Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-12 / 28. szám
mi. épfolvnm. ____________Z8. szflm.____________SzeKsznm, 1914. Julius ÍZ. Sz erkesztőség Bézerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, l/a évre 6 K, íH évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. Demoralizáciő. Sokszor halljuk sok tapasztalatokban öregedett embertől, de meg magunk is tapasztaljuk, hogy a mi társadalmi erkölcsünk influenzás, beteg. S miként a beteg ember értékeden s közönyös nemcsak a kellemes dolgok s ideális, nemes eszmék, törekvések iránt, éppen úgy a mi, a de- moralizáció felé vágtató társadalmunk is lassankint, némán hagyja kiöletni leikéből őseinek még legnemesebb ideáit, legma- gasztosabb erényeit. Szegény, boldogult Ferencz Ferdinánd trónörökös és nejének gyászos, szomorú s mélyen megrendítő, erőszakos halála megmagyarázza a szavaimat. Nem az itt erkölcsi szempontból a legszomorubb, hogy ilyen gálád módon vették el két nagy trón várományosának az életét, hanem az, hogy egy 17—18 éves siheder, gyerek, gimnazista oltotta ki nemzetek reményének a fényét; egy gyerek ember éretlen ésszel, egy vonással, egy könnyelmű mozdulattal huzza át talán a világtörténelem, nehéz fáradsággal előkészített számadásait. Mert voltak a történelmünkben Kontók, Wesselényiek s mások, kik érett észszel, egy nemzet jövője fölötti aggodalmukban, a legszentebb meggyőződésükben törtek királyok önkénye ellen s éppen azért megbocsájthatjuk bűnüket, de mikor gyerekemberek tesznek ilyent oktalan, fanatikusok biztatására, az mái; ökölbeszoritja kezünket s lehetetlen végső okában az erkölcsök lazultságára, semmibevevésére nem lyukadunk. . Higyjék el, hogy a humanizmus jelszava alatt gombamódra nőtt és nő a bűn. A humanizmus nagyon szép céllal indult, de az ember régen elvágtatott már az eredeti célja mellett s e jelszó mögött-az önös érdekeit szolgálja. Vagy nem a tul- humánus törvényeink nyomán emelkednek a büntettek lehetetlen percentre s telnek meg a fegyházák lakókkal? Az uj Büntető Novella meg éppen az enyhe büntetési fokozataival valósággal bűnre neveli fiatalkorú bűnösöket, inert az „atyai meg- intés“-ben- részesített bűnöző gyermek — higyjék el — nem • reiten meg újabb bűnt elkövetni. Hisz megdöbbenünk dr. Angyal Pál egyetem tanár, psyhológus megfigyelései alapján levont azon állítására, hogy „a fiatalkorúak bűnözési százaléka rövid 50 év alatt 100 százalékkal emelkedett!“ Ennek pedig nemcsak a szülői nevelés, hanem főképpen a laza társadalmi erkölcsi felfogás az oka! A XX. század legnagyobb bűne az, hogy túlságos büszke a kultúrájára. Pedig hiába nagy a kultúrája, ha az erkölcse ingadozik. Nem a kultúra a nemzetek jövőjének a legbiztosabb alapja, hanem legelsősorban a „tiszta erkölcsi És ha itt erkölcsről beszélek, nem hitbeli erkölcsről, hanem a makulátlan társadalmi erkölcsről beszélek,. bár az majdnem egy, mert hisz a társadalmi erkölcs (amit még a materialisták és a páholyok meg nem rontottak) az isteni erkölcsnek szülöttei s annak beltagjai.- Avagy megengedik a szigorú társadalmi erkölcsök és nemzetfejlődési szempontból helyesnek tartják a mai érzékinTÁRCA. Levél a Riviéráról.. — A »Tolnamegyei Közlöny« tárcája. — Irta : Verner László. Az utóbbi időben az osztrákok is a kies Abbáziát és kapcsolt részeit az osztrák Riviérának keresztelik, de én nem erről akarok irni, hanem az igaziról. A Riviera ! Biz ez egészen más, mint osztrák csalfa társa, ámbár ez is elég csalfa. Génuánál kezdődik és Cannesnál végződik. S közbe már kimondott tavaszi tartózkodási hely van vagy harminc. De mégis mindenki a Riviera fókuszába igyekszik : Montekarlóba. Mind ahogy minden a Riviérán ezért a hires játékbarlangért van. Génuától és Marseilletől a tíz percenként indult és' beláthatatlan sokaságu vasúti kocsikból álló gyorsvonatok, továbbá hajójáratok, helyi és villamos vasutak, keletről és nyugatról Montekarlóba igyekeznek és még idehaza a rendes polgári foglalkozás közepette a bakaratt játékhoz igyekvő könnyelmű vérüek szemérmesen elrejtik ezt a könnyelmű szándékukat, a Riviérán férfiakat és nőket látjuk, hogy mohón, , láztól kitörve nézegetik a rulett lapokat, avagy egyes csalhatatlan módszert igérő játékkönyveket ;é4 mindenki a nagy bálványnak : Monoch Fenségének ^Iszilfezfeit, vagy legalább néhány öt frankosát abban a kába femeüybéfb! högy' vagyont nyer itt. Hiába határozza el magái" az; ember, hogy ezrek ’és ezfek ' ízgűlása közben ' magáí:>fölényés( mó.