Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-27 / 52. szám

XIII. ÉBfolynm. ________________5Z. szóm. ________SzeKsznrd. 1914. december Z 7. Sz erkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető Felelős szerkesztő minden közlemények mtezendok. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. BODA VILMOS Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Főmunkatárs I Előfizetési ár: Egész évre 12 K, f/s évre 6 K, 1u évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. HORVÁTH IGNÁCZ I Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 ko­rona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond so­ronként 40 fillér. Véres karácsony. „Oda lett az emberek vetése.“ ... Az öldöklés fúriái száguldanak végig a világon, az Isten képére teremtett emberek egymás kiontott vérével festik pi­rosra hegy-völgyek fehér hómezőit. Évtizedek alkotásait, jólétét söpri el a háború, legszebb remekeiket döntik porba ro’mboló szerszámokkal, véres akarattal ma­guk az emberek. Pokollá vált e földi élet, melyet pe­dig oly kedvessé, kellemessé igyekezett be­rendezni magának az ember. Oly kedvessé, oly kényelmessé és gondtalanná, hogy szinte itt e földi életben, ennek rövidre szabott határai között kereste és vélte fel­találni éltének célját s találták is meg bal­gatag hitük szerint sokan, eszmélet nél­kül dőzsölve az élettől kikényszeritett, ki­csalt hamis napsugarakat. És minél jobban, minél bódultabb élet mámorban éreztük magunkat e föl­dön, annál messzebb távolodtunk el az Égtől. A sohse halunk meg hamis mámo­rával elhódított életösztönünk félre tolt minden szép és nemes és erkölcsös érzést, ha nem a földi jólétet szolgálta az. Az egyén önző céljai lették egyes tár­sadalmi osztályok, fajok és államok cél­jainak mozgatóivá is. Az özönvíz se mos­hatta immár le az emberek rosszaságát és az elhagyott Isten magukra hagyta az ön­zésbe fűlt embereket s az Istennel alkotni tudó ember Isten nélkül im egymást öli, vérözönnel borítja be a világot, nem épit immár, hanem csak rombol és pusztít s a földi paradicsom, az emberi önzéssel lét­céllá tett földi élet azzá lett, a mi valójá­ban : siralom és Reserves jajveszékelések tanyájává. Érre a bűntől, rosszaságtól, salaktól erjedő, kavargó emberi létre veti most reflex-világát amaz első karácsonyesti nagy fényesség, mely a világot megváltó és ösz- szetartó Szeretet bölcsőjéhez vezette el az embereket. A hadban álló valamennyi nemzet fiai látják lelkűkben a mai véres karácsony estéjén amaz első karácsonynak, a Szeretet karácsonyának égi fényességét. Ott van mindenki szivében a vágy : a szeretet ka­rácsonya után. A véres karácsonyon mindenki job­ban sóvárogja a békés szeretet karácsonyát. Az első karácsony szeretetétől és hitétől az önzés földi céljai felé messze eltávolo­dott ember ime a háború 5 véres és szen­vedéssel teljes hónapja után eljutott az első karácsony megváltó hitéhez. íme megtaláltuk az Istent, az örök Jót, az örök Szeretetet. Térden vezekelve, lehajtott fővel kérjük az elhagyott Isten segítő jobbját. Le vetkezz ük a határtalan önzést és esküszünkV Krisztusi szeretetre. Ezt teszi ma minden nemzet magába szállt fia és mindenik versengve Ígéri a javulást a, királyok felett is országló Urnák, hogy csak az ő fegyvereit segítse diadalra. íme a háború purgatóriuma: az em­berek már a jóban óhajtanak versenyre kelni. ^ És -azé a győzelem, azé a dicsőség, aki nem maga akarta a rosszat, akire rá kényszeritették a háború bűnös öldökléseit. És itt találja meg a mi Istenhez tért lelkünk az égi béke gyógyírját: nem mi akartuk *ezt, ránk kényszeritette ezt a tel­hetetlen önzés fertőjében tobzódó pánszlá­vizmus. A harctéren elpusztult mindenik ka­tonánk kiömlött drága vére mártír-vér, a nemzet áldozata az összes emberiségért vértanuságot szenvedett Krisztusért, a vi­lágosi o\y sokszor megfeszített, de mind­annyiszor uj dicsőségre kelt örök Igaz­ságért: . Ennek a£ Igazságnak a bajnokai a mi katonáink, ez az Igazság adja meg az Isten segítségét a mi fegyvereink diadalá­hoz és ennek a tudata töltheti el minden magyar lelkét teljes bizakodással, a győ­zelem teljes sikere iránt a mai véres ka­rácsony ünnepén, melynek minden gyásza és szomorúsága fölött is ott