Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-08-02 / 31. szám
XLII. évfolyam. 31. szám. SzeKszárd, 1914. augusztus Z. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illelö minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lapr részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, */s évre 6 K, V* évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. Népszerű háború. Egész Magyarország, sőt az egész Monarchia óriási felháborodással és mér- hetlen lelkesedéssel követeli a megtorló háborút Szerbia ellen. Minek kellett ezt megelőznie, hogy a kulturnép, mely a háború iszonyatosságait ismeri, annak sok oldalú káros következményeit féli s lehetőleg elkerülni iparkodik, ilyen egyhangúsággal és elszántsággal nem kéri, hanem követeli az ellenségeskedés azonnali megkezdését. Ezt a példátlan lelki állapotot az a minden tisztességet s politikai erkölcsöt nélkülöző eljárás hozta létre, melyet Péter, Szerbia királya s ravasz miniszterelnöke Pasics. a monarchiával szemben, éveken keresztül, követni jónak láttak. Péter király előde : Obranovics Sándor meggyilkolása, vagy meggyilkoltatása után jutott a szerb trónra s mindjárt hozzálátott nagyratörő tervei megvalósításához. Megcsinálta a balkáni szövetséget Törökország ellen s midőn a vitéz bolgárok megsemmisítették a török hadsereget, elragadta azoktól győzelmük gyümölcseit. Ezután Ausztria-Magyarország ellen szőte az ármányt s még a trónörökös-pár meggyilkoltatásától sem riadva vissza, elkezdte a monarchia helyzetét aláaknázni, mert ő mindenáron az összes szerbeket egyesítve, az egész szlávság mindenható cárja akart lenni. Hosszas lenne azon sikaneriákat felszámlálni, melyeket a monarchia ellen a legutóbbi időkben elkövetett s a béke fenn- j A hadüzenet hatása Tolnavár- mesyéhen és Szekszárdim. Az ősz király hadüzenete Szerbiának igaz örömet váltott ki Szekszárdon s az egész megyében minden honpolgár szivéből, mert felkent királya hivó szavára szívesen megy a harcba, hogy megboszulja azt a sok galádságot, mely- lyel az alávaló szerb nemzet megsértette a hatalmas Magyar-Osztrák Monarchiát. — A haza és a király védelmére a behívott hadkötele sek sietve vonultak, hogy dicsőséges győzelmet arassanak a hitvány szerbeken, akik meg gyilkolták trónörökösünket és hűséges hitvesét. Erős a mi reményünk, törhetetlen a mi hitünk, hogy Ti, bátorkatonák, akik elhagytátok most siró anyátokat, apátokat, hűséges hitvestársatokat és ártatlan gyermekeiteket, majd győztesen tértek vissza az elhagyott édes családi otthonba. A ki rály hadüzenete igy szól: Mivel a szerb királyi kormány ama jegyzékre} mely részére Ausztria-Magyaror* szág belgrádi követe által 1914, évi július hó 23-án átadatott, kielégítő választ nem adott, a császári és királyi kormány kénytelen maga gondoskodni jogainak és érdekeinek védelméről és ezen célból a fegyverek erejéhez fordulni. Ausz- tria Magyarország ennélfogva Szer- kjával hadi állapotban levőnek tekinti magát. — Ausztria-Magyarország külügyminisztere: Berchtold gróf, sk. tartására nagy súlyt helyező monarchia bé- ketürését gyengeségnek minősítve, alkalmasint orosz biztatásra mindég vakmerőbb lett s már nyíltan hirdette, hogy Magyar- ország szerb lakta déli részét legközelebb, legyőzve a mi vitéz hadseregünket, birtokába fogja venni. Ezen vakmerő tervek, semmi bűnös eszköztől vissza nem riadó hűséges végrehajtója, mind mondani szokás, a minden zsírral megkent, ravasz Pasics miniszter- elnök akart lenni. Végre a példátlan türelemnek, melyet a szerbekkel szemben hosszú ideig, a béke kedvéért, tanúsítottunk, hála Istennek, vége szakadt s már fiaink nagy lelkesedés közben vonulnak Szerbia határai felé. Bármily áldozatokba kerül, megnyugodhatunk a dolgok ily fordulatában, mert Szerbiával, mely nem csak saját uralkodói, hanem a mi trónörökös-párunk ellen is az orgyilkosság fegyveréhez nyúlni nem irtózott, előbb-utóbb össze kellett volna fegyvereinket mérni, lévén a viszony köztünk a lét és nem lét kérdése. Végezzünk tehát most velük, midőn még fájdalmasan sajog a seb, melyet Ferenc Ferdinánd trónörökös s fenkölt lelkű felesége meggyilkoltatásával rajtunk ütöttek. De nekünk magyaroknak még külön elintézni való dolgunk is van a szerbek nyugtalan részével. Midőn mi 1848-ban r szabadságharcunkat vívtuk, ellenünk támadtak s sok fajrokonaink legyilkolásával