Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-01 / 9. szám
Sociálpedagógia. Válasz. Szabad legyen tiszteletein s hálám legnagyobb fokú kifejezése mellett ugy Kircz igazg tanító ur, mint IgDátus kartárs ur „Sociálpeda- gógia“-i panaszaimra írott reflexeikre néhány sorral válaszolnom. ,,Rózsás kert volt a lelkem . . s ugy érzem, a letört rózsákat Önök most biztos kézzel, tapasztalt megfontoltsággal, megtört lelkem előtt felemelték, harmatos vizzel felfrissítették, résztvevő, önzetlen s meleg szeretettől áthatott lelkűket reálehelték s nekem e néhány biztató szóval nyújtották vissza: „Ne csüggedj“, „Sursum corda !'• „ami rózsánkat is letörték valamikor s lásd* — áll még a rózsás kertünk !“ Mint ügyes, sokat praktizált orvosok megállapítják a diagnózist s megírják a receptet a használati utasítással együtt ; átadják, hogy használhassam. „Sok ezer kartárs kertjét érte már ilyen csapás !“ A letört rózsáim, melyek megkapták a. medicinát, az éltető friss vizet, ugy látom, napról- napra élednek. Tudom, hogy lelkem meg fog gyógyulni, i Talán életemben nem éreztem oly közel magamhoz önzetlen s közös bánatbau csüggedő kartársaimat,, mint most az Önök sorain keresztül. Nem azért, mert az én igénytelen csekélységemről van szó, hanem azért, mert — akaratlanul is — sokaknak a leikéből beszélhettem. Fogadják a velem együtt már csalódottak nevében is a leghálásabb köszönetemet azért a néhány jő szóért, mellyel talán nemcsak az enyém, hanem más kartársak sociális téren megtört lelkének uj életrekeltéséért hozzánk küldtek. Elismerem, hogy én sem találtam meg a nép leikébe férkőzhetni az igazi utat § ha újra munkához kezdhetek, bizonyosan más módon, más keretben, más eszközökkel fogok hozzá, mint eddig, mert valóban nem rajtunk, hanem sok, más körülményen is múlik az ilyen sociális mü ködés sikertelensége. Aláírom, hogy „ . . . ami a külföldön bevált, nem biztos, hogy nálunk is beválik“, aláírom azt is, hogy sokat markoltam, sőt a nyelvi különbségek szülte okokat is akceptálom, de főként azt, hogy a reáliák mellett az értelmes olvasás, irás és számolásnak van a jó talaj előkészítésére a legfontosabb szerepe. Nálunk is idő kell ahhoz, amig a nép megérik az ilyenekre. Az ősszel a földbe áztatott trágya is csak a jövő ősszel hozza meg a gyümölcsét. Mulasztást követnék azonban el, ha a bajok még két fontos okáról, a korcsmáról és a segíteni tudó intelligens társadalmunknak gyakran tapasztalható távolmaradásáról, nem elég nagy fokú nemérdeklődéséről nem szólnék. A korcsma, a község sajtó nélküli szerkesztősége, Vannak rendes bel- és külmunkatársak, riporterek, hirthozók, hirtvivők, sőt még „szerkesztők“ is. Es tessék elhinni, azok csinálják a községben a hangulatot, akik a korcsmában a legjobban ordítani és inni tudó törzsvendégek. EzekTOLNAMEQYEI KÖZLÖNY nek nem kell kultúra! Különösen akkor nem, ha az esti kulturműhelyekben éppen „Az alkohol káros hatásáról“, vagy „Az egészséges és józan élet alaptörvényeiről“ van szó. Tessék elhinni, hogy h-» a józanabb elem nem is, de a község nagy része — talán félelemből is — inkább hisz ezeknek, mint az előadóknak ! Találnak is szidni- ócsárolni s gúnyolni valót nemcsak az előadásokról, hanem a hallgatókról is Az intelligens közönségünknek távolmaradásából származó sikertelenségnek okát abban látom, hogy azok, akik a néppel legtöbbet érintkeznek, nem igen biztatják őket arra, hogy az ilyen előadásokra menjenek, mert abból nagy hasz nuk lessz valaha. Értem ezalatt különösen a jegyző urakat, akiknek a szava a nép előtt nagy suly- lyal bir. Nem hiszem, hogy ha a jegyző urak a képviselőtestületi gyűlések után, vagy más összejövetelekkor, ha néhány szóval — mint forró óhaj — buzdítják a népet, különösen az elöljáróságot és községi képviselőtestületi tagokat, hogy az esti előadásokat látogassák, tehát nem hiszem, hogy szorgalmasabban ne jönnének el. Ő tőlük nemcsak félnek, hanem reájuk különösen