ragyog a bet­lehemi kisded, a Szeretet, az Igazság örök fényességű glóriája, ünnepi megnyugvást keltve az agyon zaklatott emberek lelkében. Erdei Lajos. Felhívás Tolntnnegye hazafias közönségéhez. A mai világháború vérzivatarai között szólunk Tolnavármegye nemesen érző és magyarán gondolkozó közönségéhez. íme a mai nagy történelmi idők a magyar nemzetnek, a magát függetlenül magyarnak érezni akaró magyarságnak szol­gáltatnak elégtételt. A mai döbbenetesen nagy események meghozták a magyarra az idők teljességét. A háború nemcsak a világ hatalmas álla­TÁRCA. Előre fiuk, meg ne álljatok! Előre fiuk, ne álljatok meg, Harci kedvetek el ne aludjék, Lobogjon lángja, Gyűljön máglyába. Bátran előre A harcmezőre! Verje az ellent vitéz kardotok; Előre fiuk, meg ne álljatok! Tűz keresztségen már átestetek. Vérrel irta be vitéz nevetek A történelem. Retteg az ellen; Az óriás had Gyáván megszalad, Ha közéjük vág erős karotok; Előre fiuk, 'meg ne álljatok! Honfi véretek ne sajnáljátok, Minden kihullt csepp áldást hoz rátok. És áldást hoz a Szeretett honra. Testvéretekre, A bús nemzetre. Félje az ellen bátor karotok; Előre fiuk, meg ne álljatok! Attila népe, vitéz magyarokl Halált megvetve, halált osszatok! Hadd folyjon a vér! A győztes babér Homlokotokra, Jő koszorúba. Büszkeségünk .ti, elszánt csapatok! Előre fiuk, meg ne álljatok! S majd ha újra jő a szép kikelet, Víg madárdal szól a vetés felett, Uj élet fakad A kék ég alatt S a hős küzdésre Eljő a béke, Pihenjétek ki fáradalmatok, De adddig fiuk, meg ne álljatok! Özv. Brandeiszné Frey Melanie. Két karácsony. Schőnbrunn. A kis főherceg négy esztendős, szőkefiirtü, kedves gyermek, szereti egész Bécs. Ha sétálni viszik, tömeg csoportosul körülötte és az emberek úgy dédelgetik, meleg tekintetük­kel, mintha az ő gyermekük volna. A nagyapa, Ferenc király, még trónján ül, nagybátyja Fér dinánd még csak ezután fog trónra kerülni, amelyre igénye van apjának, Ferenc Károly fő­hercegnek is. Tehát két trónörökös és csak az­után következnék ő. De a porosz és az angol követ máris be­ható jelentéseket küld kormányának, hogy mikép nevelik az uj trónörököst és ezek a jelentések arról is beszámolnak, hogy Ferenc József Károly főherceg nagyon eleveneszü gyermek, akinek szel­lemi képességeiről sokat tartanak a bécsi udvar­ban. Különösen a porosz követ van azon a véle­ményen, hogy a kis főhercegnek korán fog a szerepe megkezdődni. Ferenc király már aggas­tyán, fia, a trónörökös, Ferdinánd, beteges, élet- képtelen ember, Ferenc Károly, a kis főherceg apja/ nem vágyik a trónra, tehát csakugyan rö­vid pár év, és a gyermek- lesz az uralkodó. . . . Este volt. Hideg karácsony estéje az 1834. esztendőnek. Ferenc király, a nagyapa, a Salzkammergut sötét erdőiből hozatott hatalmas fenyőt schőnbrunni karácsonyfának. Átvitette ma­gához kis unokáját — a Hofarchiv fakult írásai­ban olvasható ez igy — s mig nála volt, Ja fát a cselédség feldíszítette. Hat órakor egybegyült a gyermek szobájában Montenuovo herceg s a főhercegi család és udvartartás tagjai. Ferenc király és Auguszta Karolina királyné kézen fogva vezették kis unokáikat a szobába, amelynek me- nyezetét szinte elérte a salzkammerguti fenyő. Ott volt kis fiával herceg Metternich is, a kan- cel ár, gróf Goess és Malfatti, a főhercegi család bizalmasai. „Sok mindent lehetett látni a hatal­mas fenyőfán — igy beszéli el ezt a régi kará­csonyt az archív feljegyzése — s Franci főher­ceg mindennek nagyon örült. Háromszor is kezet csókolt az uralkodónak, aki mondta is, hogy ilyen illedelmes még sohasem volt a kis unokája. Egész este nagy örömük tellett benne. Minden­kit megnevettetett, amikor Malfatti bókoló meg­hajlásait igyekezett utánozni. Persze, amit Mal­fatti a legszertartásosabban csinált, az a kis fő­hercegnél csak bájos esetlenséggel sikerült, de igy még kedvesebb volt. Goess fenségnek szólí­totta, de Ferenc József Károly nem értette meg az előtte még ismeretlen címzést. A főherceg­asszony mondta is szemrehányólag a grófnak, hogy nem kell a gyermeket ilyen megszólítással zavarba hozni, ráér megtudni később, hogy mi­féle nehéz feladatok elé állította születése.“ Ott állt a karácsonyfa mellett a kis Met-

Next

/
Thumbnails
Contents