tették helyzetünket súlyosabbá. Azért népszerű ez a mostani háború, mert annak soká tűrt gonoszságoknak megtorlása a célja s azért vonultak be oly nagy lelkesedéssel a behivottak a hivó szózatra, mert valamennyinek a lelkében él a vágy, a sok bántalmat, melyet Szerbiától elszenvedni voltunk kénytelenek, kamatostul együtt visszafizetni. Ha valami ügyért egy nagy monarchia népessége oly egyhangúlag lelkesül, annak csak sikerrel lehet végződnie. És pedig annyival inkább, mert oly ellenséggel állunk szemben, mely egyenesen létünk ellen tör, mely, mint most már körülbelül bizonyosnak látszik, egyenesen a szerb dinasztia közreműködésével gvil- koltatta le trónörökösünket és családi erényekkel díszelgő hitvestársát, melynek minden törekvése hazánk területének csonkítása. Hogy mily nagy a gyűlölet a magyarságnál Szerbia ellen, semmi sem bizonyítja jobban, mint egy behívott tartalékosnak az a mondása, melyet vonatra szálláskor síró feleségének odakiáltott: ne félj, majd hozunk szerb fogat! Ebben a mondásban bennfoglaltatott, hogy visszajönni a harctérről s az ellenségen fényesen győzedelmeskedni, komoly elhatározásuk. Boda Vilmos ________-________________________________________________ a Na gy tüntetés Szekszárdon. Az általános mozgósítási hirdetmények pub likálása a külöoben csendes és higgadt Szek- szárdból is nagy várost formált izzó hangulattal impozáns tüntető felvonulással. Igazán a történelem leheliete ihlette meg a várost pénteken este, százával kavarogtak az emberek a főtéren. Az első szikra a tanulóifjúság leikéből pattant ki. „Vesszen Szerbia! Éljen a győzelmes háború.“ S a kipattant szikra futó tűz erejével gyújtott meg mindenkit. Egyszerre kiformálódott egy hatalmas ünnepi körmenet, ott termett a menetbe Garay-bandája s felcsapott a lelket megremegtető magyar nóta: Ferencz József azt üzente, Elfogyott a regimentje, Ha még egyszer azt üzeni, • Mindnyájunknak el kell menni! Csodálatos, nagy és nemes a magyar lélek, mely a „Kossuth Lajos azt üzente“ édes-fájó verbunk nótát ime „Ferenc József azt üzente“ szöveggel énekli már. ősz uralkodónknak szebb tanúságot hűségűnkről már nem is tehettünk. S a tüntető tömeg hömpölygött végig a Széchenyi- Bezerédj utcákon át. Ifjak, férfiak, öregek, nők a társadalom minden rétegéből együtt egy szívvel, egy lélekkel ostromolták az eget: „Isten állcP meg a magyart!“ A menet a városháza elé vonult, hol dr. Szentkirályi polgármester az állandóan működő katonaügyosztállyal dolgozott a kivilágított közgyűlési teremben. A tüntetőknek szónoklat kel lett. A tanácsterem ablakában megjelenteket mind erősebben „halljuk“-ozták. Végtére dr. Horváth Jenő ügyvéd, az egyesült ellenzék ügyvezető elnöke intézett lelkes beszédet a tömeghez, felhívta, hogy tegyünk fogadalmat a lelkesedés e szent órájában törhetlen királyhüségünkről és önáldozatra kész hazaszeretetünkről. A tüntető sereg fel-feltörő éljenzése és fogadalma volt a válasz. Innen a vármegyeháza elé vonultak a tüntetők, hol szintén szónokot követeltek. Forster Zoltán alispán szólott. Hivatkozott a magyar hazaszeretetre és kőtelességtudásra. Felhívta a közönséget, hogy e nagy jelentőségű időben mindenki tegye meg kötelességét. Beszédét, melyet sokszor elnyelt a harsogó éljenzés, a király, a nemzet és a haza éltetésével végezte. Közben megtudták, hogy a főispán a Kaszinóban van. Erre a tüntető tömeg a Kaszinó elé vonult és a főispánt követelte. Kovács Sebestény Endre főispán meg is jelent az ablakban, óriási halljuk s aztán néma csönd: „Nehéz időket élünk !“ A bölcs mérsékletre és higgadt cselekvésre intő szózat ereje szólott ki a főispán komoly szavaiból „Győzni kell a magyar fegyvereknek, mert erkölcsileg és jogilag igaz és becsületes ügyért rántottuk ki hüvelyéből“ mondta a főispán. Ez megnyugtathat mindenkit e ez buzdítson mindenkit arra, hogy e nehéz időkben, ki a harctéren, ki itthon, ki a betegeknél, ki a nyomorgóknál a nagy ügyből neki kijutó részt betöltse. Szavait óriási éljenzés fogta körül. Majd az ablakban feltűnt dr. Leopold. Kornél, a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank vezérigazgatója, ki szintén beszédet intézett a tüntetőkhez. Nem kell aggódnunk — mondd — a jogon és erkölcsön kívül rendelkezésünkre áll a saját bá-s torságunk, anyagi javaink, hogy piszkos ellenségeinket semmivé tegyük. De velünk van a leg-
