Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-22 / 8. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1914 február 22. A kétezer év előtti „Szeressétek egymást* még csak ezután kezd igazán fejlődni ; a jövő kulturtársadalmában. H. I. Elemi iskola és gimnázium. Ezen cimen egy rövid kis'hii jelent mega napilapok febr. 6-iki számában, mely szerint a dombóvári gimnázium igazgatója vidéke tanítói- nak bevonásával értekezletet tartott, hogy megvitassák közösen azt a kérdést: „Miképpen lehetne az elemi iskolákból a középiskolákba lépő tanulók előképzettségét fokozni ?“ Minthogy ezt a kérdést a mi megyénkben vetették először föl és nemcsak a tanférfiakat, hanem minden szülőt is érdekel, nem lesz tán felesleges — ha már hir alakjában úgy is napvilágot látott — azzal behatóbban foglalkozni. Elsősorban az értekezlet egybehivásának indító okát kell ismernünk, hogy hozzászólhassunk. Mindenesetre az igazgató tanügy- és növendékei iránti szeretete volt szerintem az- egybehivás fő rugója, másrészt azonban egy szomorú tapasz talata. És ez a tapasztalat szülte a kemény vádként hangzó értekezlet! tételt. Minden kertelés nélkül mondják a napilapok a hir bevezetésében : „Állandó a panasz, hogy az elemi iskolákból ki került tanulók nem hozzák magukkal azokat az előismereteket, melyekre a középiskolának építenie kell.“ így általánosságban azonban, azt hiszem, nem lehet és nem is szabad az elég modern nivÓD álló magyar népiskoláinkat lebecsülni, a tolnamegyeieket meg pláne nem. Megmagyarázni magamnak ezt a vádat csak akkor tudom, ha tekintetbe veszem, hogy Dombóváron csak most nyílt a gimnázium és hogy ennek dacára azonnal pár huzamos osztályokat kellett felállítani. Ez az oda- tódulás már elég magyarázat szerény véleményem szerint. Eddig ezen a forgalmas lie'yen középiskola nem volt s hogy most lett, nagyon sok szülő Íratta be gyermekét. Nem tévedek talán, ha azt állítom, hogy a tanulók nagy százalékát a vasutasok adták, kik ezer-felől jöttek és ezer-féle elemibe járatták, avagy nem járatták gyermekeiket. így érthető és elfogadható lesz a vád. Nézzük már most ezt a kérdést tanügyi szempontból is. Az elemi iskola négy alsó osztályának tanterve a latin nyelv kivételével ugyanazt az anyagot öleli fel nagyjában, melyet a gimn. I. osztályában tanítanak. Tehát nem lehet szó általánosságban az előismeretek hiányáról. Természetrajzot sem tanítunk ugyan az alsó négy elemiben, de beszéd- és értelemgyakorlattal és olvas mányok tárgyalásával kell a szükséges előismereteket nyújtanunk. Ha már most mégis merülnek fel panaszok, akkor azokkal nem a tanítókat és a tanítást, hanem inkább az iskolák szervezését kell okolnunk. Az első és fő baj az ejemi iskolák felekezeti széttagoltsága. Hogy csak működésem helyére, Bonyhádra hivatkozzam, van 6 féle elemi iskolánk, de egy rém- teljesen osztott,, teljesen osztatlan ellenben van. Még nagyobb a széttagolság a falvakban, hol 2—3 osztatlan, más-más felekezeti iskola van. Természetes, hogy az osztatlan iskolák távolról sem tudnak oly tanítási eredményt felmutatni, mint az osztottak. Egy nagy paedagogiai hiba azután az, hogy az alsóbb osztályokban alkalmazzák rendszerint a fiatal tanítókat, ho ott éppen ott kellene az idősebb, tapasztalattal és tanítási gyakorlattal ren - delkező erőket alkalmazni. Persze ezt iskola- fenntartóink nem igen mérlegelik s tán egyik másik tanító hiúságát is bántaná, ha ő lenne a „kis tanító.