Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-02 / 9. szám
Xll. éulolyom. ________9. mm. Szehaúrd, 1913. március 2. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség BezerédJ István-ntca 6. st, hová a lap szellőn! részét illető minden közlemények intézendők. Telefon II. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkűldemények intézendők. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVATH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Vt évre 6 K, V* évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. | Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K, 100 —200 szóig 9 K, 200—300 szóig 10 K, minden további 100 szó 2 K több. — Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Korszellem. Különös időket élünk ! Szokatlan áramlatok, ismeretlen eszmék, idegen izgalmak, céltalan tusák, titkos vágyódások, maró gúny, szétfoszló álmok, a reménybe vetett bizalom korszaka ez. Minden forrongásban. Mindenki érzi, hogy valami különösnek, újnak kell történni, mindenki másra vágyik, mint a mivel bir, mindenki mást akar, mint amit megszerezni képes. A jelszavak, a tömeg közé kidobott frázisok korszakát éljük. És bárha ezek a vérvörös posztón, liliomos zászlókon, templomokban és gallilei körben hirdetett eszmék már nem újak, mégis különböznek a régiektől, mert szokatlan a mód, a hogy ezeket hirdetik, újak az emberpk, akik terjesztik és eddig ismeretlen eszközökkel akarják elérni a célt, melyért harcolnak. Az ellentétek harcának korszaka ez. Harcol egymással az ész és a szív, a régi hagyományok és uj áramlatok, a meggyőződés és az előtérbe tolt önérdek, az eszményi önzetlenségből erőt merítő akarat és a fennen hirdetett — és az egoizmus jegyében uralkodó — realisztikus világnézet. Mindegyiknek meg van a maga hitvallása, mindegyiknek meg vannak a maga katonái és mindegyik másképen, más eszközökkel akarja boldoggá tenni a jelent és előkészíteni a jövőt. A mindennapi élet szürkeségén a figyelmes szemlélő kell, hogy valami újat fedezzen fel, mely azt élénkebbé, színesebbé, magasztosabbá teszi. A kenyerét arca verejtékével, fáradságos munkával megszerző ember már nem oly szánalmas látvány mint régen, amikor ott ült lelkén végzetszerűen az a vigasztalást semmiben nem találó gondolat, hogy nincs tovább, hogy semmi jót, változást nem szerez neki a munka, hogy a társadalomnak mindig csak egy alantas, számba nem jövő tényezője lesz. Viszont az, aki földi javakkal dúsan meg van áldva, szánalommal néz le embertársára, aki érte, neki dolgozik és annak sorsán javítani törekszik. Enyhült az izzó gyűlölet leant, engedett a maga dölyféből a gőg fennt! A technika vívmányai bámulatosan megkönnyítették a közlekedést, de minden gőzösnél, automobilnál és repülőgépnél fontosabb azon akadályoknak, távolságoknak, távolságoknak legyőzése, melyek eddig elválasztották egymástól az egyes társadalmi osztályok gondolat- és érzésvilágát, felfogását és életét. A mai kor a szervezkedés korszaka. Belátja már a küzdő, harcoló, szenvedő ember, hogy könnyebben viseli el az élet nyomasztó, terhes pondjait, jobban megtudja védeni a maga igazát, nagyobb nyomatékül tud szerezri szavának ott, ahol a népek sorsát • összefog, összetart azokkal, akiket vele egy sorsra juttatott a végzet, kiknek ugyanazok a bajai, mint neki, akik ugyanazt akarják elérni, amit ő. Érzi, hogy a mai küzdelmes korszakban az erő a tekintély, az összetartás a hatalom és a kitartás a siker. A társadalmi és politikai élet eseményeit nem maga a tény, hogy valami megtörtént, vagy nem sikerült, teszi pontossá, hanem azon indító ok, eszme, amelynek szolgálatában áll, amelynek megnyilvánulása. Ha templomot építünk, az a vallásos eszmének újabb diadalát jelenti, ha ledöntik a keresztet, nem rombolási szenvedélyből teszik azt. Az alkotó erő mindig egy cél, eszme szolgálatában áll, az ellenállást mindig egy gondolat, meggyőződés lelkesíti. Válságos időket élünk. Harc dúl künn a nagyvilágban, nagyhatalmi