Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-19 / 29. szám
1914 jqlius 19. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 5 — Büste és plakett portrait mintázást elfogad a Budapesti Iparművészeti iskola III. éves szobrászművész növendéke. Értekezhetni lehet személyesen vagy levélileg Szekszárd, (Régi fürdő ház)— Gyilkos hegyőr. Árki József nagydorogi hegyőr viszályban élt nejével, szül. Őri Évával. A viszály annyira elmérgesedett köztük, hogy Árki József szolgálati fegyverével feleségét agyonlőtte. Mikor látta, hogy felesége vérében fekszik, maga ellen fordította a fegyvert és kioltotta saját életét is. Felhívás a pécsegyházmegyei tanítósághoz. Kedves Kartársak ! Egy, a pécsegyhm. tanítók lelkigyakorlatain résztvevő nem tanító szájából hallottam az ott egybegytilt tanítók éneklésére vonatkozó következő kritikát: „Nobát sohse hittem volna, hogy oly {igen gyeDge éneklést tudjanak véghez vinni énekléshez értő emberek, mint amilyen éneklést én tőlük most, a szemináriumi kápolnában a lelki- gyakorlatok alatt hallottam.“ Mikor ezt a merész és kíméletlen kijelentést enyhíteni iparkodtam, attól az epés és éppen ezért némileg elfogult kritikáétól, azt a választ kaptam, hogy : „bármennyire akar is védelmére kelni kartársainak, nekem ugyan be nem meséli, hogy bárkinek is tessék az olyan éneklés, amikor a legmélyebb basszista is a magas tenort akarja fújni.“ Mi tűrés tagadás, ebből a szempontból annak a rosszmájú bácsinak alighanem igaza is van. Mert hiába, ott ahol a hang a „vak“ ponthoz közeledik, ott a hang erőltetése, az ember erőlködése lép előtérbe és az ilyen hangszálakat nagyon is próbára tevő „akaratoskoskodás“ feltétlenül a szépnek, az áhitatosságnak rovására megy és azért nem is csoda, hogy ilyen megszólásban részesül, mint amilyet emlitettem. Seholsem alkalmazható jobban, mint az éneklésnél ez a közmondás : „Kiki addig nyújtózzék, ameddig a takarója ér.“ Minden énekes ismeri a maga hang- terjedelmét. Azért hát csak ennek keretében énekeljen. Mert bármiképpen akarjon is a tenorista alant énekelni, mély hangjai hápogássá alakulnak. Éppen ügy elhibázott dolog az, amikor ja basszista a felső hangokat akarja kivágni. Bi zony ordítás lesz az eredménye. Nem az a célja a lelkigyakorlatoknak, hogy ott egyik másik jobbtorku és nagyszavu ember bnllirozzon a hangjával, hanem a lelki fölépülésünk, amihez az áhitatos éneklés nagyban hozzájárul. Éppen azért már akkor is, amikor azt a ránk nezve éppen nem hízelgő kritikát hallottam, meg azóta ts sokat foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy miként lehetne az olyan kritikus bácsikat az éneklésünket illetőleg kedvezőbb véleményre bírni? Akkor is, most is csak arra a meggyőződésre jutottam, hogy az együtt- éneklésre készülnünk kell ! Éppen úgy kell tudnunk már előre, hogy mit énekelünk majd, mint annak a lelkigyakorlatokat vezető papnak, hogy miről fog meditálni. Ha már a Kati-nénik meg Pislabácsik bele is búslakodnak olyan énekekbe, amelyeket még soha sem hallottak, nekünk tanítóknak nem szabad ezt megcselekednünk. Csak olyan éneket szabad együtt énekelnünk, amit biztosan és jól összegyakoroltunk. Annak meg éppen nem szabad megtörténnie, hogy 80—100 résztvevő között csak egy is akadjon, aki ne tudja előre, hogy mit is énekelünk majd szt. misén, a litánián stb. Előre meghatározott programm szerint kell a lelkigyakorlatokon előadandó énekekkel készen lennünk. Közös megállapodással kell azokat előre gyakorolnunk. Nem szabad, hogy megismétlődjék az az eset, amikor az énekesek zöme a második, harmadik, sőt gyakran a negyedik verssor közepén vágjon bele az együttesbe. Egyszerre kell annak kezdődni és végződnie is. Hogy az idei lelkigyakorlatokon már ez lehetőleg igy menjen végbe, hát kidolgoztam a két és fel napig tartó egzerciciumra felhasználandó énekeket. Összeállítottam egy programmot, mely a következő: I-ső nap délelőtt: 1. «Jöjj el Szentlélek Isten !“ (Unisono ) 2. Mise-enek : „Hozzád zen- dül énekünk“. (Négyszólamú férfikar.) 