Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-15 / 11. szám
XLII. évfolyam. 11. szóm. Szekszdrd, 1914. március 15. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová | lap szellemi részét* illető minden közlemények intézendök. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendök. Felelős szerkesztő . Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Va évre 6 K, || évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyiltt.ér r garmond soronként 40 fillér. A polgári háziasszony. A polgári háziasszony hivatalos szó lett. Belekerült abba a hivatalos Írásba, a mit a közoktatásügyi miniszter a polgári leányiskola tantervének nevez és amelyet most adott ki rendeletileg az illető iskoláknak kötelező használat céljából. Ez a régen várt reformra szoruló tanterv különösen kiemeli a polgári háziasz- szony sokat jelentő szerepét és igen szépen kifejti, hogy a polgári leányiskoláknak az a célja, miszerint .az. életnek dolgos, művelt, erkölcsös és vallásos lányokat kell nevelni, mert ezekből lesznek a más, jobb nemzedékek munkát szerető, társadalmat nevelő anyák. Hogy az iskola e célt szolgálhassa, ne az osztályozás kedvére történő feleletekre helyezze a súlyt, hanem igyekezzék tartalmat, munkakedvet vinni a romlatlan gyermeki lelkekbe, hívja fel a figyelmet a szépre, képezze, hogy megértse a szépet, becsülje az egyszerűt, igényeik ne legyen szertelenek, mert a boldogtalanságnak, az életkeserüségnek gyakran az az alapja, ha a nő nem háziasszony, hanem divathölgy, nem munkásnő, de virágházi növény, pi- peréskedő. A polgári háziasszony, mint valami ideál, úgy vonul át a tanterven. Érzi mindenki, hogy a családi szentélyben első szerepe van a nőnek, akinek finom lelke megteremtheti a családi békét, az egyetértést, gondoskodása szaporíthatja a garasokat, gyöngéd, vallásos -és ha kell türelmes, biztató és vigasztaló, tud megbocsáj- tani és szeretni, le tud mondani és nélkülözni. Ha az iskola nem is ad egészen cizellált munkát, de irányíthatja már a gyermeket az ideális családi élet felé, nem ad példát arra, hogy a gyermek pazarlásokhoz szokjék, a pipereköltséget magasztalja, a durcásságot rhegtürje, a lustaságot elnézze, a nemtörődömség felett eltekintsen. Az iskola a gyermekbe igyekszik beléoltani a vallás, a hazaszeretetei, a münkakedvet, megismerteti vele a munka értékét, megbecsüli a fnunkást. A jövőben ezt annál sikeresebben megteheti, mert a tanterv is hangoztatja, hogy maga az iskola is munkát produkáljon. A porosz iskolákba például bevezették a' textilipart. — Ezrekre megy azon leányok száma, akik hímzéssel egyenkint 2—300 márka keresethez jutnak. Erre a mintára a magyarországi polgári leányiskolákban is meglehetne honosítani a kézimunka köréből oly sok kínálkozó iparágat. Csak mesterséges virágokért, koszorúkért, kalapdiszekért milliókat adunk a külföldre. Amellett a háziipar száz és száz ágával megismerkedhetnék már a gyermek. Minden vidéknek a szükséglete szerint lehetne egy-egy iparágat meghonosítani az iskolában. Mindez ideig ezzel keveset törődtek Magyarországon. íme, most a tanterv hangoztatja, hogy a családi élet idealizálása érdekében meg kell teremteni a jó, a polgári háziasszonyok mintaképét. — Nem mondja, de érzékelteti a tanterv, hogy az élet tovarohanása és fejlődése közben a nő segítségére szükség van. Maga a nő is gondtalanabb napokat él, ha férje urának anyagi gondjain az ő tisztes keresetével enyhít. Az ilyen nő, aki munkájának értékét, a munka verítékét megismeri, jobban megbecsüli a megszerzett pénzt, nem válik belőle igényes, könnyelműen költekező nő, akinek nem egy példáját olyan szomorúan ismertük meg egy-egy hivatalnok sikkasztási esetében, vagy öngyilkossági hírében. A polgári háziasszonyoknak mentői ideálisabb, nagyobb alakjait várjuk, óhajtjuk ebben a panaszos, erkölcsileg is le- jebb haladó korunkban, akik egy tisztul- tabb, finomabb, tartalmasabb társadalmi élet kialakulására vannak hivatva. Nem kételkedünk abban, hogy tanáraink, tanítónőink pedagógiai tudásukkal, ambíciójukkal átérzik a nagyjelentőségű tanterv intencióit és'Ég ő nagy értékű munkájukkal igyekeznek megteremteni a boldog családok szentélyét, mely minden boldogságunk kutfoérásához vezet. V. J. A Kivándorlási Tanács. A Kivándorlási Tanács végre megalakult. Ezt a nagyra hivatott országos testületet még a Széli Kálmán fele-kivándorlási törvény kompent- lálta. Andrássy Gyula gróf belügyminisztersége alatt hozott kivándorlási törvény restituálta, de zavaros politikai viszonyaink között csak u őst alakulhatott meg. Es most lát az előkészítő munkákhoz azzal, hogy a