hallgat nak is. Hát még ha a korcsma szerkesztőségek közé csapnának ! Nem volna aki izgatna s terjedne a kultúra a nép javára! Azt hiszem, nem leszek indiscrét, ha ezzel kapcsolatosan járásiink fejének, az egész járás által — mondhatnám — rajongásig ■ szeretett főbirájának, ki nemcsak a hivatalban, hanem a sociális és mindennemű népjóléti intézményben nemcsak szóval, hanem tettel is, igazán meleg hazafias szívvel és lélekkel a legnagyobb mértékben kiveszi részét, csekélységemmel folytatott s sikertelen kulturmunkámnak mikénti újra lábra állításáról tárgyalt beszélgetésünk kapcsán, biztató és buzdító szavaiban a többek között ezeket mondotta: „Kezdje csak meg kérem a jövő évben újra a kulturmunkát s ne csüggedjen, én segítségére leszek s megígérem, hogg az egyik elő adásra direkt leutazom s az elöljáróság élén részt veszek az előadáson /“ Uraim! Ez a beszéd méltó egy hivatása magaslatán álló főbíróhoz ! Az ilyen beszéd és tett messze előrébb viszi a népművelődés nehezen mozogni akaró szekerét. Kartársak ! Ugy e igy meg lehet könnyi- teni ami nehéz kulturmunkánkat ! ? S látják uraim, ezt a rangjuknál és hivataluknál fogva sokan megtehetnék ! Tessék megpróbálni ! Higyjék meg,' Önöknek ez a kis példaadás nem olyan terhes, hazánk népművelődósét meg nagyban elősegítik ! Köszönöm téhát kedves Kircz tanító ur és kedves Ignátus kartárs ur, hogy velem együtt sok csüggedő kar társ s fegyverbarát lelkét meg-, vigasztalták s ha az Önök „Invesum corda“-já- hoz hozzáveszem a főbíró urunk szavait és Ígéretét, nincs már okom a jövőt olyan sötét színekben látni ! „Találkozunk még a munka terén !“ Forrai István, kántor tanító. télén ismét letörölt a halálos sáppadtság. Egész lénye iszonyú rémületet és megdöbbenést fejezett ki. Az udvarmester csodálkozva kérdezte, hogy miért ijedt meg annyira ettől az orvostól. — Ah, istenem, — tördelte Rákócziné; ez az az ember, aki nekem Varsóban azt a billikumot nyújtotta. Az udvarmester mosolyt erőltetett az ajkára, bár maga is megdöbbent. — Hogyan, fenséges asszonyom, hiszen Helvetius sohase járt Varsóban! — 0 volt, határozottan ő volt, akit álmomban láttam A hangja, a járása, a beszéde, minden mozdulata ugyanaz. — Fenséged csak képzelődik, — igyekezett megnyugtatni az udvarmester. — Biztosan tudom, hogy ő volt, azért borzadtam meg annyira tőle. Majd mosolyogva tette hozzá : — De legyen nyugodt, még nem fogok meghalni. — A felől teljesen nyugodt vagyok, — felelte az udvarmester. — Nem, nem fogok meghalni e bete ség- ben, mert ez nem az a szoba, amelyet álmodban láttam. Az udvarmester puszta képzelődésnek tar- ' tóttá a fejedelemasszony álmát s csak nevetett magában. Rákócziné 1722 ben költözött a chesmidy-i kolostorba. Amikor végig vezették lakosztályán s a hálószobájába lépett, iszonyodva sikoltott föl és borzadva tántorodott vissza. Az udvarmester, aki a szobákat mutogatta neki, döbbenve ugrott hozzá. A fejedelemasszony szédült, támolygott s a szoba falához tántorgott. Az udvarmester megkapta, mert azt hitte, hogy hirtelen ájulás fogta el. — Mitől rémült meg igy, fenséges asz- szonyom? — kérdezte a gróf, amikor látta, hogy Rákócziné szinte szoborrá kövült. — E szobából nem jövök ki élve, — nyögte elhalóan a fejedelemasszony s a lelkén végigsüvöltő hidegtől szép fehér fogsora erősen vacogott. — Ugyan miért ? — álmélkodott a gróf. — Mert ez az a szoba, ahol Varsóban az utolsó italt nyújtották nekem. — Ez csak újabb képzelődés, — válaszolta a gróf. — Tudom, tudom, hogy itt fogok meghalni, A pécsi püspök a tangó ellen. Zichy Gyula gróf pécsi megyéspüspök most megjelent IV. számú körlevelében böjti szózatot intéz híveihez és elrendeli, hogy azt a papság február 22 én, farsang vasárnapján a szószékről olvassa fel megfelelő szentbeszéd keretében. A böjti szózat a keresztény családot fenyegető veszedelmekkel foglalkozik és legelsősorban a gyermekszületések csökkenésére mutat rá. Az egyke- rendszer