Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-08 / 6. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1914 február 8. tattak az otthonnak. Ünnepi összejöveteleik voltak október 6-án, november 19-én, március 15-én, junius 8-án és 22-én a záróünnepély, amikor az iskolabizottság elnöke tartotta az ünnepi beszédet, aki az otthonnak legbuzgóbb erkölcsi támogatója. A tantestület tagjai is részt vettek az otthon munkásságában. Bízva a szebb jövőben adtam é sorokat a nyilvánosság elé. Cyráno. Hozzászólás a koldusügyhöz. A Tolnamegyei Közlöny múlt évi 50 |Í| számában, vezető cikkelyben foglalkozik a szegény, helyesebben a koldusüggyel, fölvetvén az eszmét, hogy mi módon lehetne megszüntetni a koldusoknak minden pénteken a házakhoz való járását, kihordván magukkal a betegségek és fertőzések csiráit. Megpendíti egyúttal, hogy a város-által kezelt úgynevezett szegénypénztár terhére néni lehetne e ezen könyöradományra szorult embereket úgy eltartani,'hogy ne legyenek kénytelenek házról házra járva, igen sokszor botrányt előidézve viseletűkkel, sokszor követelő és átkozódó szavaikkal a lakosságot bántalmazni. Az eszme szép, üdvös és érdemes arra, hogy vele foglalkozzunk, csakhogy nem elég egy eszme fölvetése, szükséges, hogy „plajbász és papiros“ a háznál legyen, amelyen aztán megállapítjuk, hogy voltaképpen mennyi törzsvagyonnak kell rendel- I kezésre állani, amelynek kamatjaiból aztán a koldusok eltarthatok lennének. A szegények pénztára jelenlegi átlaga 40.000 korona, ennek évi 4 és fél százalékos kamatja 1800 korona. Hogy a szegények pénztárában lévő pénznek kamatjaiból láttassanak el a koldusok, két mód kínálkozik, ugyanis : vagy osztassák föl a szegények pénztárának kamatai havonkint a koldusok között, vagy pedig: építsen a város szegényházat, ahol is a koldusok lakást, ruházatot és élelmezést kapnak. Az első mód szerinti eljárás nem keresztül- | vihető, mert a rendelkezésre álló 1800 koronából egyedenként egy hónapra csak 2 és fél korona jutna, amely összeg nyilvánvalóan nem elégséges élelmezésre, de meg az ilyen pénzkiosztás nem vezetne célhoz, mert a. legtöbb esetben nem élelemre használtatnék az föl a koldusok által, hanem pálinkára, ennek következtében aztán, ott vo nánk a hol voltunk, a koldulás virágoznék továbbra is. Szerintem, egyedül helyes módja a koldulás megszüntetésének: a szegényház felépítése, a könyöradományra szorulóknak abban való elhelyezése, ruházása és élelmezése. Igen ám ! de a szegények pénztára megbirja-e ezt a kényszer beruházást és az arra szorulók élelmezését ? Tegyünk egy kis számítást is, A Tolnamegyei Közlöny cikke 50 bárcás koldust állapit meg, tényleg azonban 60 ilyen egyén van. A szegényház, gondnok lakása és 60 személyre szükséges helyiségek, a legegyszerűbb és leggazdaságosabb építkezés mellett, [megépíthető 12,000 K, fölszerelés 3000 K, összesen 15,000 K. Szegények pénztárának tőkéje 40,000 korona, maradvány 25,000 korona. Kiadás.: 60,koldusnak élelemmel való ellátása, naponkint 60 fillért számítva 13,176 K, ruházat 2300 K, fűtés 2100 K, gondnok fizetése 500 K, összesen 18,076 korona. Ezen 18,076 korona napi kiadással szemben van a szegények pénztára 25,000 koronás maradvány összegének 41/2°/o kamatja 1125 K, fedezendő összeg tehát 16,951 korona, nyilvánvaló tehát, hogy a szegények pénztárának még rendelkezésre álló része, a koldusok ellátását meg nem bírja, — nem marad tehát más hátra, mint az amúgy is megsanyargatott adózók terhére, újabb kivetést eszközölni. Ezen kivetést én következőleg vélem keresztül vihetőnek, annélkül, hogy a lakosság nagyobb terhet fogadna el, mint a milyen most a koldusok házról házra járásával éri, de bizonnyal megszabadulna a betegség csiráit hordozó tisztelt koldusok tolakodásától és szemtelenségétől. Van a városban 2332 lakóház, ezekben van körülbelül a háztulajdonosokon kívül 300 lakó, ezenkívül van 85 nyitott üzlet (bolt), összesen 2717 ■olyan h v •■ne|\- he*enki'>t egv, sokszor két három napon is ki van téve a koldusok látoga fásának, már most ha ezen helyek tulajdonosai hefenkint az eddig a koldusoknak