvánt, János fiát Balázst, Mihály fiát Dénest és egy másik Balázsnak János nevű fiát halászáson érve elfogott, láncra verve kinoztatott és csak 26 uj forintra történt megbüntetésük után bocsátotta őket szabadon. A veszprémi káptalan pedig 1416-ban jelenti Zsigmönd királynak,, hogy Török >,Bál -tolnavári tisztviselő testvérével Balázszsal, továbbá Gáspár, és. György nevű hozzátartozó.ival^>és s,9.k,,:Iuás tolnaváriakkal együtt, Vizkereszt ünnepe utáni pénteken, a keresztes vitézek faddi birtokán levő jobbágyaknak 8 ökrét, eladó malacait és 30 uj forintját elvitték és részben elpusztították. Ehhez hasonló eset érte a szegény faddi jobbágyokat 1429-ben is ugyancsak a tolnavári, vagyis tolnai uradalom részéről, a mikor is nem- zetes Paksi István tolnavári ispán beleegyezésével, bujtogatására és parancsára, a tolnai jobbágyok a keresztes vitézeknek itteni birtokára betörtek s egy Imre nevű jobbágyot minden vagyonával együtt Tolnára hurcoltak, Faddon nagy pusztítást vittek véghez és ezenfelül Miklós nevű keresztes vitéznek két lovát is elhajtották. De, hogy a — „Faddot kapkqdd!“ — szállóigének már ezen régi időben is megvolt a maga vonzóereje,’ azt legjobban bizonyítják a Sz. János lovagrend és István erdélyi vajda örökösei között Fadd birtokáért 1360—1377 ig folytatott pörnek előzményei. T. i. 1377-ben megjelennek Visegrádon a nevezett rendnek fehérvári és va- rasdi tisztjei, István és Bandunus és panaszkodnak a királynak, miszerint a néhai erdélyi vajda, István, meglátogatván a Megváltó sírját, útjában betért Rhodiis szigetére1, a rend nagymesteréhez és tőle 111 igazságnak gonosz elhallgatásával, oly irományukat nyert, hogy a rendnek tolnamegyei I Gyánth és Fadd nevű birtokait,- melyek a fehérvári rendház fentartására rendelvék és elkerülhetetlenül szükségesek, ő becserélhesse' más javakért és hogy most csere fejében, a.rend igen csekély jövedelmű birtokot kapna Fadd és Gyánthért, ők tehát ünnepélyesen óvást tesznek minden csere ellen, annál is inkább, mivel, ha a csere megtörténnék, a fehérvári .rendház mindenesetre elpusztulna és Istennek hiVén Szolgáló tagjai kény.
