Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-09 / 10. szám

SzeKszórd, 1913. március 9.

XU. épfotyiro.:

10. szám.

■ HT

Függetlenségi és 48-ás politikai hetilap

Szerkesztőség

Bczerédj István-ntca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők.

Telelőn 11. Kiadóhivatal Telelőn 11.

Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkQldemények intézendők.

Felelős szerkesztő

BODA VILMOS

Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon.

Főmunkatárs I Előfizetést ár: Egész évre 12 K, Va évre 6 K, l« évre 3 K.

Számonként 24 fillér e lap nyomdájában.

HORVÁTH IGNÁCZ l Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3, K, 100—200 szóig 9 K,

200—300 szóig 10 K, minden további 100 szó 2 K több. — Nyilttér garmond soronkint 30 fillér.

Tiszta ellenzéki álláspont.

A munkapárti kepviselőház a kormány választójogi törvényjavaslatát napirendre tűzvén az egyesült ellenzék több mint félévi száműzetés után, áthatva, a pillanat jelentőség teljes fontosságától, megjelent a parlamentben s ott méltóságteljesen felemelte tiltakozó szavát az 1912. évi junius 4-től lefolyt események után egy oly törvényjavaslatnak letárgyalása ellen, mely a lefolyt törvényen kívüli előzményektől eltekintve oly tartalmat hoz magában a jog kiterjesztés demokratikus jelszava alatt, hogy azt az érdekeltekre csak úgy lehet rá oktrojálni, hogy a kormány az ország fő és székvárosát s az országnak a nemzeti élettől erősebben lüktető gócpontjait alkotó városait katonailag megszállott területté teszi..

• Oly minden tekintetben kifogástalan precizitással talált kifejtőre ez a teljes kor- rektségü ellenzéki álláspont Apponyi Albert grófnak, az ellenzék megbízott vezérszónokának impozáns beszédében, hogy azt szükségesnek láttuk minden kommentár nélkül a lehetőség szerint egész terjedelemben ide iktatni:

„Mindenekelőtt azt a félreértést kell eloszlatnom, mintha az a tény, hogy a választói jogra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalásának kezdetén itt megjelenünk és én szót kérek, annak az elvi álláspontnak elhagyását jelentené^ amely szerint mi mindaddig, amig a megsértett parlamenti jogrend helyreállításának tárgyi és személyi biztosítékai meg nem teremtetnek, a Ház érdemleges munkájában részt nem vehetünk. Nem azért jöttünk ide és nc'm azért szólalok föl, hogy a napirenden levő tárgy megvitatásában resztvegyek, hanem azért, hogy egy magasabb kötelezettség- érzet sugallatát követve, ebben a döntő pillanatban az ország fejlődésének nemcsak a magam, hanem az összes ellenzéki árnyalatok nevében egy komoly figyelmeztetést bátorkodjam intézni a Házhoz és ennek többségéhez.

Kellett ezt tennem az érvényben álló tárgyalási rend keretében, ha egyáltalán föl akarok szólalni. Es ha vizsgálom ennek á Ház asztalán levő törvényjavaslatnak a tartalmát és ha vizsgálom a parlamenti helyzetet, arra az eredményre kell jutnom — és ebben csúcsosodik ki fölszólalásom tartalma, hogy a jelenlegi parlamenti viszonyok közt' annak tárgyalását az alkotmányosság szellemében megengedhetőnek nem tartom. " | Ebben a képviselőházban nincs a parlamenti jogalap tekintetében egyetértés a többség és a kisebbség közt. Maga a többség is elismeri, hogy a múlt évi junius 4 én a formai jogrend nek egy megsértésnek megtörtént. A többségnek azonban az az álláspont,a, hogy az a formai jogsértés az ugyanaznap tartott délutáni ülésben történtek által helyreigazittatott és hogy ennek folytán az ellenzéknek nem lehet más föladata, nem lehet más szerepe, nem lehet más kötelessége, mint fölvenni rendes parlamenti föladatai teljesítésének fonalát. Ez a tisztelt túloldalnak aZ álláspontja.

A mi álláspontunk ezzel homlokegyenest ellenkezik. A mi álláspontunk azon az alapgondolaton épül föl, hogy a jogrendet mint olyant szabályainak abszolút minden egyéni önkény és minden egyéni belátás fölé emelkedő érvényessége képezi, hogy ez nem jogrend, amely hol megtartatik, hol nem, az egyéni lelkiisméretnek sugallata szerint és hogy ennek folytán, amikor a’ jogrend megsértetett, unnak helyreállítása nem állhat ábbau, hogy egyszerűén megint visszatérünk egy bizonytalan időre annak kerékvágásába, hanem abban, hogy a jogrend természetéhez tartozó ezen abszolút érvényesség ismét hely* reállitiassék.