adott pénzt vagy élelmiszerek helyett, hetenként tizenkét fillért fizetnének a szegények pénztárába, födöze- tét nyerne az az összeg, amellyel a koldusok eltarthatok lennének. Ez a tizenkét fillér heti önmegadóztatás hitem szerint kevesebb, mint az az összeg, a mélyet a lakosság‘a mostani .viszonyok' szerint a koldusoknak nyújt, mert még azon házakban is, ahol egy darab kenyeret vágy más élelmi cikket adunk pénz helyett az illetőknek, ezen adomány hetenkint többre megy, mint .tizenkét- fillérre. Állítsuk fel tehát a szegényházat, helyezzük el benne a koldusokat, szabadítsuk meg magunkat a betegségek elhofdásának veszélyétől és szaporítsuk városunkat egy jótékony intézettel. Ajánlom szerény cikketnet mindazok figyelmébe, akik hivatva vannak arra, hogy a szegényház ügyét megtestesítsék. Egy kis jóakarattal létre hozható ez az emberharáti alkotás, dicsőségére azoknak, akik. megalkotják. ' Még egyet akarok megjegyezni : a koldusok között vannak férfiak, akik a dohányzás nemes mesterségét szenvedéllyel űzik, hogy ezek ezen szenvedélyüket háborítatlan folytathassák, indítványozom, hogy a lakosság azon része, a kik szivarozni szoktak és akik a szivar csücskét elcsípik vagy elvágják, ne dobják azt el, hanem gyűjtsék össze és alkalomadtán küldjék el a férfi koldusoknak, bizonnyal hálás szívvel fogják azok azt elfogadni. ' ... V. Batthyány Tivadar sróf nyilatkozata a kerületek beosztásáról. Méltó felháborodást keltett országszerte — kivéve a nemzetiségeket — a választókerületek beosztásáról szóló javaslat. Ez igazán Tisza István szája ize szerint készült el. Felháborító, hogy a románoknak számarány szerint kétszer, sőt háromszor annyi választókerületük lesz, mint a magyaroknak. Például Szolnok-Dobokában 1700 oláh választ egy képviselőt, addig Tolnában, Pestmegy íben és a többi magyar vidékeken 5000 választó választhat csak egy képviselőt. Ilyen Tiszának a magyar (?) politikája. Ebben az ügyben Batthyány Tivadar gróf országgyűlési képviselőnk is megnyilatkozott a Biztosítási Tisztviselők közgyűlésén, melyet múlt vasárnap nagyhatású, zajos tapssal és éljenzéssel kisért beszéddel nyitott meg. Beszédjéből álljanak itt a következő sorok : Az első, az anyagiaknál is fontosabb, mert az ut az anyagi előnyök eléréséhez is ezen át vezet, az emberi jogok érvényesítése. (Elénk helyeslés és taps.) Amidőn megalakult a szövetség, a po litikát, a pártpolitikát kiátkoztam innen. Itt nem tűrök politikát és pártpolitikát. (Zajos taps.) Ezt annyira skrupulóze vettem, hogy a mai napon a mellettem ülő elnöktársam politikai meggyőződéséről fogalmam sincsen. Ez azonban nemcsak, hogy nem zárja ki, de szerintem egyedül korrekt eljárás mellett,» igenis kötelességünk á törvényhozással foglalkoznunk, abban az értelemben, melyben a törvényhozás nekünk alkalmat, módot, jogot nyújt arra, hogy speciális érdekeinket úgy is mint emberek, úgy is mint tisztviselők, úgy is mint intelligens emberek, úgy is mint magyar emberek elérhessük. (Zajos taps). E tekintetben megállapíthatom, hogy amig én a szövetség élén állottam s ha lesz szavam a jövőben, állani fogok, az emberi jogok legelemibbjéért erről a helyről is küzdeni fogok mindig, mint egy intelligens magyar szervezet vezetője s ez az általános, egyenlő, községenkinti titkos választói jog. (Percekig tartó élénk éljenzés és taps.) De küzdeni fogok a jövőben azért is, hogy ember és ember egyenlőnek tekintessék a unagyar szent korona birodalmában. Tegnap beterjesztettek egy törvényjavaslatot, mely körülírással azt mondja, hogy Budapest székes- fővárosból, valamint a vidéki városokból, mint pl. Székesfehérvárott a biztosítási tisztviselőkből, ez intelligens magyar emberekből. három ér any- nyit, mint egy tordaaranyosmegyei oláh analfabéta. Amidőn ilyesmi megtörténhetik egy országban, akkor a legelső alkalmat föl kell használnunk arra, hogy a magyar intelligenciának ilyen lebecsülése, ilyen megsértése, ilyen lekicsinylése, ilyen Iealacsonyitása, lealázása ellen a leghatározottabban tiltakozzunk. (Zajos taps és éljenzés.) ! Én nem kívánok sem a magyar intelligenciának, sem a magyar