Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-22 / 8. szám

xiil. Motyahi.

■f g®

b: szám.

Szekszárá. 1914. február ZZ.

U i }\

Függetlenségi és 48-as politikai hetilap

A jótékonyság.

A' Mestef kitárta karjait. S az előtte állókra tekintett léleklátó szemeivel és imigyen szólt:

— Szeressétek egymást . . .

Megdöbbentek a kiválasztottak: a társadalmi kérdéá problémáinak ilyen módon való elintézésén. És szellemük csodálatos erejével, most látták meg a legnagyobb emberi értéket, amihez semmi kincs sem hasonlítható. És megértették a Mester szavát s. egyszerre gazdagabbakká lettek minden kincstárak urainál.

A tudományok tudománya az ember értékeit kutatja, keresi elő. S lelki életre készteti. Mert a lelki élet híján nem ember az ember. A nagy akarások gondolattobzódássá alakulnak s a nagy tettekre vágyódó erő alig jut el a gyermekes kísérletezésekig.

Pedig a szellemi életnek sok szépsége van. A megfinomodott emberi érzés nemcsak saját maga ügyeivel törődik, hanem sokszor részt xkér gyengébb embertársa rosszrafordult sorsából is.

Tolongás van az életuton, törtetnek előre a nélkül, hogy látnák a célt, szem- sugáruk megtörik az ut felkavart porán.

Kevesek látják céljukat . . .

Nem egyformák az emberek. A szemek és fülek hiába adattak meg mindenkinek, nem minden szem lát és nem min- denik fül fogadja be az emberi lélek csodálatos voltát hirdető eszmét:

— Szeressétek egymást!

De elsősorban azokat, akik még ma

Felelős szerkesztő Főmunkatárs !

BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ

rászorultak a szerétetre. Milyen sokan vannak, akik még télviz idején sem veszik észre a rongyos és vékony gunyáju gyermekeket. Pedig a fogékony gyermeki lélek nem feledné el a kapott jókat, amelyek csak alkalom adtán jótékony cselekedetek. Hiszen minden cselekedetét döntően befolyásolnak a körülmények.

Számos egyesület van, amely a jótékonyságot propagálja. És sokszor a leg- külörifélébb módon igyekeznek, hogy az egyesület vagyona szaporodjon, hogy minél több emberrel tudják jótéteményüket éreztetni. És itt, amikor tulajdonképpen a jótékonyság népszerűsítéséről lenne szó, sokszor éppen az ellenkezőjét érik el a buzgólkodók, mert tevékenységük más irányba is elkalandozik s ilyenkor a jóté- konykodónak nem csak erkölcsi mérlege billen fel, hanem könnyen megtörténik, hogy az anyagiakban • is változás áll be, pedig a magyar közönség az adakozás terén a legmesszebb határig is elmegy. Ezt bizonyítják a napilapok, amelyekben állandóan sorozatokat találuhk befolyt összegekről s ráadásul még egy-két felhívás is akad. *

Most már elképzelhetjük, hogyan állhatna a jótékqnyság ügye, ha a nagy adakozó tábor nem fedezné fel árnyoldalait.

Egy sajátszerü esetet említünk meg. Jótékony célra ünnepséget rendeznek..— Rettenetes harcok folynak a közönség és a jótékonyság bájos katonái között. Ered- .mény minden jegy el kel. Az. ünnepség nagyszerűen sikerül, mindenki megjelenik, hogy lássa és hallja a kitűnő művésznőt,

Megjeíen hetenként egyszer, vasárnapon.

Előfizetési i ár : Egész évre 12 K,. Vs évre 6 K, M*. évre 3 K Számonként 24 .fillér e lap nyomdájában.

Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. —Nyilttér : garmond soronként 40 fillér. ; '

aki párisi útjáról mondott le, csakhogy itt szerepelhessen.

