Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-27 / 52. szám
9 Toi nam^py^i KOZLON' 1914 december 27. mait viszi erőmérkőzésre, de megméretnek az Osztrák és Magyar Monarchia soknyelvű nációi is, hogy mily értékű alkatrészei a monarchiának. Büszke önérzettel állapíthatjuk meg, jobban mondva állapítják meg a harci események, hogy a magyar a legsúlyosabb érték a monarchiában. Magyar katona csak győz vagy hősi halállal múlik ki, de magyar csapatok meg nem adják magukat. A király hivó szava mindennél erősebb parancs volt a magyarság előtt, mert a magyar szemében alkotmányos, fölkent királya szent s mert a magyar katona mindenek fölött hű, a legkitartóbb, a legvitézebb. És ezek a magyar katonák mind békés, családos honpolgárokból kerültek elő. A monarchia magyar eleme tehát joggal követelt gazdasági önállóságot, jog ki- terjesztést, nemzeti hadsereget. A magyar katona csodákat művel a német kommandóra, megvédi haláltmeg- vető bátorsággal a közös vámterületü és osztályuralmon felépült közösügyes állam szervezetét és államtestét is az * * * ellenség ellen, mert a magyar a monarchia törzsalkatának tartja magát* s pincsenek irre- dentista titkos aspirációi. -A magyar nép a hadi kölcsön jegyzés millióival megmutatta, hogy a magyar önálló bank csak nagyobb ereje lenne a monarchiának. A magyar tehát mindazt megérdemli, amiért a béke politikai viszályai között küzdött s amit lapunk megjelenésekor, immár 43 évvel ezelőtt, zászlójára is felirtunk. Tolnavármegye magyar közönsége kezdettől fogva erőt adó lelkes pártolással fogadta lapunk nemzeti politikai eszményeit s negyvenkét éven át lelkesített bennünket pártfogásával a győzelemig vezető kitartásra. S ime, a győzelem érlelődik. A magyar kardnak a csatamezőkön aratott győzelmei jelentik egyúttal a magyar nemzeti politika diadalát itthon is. Kell, hogy azt is jelentse. A harctéren nem önös politikai intrikák, de az ellenség gyilkos erejével szemben győz a magyar, mert a magyar a nyílt, egyenes támadást és küzdést mindig győzte és győzi. Tehát betelik a háború győztes befejezése után a mi vágyunk, célunk megvalósítása is: a monarchia súlypontja és ponderans eleme lesz a magyar hivatalosan is. Ezért vérzünk, küzdünk most.* Ezt váltjuk valóra a háború után. Felhívjuk vármegyénk hazafias és lel- kesi lakosságát, tartson ki továbbra is zászlónk és lapunk mellett, hogy bátor és erős szószólói lehessünk szent ügyünknek. Hazafias tisztelettel a »Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Abaujmegye önállóságunk fejlesztését követeli katonáink hősiességéért. Abauj-Torna varmegye hétfői közgyűlésén Gedeon Aladár országgyűlési képviselő előterjesztésére a következő indítványt fogadták el: Az alispánt jelentésből a törvényhatósági bizottság hazafias örömmel és meleg elismeréssel vesz tudomást arról a mély hazaszeretetből fakadó áldozatkészségről, mellyel a vármegye lakossága magatol minden nélkülözhetőt megvonva, bőségesen kívánja részét kivenni nemzetünk* hősies küzdelmének terheiből. Büszke csodálattal kiseri a vármegye közönsége a harctéren küzdő magyar katonáink határtalan bátorsággal párosult hősies magatartását, mely soha el nem múló, ragyogó bizonyítéka annak, hogy hős magyar véreink áthatva a hazaszeretetnek mindent legyőző nemes érzésétől, átértik ezeréves múltún nemzetünk magasztos hivatását. ternich Szilárd Kelemen, a kancellár fia, aki sok szór ment át a Burgba és a sehőnbrunni kastélyba, kis kortársával és későbbi császárjával játszani. Ezen a karácsonyon, kapta Ferenc Jó> zsef Károly főherceg azokat a diszes egyenru- háju katonákat, melyek az akkori osztrák és magyar ármádia minden fegyvernemét képviselték. Ólomból voltak a katonák s