Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-08 / 6. szám
XLII. évfolyam. 6. szám. SzeRszárd. 1914. február 8. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Nevelésügy o tanonciskolában. (Tanonc Otthon.) Ezen a cim alatt Littván Sándor iparoktatási igazgató a „Magyar Iparoktatásában, az Országos Ipari és Kereskedelmi Oktatási Tanács hivatalos közlönyében értekezést irt és bemutatja a tanoncotthonok működését, mely azt hiszem, ha kivonatosan is kerül a nyilvánosság elé, hatással lesz megyénk iparoktatására; sietni fog megyénk minden iparostanonc-iskolája ez eszmét megvalósítani és terjeszteni és legközelebb a már megyénkben meglevő ily két tényező (szekszárdi és dunaföldvári) több társával állhat sorompóba az ifjú iparos erkölcsiségéért küzdeni. Az 1912/1913. tanévi adatok nyomán kiindulva, meg lett állapítva, hogy 640 iskolában 125,231 iparos és 108 iskolában 8663 kereskedőtanonc kapott nevelést és tanítást. Jó lehet a tanító minden törekvése oda irányul, hogy a tanítványait nevelje, mégis csak annyit értek el, hogy fegyelmet tud teremteni osztályában, mert amig ez nincs meg, tanításról szó sem lehet. Ezen első nevelői munka a tanonciskolában szükségszerű a tanítás érdekében, de egyen kint nem mélyreható, a lélek nemesebb érzelmeit nem érinti s hatása az osztály rendjében, csendjében és esetleg figyelmében nyilvánul meg.' Iskoláink azonban nem álhatnak itt meg, mert a társadalom fokozodó érdeklődéssel kiséri tanítóink tevékenységét, mert az iskolától várja a jobb ipari nemzedék előkészítését. Ugyanis általános és szomorú tapasztalát, hogy amint idők folyaFelelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár-: Egész évre 12 K, Va évre 6 K, évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. mán nagyobb és nagyobb ür támad a munkaadó és a segédszemélyzet között, abban az arányban lazult a munkásifjuság erkölcse, melynek legnagyobb része minden erkölcsi alap híján esztelenül tékozolja erejét és nehéz munkával szerzett keresményét. A nehéz társadalmi és ipari viszonyok között az iparostanonc-iskolára háramlik a feladat, a rendelkezésre álló szerény keretben, az ifjúság nevelésügyét í szolgálni. Az iskola a íegyelemtartásori kívül is gondozza a nevelés ügyét, sőt sok iskolában, hol kevés számú tanítási órában komoly ered- méityt elérni ném lehet, a tanítók mindenhol e jelszóval küzdenek : neveljük az ifjúságot! El kell ismernünk, hogy a tanitó az útjában levő’ akadályok dacára keres és bőven talál alkalmat a tanulók lelki életének gazdagítására és ezután kell, hogy az ifjúság előtt a kitartó küzdés után kínálkozó szebb jövő feltáruljon, az önfegyelmezés szükségét megismerjék és a szolid életmód mellett élvezhető nemes szórakozásokat megkedveljék. A törekvések különbözők a tanoncok •nevelésére, de ennek legnagyobb lendületet adott az az irány, mely módott keresett, hogy a rendes tanítási órákon kívül is kapcsolat létesüljön az ifjúság és az iskola között, mely törekvésnek alapgondolata, hogy ne csak az ismeretek forrása legyen a tanoncokra nézve az iskola, hanem bizalmas találkozó hely, hol pályatársaikkal a szabad ünnep- és vasárnap délutánokon illő szórakozással tölthetik el idejüket. így keletkeztek a Tanonc Otthonnak nevezett ifjúsági egyesületek, melyek alapszabályszerűen szolgálják ezen erkölcsi és hazafias célt. Ez az intézmény, hála a közoktatás- ügyi minisztérium évről-évre fokozódó támogatásának, a lefolyt években szépen fejlődött és ma már számbavehető tényező az inasoktatásban, de különösen tölt el ez intézmény jövőjében vetett remény, látva azt a buzgóságot, mellyel a jó ügyet egyes helyen a tanítótestületek és a társadalom egyes kiváló tagjai felkarolták, népszerűsítik és jótékony hatását a tanulók nagy tömegére kiterjeszteni törekednek. Ezen tanév elején az országban 25 ily tanoncotthon nyílott meg. Az iró ezután folytatólagos sorozat-, ban bemutatja rövidesen a tanoncotthonok múlt évi működését, melyek közül min- I két legjobban érdekelnek a Tolnamegyeiek, ezek közül a már megjelent dunaföldvári tanoncotthon leírását közlöm : Dunaföldvá- ron az otthon működése hazafias és vallásos irányban haladt. Különös gond for- dittatott a tanoncok értelmi és társadalmi alkalmazkodás fejlesztésére. Legvirágzóbb volt az élet a. téli hónapok alatt, mikor is a tanoncok tömegesen jöttek mestereikkel az -összejövetelre. Az előadások a történelem, irodalom, földrajz, természettan és vegytan keretéből tartattak, utóbbiak mindig kísérletezésekkel kapcsolatosan. Szavalóversenyek tartattak, megalakították a labdarugó- és füleslabda-csapatokat, melyek szorgalmasan dolgoztak. • Az ifjúsági könyvtárt (262 kötet) 158 tanuló használta, egy-egy tag 25—40 kötet könyvet olvasott. Az otthon vagyona 658 korona, a helyi pénzintézetek az elmúlt évben 80 koronát jutTÁRCA. Apróságok a nagy időkből. I. A kivilágitási költség. Zsurmay Lipót huszárezredes a vízaknai csata alkalmával mintegy ötszáz emberével elszakadt Bem seregétől, s Medgyes felé sodortatott. Itt aztán megvetette a lábát, s váltakozó szerencsével báró Heydte dragonyosőrnagy ellen harcolt. A pályabér: Medgyes volt ; s hol ő szorította ki a császáriakat a városból, hol ezek ötét. Történt, hogy 1849 február 8-án Heydte őrnagynak kedvezett a hadiszerencse. A medgyes i szászok a győzelem öröméül kivilágították a várost. De másnap előrobogott Zsurmay, s kiverte Heydte dragonyosait Medgyesről. A győztes elé, amint az már a szászoknál szokásban volt, hóf- doló küldöttség járult. — Talán bizony engemet is kivilágítással akarpak megtisztelni ? pirít rájuk Zsurmay. Ha úgy parancsolja ezredes ur! i— hajlongott a polgármester. .— Dehogy parancsolom, —- válaszolt kedélyesen Zsurmay. — Mennyibe is került az a tegnapi illumináció ? — Körülbelül kétezer forintba, — felelt siránkozva a polgármester, úgy okoskodván, hogy ha ilyen nagy összeget mond, Zsurmay szive bizonyára meglágyul. — Nőj én megkímélem a fáradságtól a várost, — felelt Zsurmay, — nekem nem kell a kivilágítás . . . — Óh kérem, kérem! — vágott közbe mély bókolással a polgármester — Igen: nekem nem kell a kivilágítás, — folytatta Zsurmay kissé emeltebb hangon, — nekem csak a kivilágítás költsége: a kétezer forint kell. A szász atyafiak mosolygós ábrázata hirtelen elsavanyodott. De azért félóra múlva már együtt volt a pénz, s Zsurmay jókedvvel száguldott tovább Marosvásárhely felé. Alig távozott Zsurmay, jön megint Heydte báró. De már ennek fele sem tréfa. A polgár- mester felölté díszruháját és kisietett eléje. ' Mi csak örülünk,— úgymond, — ha ismét a báró úrhoz lesz szerencsénk. De ebben az esetben szíveskedjék annyi hadseregről gondoskodni, hogy a város megvédhető legyen, mert nekünk sem pénzünk, sem kedvünk minden második nap kétezer fórint kivilágitási költséget fizetni. II. Miért szeretett volna Bem magyarul tanulni ? Petőfi, mint tudjuk, erdélyi táborozása idején sem feledkezett meg bűbájos lantjáról. Itt a harc förgetegében, az ágyuk menydörgése közt születtek a legszebb csatadalai. Bem ezeket a vérpezsdítő dalokat a tábori sajtón kinyomatta, s ezer meg ezer példányban osztotta ki a legénység között. — Csak azért szeretnék magyarul megtanulni, — mondá többször — hogy az én kedves Sándorom verseit eredetiben elolvashassam. S rendkívül örült, mikor Petőfi „Az erdélyi hadsereg“ s „Négy nap dörgött az ágyú“ cimü költeményeit franciára fordította. III. A megcenzurázott korcsmacégér. A Bach-korszak intézői nemcsak a könyvekre, hírlapokra, de még a hirdetésekre, sőt a cégtáblákra is kiterjesztették az ellenőrző figyelmet. Egy dunántúli városkában uj vendéglő nyílt, aminek a cégtáblájára szép piros hajnal volt festve, amidőn ragyogva emelkedik föl a nap a láthatáron. A poétikus korcsmacégér fölé ez volt írva: „Vendéglő a felkelő naphoz.“ Az uj cégér azonban nem soká pompázott, mert a korcsmárost már; másnap a kerületi főnök elé idézték. — Hallja, barátom, szólt hozzá atyai szigorral a főnök, vagy leszedi azonnal azt a cégért, vagy bezáratom. — Miért? — kérdezte meglepetten a korósmáros. — Mert az valósággal forradalmi felirat. A felkelő nap az uj korszak hajnalát jelentheti, amiről a gaz fölforgatók annyit beszélnek. Szóval, azt a cégért vegye le még ma, különben ismétlem, becsukatom, s akkor aztán jó sok ideig nem fogja látni a felkelő napot. A korcsmáros ijedten ment haza és rögtön levétette a veszedelmes cégtáblát. Hanem azért sajnálta eldobni s azért is kapta magát és elkeresztelte I hajnalt — alkonyatnak. Mikor aztán másnap a kerületi főnök ur arra sétált, ezt a fölirást olvasta a korcsma felett : „Vendéglő a lenyugvó naphoz.“ — Ez már helyes, — mormogta a főnök és megelégedetten fordult be a vendéglőbe egy pohár sörre. • - .A .