tudvalévőén a Dunántúl déli részén erősen terjed. A püspök emlékezteti híveit arra, hogy régebben a sok gyermekben Isten áldását látták és inti őket, bogy térjenek vissza őseik nemes erkölcseire. Majd a gyermekneveléssel foglalkozik és óv a rossz olvasmányoktól, valamint az izgató és erkölcstelen mozgóképektől. Az anyákat arra inti, hogy ügyeljenek leányaik öltözködésére, hogy az az illemnek megfelelő' legyeD. Figyelmezteti őket az egyház tilalmára a tiltott időben tartott táncmulatságokkal szemben. Majd igy folytatja : — Egyáltalán a táncmulatságokon ne feled jétek, hogy az úgynevezett tisztességes táncok is erkölcsileg veszélyesek lehetnek ; de mmden esetre vannak oly táncnemek, amelyek határozottan rosszak. Melyek azok ? Van annyi erkölcsi érzékiek, hogy azokat ismeritek; nem nevezem hát meg őket. Da egyet megnevezek, van okom rá. Főpásztori szivém teljes határozottságával akarom, hogy hallgassatok rám; tiltsátok meg gyermekeiteknek, hogy a tangót táncolják; mert ez határozottan illetlen, érzékies tánc. Hogy a tangót a tiltott táncok között, felemlítem, arra, mint jelzém van súlyos okom. Az újságnak ingere ugyanis, ugy hallom, eltompitotta sok — különben jólelkü — nőnék erkölcsi érzékét s ezek a tangót szépnek, ártatlan mulatságnak tartják. Berlinben a császár megtiltotta, hogy a katonatisztek egyenruhában a tangót táncolják ; Londonban azon mulatságokon, melyeken az udvar résztvesz, a tangót táncolni nem szabad ; az udvarhoz tartozómagas állású személyek Bécsben sem vesznek részt a tangó mulatságokon. Azt fogjátok-e gondolni, hogy ezek a fejedelmek s más magas állású világi urak nem értenek ahhoz : mi illik, mi nem? Rómában is ő szentsége óhajára, mint olvasom, az illetékes hatóság kötelességévé tette a lelkészeknek, hogy a keresztény erkölcs védelmére szólaljanak fel és tartsák távol a hívőket a szeméremérzetet súlyosan sértő tangó üzelmektől. Épp ugy tettek: Mercier, a belga bíboros érsek,. A mette, a párisi bíboros érsek, a lyoni egyházfejedelem és más püspökök. Nem fogtok énnél- fo gva csodálkozni, ha í főpásztori kötelességemet teljesítem s a szeméremsértő tangót én is határozottan kárhoztatom. S vájjon fiaitoknak nem szól mindez ? Dehogy nem. Azonban, ha leányaitok a tiltott időben bálba nem mennek; ha ők a tánc- mulatságokon tangót nem táncolnak: fiaitok sem fognak tangózni, ők sem fogják megszegni a tiltott időben az egyház parancsát. A körlevél végül még egyszer nyomatékosan inti a szülőket a gyermekeik erkölcsét fenyegető veszedelmek ellen való küzdelemre. — felelte Rákócziné s nagy, világoskék szemének tükrén egy könnycsepp reszketett. De Rákócziné erőslelkü nő volt s néha maga is mosolygott azon, hogy ő is hisz az álmokban. Csak azért is elfoglalta azt a hálószobát a kolostorban. Alig egy-két hét múlva azonban hirtelen nagyon rosszul lett. Ismét Helvetiust hivták hozzá s ez egy nagy, metszett pohárban valami folyadékot nyújtott neki. Rákócziné hosszan nézett az orvosra s arcán nagy, belső nyugtalanság látszott. A poharat elvette és kiitta. — Az utolsó italom e földön, — sóhajtott föl elhalón. És még azon az estén, 1722. február 18-án hét óra tájban hirtelen meghall. Udvarmestere lesimitotta szép, szelíd homlokát, amelyen a halálküzdelem verejtéke gyöngyözött s’ karját keresztbe fonva, szomorúan sóhajtotta : —Milyen igaza volt! így halt mega nagy Rákóczi okos, diplomata- lelkű s világszép hitvese. Tíz évvel előbb megálmodta a halálát s ott #és úgy halt meg, ahogyan megálmodta. i FOGAK és teljes fogsorok 4 koronától. A gyökerek eltávolítása felesleges. Szájpadlásnélküli úgynevezett hídmunkák jótállással. Cement, arany, porcellán és platina tömések 4 koronától. Fogtisztitás 2 kor. Foghúzás szegényeknek ingyen. Ferde fogsorok sza- MAIIVIIEU Slflll A bábozásához gépek. — Öntött arany fogtömések. llftlIITlEK IlYULA vizsgázott fogtechnikus 'Szekszárd, Széchenyi-utca 1077. szám. • (Leányiskolával szemben.)