3. Urmu- tatás után: „Az Urnák szent teste“. (Unisono) 4. Áldozásra: „Dicsérd Sion“. (Két szólamu kar.) I ső nap délután: 1. Lorettói litánia. (Latin. Négy szólamu férfikar. Esetleg unisono.) . 2. Anti- fona. ,,Mennyasszonyunk királynéja*4. (Unisono.) 3. „Szent vagy Uram I“ (Unisono.) 4. Mária- ének: „Mint a virág a harmatot“. (Unisono.) I-ső nap este: „Könyörülj rajtam Uram 1“ {Négy szólamu férfikar.) . Il dik nap délelőtt : 1. „Szent lakodba jött néped“. (Unisono.) 2. „Mennyegző köntösbe“. (Unisono ) 3. „Djcsérd Sion“. (Mintáz első napon.) Ildik nap délután: (Mint az előző napon, csak a Mária ének változik.) „Ezernyi gond között“. (Unisono.) III-dik nap délelőtt; 1. „Kegyességgel hívsz“. (Unisono.) 2. „Imádlak nagy Istenség.“ (Unisono.) 3. „Lauda Sion“. (Mint az előző napokon.) 4. ,,Te Deum“. (Négy szólamu férfikar.) Ne tekintsék kedves kartársaim tolakodásnak, hogy én itt kötött marsi mával hoz ikodom elő, hanem vegyék ezt az én aj inlatomat oly szi vesen, mint amilyen szívesen foglalkoztam az énekek összeállítás val. , A felsorolt énekek szép tisztán litografálva 60 fillér (50 fillér előállítási és 1U fillér posiadij) árban nálam megrendelhetők és a mai naptól kezdve kaphatók is. Ebből a kólából aztán kiki a maga hangterjedelmének megfelelő szólamot otthon megtanulja és ott a lelkigyakorlatok alatt áll annyi idő rendelkezésünkre, hogy esetről esetre jól összegyakorolhassuk az itt összegyűjtött énekeket Isten nagyobb dicsőségére és mindnyájuk lelkiépülésére. A viszontlátásra Pécsett! Kartársi szeretettel üdvözli mindnyájukat: Szekszárd, 1914 julius 16 án. Hiller Gyula kántor-tanító. IRODALOM. — Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület évkönyve. Az 1913. évről ily címmel irodalmilag is értékes könyv hagyta el a sajtót, melyet Bodnár István lapszerkesztő, az Egyesület főtitkára szerkesztett. Az évkönyv a T. K. E. kiadványa, nem a piac számára készült, hanem cime után is ítélve, a Tolnamegyei Közművelődési Egyesület múlt évi működéséről számol be s épen azért az egyesület tagjai kapják a könyvet. A T. K. E. múlt évi működése tuh jdonképen a kezdet, a megalakulás, a terepszemle, mint maga az évkönyv is elismeri. Tényleges működése eddig még a Wosinszky Mór által felállított Muzeum-Egyesü- let irányzatának fejlesztésében, vetített képekkel kisért felolvasások tartásában nyilvánult meg s ezen kívül az ugyancsak régebben kezdett munkásgimnázium fenntartásában. Az Egyesület működését ennek megfelelőleg két szakosztály7, a múzeumi szakosztály és az ismeretterjesztő szakosztály végezte, ez utóbbi tárgykörénél fogva is sokkalta produktívabb és kiterjedtebb mértékben : a munkásgimnázium szervezetének igazán kifogástalan megalkotásában s ismeretterjesztő előadásainak a vidékre is kiterjesztésében. Külö nősen az év végén lendült neki az ismeretterjesztő szakosziály7 munkássága, de a legszebb és a legnagyobb munkateret nyerte a T. K. E. a Padányi Andor kir. tanfelügyelő indítványára hozott azon határozatában, mely az egész vármegye területén analfabéta tanfolyamok támogatását tűzte ki célul. Nézetünk szerint ide lehetne az Egyesület működési súlyának billennie legalább részben, mert a muzeális irányzat túlságos istápolása sohasem fog' általános hatást eredményezni, Igen szép terrénuma nyílnék különben az egyesületnek a zene oktatás felkarolása, vagy kereskedelmi iskolai irányzatú tanfolyamok rendezésében is, melyek városunkban és megyénkben szintén hiányt pótlók volnának. Azonban ezúttal az évkönyv-ről szólván, első sorban — annak irodalmilag is becses és .