“ A tanítási eredmény nagyban csökkenti a sok tanitóváltozás is. Egyik volt működési helyem II ik tanítói állásán 12 év leforgása alatt épen hatan tanítottunk. Minden tanító más nevelő és más módszer szerint tanít s igy a folytonos tanitóváltozás megakadályozza a fokozatos haladást. A változás oka a legtöbb esetben a jobb javadalom utáni törekvés. Ezen állapotot az 1913. évi XVI. t.-c. hihetőleg megszüntette a jövőre nézve. Az egyes tantárgyak közül az elemi iskolai tanítás eredményét nagyban befolyásolja a vallás tanitás elvégzendő nagy anyaga is. Egyháztörténet, káté, bibliatörténet és egyházi ének több időt vesz igénybe, mint pl. a számtan. Persze, ezekre nézve a tanító nem járhat el önkényesen, hiszen az egyházi hatóságok intézkednek. A magyar nyelv tanításával is olyfórmán vagyunk. Azt mondjuk ugyan, hogy iskoláink magyar tannyelvűéit, mert a reáltárgyakat magyar nyelven tanítjuk, de ezek mellett majdnem ugyanoly időn át a gyermek anyanyelvén tanítjuk a vallástant. így négy elemi osztály elvégzése után még hiányos lesz a tanítók magyar nyelvismerete A gimnáziumok részére is maradnak azonban kívánni valók. így először is nem kapcsolódik bele a tanítási módszer az elemi iskolákéba. A szaktanár az egyik órán magyaráz, a másodikon meg már eredményt, ludást kíván. Az elemi iskola ellenben sokkal lassabb menetben várja ezt el. A gimnázium egyszerünn szekundát ad a nemtudásra, de az elemi iskola újból élőiről kezdi a magyarázást, mig a tanulók nagyobb percentje meg nem emésztette, át nem értette. Igen üdvös lenne, ha a tanár urak hébe-korba tanulmányozás céljából meglátogatnának egy-egy elemi iskolát. Az eredményt nagyban befolyásolja aztán a tanítónak mint nevelőnek behatása is. Ezen behatásról a gimnáziumi szaktárgytanitás mellett nem igen lehet szó, hisz egy-egy órán át -foglalkozik csak a tanár tanítványaival. A tanitó ellen ben mindig tanítványai között van, ismeri értelmi fejlődésüket, házi nevelésüket, szülőiket stb-t, mit a modern paedagogia a nevelés és tanitás alapfeltételévé tett. A harmadik hiba, hogy a gimnázium az alsó osztályokba válogatás nélkül felvesz minden tanulót, ha megfelel a törvényes követelményeknek, t. i. ha 9 éves és négy elemit elvégzett, De a mi fiatal szerzeteseink nem vesznek észre sem hideget, sem veszélyt; némán haladnak a kutya után, hiszen az ő hivatásuk segíteni az emberiségen. Végre megáll a kutya és egy sziklaüre- dékből sietve kaparja a havat, mire a szerzetesek is munkához fognak. Ásó és kapa segítségével mihamar ráakadnak a megdermedt alakra, lassan kihúzzák és hóval dörgölik élettelen tagjait, mig szájába a kutya hordócskájából csöp- pentenek egy kis erősítőt, hátha még életre hozhatják őt ? Az ásó és kapa hosszú nyeleire aztán erősítenek erős ponyvát, melyet derékuk köré csavarva, magukkal hoztak. Egy perc alatt kész a hordágy, arra teszik a szerencsétlen embert és gondosan betakarva viszik saját életük veszélyeztetésével szikláról-sziklára, mig haza nem érnek. Otthon pedig újból dörgölik, fáradoznak vele s ime csakugyan