Tolnamegyei Közlöny, 1914 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-26 / 17. szám

SzeKszárd. 1914. április Z6.

Függetlenségi és 48-as politikai hetilap

Az amerikai ut.

Annyi bizonyos, hogy ha keresve jártak volna utánna, nem találhattak volna olyan nagybuzgósággal telt elnököt a függetlenségi párt élére, mint a minőnek Jíárolyi Mihály gróf bizonyult. Nem csak itthon vesz részt minden pártmozgalomban, hanem már kiterjedt a figyelme az amerikai magyarságra is, hogy azokat, a nemzet felszabadító munkájában való tevékenység számára megnyerje. Már hetekeri keresztül járja Amerika magyarságlakta nevezetesebb helyeit s fáradhatatlanul beszél, agitál a közös cselekvés megteremtése érdekében. Magyarország sanyargatott népe rokonszenvének legmelegebb érzéseivel vesz tudomást minden lépéséről s reménytelten néz további működése elé.

De Károlyi Mihály grófnak, hir szerint van még egy másik úti terve, mely a Tiszapárti lapok epéjét, még az amerikai útnál is jobban felkeverni alkalmasnak mutatkozik s melynek puszta felmerülése is ádáz dühbe hozta a mostani rendszer híveit.

Persze tetszett, midőn Tisza a maga palotaőrségével eltávolította az ellenzék tagjait a parlamentből; ujjongtak íölötte, hogy a kivezetés sorsát még a leghiggadtabb politikusok egyike f gróf Andrássy Gyula sem kerülte el; az is kedvük szerint való volt, hogy megnyirbálták az esküdtszék jogait s a sajtóra bilincseket raktak.

Szóval minden nyers erőszakot, a parlamenti életteljes felforgatását helyeslésükkel kisérték s egészén rendben valóFelelős szerkesztő Főmunkatárs

BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ

nak találták. De most, mikor már megindult a komoly cselekvés ennek a türhetlen helyzetnek a megváltoztatása érdekében, kígyót, békát kiáltanak azokra, kik nem hajlandók a Tisza teremtétte helyzetbe belenyugodni s ott keresik az orvoslást, ahol éppen arra való eszközöket találni vélnek. Ma már odaíejlődnek a viszonyok, hogy erősödik a meggyőződés, miszerint még a Belzebubokkal is szövetkezni kell, hogy a mai helyzet megváltoztatását, ha másként nem lehet, hát kierőszakolják.

Ez a minden fogalmat meghaladó elkeseredés szülte meg a hármas szövetség elleni állásfoglalást és hozzá a péter- vári kirándulás tervét. Hát ha van bátorságuk a mostani erőszakos, romboló rendszer híveinek az eddigi utón tovább haladni s ha Bécsben hamarosan be nem látják, hogy végzetes politikát követnek, melynek következményei kiszámíthatatlanok, akkor csak menjen minden az eddigi kerékvágásban, úgy sincs nekünk, magyaroknak más választásunk, mint tönkremenni, de egyúttal magunkkal rántani a hatalmat, mely romlásunkon oly makacs elszántsággal dolgozik.

Igazán megáll az embernek az esze, ha arra gondol, hogy minő hatalmak és befolyások irányítják jelenleg a monarchia belső politikáját. Nem tud tisztába jönni azzal, hogy gyengeelméjűség vagy korlátlan rossz akarat-e az, mely az ügyeket korlátlanul intézi. •

Ausztriában már megszűnt az alkotmányos élet s a császár szakasz teljes mérvben uralja a helyzetet. Nincs a monarchiának egyetlen-egy része, mely

Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon.

Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Vs évre 6 K, ‘M évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában.

Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fiitér. — Nyilttér: garmond sörönként 40 fillér.

elégedett volna s ne iparkodnék kínos helyzetéből szabadulni.

