Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1914-05-17 / 20. szám
20. szám. SzeKszárd, 1914. május 13. XLll. Évfolyam. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezeredj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Méfi egyszer a KoldusUgy. Simontornya, a Szekszárdinál sokkal kisebb község, mint lapunkban közölve volt, már megoldotta a szegényügy orvoslása és koldulás megszüntetésének kérdését, mig a mi büszkén rendezett tanácsú városnak előléptetett községünkben, minden pénteken vígan rója a belvárosi utcákat 40—50 koldus, hogy kérve s ha nem adnak, gorombáskodva hordja széjjel mindennemű betegség bacillusait. Már szórványosan fellépett városunkban a kanyaró s ha idejekorán nem gondoskodnak széthurco- lásának megakadályozásáról, csakhamar uj sirkertről kell gondoskodni a gyermeksereg eltakarítása céljából. Hát nem akarom én kicsinyleni városunk tanácsának azon törekvését, hogy módokat keres arra, hogy télviz idején sok járhatatlan utcáit kőburkolattal lássa el s az erre szükséges anyagi erők előteremtése céljából kövezetvám behozatalára kért és kapott engedélyt; azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kövezetvám életbeléptetésének is meg lesznek a maga káros következményei, annél- kül, hogy a városra anyagi előny hárulna, mert hisz a kormányengedélyben ki van kötve, hogy a kövezetvám életbeléptetéséből a város jövödelmi forrást nem csinálhat. De lesz egy elviselhetlen nagy hátránya s ez az lesz, hogy Szekszárdon az amúgy is drága megélhetés még nyomasztóbbá fog válni. Tudjuk ugyanis, hogy városunk a maga termelésével nem képes a fogyasztó közönség igényeit kielégíteni s Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ ha a jó Sárköz maga termékeinek behozatalával nem jön segítségünkre, a szekszárdi piacon türhetlen drágaság veszi át az uralmat. Ha pedig a sárközieknek a helypén- zen felül még kövezetvámot is kell fizetni, nem iparkodnak hozzánk, hanem elmennek-olyan helyekre, hol hasonló terheket nem kell viselniük. Szóval a kövezetvám életbeléptetésének súlyos következményeit ismét azok a, fogyasztó osztályok fogják viselni, (tisztviselők, kereskedők, iparosok) kiknek az eddigi terhekből is bőven kijut a részük. De visszatérve a koldusügyre, ugyancsak lapunkban megjelent egy közleményben, egy helybeli lakóstársunk, elismerve a koldusügy rendezésének szükségét, a kérdést oly módon vélte és pedig helyesen, megoldhatónak, hogy a város építsen szegényházat s abban helyezze el segítségre szoruló szegényeit, a költségeket pedig minden városi lakos néhány fillérnyi megadóztatásával teremtse elő. Ugyanez a megoldási módozat foglalkoztatta nem rég Zemplénvármegye közönségét, némileg más alakban, mért ott a községi szegényalapok egyesítését határozták el s a központban : Sátoraljaújhely rt. városban építenek szegényházat. Alább egész terjedelmében közöljük a Pesti Hírlapból átvett közleményt, bizonyságául annak, hogy más helyütt nem talál süket fülekre egy oly indítvány, mely egy rt. város szégyenfoltjának megszüntetése mellett, még a közegészségügyet is hathatósan szolgálja. Azt hiszem a zemplénmegyei példa Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1/s évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. nálunk alig utánozható, mert keresztülvitele nem kis nehézségekbe ütköznék, meg a gyors megoldást is nagyon késleltetné. Maradjunk csak a magunk körében s úgy amint egy cikkünk tervezte a szegényalap felhasználásával s azon nem jelentéktelen tehernek, melyet most minden pénteken minden városi lakos a koldulóknak elosztogatni kénytelen, részbeni igénybevételével építsük meg a magunk szegényházát s szabadítsuk meg a városi lakosságot a pénteki kellemetlenségektől, a közegészséget pedig a koldulás által fenyegető állandó veszedelemtől. Tisztelettel kérem, hogy azok a városi tisztviselő urak, kik nem rég Mohácson a kövezetvám ügyét tanulmányozták, tegyék a koldusügyet is tanulmányuk tárgyává. Egészen szakmájukba vág. Az egyik készíthet tervet a fontos ügy pénzügyi részének mikénti megoldásáról, a másik pedig a szegényház épületéről. Nagy megelégedésemre szolgálna, ha a soraim nem lennének a pusztában elhangzók. Boda Vilmos. A Községi szegényalapok egyesítése. Zemplén vármegye közönsége legutóbbi közgyűlésében kimondotta, bogy a megye területén fekvő Sátoraljaújhely r. t. város és valamennyi megyebeli község szegényalapja központi vármegyei kezelésbe veendő és az alapok összegéből a megye elhagyottainak és szegényeinek elhelyezésére egy vármegyei szegényház létesítendő. Ez az igen érdekes határozat megérdemli, hogy nehány percet időzzünk mellette. Kétségtelen ugyanis, hogy közigazgatásunknak egyik legelhanyagoltabb ága a szegényügyi Az arckép.