verni kezd a vándor szive, lassan-lassan szűnik testének merevsége, egy-két mély sóhaj tör elő kebléből, mire szemeit bágyadtan felnyitja. A szerzetesek szelíd arcán örömsugár surran végig, aztán megint szokott némaságukkal végzik dolgukat, de bár az öreg ékszerész még egyszer életre tért, eszméletét még egy szer visszanyerte a szerzetesek önfeláldozó ápolására, agyából még sem kelt fel többé, mert a legnagyobb fokú tüdőgyulladásba esett. És harmadnap, midőn halálát közeledni érezte, ápolóját, azt a sZelid arcú fiatal szerze- lest kérte, hallgatná meg szive titkát. — Felső-Olaszország egy élénk forgalmú városában születtem éh. Atyám aranyműves volt a Rio di Mazzaniban s szorgalmas ember létére üzlete mégsem ment a legjobban. Szerény viszonyok közt nőttem fel tehát testvéreimmel együtt s alig vártam már azt az időt, hogy felszabadulva, az akkori szokás szerint, vándorútra mehessek. Végre 18 éves koromban fütyürészve és dalolva útnak indultam kis batyuval botom végén, nagy reményekkel szivemben. Vig és tréfás természetem mia,tt mindenütt szívesen fogadtak, bejártam tehát Franciaország és Belgium virágzó városait, kisebb- nagyobb kalandokat átélve, mig végre két. évi vándorlás után Svájcba vetődve, egy idősebb özvegy ékszerüzletébe léptem. Alig voltam azonban nála egy pár napja, midőn észrevettem, hogy az éltes nő rendkívül gazdag s szerelmével engem ajándékozott meg. Kérdezősködé- seimre mihamar elmondta egy bizalmas órában, mily különc ember volt a férje, ki akkor volt a legboldogabb, ha aranyaihoz megint egy uj aranyat tehetett. Halála után pedig csakugyan három kis vasládát talált, melyekben csupa fénylő arany volt, de a világ előtt, amennyire csak lehetett, titokban tartotta nagy vagyonát, mert félt, hogy valaki kirabolja, amennyiben egyszer egy cigánynő azt jövendölte neki, hogy gyilkos keze által fog kimúlni. A beteg Maccari nagyot sóhajtva, rövid ideig pihent. Szemeit becsukva, melle erősen hörgött, mire a fiatal szerzetes fölkelt s orvosavagy felvételi vizsgát tesz. Gyöngébb tanulók is kerülnek ki az alsóbb osztályokból és a felvételi vizsga sem támaszt valami nagy igényeket.. így.- csak növekszik a gyengén előképzettek száma. Az ilyen tanulók azután végig buknak egykét osztályon, közben elmúlik tankötelezettségük s kevesebb tudással lépnek az életbe, mint amilyent a népiskola nyújtott volna. Segíteni mindezen bajokon csak törvényhozás utján leh-űne. Először államosítani kellene a rossz elemi iskolákat az egész vonalon, azután meg a gimnáziumokba való felvételt megnehezíteni. Kevesebb lenue valószínűleg a gimnázista és tán gimnázium is, de emelkedne a népoktatás, ami az országra nézve fölötte üdvös volna. Ez mind persze csak egyéni véleményem. Tán a nevezett értekezlet más eszméket is vetett föl, melyeket kár volna véka alá rejteni. Knábel Vilmos. A népiskolai szám- és mértan- tanitás célja. A népiskolai reáliák körül lapunk hasábjain legutóbb lefolyt értékes eszmecsere bírta rá Kórody Miklós pécsi tan. képezdei tanár urat, jeles tankönyvirót, hogy a minisztérium megbízásából a szám- és mértan tanításához Írott „Vezérkönyv‘-e e tárgyat megvilágító nagy érdekű fejezetét közlés végett lapunknak átengedje. II. A mennyiségtan népoktatási célja. A