törvényhatóságok részéről a kivándorlás körül szerzett tapasztalatokat javaslattételre és a munkaterület kijelölésére egy bizottság átnézi. Csakhogy már itt tartunk. A déli harangszó régen elhangzott. Félünk tőle, hogy legalább a levest hidegen tálalják fel. No de ab ovo usque ao meló és igy még van megrágni való eledel. Még nem miudenki ment ki Amerikába, akinek két dolgos keze van. Ha sokat gyengültünk is, még nem vérzettünk el. Es különösen jelentőséA kápolna. Ott, Hol a földre hajol az ég S fenyő koronás a hegynek orma, Min szerelmesen a nap csókja ég, Szent békében áll a kis kápolna. Olykor imára csendül harangja: Salve Regina! Salve Regina! Ha szökve osson éj sötétje S biborpalástban eljö a hajnal, Sugaras derű száll az égre, Csupa ujjongás, csupa diadal A kis kápolna. harangja szava : Salve Regina! Salve Regina! Ha délre hajlik a fényes nap, Szinarany ömlik széjjel a tájon, Elárasztják á fénysugarak A kis kápolnát szeretve áldón.. Ekkor repesve csendül harangja; Salve Regina! Salve Regina! Hogyha az alkony árnyakat fest, A nap fáradtan tér pihenésre, Szárnyát kibontja a csendes est Megcsendül a kis harang érce. Messze a Völgybe hallik a hangja: Salve Regina! Salve Regina! Hivó szavára a harangnak Imába fognak ájtatos lelkek. A kezek, összekulcsolódnak S az ajkról buzgó fohász ellebeg. Olyan magasztos e hálaima: Salve Regina! Salve Regina! Ö:o. Brandeiszné Frey Melanie. Március 15-ike. Irta: sempthei Maczkó Lászlóné. Most, hogy Rittlinger János adóügyi jegyző páratlan buzgalommal azon fáradozik, hogy már cius 15 én hazafias ünneppel egybekötött „hal- vacspra“ legyen | kaszinó termében, eszembe jut azon márc. 15-ike, melyet mint uj asszony éltem át. Leányk orom ban elég részem volt a szebbnél- ■szebb, lelkesebbnél-lelkesebb márciusi ünnepélyeket láthatni, ott, abban a szép, büszke városban, a Hernád-partján, melynek gyönyörű, góth stylü, ős székesegyházában a, haza hozott Rákóczi feje delem hamvai nyugosznak. Ilyen kuruc helyről elszakadva, ilyen kiirthat'atlan'nyomokkal szivemben mit. tudtam én mint uj asszony, hogy vannak községek és vidékek, ahol'alig-alig vésznek tudomást a nevezetes napról s csak itt ott leng egy-egy fakó zászló. Hiába kérdezősködtem, kíváncsiskodtam, végre hol itt, hol ott buzditgattam a fiatalságot, sajnos, a mi községünkben a legnagyobb c^end, nyugalom uralkodott márc. 15 én. Lehetséges ez? méltatlankodtam magamban, sőt fölötte boszantott, hogy ünnepélyt rendezni nem1 tudnak az urak; de a kaszinóból még sem hiányzik egyetlen egy sem. Hja, a kártya, az a kedves kártya, de mit is csináljanak szegény uraink a hosszú téli, az esős és szeles tavaszi estéken a vacsoráig ? De hátha nem is kártyáznak most, hanem ellenkezőleg azon fáradoznak, hadd jöjjünk össze vacsora után mindnyájan és rendeznek egy kisebb szabású ünnepélyt. Erről tudomást szereznem kell minden áron és minél előbb. Ejnye, hogy igy fúrta akkor a kiváncsiság az oldalamat, hogy ennyire tudtam lelkesedni! Ma már én is nyugodtabb vagyokj az élet nehéz, gondteljes iskolája igen szüle padba szorított, amelyből aggodalommal tekintek a vizsga fe’é, hiszen olyan nehéz az „anya“ vizsgája, vájjon milyen fiút, honleányt ad a hazának, embert a társadalomnak, nőt a családnak ? H inem én most nem a sötét jövőben akarok tapogatni, hadd merüljek vissza múltam emlékibe .... Tehát kártyáznak-e az urak, vagy tanácskoznak | Persze, hogy kártyáznak és azt úgy tudtam meg, hogy jöttek recepttel a patikába. Az orvosságot ugyan tudtam elkészíteni, de a taxálással sajnos még most is hadilábon állok, igy elküldtem a cselédet a recepttel taxüná meg a férjem, hiszen a kaszinó C3ak a szomszédban volt. Kérdésemre mit csinálnak az urak | — gyanútlanul válaszolta a leány —I „kártyáznak.“ Magamra maradván, számtalan gondolat cikkázott át agyamon, számtalan terv mostosz- kált fejemben. Végre elővettem Petőfi költeményeit és megkerestem a hires „Talpra magyar“-t. ßokäig ‘ rágtam toliam hegyét és gondolkodtam, miképen tréfálhatnám meg az urakat, midőn eszembe jutott, hogy bár sohasem faragtam verset és nem is tudok verset irni, mégis megkísérlem és faragok a „Talpra magyar“ ból egy paródiát, hadd boszankodjanak a férfiak. Tudom, hogy paródiám merőben gyakorlatlan kézre vall, mégis leirom, mert azt is tudom, hogy türelmes olvasóm nevet majt ezen az ártatlan tréfán és inkább a sikerült gúnyt és élcet fogja birálgatni, mint a sánta verslábakat. Papucshősök dala (Paródia.) . Talpra urak ! fiinak, háza I ■ \ ■ « Itt az idő, most vagy soha I Kalabriász-e, vagy tarokk? Ez a kérdés,, válasszatok ! Papucshősök istenére Esküszünk,