Sohasem volt műsoros ünnepségnek ennyi közönsége s ilyen nagy sikere. A közönség I boldogan távozik s otthon is csak a jólelkü művésznőről beszélnek; —I Azután jön az elszámolás. S még jó szerencse, ha marad valami a jótékony kasz- szában. Mert a befolyt pénzt a teremért, azonkívül a szolgáknak, ruhatárosoknak, és a művésznőnek kellett adni. Summa sum- márum : a művésznőt ruházták fel. A rongyos* gunyáju gyermekeknek várni kell, mig megérkeznek. a felülfizetések. Abból a pénzből aztán legfeljebb meguzsonáztatják őket, mert ruhára nem telnék.

Nevetséges állapotok ezek Ideje lenne, hogy aki tényleg jótékonyságot akar cselekedni, az ne utolsó divat szerint készült ruhájára fordítsa a legtöbb gondot, mikor egy tömeglakás megszemlélésére indul.

Reméljük azonban, hogy ez az áljótékonyság nemsokára csődöt jelent. Embertársaink -szomorú helyzete egyébként sem arra való, hogy ezzel kapcsolatban valakik forgalomba hozzák nevüket.

A jótékonyságnál nem a szereplők képezik a lényeget, hanem az emberek egymás iránti szeretete, amely alapja a jótékony mozgalmaknak. S igy a kultúra terjedése folytán a jótékony társaságok és intézmények állandóan szaporodnak. Egy századdal ezelőtt gondolt-e valaki arra, hogy a szomszéd állam sebesült katonáinak segélyt nyújtson? Most pedig egyik világrészből* a másikba is mennek a sebesültek ápolására ápolók és orvosok.

A kutya.

— A «Tolnamegyei Közlöny» eredeti tárcája. —

Irta: sempthei Maczkó Lászlóné.

(Folytatás és vége.)

Egy szép csendes őszi reggelen gyors lépésekkel haladt a hegyek felé égy körülbelül hatvan éves vándor. Néha-néha visszanéz kis faluja felé s mintegy búcsút int a karcsú toronynak, melynek közelében pihen tegnap óta elhunyt felesége. Három év óta volt szegény ágyban fekvő beteg s három év óta várta vissza napnap mellett egyetlen fiát. A Rió di Mazzani-utcai fényes palotájukban nem volt többé nyugta, eljöttek hát ide lakni e kies fekvésű falucskába, az Alpesek aljába. Házikójuk ablakából épen arra a kis keskeny útra lehetett látni, mely utón körülbelül 40 év előtt jött vissza vándorutjáról Olaszországba Maccari ékszerész. Most megint itt van ezen a jól ismert tájon s ez idő alatt -hányszor nézte a kis keskeny utat, hányszor vágyódott azon még egyszer visszamehetni, hogy némileg megnyugtathassa lelkiismeretét. Alig zárult be tehát felesége felett a hideg sir, ő mindent eladott s most siet föl s megy mindig feljebb a meredek hegynek.

Pedig de nehéz, de veszélyes ut ez i Szép, csendes reggelen indult el abban a reményben, •hogy estefelé 6 órakor ott lesz a szédelgő magasságban, hol egy szerzetes lak áll s melyben

1—2 napot pihenve, újból tovább és tovább fog ! menni, mig végre célját elérte. Mégis aggódó szemekkel néz körül, mert a keleti láthatárón egy fényes felhő húzódik mindig jobban és jobban a hegyek, felé. • Ő tudja, hogy a • fényes felhő mily veszélyes a nagy hegyek közt, ’épteit tehát i meggyorsítja s fel-felkapaszkodik tüskén-bokron ! keresztül. Először csak néha-néha, de aztán

I mind sűrűbben sivit keresztül a hideg szél úgy, hogy cserjékbe, egyes szikladarabokba kell fogódznia, hogy le ne'döntse a mélységbe a kegyetlen vihar. De ő nem hátrál. Bátor szívvel halad mindig előre, mert szemé, előtt folyton lebeg egy csendes, aranyakkal ékeskedő szoba, mely .kisérti éjjel-nappal, pedig teljes negyven év mullo.tt el azóta, de neki csak mint egy rövid álom tűnik elő az évek hosszú sora.