népiskolai mennyiségtan tanításnak ezek után azt kell célul tűznie, hogy a tanitás az egyes egyén és a társadalom egész lényét, gondolkodását, akaratát, érzelemvilágát, összes gyakorlati és erkölcsi ténykedését átható ismeretanyaggá tegye mindenkiben a mennyiségtani ismereteket. Olyan legyen a mennyiségtan a lélek életében, mint a csontváz a gerincesek világában, hogy az egész emberi szellemi erő, minden megnyilatkozásában a mennyiségtanra támaszkodjék. Épen az a baj a társadalomban s az egyes ember éle- tében, hogy azt a rendkívüli pontosságot, amit a mennyiségttju a gondolkodás számára nyújt, a legkevesebb ember szokta meg. A bírót Ítéletében nem a mennyiségtani pontosság, hanem bizonyos jogi formák vezetik, bár elismerjük, a jogi tudomány ezen irány felé tart. Az ügyvéd a félnek nem a mennyiségtani igaz- ságot tanácsolja, hanem a formák alapján ad reményt számára. A társadalom a munkát nem mennyiségtani értéke, hanem az osztályérdekek szerint Ítéli meg. Az egyes osztályok egymást nem mennyiségtani, hanem pld. történelmi szempontból nézik s ebből erednek az osztály harcok. Mindennek oka, bogy a mennyiségtani gondolkodás nem hatotta , át a társadalmat s van e népiskolának szebb, magasztosabb feladata, mint olyan gondolkodást vinni a néplélekbe, amely a társa dalmi bajok redukálására vezet. „A számtan- és mértan-tanitásának célja — úgymond a miniszteri tanterv — egyfelől a ságot nyújtott neki, mely után némileg megerősödve, újból kezdett beszélni. — Hogy a fénylő aranyakat megláttam, többé nem volt nyugtom. Egy este tehát, midőn az özvegy sétálni ment, belopództam a szobába s tudva azt, hogy a ládák hova vannak rejtve, mihamar megtaláltam azokat. Épen zsebembe akartam már csúsztatni egy jó marékkai, midőn nyílik az ajtó s belép az özvegy, ki, midőn engem aranyai felett guggolni meglát, éktelenül kezdett kiabálni. Hiába csititgattam, kértem, hogy halgasson, Ígérve neki eget-földet, ő nem hallgatott el, sőt még annál is inkább lármázott. Félelmemben tehát, hogy valaki meghallja, hogy talán el is csuknak engem lopásomért, hirtelen a kis özvegyhez ugrottam s kezeimmel nyakát átfogva, oly erővel összeszoritottam azt, hogy ujjaim alatt minden csontja ropogott. Egy irtózatos hörgés vergődött fel kebléből száját véres hab borította el, miközben kettőt hármat rántva magán, elterült a földön. Látva szörnyű tettemet egyedüli gondolatom volt a menekülés. Hamar siettem tehát szobámba és egy nadrágom két lnbszárát lent összekötve abba raktam az aranyakat, melyeket a nadrággal együtt összegöngyölgetve, egy kendőbe kötöttem s úgy akasztottam a nehéz batyut botom végére, indulva útnak ide a hegyek felé mindenütt kerülve az országutat. Gyönyörű nyári idő volt s az Alpesek zöldelő hegyhátán szépen legelgetett a sok esi. lingelő csorda, melyeknek pásztorai szivesen és teljes fogsorok 4 koronától. A gyökerek eltávolítása felesleges. Szájpadlásnélküli úgynevezett hídmunkák jótállással. Cement, arany, porcellán és platina tömések 4 koronától. Fogtisztitás 2 kor. Foghúzás szegényeknek ingyen. Ferde fogsorok sza- |MV Ji HYNEB bályozásához gépek. — Öntött arany fogtömések. IsÄU IIIEK vizsgázott fogtechnikus Szekszárd, Széchenyi-utca 1077. szám. • (Leányiskolával szemben.)