elemnek egy percentnyi túlsúlyt sem, noha megengedem, *hogy arról lehetne beszélni, hogy az intelligencia, a nagyobb adózás, a közterhekhez való aránytalanul nagyobb mérvű hozzájárulás, az általános műveltség magasabb foka által egy bizonyos kiegyenlitódes céljából előnyben részesíthető legyen. Én nem megyek idáig sem erről a helyről, ezen a helyen csak egyenlőséget kívánok. (Zajos taps es éljenzés.) Az egyenlőséget kívánom a választói jog terén, az egyenlőséget kívánom, a polgári társadalom minden vonatkozásában, kívánom a valasztókerü- íétek beosztásában is. (Hosszantartó zajos taps és élénk éljenzés ) Az intelligencia,- a tudatlanság pluralitásával szembeállítani az intelligenciának aZ inferiorúását: olyan sértés- a magyar, intelligenciára, amelyet vissza kell utasítani mindenkinek, aki ebben az országban olvasni tud. (Zajos taps és éljenzés.) ; . - V : Gróf Batthyány Tivadar beszéli1 még a sajtótörvényről, sürgette a magántisztviselők pragmatikáját és a vasárnapi általános munkaszünetet. A közgyűlés végen megejtették a tisztujitást és gróf Batthyány Tivadart egyhangú lelkesedéssel elnökké választották meg. Félreértés. „Reáliák a népiskolában“ cim alatt főtísz telendő Pártos Zsigmond érdemesült kér. esperestanfelügyelő ur reflektál „Csalódás“ cimű cikkemre. Mindenekelőtt hálás köszönettel tartozom fentnevezett Főtisztelendő urnák nemcsak igénytelen működésemnek érdem felüli elismeréséért, hanem azon megtiszteltetésért^ melyben az által részesített, hogy szerény cikkecskémet reflexióra méltatta. Mert egy oly általánosan ismert önzetlen és őszinte tanügy- és tanitóbarátnak (most is boldogult Kardos barátomnak egyik szegény ár vácskáját vette házába és gondoskodik róla, amiért az özvegyek és árvák Atyja áldja meg minden tettét és gondolatát) hozzászólása csak megtiszteltetés lehet, amennyiben egyéniségének jelene és múltja teljesen kizárja ,’a rosszhiszeműséget. Sőt esperesi és tanfelügyelői múltja pedig határozottan illetékessé teszik őt tanügyi kérdésekben való hozzászólásához. Végtelenül sajnálom, hogy nem sikerült Fő- tisztelendőséged nézeteit teljesen megnyerni, de jelen felszólalására valószinü jóhiszemű félremagyarázás, félreértés is adott okot. Lehet azonban, sőt valószinü is, hogy az irá.s hevében rosszul is fejeztem ki magamat, vagy esetleg rossz és meg nem felelő kifejezést is használtam, amely a félre értéshez hozzájárult és- azt megerősítette. Hozzá még az is, hogy az inkriminált rész inkább csak halványan odarajzolt, odavezetett kis gondolatvár, egy gyorsan lekapott kis szürke gondolatkontura volt, amelyből kérem ne tessék olyan messze kiható következtetéseket vonni, mint amilyenek eiső látszatra talán jogosan következtet, mert amikor azt Írtam, hogy tanúsunk csak elsősorban jól olvasni, akkor korántsem értettem alatta azt, hogy Csak olvasni tanítsunk és más semmit. Dehogy is! Talán Főtisztelendőséged sem úgy értette, legalább is hiszem, hogy nem tételezi ezt fel rólam. Hanem értettem alatta azt, hogy fektessünk az olvasásra az eddiginél nagyobb súlyt. Tanuljanak úgy olvasni, hogy az olvasás technikája ne csak nehézségeket ne okozzon már, hanem hogy az olvasmány betűi helyett annak hangját, annak szellemét hallják meg, amely őket meggyőzi és magával ragadja. A reáliák tanításának intencióját értem és helyeslem. Nincs ellenük kifogás, csak a túlzások ellen van kifogásom. Mert hogy a reáliák anyagának nagy része „elillanik, mint a kámfor“, arra vonatkozólag sajnos, de szomorú tapasztalataim vannak, de amikről Főtisztelendőséged is szerezhet tapasztalatokat. Méitóztassék egy 16—-20 éves legényt megvizsgálni, ha az illető mióta az iskolából kikerült, nem olvasott és nem tanult (pedig kevés teszi meg), ha még olyan jó tanuló is volt, majd szomorúan fogja tapasztalni, hogy mennyit felejtett az illető. De ne csak ezt a szegény falusi legényt tessék venni, hanem érettségizett, egye temet végzett úri embereket kérdezni egész elemi dolgokat, majd meglátja, mennyit tudnak a földrajzból stb. Persze olyan emberek, akiknek folytonos gyakorlatuk van az ilyenekben, pl papok, taná 0