* Irta: Godova Károly. (Folytatás és vége.) — És azután te, kedves kis hadnagyom, egyébként hogy vagy ? — Várom főhadnagygyá való kinevezésemet, ami, azt hisaem, nem is késik soká. — Engem is most helyeztek át a „Hilde- gard“-hoz, melynél a tavaszra meg is kezdem működésemet, mint — kapitány. — Igazán ? — Gratulálok ! — Köszönöm, és most, mint kapitány, arra gondoltam, hogy ha már bevezettem hajómat a biztos révbe, elértem azt a rangfokozatot, amely után minden dunai hajós vágyódik, miért ne néá- netnék asszony után is ? — Ah! Hát az üzleti ügyek inkább szívügyek — mondta mosolyogva a hadnagy — és van is már választott ? — Van, bizony van, épen őket várom. Minden szombat este le szoktam rándulni.. . — Persze, te most érkeztél a,9 óra 37-sel. __ Igen, igén — ma előbb nem jöhettem, s azt telefonálták, hogy itt a kavehazban találkozunk' úgy fél tizenegy körül... es most milyen kellemes, hogy te épen itt vagy, Lehóczky, addig is jól múlik az idő... — Szervusz, szervusz, Dohóry — üdvözölte Lehóczky a főhadnagyot, amint az feléjük közeledett. — Dohóry főhadnagy . . . Karancsy Gábor hajóskapitány — mutatta be egymásnak a hadnagy két barátját. — Kázmér, hozzon* még egy poharat — szólt azután oda a pincérnek. — Megbocsáss, Lehóczky, hogy pont tiz* Mutatvány a szerző Sopronban megjelenő kötetéből. kor nem jö ettem, mert Tilkovics alezredesnét és leányát kisértem el szinházba. —f Mit játszanak ? —kérdezte Karancsy. — A „Katonadolog“ megy, egy uj társulat mutatkozik be benne — felelt a főhadnagy — két felvonást végignéztem én is az alezredesék páholyából, de azután odajött Karsay kapitány báró Ripp Róbert huszárönkéntessel, mire bocsánatkérés közben kimentettem magam és ide siettem, mert a hadnagy urnák úgy Ígértem, igaz ugyan, hogy már negyed tizenegy múlt. — Nem baj, nem tesz semmit — szólt a hadnagy s kezével egyet legyintett. — Megjegyzem, sajnálhatod, Lehóczky, hogy nem jöttél szinházba, mert a mellettünk levő páholyban ült a te ismeretlen valakid. — Igazán ?.. . Ne mondd ? . . . Csakugyan ? — kérdezte Lehóczky, közelebb hajolva a főhadnagyhoz. — Igen, sőt mi több, a rfévét is megtudtam — mondta komolyan a főhadnagy. — -Sokan voltak a színházban ? —< kérdezte Karancsy. — Ilyen telt ház még nem is volt. — Akikre én várok, azok is ott vannak, — mondta Karancsy. A menyasszonyod is ? — kérdezte a hadnagy. — Az is. De csak holnaptól fogva lesz a menyasszonyom, holnap lesz az eljegyzésünk — mondta mosolyogva Karancsy. — Brávó, brávó — gratulálunk. — Köszönöm, köszönöm. — Akkor a leendő menyasszonyod egészségére ürítsük poharunkat — mondta mosolyogva a hadnagy és kocintottak. — Ni, már jönnek a színházból — mondotta a főhadnagy. — Hisz már háromnegyed tizenegy van, úgyis tovább tartott a rendesnél — tette hozzá a hadnagy. És nem telt bele öt perc, minden hely tele volt. Gyöngéd, pajzán asszonyi kacajok hangzottak s a mosolygós arcú lányok egyik másika az előadás hatása alatt volt még, mert lágy, meleg hangon dudorázták a „Drága, drága, drágicám“ kellemes danáju keringőjét. A férfiak is az operett felett vitatkoztak, no de egyik-másik szívesebben tereferélt a színésznőkről. — Na, most jönnek az enyémek is — szólt Karancsy és felállt s kissé hátrább tolta székét bocsánatot kérek uraim, de . . ; — Semmi bocsánatkérés — előbb még egyet iszunk — mondta Lehóczky. — Jó, nem bánom, de ezt a poharat még a te Valakid — azt hiszem, igy mondta a főhadnagy ur — a te ismeretlen Valakid egészségére ürítsük — mondta mosolyogva a hajós- kapitány. ■— Most pedig köszönöm kedvességteket, továbbra is jó mulatást, a viszontlátásra. — A viszontlátásra, jó mulatást — ismételte a két katona, amint kezet fogtak Karancsyval. A hadnagy és a főhadnagy kissé oldalt hajoltak és Karancsy után néztek, ki szívélyesen kezet szoritott az érkezőkkel, majd egy idősebb nőnek csókolt kezet, azután meg egy piros raglán- felölt^s lánynak a kezét emelte ajkához, mire a két katona sokat mondó tétova tekintete találkozott. . — Ez az, igen ez az ! — tört elő egyszerre a két katona kebléből sóhajszerü lehellet- képen, amint egymásra néztek nagy, megértő, sok mindent tolmácsoló pillantással. — Biztosan ez a hajóskapitány menyasszonya — mondta szakadozott,- nehézkes hangon a Szerkesztőség Bezeredj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők.