-ollyal nézi ezt a kapzsi jltékszenyddéíyC a mint az ember villanyoson Möritékarlóbá ér; (fmöl természetesen éppen a Kaszinó előtt teszik le) ennek nyüzsgő, jövő-menő és minden nemzetet nyujttj közönsége között, ahol nincs másról szó, csak ar , zső“-ről, vagyis a játékról, az ember idegei már kezdenek bizseregni. A profán Kart- gezius uralkodik már rajtunk és vajmi keveset hederitünk arra, hogy micsoda rafinériával, az ízlésnek milyen kifejleszteti talentumával, a helykiválasztásnak mekkora szerencséjével épült ez a szép, bűnös, ragyogó épület: a Kaszinó. ' Megjelenek abban a helyiségben, ahol a napi jegyeket adják, illetőleg ahol a montekarlói ka szinó rendes tagjává avatnak. Itt előrántom a budapesti ujságirók egyesülete által részemre kiállított ajánló levelet, melynek francia szövegében az volt a záró passzus, hogy a kérelmet mindazoknak figyelmébe, akiknek e sorokat bemutatom, figyelmébe ajánlják. Ez a szöveg azonban némi félreértésre adott alkalmat, mert az illető tisztviselő azt vélte, hogy egy kis pausálét szeretnék elnyerni rivieriai üdülésemre s alig tudtam vele megértetni, hogy ne féltse a Kaszinó anyági érdekeit, nem kell nekem egy fillér sem; csak azt a sárga cédulát nyomja a markomba, a méllyel a játékszobába bebilleghetek. Ezt a sárga igazoló lapot aztán valahogy meg is kaptam és egy fél frank ruhatári adó után beléptem a lázak, a tört remények, a kétségbeesések e fényes, de szomorú csarnokába. Végig jártam a játékszobákat, a melynek tizenhét rulett asztala mellett, továbbá a nyolc tränt karant asztala mellett: njegyes, meg ötös sorban álldogált a bámész kodó. aé'jóub£ra játszó, k^ pur ült ezer meg ezer émber. Nem hiszem, hogy Budapest akármelyik templomában husvét első napján ennyi ember 'együtt volt. Ami az embert legelőször kellemetlenül meglepi, az, fulladást okozó, kellemetlen gerlő, bünfakasztó, ocsmány modern női divatot, orfeumok, mulatókat, házasságtörések, szabadszerelem, színdarabok, társalgások . . . jobb ha nem folytatom! . . . s más sok ehhez hasonló társadalmi jelenségeket akkor,- amikor a történelem számtalan példában bebizonyította már az ilyenek káros következményeit. Uraim, ez is politika, ez is nemzeti érdek, ezzel sem ártana egy kicsit foglalkozni! Ez nem csak a papok, hanem a mi kötelességünk is, legyünk bármily Istenthivő felekezet tagjai. Ez gyermekeink s a jövő generáció és társadalmi, fejlődés érdeke is ! Oh tudom én is, hogy az erkölcsi törvények megtartása önmegtagadással és küzdelemmel járnak, de ha szeretjük hazánkat és nemzetünket, úgy nemcsak másokkal, de magunk cselekedeteiben is példát statuálunk. Ne higyjük, hogy régen, a tisztul- tabb. társadalmi erkölcsi felfogás mellett ilyen, a maihoz hasonló bűnök s társalgások „természetesnek“ tűntek, oh nem! Amikor még nyilvánosan megbélyegezték az ilyen bűnösöket, nem dobáltak am éretlen emberek bombákat s revolvergolyókat boldog^ s boldogtalanok élete ellen mint ma. És ha előfordult is akkor ilyen, a szigorú büntetőtörvények visszariasztották a többit, de amikor ma éretlen suhancok minden lelkiismeret furdalás nélkül, sőt „cinizmussal“ tesznek meg ilyeneket, akkor szomorúan konstatálhatjuk, hogy . . . messze kalandozunk az igazi célunktól. Állják tehát útját ennek az erkölcsi bukásnak s nem kell félteni sem a nemillat, mely abból áll elő, hogy a veritek gőze és a parfüm illata összekeveredik s mivel az én napomon a Riviera egyébként gyönyörű kék egét ólmos, sötét felhők bontották, a nagy velencei csillárok gazdag fényt és pokoli meleget árasztottak, úgy, hogy a játékszenvedély kielégítése mellett még az ülő emberekre is nagy testi fáradtság vár, arról nem is beszélve* hogy az állni kényszerülők hogy tülekednek és mily sok taszi- gálásnak vannak kitéve. Hanem csend, az van. Csak az arany és ezüst csengése hallszik ; a pénzforgalomról kellő fogalmat szerezhetünk, ha tudjuk, hogy minden a játszásra kirendelt órában a bank arany és ezüstben félmillió frankot tesz le asztalaira és kápráztatja el a pénzre éhes, kapzsi népet. Aztán ez a pénz őrülten növekszik a játék folyamán, mert körülbelül az az arány, hogy száz ember közül 75 elveszti a pénzét, 25 pedig megnyeri. Sokszor fölvetették már, vájjon lehetséges e a montekarlói kaszinót sprengolni, vagyis összes pénzét elnyerni ? Hát ez nagyon naiv kérdés, mert nem lehet. Az esetleg megtörténhetik, hogy az első féimillió valahogy megfogyatkozik, de akkor ott van a villamos gomb, mely jelzi az első emeleten levő igazgatósági irodával, hogy küldjön pótösszegeket. Én ugyan ezt nem láttam és alig hiszem, de azt mondják, hogy igy van. Sokan azt is kérdezték, hogy tekintettel a Kaszinóba sereglő kalandorokra és zsebmetszőkre, (mert mi tűrés, tagadás, ilyenek is vannak Monte tarlóban, sőt éppenséggel fölös számmal), mi történnék akkor, ha a villany felmondaná a szolgálatot. és nagy sötétség borulna a rulett zöld asztalaira? A veszélyes alakok bizonyára az őrült kavarodásban . bőven harácsolnának a milliókból. Ez is ki van zárva. Mert amint rövid-