velők játszotl legszívesebben a gyermek-trónörökös. Az udvari kamarában ma is gondosan őrzik az ólomkatonákat, amelyek 30 év múltán Rudolf trónörökös gyermekéveit vidították fel. Mindegyik bakancsán vagy csizmáján ott olvasható az évszám: „1834. karácsonya“, s a király, aki pedig unó- kaitól soha semmit meg nem tagad, ezeket a régi játékszereket egynek sem adta oda. Ditrichstein gróf is ott volt a sehőnbrunni karácsony estén Ferenc főherceg gyermekszobájában es ő jegyezte fel, hogy Auguszta Karolina királyné sokáig sirt az örömtől. Nyolc óra volt már, amikor a háznép elénekelt egy karácsonyi éneket és a kis főherceget ágyba fektették. így volt Schőnbrunnban 1834-ben . . . * A gödöllői királykisásszony karácsonya. A hetvenes években ez a karácsony volt talán a király legboldogabb napja. Gödöllő ebben az időben valósággal a magyar Versailles volt. De azért alig ismerte az .udvari pompát, falun vagyunk, mondotta a királyné és nem kastélynak, hanem puszta udvarháznak tekintette a Grassalkovicsok egykori hajlékát. Ide jött, hogy legfiatalabb gyermekének Maria Valéria főhercegnőnek gyenge egészségét megóvja. A gödöllői királykisasszony i t töltötte legboldogabb éveit és a király legboldogabb karácsonyát. Ezen a karácsonyon kapta a főherceg kisasszony nevezetes zeelandi ponniját, melyet egy parányi szánkába fogtak, aztán beültették a herI cegnőt és útjára engedték. Lovász, vagy lakáj nem volt vele, egymagában járta be a besnyői utakat. A szánkó végigsiklott a hóboritotta utón s a királykisasszonyt ujjongva fogadták a szembe jövő parasztgyermekek. „Itt a Valéria!“... Künn volt a gödöllői kastélyban a főhercegnő magyar oktatója, Rónay Jácint püspök, pár esztendővel azelőtt gróf Andrássy Gyulának tanácsára a trónörökös magyar történelmi tanára. A királykisasszonynak, „kedves magyar lányunk- nak mint azokban a napokban Erzsébet királyné mondotta — az erdélyi Korniss grófné volt a nevelője s a gödöllői karácsonyon magyar versre tanította. Ezen a karácsonyon közölte a királyné Rónay Jácinttal határozott óhaját, hogy Mária Valéria magyarul imádkozzék. Legyen vallásos es mégse vakbuzgó. Imádkozzék mindig maSyarűb mert a magyar imák nagyon szépek. A valkói erdőből vágták ki azt a hatalmas fenyőt, amit a gödöllői királykisasszony karácso- nyára fehérkárpitu leányszobájában felállítottak. Séjour volt akkor Gödöllőn. A kíséreten kivül ott volt a karácsonyfa körül az udvari személyzet családostul s a rákosi homok magyar parasztja együtt énekelte a karácsonyi zsolozsmát a császárok, királyok és hercegek utódaival. Nem szűk családi kör volt akkor ott együtt. Gödöllői magyar utak, járási tisztviselők és falusi notabilitások együtt ünnepelték meg; a karácsonyt a királyi családdal. Másnap vadászat volt a szentjakabi és valkói erdőkben. Akkopa megérkeztek a bécsi és buda pesti uiak, akik közül ma már csak nagyon tévésén vannak életben s alighanem csak ketten emlékeznek már erre a karácsonyra, a király és „kedves magyar leánya“... így volt ez Gödöllőn a királykisasszony tavaszának karácsonyán . . . Felemelő büszkeséggel tölti el a törvényhatóságot a vármegye fiait is magába ölelő 34. gyalogezrednek Pietrokow elfoglalásánál tanúsított ismételt hősiessége, amellyel az orosz csapatok feletti nagy diadal kivívásánál halálfélelmet nem ismerő bátorsággal szereztek magyar hazánknak becsületet és maguknak hervadhatatlan babérokat. A vármegye a hős 34-ik gyalogezredet ez alkalomból szeretetének egész melegével köszönti és továbbá győzelmes küzdelmeihez a. magyarok Istenének áldását kéri. Egyúttal a vármegye közönsége azon kívánságának ad kifejezést a kormányhoz intézendő feliratban, hogy a kormány találja meg és alkalmazza