Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-12 / 28. szám

roUNAM W’OVK.f C>/. >i\y ­1914 iulius 12. ■ I I 111 “ 2 zetet, sem a nemzet nagyjainak életét! Ne a kongregácziók, apáczák s mások erkölcsi viseletét akarjuk céltáblának állí­tani, hanem örüljünk, hogy még ilyenek vannak s a vallásos egyesületekkel az er­kölcs fenntartásán fáradoznak. — Inkább segítsük ezeket a munkájukban, mert ;— higyjék el — amíg ezek lesznek, addig a reményt nem kell feladnunk. A vallásos­ság az erkölcs legbiztosabb alapja s ezt jól tudják azok, akik a vallások megdön­tésén fáradoznak. Amig vallás van, addig erkölcs’ is van. Vajha mindenki úgy meg­tartaná a vallását, amint azt tőle vallási törvényei megkívánjak. És azért zilált ma az erkölcs, mert az emberek legnagyobb része nem sokat törődik a vallásával — azt a papra ‘bízzák. Alijuk tehát minden képen útját az erkölcsi bukásnak, mert az nemcsak val­lási, de főként nemzeti érdek s nem lessz okunk nemzeti nagyjaink s a nemzet ha­lála felett keseregnünk ! Forrai István. A kövezetvám bérbeadásáról. A városi képviselőtestület csütörtöki közgyűlésén a kövezetvám bérbeadása tár­gyalásánál többek között azt kifogásoltam, hogy a bérbeadásnál a törvény rendelkezései be nem tartattak. Ezen kifogásom megoko- lására hivatkoztam az 1886. évi XXII. t,-c. 112. §-ára, amely világosan kimondja, hogy a községi vagyon bérbeadásának fel­tételeit ■ a képviselőtestület állapitja meg. Hivatkoztam ugyanezen törvén}'’ 113. §-ára, amely azt rendeli, hogy a 112. § értel­mében hozandó határozatok szabályszerűen kihirdetendök; azok ellen kihirdetésük nap­jától számított 30 nap alatt a községnek kötelékébe tartozó bármely polgár és azok, akik a községben vagy határban ingatlan vagyonnal birnak, a töi'vényhatósághoz fel­folyamodhatnak. Ilyen határozatok — mondja tovább a most idézett § második bekezdése — ezen határidő lefolyta előtt, felebbezés esetében pedig ezeknek elintézéséig, semmi esetre végre nem hajthatók és ezért a 112. § esetében a törvényhatóságok csak ezen határidő eltelte után s az időközben netán beérkezett felfolyamodásoknak tekin­tetbe vételével határozhatnak. Előadtam azután, hogy az idézett tön-' zárlat, vagy egyéb kalamitás történik, a krupi megnyom egy villamos gombot és az aranyak és az ezüstök (a bankó pénzek már úgyis el­tűntek) besülyednek az asztal acél íresszorjaiba. Innét tessék a szélhámos bandának zsebelni. Oh, a montekarlói igazgatóság furfangján nem jár túl még a legkörmönfontabb szélhámos se. Hogy micsoda rezsivel dolgozhat a monte karlói Kaszinó, arról némi fogalmat nyújtson az, hogy alkalmazottainak száma ÖOOO, akikét tavaly a. bank igazgatósága fizetésjavitásban részesített •és ennek keresztülhajtása a bank könyveit hírom és fél millióval terhelte meg. Tudvalévő, hogy a játékbankot francia tőkepénzesek bérlik az ici­pici Monakó fejedelmétől, akinek a bérlet követ­keztében néhány száz alattvalója nem csak hogy civillistát nem fizet, de fel van mentye minden adófizetéstől. Hogy mit fizet a bank | fejedelem nek, ezt nem tudhattam meg, ellenbeu a feje élelmi udvarban sétálgatván s ennek pazar fényét látván, megállapítottam, hogy Albert Ő Felsége fényes sorban van és uralkodói fényességét job­ban tudja kimutatni, mint a kis Balkán államok fejedelmei. Ha jól számítjuk, neki az egész vi­lágból befolyik az adó. Montekarló jövedelme évről-évre nagyobb és bízvást elhihetjük, hogy ha a szerződés lejáróban lesz, a fejedelem sokkal ■előnyösebb szerződést köthet és még nagyobb iesz a jövedelem. Mindezek elmondása után pedig igazán nincs kedvem a falra borsót hányni és Montekarló ellen lázadni. Mert semmi haszna sem lenne annak. Elvégre az a helyzet, hogy a Kaszinó senkit sem erőltet a-játékra, - magam is megusz tam egy frank károsodás néjkül, mert nem áldoz­tam a játékszenvedélynek, aki pedig játszani akar, annak ugyan hiába prédikálunk, az ját­vény rendelkezései be nem tartattak, mert a tanács vagy a polgármester ur a saját hatáskörükben, a képviselőtestület meg­kérdezése nélkül, a bérlőkkel szerződtek, a