ízléses összeállításával kezdtük bár riportunkat — mégis ki kell emelni az évkönyvnek tartalmas irodahni részét abból a szempontból is, hogy nem egy közleménye tudományos értékű tartalmával sokkal többet nyújt a konvencionális egyesületi évkönyveknél. így dr. Hollós László „Szekszárd földalatti'gombái“, dr. Bartal Kornél ^Egy kis geológia“ cimü essay i, dr. Kramnlin Gyula „Egészségtan“ cimü értekezése magukban is értékes tudományos szakdolgozatok. Bodnár István, az évkönyv szerkesztője „Bezerédj István humanizmusa“ címmel irt meleghangú jellemrajzot s az évkönyv első szava gyanánt a T. K. E. védnökéről, gróf Apponyi Sándorról lelkes méltatást. Kovách Aladártól „Tolnavármegye székhelyének és székházának története“ címmel, T. K. aláírással a „Sárköz helység neveiről“ hoz érdekes ismertetést a munka, ezen kivül Wigand Jánosnak magyar irodalmi előadásából ismertető részt s Bodor Aladár tollából a modernségről irt beszélgetést. Ezen kivül a T. K. E. titkári jelentéseit, számadásait, tagjainak névsorát s az 1914. évi munkaprogrammot öleli fel az évkönyv, melyet most küldték szét az egyesület tagjainak. CSARNOK. Szerdától—szerdáig. (Pesti levél.) Az Angol Parkban. Úgy szeretném most visszahívni kérő sza-' vakkal a homályos, ködös múltból azt a szomorú, naiv, kis fiút, azt a gyönyörű fehérséget, hogy jönne ide és játszani vágyó, parányi lelkét teli tené be evvel a sok játékkal, ami hivogatólag büszkélkedik ebben a csodálatos parkban. Hogy hallgatná a térzenéket, hogy vasutazna liliput- vonaton, hogy autózna szédítő hullámvonalakon, hogy dobálhatna célba karikákat színes üvegek, cserepek karcsú nyakára, hogy mesébe való, rejtelmes házikókat botorkálna végig hancurozVa, hogy pajkoskodna az óriási forgó hordóban, hogy éles hangjával sipitolna az óriási keréken ültében, hogy bemenne a színházba, hol csupa apró emberke énekel, táncol, bogy kimulatná magát csodamódon, örök életére nevezetesen. Úgy szeretném most visszahívni a távolság és idő szigorú határából azt a szomorú, naiv, kis fiút, aki voltam ezelőtt tenger sok idővel és vágyakoztam szerfölött rendkívüli játékok után.— De ez már lehetetlen. — Az a tiszta fehérség, ártatlanság már csak a múltban és a rá való emlékezésben él, .visszahivni már nem lehet, bárhogy is szeretné és akarná az ember. — Pedig milyen jó lenne, mennyi tiszta vágyát kielégíthetném, fehér lelkét bevonhatnám a mesék selymével, tündér szép csodákat varázsolnék elé, óvnám, védelmezném, keblemre szoritnám én kora-gyermekségem, ábrándos, naiv, hivő korom! — Be, messze is elmentél, elvittél magaddal a fehér vágyakat és hagytál helyébe bűnös szenvedélyeket, elvitted a mese-álom világot is és itt hagytad cserében ezt az utálatos, izzadt, küzdelmes életet. Festői tarka-barkuságban tódul, hullámzik a mulatui, szórakozni vágyó emberáradat. Mint mikor a gyermekek színes papírokat apróra vágnak és egy széles, fehér papír tasakban hosszú tölcséren nézegetnek és csodás képzeletük benépesíti azt hősökkel, más világból, mesékből való alakok kai, cifra ruháju katonákkal, uszályos palástban és gyönyörű környezetben; úgy lebeg fel és le most előttem e rengeteg ár szinesen, tarkán csillogón. Es zavaros lárma, nevet, s, kötődés, katonazene teszi teljessé a képet. — Hosszú sorokban sugárzik a fény s kövér ivlámpák vakiió világítása melegiti az (jjeli sötétséget és körüldongja az éji bogarak ezernyi hada. A vendéglők tér rasszain zsúfoltan, össze szoritottan harsog a jókedv és finom borok és italok párája illatosítja be a levegőt. A nők negédesen, kacéran libegnek lovagjaik oldalán a kanyargós utakon és mindenünnen cseng-bong a nevetés, mint távoli ezüst- csengetyü csilingelő, édes muzsikája. A szürke kereskedő, ki egész életét hajlongva az emelvények és létrák halmaza kötött tölti, a 8zótlan hivatalnok, ki csak arra szokta nyelvét használni, hogy belépő és távozó főnökét harsány szóval köszöntse, itt fürdik a szóáradatban és teli torokkal , harsogja bele a világba: enyém az élet, a jókedv s a vidámság. S mellettük mennek hegyesen, puccosan feleségeik, leányaik, mindegyik egy vérbeli urinő, ki csak élvezetre, bámultatásra és öltözködésre született s előkelő, utánozhatatlan mozdulatokkal hirdetik fensőbb lényük gyönyörű magaslatát. A fiatalemberek, e szegény gyakornokok, tiszteletbeli hivatalnokok, díjtalan tisztviselők, esetleg egyetemi nyomorgó polgárok vagy táu félve ide lopóz- kodott gimnazisták feszes ruhízatbau, kínos eleganciában hivalkodnak oly nagy úri allűrökkel, mimha legalább is egy hitbizomány vagy megfelelő értékű vagyon állana a hátuk mögött, holott valójában tán csak egy pír koroua minden