hatékonyan annak módját, hogy a nemzeti s állami létért való s jelenleg folyó fegyveres küzdelem terén a magyar nemzet önálló államisága, hadseregének páratlan halál megvető hősiessége háttérbe ne állittassék, homályban nehagyas sék s ezzel ne szenvedjen csorbát azon jogi és erkölcsi alap, amelyen hogy önálló nemzeti és állami léte továbbfejlesztessék, azt a nemzet páratlan áldozatkészségének önként értendő gyümölcseként isteni és embert jogon méltán követelheti. Jelen határozatát a vármegye közönsége oly megkeresés mellett közli az ország összes törvény- hatóságaival, hogy a benne elhatározott feliratot pártolja. Háborús ujesztendfi. Tolnavármegye főispánjától vettük az alábbi sorokát: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! „A magyar királyi honvédelmi ministerium hadsegélyző hivatalától“ Kirchner cs. és kir. altábornagy Ur aláírásával ellátva a mai napon a következő levelet kaptam. „Úgy a sajtóban, mint a közvéleményben évről-évre elhangzik egy-egy felszólalás a chab- lonos újévi köszöntések költséges szokása ellen. Az idén a hadsegélyző hivatal e visszatérő mozgalmat a katonai özvegyek és árvák alapja javára óhajtaná beállítani. A hadsegélyző hivatal eddigi gyűjtési acti- ója ugyanis a háború szülte nyomor és szenvedés enyhítését még nem eredményezte. Uj bevételi forrásokról kell — a társadalom lehető megterhelése nélkül — gondoskodni. Ha valaha, most kell megszívlelnie a társadalomnak, hogy a stereotip újévi üdvözlések megváltásával siró özvegyek és árvák könnyeit lehet felszántani. Csak annyit kérünk, hogy azt az összeget, melyet ki ki az újévi szokásos üdvözlésekre költ, adja az idén a katonai özvegyek és árvák alapja javára. Kérem Méltóságodat, kegyeskedjék e .mozgalmat támogatni, s annak saját törvényhatósága területén alkalmas módon propagandát teremteni. A megváltási összeg, mint szeretetadomány portómentesen küldendő be a Hadsegélyző hivatal pénztárába (Budapest, IV., Váczi-utca 38, szám alá.) A beküldött összegeket hirlapilag fogom nyugtázni. Kérelmem ismétlésével stb.“ Amidőn a nemes cél érdekében ezen soroknak b. lapjában való közlését és az actiónak ismert ügybuzgóságával való hathatós támogatását kérem, egyben a vármegye hazafias lelkű közönségének is az újévi üdvözlések hasznos megváltását meleg figyelmébe ajánlom. Szekszárd, 1914. évi december hó 23. Tisztelettel: Kovács Sebestyén Endre főispán. VÁRMEGYE. adót fizető tagjainak 1915. évre megállapított ■ Kiijuaiwsaga legiooo névjegyzéke: Dr. Csapó Dániel földbirtokos Dr. Káldy Gyula kir. közjegyző Hónig Albert földbirtokos Wurm Ödön bérlő Bartal György földbirtokos Kacskovics Antal bérlő Angeli János bérlő Ferenczy Sándor földbirtokos Lővinger Lajos bérlő Strasszer Lajos bérlő Parragh József földbirtokos Dr. Müller Ferenc ügyvéd Makay József bérlő Tóth Károly műszaki tanácsos Strasser Henrik bérlő Kónyi Gyula bérlő' Stern Sándor bérlő Szeghy Sándor gyógyszerész (Folytatás.) 1867 16 1801*54 1780*89 1739-62 1686-70 1652-52 1617-07 1596 26 1541-76 15J1-67 1437-17 1431-60 1422-26 1408-18 1387-75 1367-86 1359-15 131837 Adakozzunk a harctéren elhunyt szegénysorsu katonák árvái részére. A báró Schell Józsefné kezdeményezésére megindított gyűjtés folytán, újabban a következő nemes adományok folytak be a Tolnameauei Takarék és Hitelbankhoz: Gödé Lajos reform, lelkész gyűjtése : Gödé Lajosué 10, Rátz Gyuláné 5, özv. Höss Sándorné Nagy 5, özv. Mohay Sándorné, Szabó Olga 7, Höss János Lengyel 1, Öhn János Parragh 5, özv. Kölkedi Károly né 2, Ranga György Török 1, 36_ özv. Schmilka Mártonná | 5 __ Pá hy Dezső gyógyszerész Ozora 10-__ Be kó Elek köz. jegyző Tengőd 10-__ K 61-— Eddigi gyűjtés „ 11209 11 Összesen K 11270*11