szerződést azonnal hatályba léptették, I úgy, hogy a lakosság egy napon arra éb­redt, hogy a sorompók fel vannak állítva •és a vámszedést megkezdték. Ebben, —| a befejezett tények. elé állításban — a képviselőtestület intézkedő jogának megsértését láttam és mivel tud­tam, hogy ezen felfogásomban a képviselő- testületi tagok túlnyomó része osztozik velem, azt inditványpztam, hogy a bérleti szerződés megkötését a közgyűlés ne vegye tudomásul.. Felszólalásomra., a polgármester ur nyomban válaszolt és olyan támadó hév­vel és határozottsággal, a mely engem, őszintén bevallva, teljesen frappirozott — jelentette ki, hogy azokat a rendelkezése­ket, a melyekre én hivatkoztam, az 1912. évi LVIII. t.-c. már hatályon kívül helyezte. A törvény a kezemben nem lévén, ellenben úgy láttam,- hogy a polgármester ur közvetlenül a kijelentése előtt a tör­vénykönyvet nézegette és mivel egyébként is joggal tételezhettem fel, hogy a polgár- mester ur, mint közigazgatási szakember bizonyára tudja, hogy mit tartalmaz a tör­vény, kijelentettem, ha úgy áll a dolog, a mint a polgármester ;ur mondja, akkor a kifogásom ez a része tárgytalan. A közgyűlés után nyomhan betekintve a törvénybe, meggyőződtem és azt hiszem, azóta a polgármester ur is meggyőződött, hogy az ő állítása a tényeket nem fedi. Az általam hivatkozott rendelkezés ma is teljes érvényében változatlanul fennáll, a ki­fogásom tehát nagyon is alapos volt. Hogy a polgármester ur kijelentése folytán engem ideig-óráig blamázs ért, az az én bajom. De hogy az elnöki székből elhangzott, polgármesteri tekintéllyel fede­zett — megengedem jóhiszemű — enun- ciáció lehetővé tette, hogy egy ilyen rend­kívüli fontosságú ügy nem a törvény ren­delkezése szerint intéződött el, olyan do­log, a minek nem lett volna szabad meg­történnie. S ehhez már a közérdeknek is szava van. Dr. Horvát Jenő városi képviselőtestületi tag. 8zani fog, ha nyer, azért mert nyer, ha vészit azért, mert szalad a pénzéért. Olyan emberre, aki Mpntekarlóból pénzt hozott haza, nem akad­tam. És nem' is hiszem, hogy ilyen ember van a föld kerekségén. De mindezeket elmondván, az mégis bizo­nyos, hogy ennek a bünbarlangnak mesés és fölötte vonzó keretet adtak. Elegáns dámáit, mo­solygós népét, gyönyörű palotáit, a kikiáltott páhnaligetet és ennek márciusban is gyönyörű flóráját látván: a rokokó világ gondtalan, mo ' solygó, élvezni akaró világ jutott eszembe és az a szerencse, hogy ez a bűnös földi paradicsom mégis csak exkluziv társaságot gyűjt egybe, mert mint a francia rokokó után, itt ií meg lehetne jósolni a forradalom bekövetkezését, ha az esze­veszett naplopás e szép formái általános divattá lennének. Ha orvos lennék, a Riviérára nem küldenek beteget, pedig ezek is ezrével és ezrével vannak . Szép a Riviera, de az ő izgató életével ezer meg ezer levegőt rondító autójával és az igy fölkavart porával, valóságos méreg a betegre. Magyar ember különben aránylag kevés van. És ezt leginkább annak tulajdonítom, hogy igen gyötrő az ut. A legrövidebb idő is vagy harminc óra, még Budapestről a tett helyére érünk és pedig oly vonatokon, melyek a szezon idején állandóan zsúfolva vannak. Harminc órát pedig utazni összezsúfolt vasúti kocsiban a ké­nyelemhez szokott magyarnak kissé nehéz dió. Okosan teszi, hogy nem harap bele, mert ámbár nagyon szép a Riviera, de sokkal közelebb is talál egészséges is, beteg ember is jobb helyet, ahol a téli betegségeket vagy erős munkát ki­pihenheti. A ma politikai problémai. — A képviselőválasztók névjegyzékének összeállítása. — Rettenetes és horderejében kiszámíthatatlan az I csapas, amely a trónörökös-pár meggyilko­lásával bennünket ért. Azok, akiknek megadatott, hogy I trónörökös tudásáról, programújáról és törekvéseiről tájékozást szerezhettek, tudják és közlik, hogy mii vesztettünk benne. Iránytű volt egyénisége a nagy bizouytalanságban, amely kö­rülvesz bennünket. Az ő személye volt a nyugvó­pont, amelyre úgy | közgazdasági, mint | poli­tikai világ nyugtou tekintett. Gyűlölte a korrup­ciót. önálló politikai erőnek