Mindaddig, amig ez meg nem történik, a helyzetet, amely a parlamentben uralkodik, akármennyire s kerüljön á külső dekórumot föutartani vagy akármennyiie no sikerüljön ez, egyaránt a parlamenti anarchia állapotának kell neveznem, A jogrendnek az a helyreállítása pedig, a mi értelmezésünk, a mi meggyőződésünk szerint, amely szabályai abszolút kötelező vol iának újból érvényre emeléséből áll, nem jöhet létre, ha érvényeseknek elismertetnek, ha sza bályszerü reperáció tárgyává nem tétetnek azok, .amik a jogrend megsértésével létrejöttek és ha hatalmi pozíciójukat megtartják azok a férfiak, akik saját cselekvéseik által adtak kifejezést azon hitüknek, azon meggyőződésüknél;, hogy sz egyéni belátás, az egyéni lelkiismeret a jogrend objektiv szabályai fölé einelkedhetik.

Mindaddig, amig ez igy van, a teljes parlamenti jogbizonytalanságnak állapotába vagyunk. Már pedig a jogbizonytalanság állapotában, amidőn én.itt nem tudom, mi a jogom és mi a kötelességem ; abban a helyzetben, amidőn a tárgy utasokban való részvételem a jogrend ezen fölforgatásának és a tényleges fölforgatásnál is veszedelmesebb ezen elméleti fölforgatásának szentesítését, — elismerését jelentené: a mi alkotmányos lelkiismeretűik szab élénkbe tilalmat, hogy a parlament rendes munkájában részt ne vegyünk.

Igen tisztelt uraim, én nem fejtegetem most, hogy melyik fülfogás a helyes; nem érvelek.» mi fölfogásunk mellett; én nem vitatkozom. En csak megállapítom azt, hogy ennek a Háznak majdnem harmadrésze teljes odaadással alkotmányos bitének egész szilárdságával vallja azt a meggyőződést, a mely minket eltilt attól, hogy a parlamentnek rendes munkájában részt-' vegyünk.

Amik azóta történtek, amik a Háznak alkotó elemei közt, hogy úgy mondjam, a lélektani ellentéteket még kiélesitették, hogy fokozták, — ezekre ez alkalommal én nem akarok kitérni, hanem maradok ridegen azon tárgyilagos megállapítás terén, amelyett eddig kifejtettem. Nem akarok kitérni a továbbiakra azért, mert ebbe az én nyilatkozatomba a támadásnak elemét nem akarom belevinni és nem akarom belevinni azért, mert ha támadok, akkor kötelességem itt maradni és a támadásra nyert választ bevárni, ezt pedig tenni nem szándékom.

T. képviselőház ! Mikor egy korszakosnak gondolt, alkotmányunkat uj alapokra helyező alkotás létesítéséről van szó, akkor lehet-e egykedvűen nézni azt, hogy-a parlament egészséges működésének két alkotó eleme, a többség és kisebbség, a kormánypárt és az ellenzék közt magának a parlamenti jogalapnak fölfogása tekintetében ily éles ellenmondás van, amely minden egyéni szenvedélyességtől eltekintve, tisztán a jogalap e különbözősége miatt lehetetlenné teszi az együttes munkálkodást. Lehet-e ilyenkor, mi dőn egy tény áll önök előtt, amely tényt önök igazoltnak nem tartanak, amely azonban számos képviselőtársunk lelkében és meggyőződésében él, midőn egy tény előtt állanak önök, hogy az ellenzék közreműködése nélkül kell a reformmüvet letárgyalniok,' lehet-e ily körülmények között helyesen egy ily alkotásnak létesítésébe belefogni ? Vállalhatja e a többség egymagában, az ellenzéki kritikának kizárásával, anélkül, hogy e tárgyát minden szempontból itt meg lehetne világitani, mintegy házilag • való elintézését a reformnak? En azt hiszem, hogy a müveit világnak, az al kotmányos országok bármelyikének elfogulatlan tekintélyeit megkérdeznék, azok annak a fölfogásnak adnának kifejezést, amely kütünben az önök körében is több kiváló férfiú gondolata: hogy ily körülmények közt, ily parlamenti állapotban ekkora horderejű, magának az alkottnány alapját érintő reformunkát keresztülvinni nem helyes, az álkotmányosság szellemével meg nem fér.

