Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-01 / 9. szám

XLll. évfolyam. 9. sznm. , -T SzeKszúrd, 1914. március

Függetlenségi és 48-as politikai hetilap

E$y okol — esy pásztor.

Mire e sorok napvilágot látnak, már a magyar országgyűlés főrendi háza is letárgyalta a képviselőházban karhatalommal keresztülhajtott választókerületi törvényjavaslatot. A főrendiházban változatlanul elfogadtatván, csak a legfelső szentesítés hiányzik még és akkor a javaslatból törvény lesz. Nincs tehát semmi akadálya, hogy a törvénynek, szükebb hazánkra: Tolnavármegyére vonatkozó intézkedésével kissé foglalkozzunk.

A választókerületi törvény, tudvalevőleg, vármegyénkre vonatkozólag azon újítást tartalmazza, hogy választókerületeink számát, mely eddig hat volt, hétre emeli s ez a hetedik választókerület széhelye Tolna lesz. Nem hiszem, hogy a tolnaiak azon téves hitben leledznének, hogy ez a törvényintézkedés az ő szép szemeik kedvéért történik s azt hiszem közel járok a valósághoz, ha azt állítom, hogy ezen rendelkezés mögött pártpolitikai célzat lappang.

A paksi választókerület, ugyanis, a legtöbb esetben, a függetlenségi párthoz tartozó képviselőt választott. Nem szükséges tehát egyébb, mint ennek a kerületnek néhány függetlenségi érzelmű polgárok lakta községét a tolnai kerületbe beosztani s akkor megvalósul a közmondás: egy csapásra két legyet. Az uj tolnai kerületet kormánypárti kerületnek tartják s ha a paksi kerületet meggyengitik, már az elkövetkezendő választás alkalmával két kormánypárti kerületet biztosítottnak vélnek.

Felelős szerkesztő Főmunkatárs

BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ

Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon.

Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Vs évre 6 K, V4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában.

Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petjt sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér.

Bonyhád ősi kormánypárti kerület s valószínűleg az is marad. Betnár Béla gazdapárti elvekkel ugyan megkísérli egy kissé az eddigi állapotokat felforgatni, de nem igen félnek tőle, mert a hitközségi elnökségtől még messze az ut a képviselőségig s úgy fordul még valami bankalapítási ügyből kifolyólag teljesen ártalmatlanná is tehetik.

Három kerület tehát van.

A pmczehelyi kerület, mely tamásivá készül átalakulni, Rátkay Lászlóról már a legutóbbi választás alkalmával hallani sem akart, átvedlett kormánypárti kerületté s megválasztotta Kämmerer Ernőt, akiről meg még a legnagyobb ellensége sem mondhatja joggal, hogy ellenzéki érzelmeket táplál. Hogy most visszafordulna s a függetlenségi eszméket Írná zászlajára, alig I várható.

Szakos a politikai meggyőződés dolgában sohasem mutatkozott állandónak. Volt már minden párti képviselője, még antiszemita is. Nem hiszem, hogy most már a következetesség érzete kapna ott lábra, azért, mert Szluha Pál függetlenségi párti képviselő lóháton utazta be a kerületét. A lóhátról, mint a belga király példája mutatja, könnyű leesni, ha a ló megbokrosodik. Nem a kerületet akarom a lóhoz hasonlítani, csak a táplált remények megvilágítása céljából éltem a hasonlattal.

Kölesd a koronkénti határozottság erényével ékeskedik. Sokáig hü volt a szabadelvű párti Vizsolyt Gusztávhoz ; s ugyanazzal a hűséggel viseltetett több cikluson át a függetlenségi Petrich Ferenc iránt. — |

Azt hiszik ez a koronkénti, változatlansággal nem ékesített hűség, most is be fog válni Sztankovánszky Imre kormánypárti képviselővel szemben.

Hátra van még a kemény dió: a szekszárdi kerület, mely a legutóbbi időkig függetlenségi elveit híven megőrizve, soha. mást, mint ehhez a párthoz tartozót, nem választott. De akik látták és tapasztalták, hogy a legutóbbi képviselőválasztás alkalmával miként vonult be a kormánypárti táborba az elvhü Sárköz s miként szavazott azokkal együtt egy közös jelöltre, azok még a mi ősi kerületünket sem tartják bevehetlennek.

Szóval, ha a kerületi beosztás alkalmával ügyesen járnak el s ha a többi vármegyékben is ig}^ alakulnak a viszonyok s valósulnak meg a remények, akkor csakugyan lesz Magyarországon : egy akol és egy pásztor. Hogy hol lesz az akol, azt mindenki eltalálhatja s ki lesz a pásztor, az iránt sem merülhet fel kétség.

Csak Tisza István gróf miniszterelnöknek még az ellenzék eltávolításával s a palotaőrség támogatása mellett azt kell törvénybe iktatni, hogy az országgyűlési képviselők megválasztása életfogytiglan tart s a miniszterelnöki kinevezés is hason időre szól. Ha lehet életfogytig tartó börtönt .a törvénykönyvbe felvenni, miért ne lehetne a képviselőség és miniszterelnökségre nézve is hasonló intézkedés is benne.

Csakhogy akkor már nem lesz itt szinmagyar, hanem bombavető oláhok, tótok és horvátok lakják Magyarországot.