ígérkezett ki és oe- felé egyaránt. . A demokratikus, radikális irány hive volt, a néppel akart politikát csinálui szem­ben ama törekvéssel, hogy egyes társaságok, magukhoz ragadva a közhatalmat, visszaéljenek vele. Nálunk ez nemzeti politikát jelentett. Ter­mészetesen mindez csak a jövőben bontakozha­tott volna ki. De a bestiális gyilkos buta golyója másképen akarta. Felháborodásunk, elkeseredésünk mérhetet­len. A gyász, a nagy csapás hatása alatt gondo­latainkat még alig tudjuk rendezni akkor, ami­kor a jövő nagy és bölcs uralkodóját ilyen tra­gikus körülmények között közülünk örökre tá­vozni láttuk. De nekünk nem szabad átengedni magun­kat a fájdalom és gyász elernyedettségének, ne­künk éberen kell lentiünk, mi harcban állunk, mi a jövő nagy és hatalmas demokratikus Ma­gyarország megépítésén munkálkodunk és addig, mig a cél elerve nincs, megnyugodnunk nem sza­bad. A halál megállíthat bennünket utunkon, de az eszme, az idea ól, mert az örök életű s mert, akik visszamaradnak, tudják kötelességüket. — Nagy a mi veszteségünk a közélet megtisziulá- sáért, jó közigazgatásért, nagy célokért folyó küzdelmünkben, de az eszme győzelmében vetett rendithetetlen hitünk az erős várunk, ez az a biztos alap, melyen állva soha meg nem inogha­tunk bármilyen megpróbáltatásoknak is tegyen ki bennünket a sors kegyetlen keze. Még a gyász könnyei fel sem száradtak, értesülünk, hogy a kormány nem tart szünetet, annyi port felvert javaslatait, amelyek ellen az ellenzék már eleve kombatiáns támadást határo­zott .el, forszírozza, és álig néhány napra a nagy trónörökösnek s jó lelkű nejének halála után tárgyalás alá veszi. Tehát nincs nyugalom, nincs megállás, a kocka el van vetve 1 Ez | természet­rajza az erőszaknak. Ilyen körülmények között gyászunk köze­pette is elemi kötelességünk, hogy résen legyünk, annál is inkább, mert — s erre külön is rá aka­rok mutatni |Sf a kormánynak „államosító“ ja­vaslatait az elfogulatlan közvélemény felzúdulás­sal fogadta, mert általánosan észlelhető volt, hogy az ellenzéki küzdelem nagy erőre kapott. A vármegyei tisztviselők, az állami tiszt­viselők és a jegyző egylet országos vezetősége elmondotta a maga véleményét a kormány javas­latairól. Nagy súllyal bir az országos jegyző egylet vezetőségének memorandumba foglalt állásfogla­lása a kormány javaslatával szemben. íizolgálati pragmatikát, független fegyelmi bíróságot, a közigazgatási bíráskodás alsóbb fokozatainak és az önkormányzatnak kiépítését, a községi törvény revízióját stb. követelik. Úgy e memorandum mint az állami tisztviselők vezetősége álláspont­jának minden betűjét aláírom. Az idők jele és örvendetes tény, hogy aki­ket a rendszer választott el egymástól és akiket a rendszer iparkodott szembe állítani egymással egymásra találnak s együttesen követelnek jó és páratlan közigazgatást, ami a kölcsönös meg­értés és a jövő boldogulás alapja. Csak a nép­pel együtt munkálkodva lehet naqy eseménye­ket elérni, a nemzetet nagygyá tenni. A kormány javaslata sötétséget hoz, nem egy szebb kor hajnal hasadását jelenti, kortes esz­köz az, hacsak annyiban nem, hogy kirivósága eredményezi az ellené megvívandó harc meg­erősödését, a harcot vívó tábor megszaporodását, úgy értve a szebb kor hajnalhasadását hozza meg. Akkor, amikor a kormány a gyász súlyos terhe alatt is terveit tovább üzi-fűzi, nem szabad, hogy figyelmünket elkerülje a belügyminiszternek ama kiadott rendelete, mely a képviselőválasztói névjegyzékek összeírásáról rendelkezik. Eme rendelet a névjegyzékek összeállítása munkálatai­nak megkezdését /. évi julius hő 12-re tűzte ki. Ez a fontos — Az ellenzéknek, a harcoló tábornak feladata mindabban, ami a névjegyzék összeállításával reá, mint ellenőrzőre hárul, köte­lességét teljesítse. A névjegyzék összeállítása a megvívandó választói harc első és legfonto­sabb része. Nem szabad elfelednünk, hogy az uj választójogi törvényben olyanok kapnak szavazati jogot, akik eddig még nem bírtak avval és akik általános megítélés szerint az ellenzék táborát

Next

/
Thumbnails
Contents