Magyarországon azon álürügy alatt, hogy letörik az obstrukciót, az erőszak üli orgiáit. Hol van tehát ebben a kettős birodalomban egyetlen ország vagy vidék, mely ne táplálna vágyakat, hatalmi köréből szabadulni.

A monarchia ellenségei már nyíltan hirdetik, hogy Törökország után már ismét van egy beteg ember Európában, mely arra van megérve, hogy alkotó részeire hullva, más birodalmak által felszivassék. Hogy ezt a beteg embert hol kell keresni, az már alig lehet kérdés.

Igaz, hogy ezt a felfogást a monarchia ellenségei táplálják és hirdetik, de ha minden fennforgó körülményt figyelembe veszünk, nem is mondható annyira lehetetlennek, mint első pillanatra látszik.

Csak ezt a mostani végzetes belpolitikát kell folytatni s az érett gyümölcs azok ölébe hull, kik arra már epedve várnak.

Boda Vilmos.

Történelmi kongresszus u felvidéken.

A magyar Történelmi Társulat négy öt esztendőnként nagygyűléseket rendez az országnak olyan vidékén, amelyhez évszázadok jelentős történelmi eseményei fűződnek. A legutolsó ilyen nagygyűlést Liptóvármegyében tartották • meg 1908. évben, amikor is a nemzeti és tudományos szempontból fényes sikerrel végződött. A napokban foglalkozott a társulat elnöksége a legközelebbi ilyen vidéki kongresszus kérdésével és úgy határozott, hogy ezt 1914. év nyarán Trencsén- vármegyében tartja meg. Meg is indultak már a tárgyalások ebben az irányban Szalavszky Gyula vbt. tanácsos, trencséni főispánnal, aki a legSzerdától — szerdáig.

(Pesti levél.)

Bevezető ajánlás.

Bocsáss meg, nyájas Olvasóm, hogy eléd lépek s akarva-akaratlanul elolvasod zsenge írásaimat. Olyan magános lelki vívódások ezek, melyeket mindenki átél, mindenki átérez, futó gondolatok, amik mindenkinek eszébe juthatnak.

Mert hidd el, annyi minden és sokféle történik ebben az ezer-változatú, csoda-véletlenségü életben.

Apró kis melódiák, amelyeket ódon kastélyban elhagyott úrnő billegtet ki zengő zongorán : egy bárány felhő az alkonyi rögös égen, egy levél, melyet lassan hajt a szellő poros tavaszi utón, egy sóhaj az alkonyi csendben, melyet ellestünk céltalan kóborlásainkban valami szerelmes nőtől, egy rejtett, érzelgős vers, melyet képzelt lényhez szavalunk és átéljük minden sorát, egy suhanó selyemnapernyő, melyet egy szép nő nyit ki házá nak kapujából kijövet és sok más, minden egyéb dolog, amit észre veszünk s leszűrve lelkűnkben emlékként őrizzük meg. Ilyen és efféle dolgokat akarok én eszedbe juttatni, nyájas Olvasóm ; habár te is átéled mindeme hangulatokat, ne haragudj rám: nézd, én azt hiszem, hogy ezeket csak én veszem észre és csak en tudom úgy értelmezni, ámbár lehet, hogy te is ekképen gondolkozol.

Azért ne várj a rovat fölé helyezett hangzatos címből is valamit. Nem óhajtok én heti beszámolót tartani neked, ki naponta olvasod rendes lapodat és belőle megtudod, hogy mi történt itt fenn. Nem, én ezekről nem irok ; a cim csak a hova-valóságomat mondja, hogy én itt élek és innen küldöm hozzád a gondolataimat, a te saját gondolataidat, mert hiszen, mint fentebb mondtam,

ezek olyan lelki érzések, amelyek épp úgy eszedbe juthatnak, mint nekem.