Boda Vilmos,

Rákócziné álma.

— Igaz történet. —

Irta: FarkdS Ernőd.

II. Rákóczi Ferencné menyezetes ágyban, rózsaszínű selyerapaplan alatt alszik, hófehér karjára támasztva a fejét, amelyen szétbomolva, vastag aranylepelként omlik el ezüstcsillogásu, nagy, búza szőke baja.

Atca fénylik, mint a leesett hó a holdsugár ban. Kebl“ lázasan piheg, meggypiros ajka néha megrándul, mint akinek a szivét. hirtelen nagy fájdalom markolja meg.

Künt komor, fekete árnyat vetnek a házak a holdfényLől ezüstös földre s az ößz zuzmarás lehelletétől lassan peregnek le a fonnyadt falevelek.,

A szél panaszos zúgással vágtat a Kárpátok felől. Sóhajában egy nemzet fájdalma zokog. Suho gása mintha a Majthénynál ravatalra tett szabad ság kisértő szelleme volna. Ott kopog, ott járkál a varsói kolostor tetején, rázza, zörgeti az ablakokat, néha zokogó hangon szisszen föl:

— Most megy az én lelkem édes fiam, a nagy Rákóczi, a bujdosásba.

A fejedelemasszony nem falija, ezt. Selymes pillája lezárva, arcát betakarja az álom bársonyos szárnya.

Egy nagy tündérkertben jár ő: a szabad, szép Magyarországon.

De egyszerre valami borzasztót láthat, mert harmatteste megvonaglik és összerándul. Karját fölemeli s ajkán kétségbeesett sikoltás tör ki. Az iszonyat és rémület kiáltása ez.

Aztán felugrik a patyolat ágyban a az ablakon beömlő holdsugárnál rémülten néz kőiülKomornája meghallja a sikoltást s ijedten fűt be a szomszéd szobából.

— Mi történt, felséges asszonyom ?— kérdi dideregve.

A fejedelemasszony kezére támasztja forró homlokát, amelyen nagy gyöngycseppek fény lenek s reszketve, töredezve sóhajtja:

— Nem járt itt senki ?

— Egy lélek se, felséges asszonyom.

— Lehetelen ; gyújts gyertyát és kutasd át a szobát.

A komorna világot gyújt s átvizsgálja mind a két szobát, de sehol semmi nyom, hogy valaki ott járt volna.

A fejedelemasszony reszketve ül az ágyon s arca halálsáppadt.

— Valami rosszat álmodott, fenséges asz- szonyom.

— Igen* rossz álom volt csupán. Egy isme rétién férfi közeledett hozzám, kezében habzó billikumot tartott.

A komorna tágra nyílt szemmel bámult a fejédelemasszonyra.

— Mit akarhatott azzal a billikummal ? —- kérdezte nagyot nyelve.

— Felem nyújtotta, hogy igyam belőle.

— Különös, — szólt rekedten a komorna.

— Én eltoltam magamtól, mert nem voltam szomjas s képzeld, az az ismeretlen, akinek most is előttem áll az arca, ismét felém nyújtotta s fojtott hangon mondta:

— Igyál, ez az utolsó ital életedben.

A komorna mosolyogni próbált, de a hideg borzongatta.

A fejedelemasszony ragyogott az egészség tői, duzzadt a rózsás iQuságtól s ime a halál követe bejelenti érkezését.

— Ez az álom azt jelenti, hogy nemsokára meg fogok halni, — folytatta a fejedelemasszony.

— Ivott a billikumból, fenséges asszonyom ?

— Nem ; újra eltoltam magamtól, ijedtemben nagyot sikoltottam és felébredtem.

— Ha nem ivott belőle, akkor ez az álom azt jelenti, hogy soká, nagyon soká fog élni.

Rákócziné mély, átható pillantást vetett a komornára, aztán tompa, fátyolozott hangon felelte:

— Nem tudom, mit jelent, de azt az embert, aki a billikumot nyújtotta, százezer ember közül is fel tudnám ismerni . . .

Rákócziné ezután Párisba ment lakni.

Az 1721-ik év nagy részét a St. Cluudban, unokatestvére, az orleansi hercegné közelében töltötte.

ősszel súlyos betegségbe esett. Unokatestvére, aki betegágya mellett virrasztóit, azt hitte, hogy vizibetegségben szenved.

De Rákócziné felgyógyult és Párisba költözött.

A chesmidy-i kolostorban bérelt lakást s amig azt rendbehozták, fogadóba szállott.

Egy napon hirtelen rosszul lett, a pamlagra dőlt s udvarmestere, gróf Schlieben, elhivatta a királyi család orvosát, a nagyhírű dr. Helvetiust.

Az orvos belépett, Rákócziné ránézett ; meredt arcát halálos sáppadtsig öntötte el, ajka vonaglott, egész teste reszketett.

Az orvos közelebb lépett.

Rákócziné borzadva kuporodott össze, kezével eltakarta szemét s úgy didergett, mintha jeges viz csurgott volna a nyakába.

Az orvos megfogta az üterét; a fejedelemasszony keze görcsösen rángatódzptt.

—; Hideglelés, — szólt nyugodtan az orvos, aztán gyógyszert rendelt a betegnek.

Amikor távozott, Rákócziné meredten bámult utána. Arcán lázrózsák gyultak ki, amiket hir-