E percben dühöngő orkán szakítja meg gondolatai menetét s arcába veri a megfagyott esőcsöppeket, melyek közt gyéren mutatkoznak egyes szállinkózó hópelyhek.

— Ő, csak. hó ne jöjjön, |— sóhajt föl szive mélyéből — mert a hó befújja az utat, hogy tudjak aztán tovább haladni ? Sj amitől oly nagyon félt, egész valója remegett, mégis megjött,. mert mind sűrűbben, kezdett hullani..a hó. Hó előtte és hó utána, az ut pedig oly síkos kezd lenni. Négykézláb kapaszkodik tehát előre, de azt sem birja ki soká, mert lábai reszketnek s fogyni kezd minden ereje.

— Istenem, ne hagyj el! .— kiáltja kétségbeesve, kezeit az égnek emelve— de hagyj elvesznem, mig szivemet megszabadítom a nagy titoktól! — Arcát kezeibe temetve, köriy-köny után pereg, hófehér .szakállába.

Egyszerre csak valami dörgölődzik lábaihoz, érzi, hogy mindig körüljárja őt és szag- lálódik.' Fa'rkas-e vagy medve ? A nagy ijedtségtől elállt a szívverése is. Kezeit nem meri levenni a szeméről s majdnem félholtan térdeire omlik, arcával a földre borulva. Ó, csak hamar végezne vele, bármi van is körülötte, külömben inkább beleveti magát a tátongó mélységbe, mert e szörnyű, bizonytalanság rosszabb a kegyetlen valódéi;

Vad elszántságában hírtelén fölkapja fejét, néz merően maga elé s ime, előtte áll egy nagy

kutya, nyakán a kis hordócskával, amint okos, hü szemeivei a vándor minden mozdulatára figyel. S a hű állat mint csóválja farkát nagy örömében, nyalja Maccari arcát és kezeit, ki mindkét karjával átfogva a hótól borított kutya nyakát, hálás csókjaival árasztja el fejét. Föl- tápászkodni akar végre, de erőtlenül esik vissza a hideg hóra. A kutya melléje ül, le sem veszi róla tekintetét s forró leheletével melengeti a félig fagyott embert. Mily jól esik az a szegény, meggyötrött vándornak, ki egy sziklaüredékbe csúszik’, ott akar kicsit megpihenni, hogy újra útra kelhessen, hiszen nem lehet már távol a zárdától. Fejét a hideg sziklához támasztva, szemei lassan, egész észrevétlenül lecsukódnak s mély álomba merül. Álmában újból a Rió di Mázzani fényes palotájában van. Egy függöny mögül nézi a bámuló, közönséget, mely a pompás nyakéket csodálja. Igen, azt a gyönyörű ékszert, mely grófi menye nyakát fogja majd díszíteni,

— Hadd tombolja ki magát Antonio, annál jobb férj lesz majd belőle! —mondja még elég érthetően, boldog mosollyal ajkain.

Hiába vonit mellette a kis kutya, hiába kaparja le róla a sürü havat, élesztgeti leheletével, Maccari nem mozdul. Áz okos állat pedig, midőn látja a veszélyt, siet a zárda felé, szik- láról-sziklára ugrik, hogy mielőbb haza érhessen. Hogy kaparja az ajtókat, futkos ide-oda s külömböző jelekkel értésére adja a szerzetesnek, hogy mennie, kell. S a fiatal szerzetes rögtön felkel helyéről, jelentést tesz elöljárójának, aztán útnak indulnak ketten a kutyát követve. S mig itt a rengeteg hegyék közt erősen dühöng a szél, a hó pedig csak hull szakadatlanul y .lenn a völgyben csupán hidegebb őszHe$|ői-és szél mutatja a lakóknak, hogy a hegyekben már ott á tél.

.-gares» - ■ v„v:" t*- t: .... .