Mert hát mit is csinál az ember teljes életében ? Figyel és figyel: látja kedves felebarátait, hogy élnek és miképpen, látja a tavaszi napot, mely most oly melegen és éltetőén árasztja sugarait, látja a mezőt, fát, virágot,, amint lerázva a tél nyűgös uralmát, újra virulva kínálja a benne rejlő száz sok élvezetet, látja a házakat, szobrokat, festményeket, amelyeket az ő lelki élvezetére csinálnak a művészek, látja a gyönyörű nőket, amint diszes ruháikban ünnepélyesen rójják a korzót, látja és látja . . . szóval mindig és mindig lát, mindig figyel.

Úgy e ezt csináljuk, nyájas olvasóm s ki öntudatosan, ki öntudatlanul sejted s meg nem magyarázható, szavakba nem önthető érzések tólulnak ajkadra és mikor elolvasod e sorokat, igy szólsz majd : ,,hiszen ezeket én is éppen igy gondolom“.

Szóval tehát megbocsátod merészségemet, hogy eléd lépek, ámbár még kissé lámpalázas a hangom, nem tatálom meg a kellő kifejezéseket, hogyan is tolmácsoljam neked, amik bensőmben történnek, de kérlek szépen, légy elnéző és mu tass jó indulatot, később majd magam is eltalálom azt a hangot, amelyen veled beszélgethetek magános estéiden, amint kiülsz hűvös ablakodba és otthonosan forgolódom majd körülötted, hogy engem megkedvelj és megszeress. Mert hidd el nekem, nincs szebb dolog a szeretetnél, az kap csői össze minden érző lényt és formálja a világot saját kedvére és kényére, ez az összetartó, összeláncoló szeretet. Ne gondolj most a politikára, nyájas Olvasóm, ott most rut és igazán borzasztó dolgok történnek. Egy fanatikus ve zetőnk beszolgáltatja Bécsnek összes vérrel, verejtékkel kiizzadt kincsünket és keserves, gyötrő

munkásságunk gyümölcseit, ugyanezen ember ráparancsol a bírákra, kik úgy ítélnek, ahogyan az ő cinikus lelke akarja, ugyanezen ember közéletünk vallását és tiszta történeti felfogását megmételyezi azzal, hogy legfőbb tudományos intézetünkkel kiadat egy könyvet, amely a legnagyobb, legideálisabb, legmagyarabb eszményképünket közönséges sipista, kéjenc, lézengő lovagnak tünteti fel, ugyanezen ember . . . ezer s ezer dolgot lehetne elmondani, de nem folytató n, csak keserű harag fog el ; de tudom, hogy te is igy gondolkodsz és kérdezed,, hol van az a szeretet, az az összeláncoló, összetartó szeretet ? Ebben az emberben hiába keresnéd, nincs meg !

0, de nyájas olvasóm, én igazán nem akarok itt ilyen komor éa sötét és előtted már százszor is ismeretes dolgokat elmondani. Mert látod, kérlek szépen, az Életnek ez a fele sötét és vigasztalan, de viszont a másik fele nagyon szép, olyan, mint vadvirágos mező nyári napsütésben. Menj, menekülj a sötét oldalról, élj, élvezz a fényes felén s háborgó gondolataidat tedd félre és tartsd meg akkorra, amikor egyenlő fény és napsugár ujhodva köszönti a zsarnoki önkény mögül glóriás dicsfényben felemelkedő igazi, tiszta nemzeti akaratot. Addig is ne tépelődj te ezeken a gonoszságokon! remélj egy szebb jövendőt, amelynek boldog osztályosa lehetsz te, én is, mindenki.

És menj ki, kérlek, a mezőre, az erdőre, szedj virágot vagy ülj össze barátaiddal s vidám, társalgás közt 'mulasd el lelki bánatodat, vagy nézd a nőket az utcákon, tereken, amint pompás tavaszi blouseukban díszelegnek. Felejts mindent és meglátod, jobb sorsra virradsz, mert, hogy erre érdemes vagy, azt tudhatod jól és tudja mindenki és különösen kívánom én neked, hogy valaha szebb napokat is láss.

Budapest, 1914 április 16. (k. 8.)