Ez ; 1 an a akkor is, hogy ha egy ideálisan jó, egy mindenki előtt kedves, minden méltányos és jogos igényi kielégítő, egy általános hozsannával fogadott megoldást hoznának.

De ebben az esetben annak a tartalmával, amit az országnak hoznak, esetleg ellensúlyozhatnánk — nem a jogászias alkotmányos fölfogás előtt, de az impressziónál ható közvélemény előtt á formai hiányt, akadnának akkor a közvéleményben áramlatok, amelyek azzal a betű- rágással szemben, aminek ők a mi aggályainkat nevezik, ráutalnának arra az áldásra, arra a nagy haladásra, amelyet a kormány javaslata tartalmazna.

De bocsánutot kérek, amikor olyan javaslattal állunk szemben, amelyet legjobban jellemez az a hallatlan tény, hogy a népjogok kiterjeszt tésére megindított parlamenti akciót csak egy egész hadseregnek az oltalma alatt lehet keresztülvinni ; ha ilyen törvényjavaslattal lépnek a Ház és a közvélemény elé, akkor az a formai kifogás, amelyet fölhoztam, nyer súlyában, akkor az a felelősség, amelyet unnak egyoldalú és házilag való keresztülvitelével magukra vállalnak, óriási mértékben nő és akkor kétszeres kötelességünk fölemelnünk ez ellen intő és tiltakozó szavunkat, mielőtt késő. Es ez a magasabb le 8- telességérzct birt rá minket arra, hogy itt meg jelenjünk és némi formai ellentétbe jussunk eddig követett eljárásunkkal, habár hive maradunk annak szelleméhez.

’ Ti képviselőház! Csak néhány «vonással akarom megvilágítani azt, ami e javaslatban oly keserves csalódást okozott, amely keserves csalódásnak nyomait látjuk mindenfelé ----- adja Isteu, hogy keservesebb tapasztalásokat e téren ne tegyünk.

Értnek- a javaslatnak — hogy úgy mondjam — jellemző vonása a kétféle korhatár, a 24, illetve a 30 éves korhatár. Ez a 30 éves korhatár a különböző társadalmi rétegekre való hatásában annyira különböző, hogy szinte kézzelfoghatóvá teszi annak az elkeseredésnek az okait, amellyel lépten nyomon találkozunk. A munkásosztály érdekében történik főleg ez a reform ; a munkás- osztály érdekében, amelyet a 48 iki nagy alkotás még nem vehetett figyelembe, egyszerűen azért, mert akkor az —. legalább mint ipari munkás- osztály — száuibavebető arányokban nem volt meg. A munkásosztály az főleg, amely jogok után sóvárog, amely a maga nagy zömében a műveltségnek, az öntudatqsságnak. magas fokánál fogva, jogot követelhet is. Nos hát, ha vizsgáljuk a 30 esztendős korhatárnak hatásait, azt találjuk, hogy a korhatárnak a 24. évtől a 3Q. évre való eltolása, a választóközönségben, illetve ebben a nyers anyagban, amelyből a választó- közönség vétetik, az írni olvasni tudók körében 19 százalék fogyatékot okoz, de ezzel a 19 százalékos átlaggal szemben az ipari munkások közt 32 százalék fogyatékot okoz ; s menjünk tovább, a földbirtokosok közt 9 4 százalékot, a mezőgazdasági cselédek és munkások közt 21*7, illetve 22 5 százalék a fogyaték. Es menjünk még tovább, az 5 holdon aluli kisbirtokosoknál 11 szászaiét; az 5 holdon felüli nagyobb földbirtokosoknál 6 százalék, a fogyaték a legkisebb adótételt fizető kisiparosoknál 20 százalék, a nagyobb adótételt fizető iparosoknál pedig 11 százalék. — Százalék nélkül beszélve, az Írni és olvasni tudó 24 éves ipari munkásból 108 ezret, ezek közt 76 ezer magyar anyanyelvűt zár ki. Nem világos-e tehát, hogy ennek a kétféle korhatárnak, a választók nagy zömére nézve megállapított 30. éves korhatárnak hatása egyenesen antiszociális, az egész vonalon a kisembernek kizárására irányul vagy legalább is azt eredményezi ?

Es ne mondják, hogy ez történik a társadalmi és politikai hatalmi viszonyok bizonyos stabilitásának érdekében, bogy ez történik azért, hogy biztosítsuk, a belátásosabb, az intelligensebb elemek súlyát. Én sem akarom a társadalmi és politikái súlypontok brüszk, ugrásszerű,-romboló eltolódását, az érettebb elemek 1 befolyását, fönn