törekvések, faji, nemzetiségi kérdések miatt. De sokkal fontosabb az a harc, amely a lelkekben gyűlt lángra és ott dúl szakadatlanul. Ennek a harcnak kimenetelétől függ az emberiség jóléte, boldogsága, jövője. Ha majd elmúltak az ellentétek, ha majd a sokféle törekvések békét kötve kialakítják az egyetemleges világfelfogást, ha majd teljesen megérti egymást palota—- kunyhó, ha a piros zászlóba bele lesz hímezve a kereszt . .. Különös időket élünk. Schwetz Elemér. POLITIKAI HÍREK. Az általános sztrájk. A magy munkásaág- nalc az általános választójog kivívása, do külö- nősen n kormány választójogi javaslatának, s vele a kormánynak megbuktatása órdokóbon készülő kőmegszlrájkja rövid idő múlva már nem terv, hanem valóság lesz. Akik azt hitték, bogy az általános sztrájk csak ijesztgetés volt a munkások részéről, de a kivitelre sor nem kerül, ina már a szerint, hogy melyik táborhoz tartoznak : örömmel, vagy haraggal, vagy félelemmel látják a készülődő nagy harc kitörését. Most már bizonyos, hogy a lavinát útjában semmi meg nem állíthatja. Napok múlva meg fog ál lan i a gépek sokasága a munkáskezek ölbe rakodnak, a gyárakból, műhelyekből kivonul a munkás nép, bogv Téli strófák. Bús szél lengedez a Természet sírjáról, Hóvirág, zúzmara Hullik a faágról. Puszta e természet, Hideg, rideg minden, Az élet a halál Jégkarja közt pihen. S ahogy a természet Haldoklását látom, Érzem, hogy múlandó Minden e világon. , SZIRMAY GYULA. 2„Ázsia völsykatlana“. Irta: aki hallotta (az élet vándora). A pesti gyorsvonat berobogott Sárbogárdra, az utasok kavarogtak jobbra balra, majd beszálltak a Szék szárd felé induló személyvonatra. A másodosztályú váróterem egyik szakaszában két leány helyezkedett el, majd leültek. Figyelni kezdtem őket, az egyik barna volt, a másik szőke — érdekes hölgyek. — Nini mosolyognak I — Szervusz Piroska! — Ugy-e nem ismersz meg? Gondolj csak vissza a régmúlt a, az iskola padjaira, a szekszárdi polgárira. — Ilyen véletlen találkozás, a hangodról megismertelek Vilma ! Örvendeznek, forgatják egymást jobbra- balra, megfigyelvén, hogy mennyire megváltoztak azóta. . — No de most mesélj te boldog, te ünnepelt kis művésznő, akinek olyan szép változatos az élet minden pillanata ; hisz csupa dicshimnuszt zeDg mindenki rólad. — Hagyd el kérlek, nincs is miről beszélnem, hisz oly unalmas minden, ez a sok jövésmenés, az örökös szereplés, hidd el nem tud bol - dogitani engem, küzdők, fáradok és ez még se elégít ki; hisz mást vártam én az élettől, sokkal többet, szebbet és kellemesebbet — Es te hol vagy régi kis iskolatársam ? Meg vagy e elégedve a sorsoddal ? Engem Rózsika Ázsiába egy völgykatlanba vitt el az életem útja és látod, olt elzárva mindentől és mindenkitől mégis megvagyok elégedve a sorsommal; — majd elmondok neked mindent, csak hallgass meg: Ázsia völgykatlana, hogy fogalmad legyen róla, az biz a saját megyénkben van ; egy aj eszményi községhez tartozik ugyan, de oly távol és annyira el van zárva a világtól, hogy nem az idegen, de az ismerős ember is alig talál oda. Elhagyatott hely, szegény napszámos emberek lakják, kicsi házikójuk szétszórva a szőlő hegyek közt rendetlen össze-visszaságban — nyomor, nélkülözés látszik a lakókon. Egy épület van, ami kimagaslik ; ez az állam iskolája. Gondolják is a szegény lakosok : „van az államnak elég pénze, amit lehet lopjunk tőle“. Legnagyobb szerencsétlenségünkre nincs fáskamra még az udvarban s igy szomorúan tapasztaltuk, bogy a tűzifánk és a szenünk rohamosan távozik tőlünk. Ha ezt időben észre nem vesszük és a gyermekekkel egy nagy tornagyakorlatot nem tartunk, akkor most, az nj esztendőben biztos, hogy megfagynak ! Jó, hogy üres a konyha, oda lett berakva a 6 öl fa. — Itt lakik az igazgató-tanító magába és vigyáz a fára ; ha elvégzi a tanítást, becsukja az ajtóját és siet a szobába. Fél a látogatóktól, „az pelpáB köpködő“ atyafiaktól, vagy tán a gondnoktól, aki örömében mindig ezt a nótát énekli : «Gyere be sárga csikó . .. Haza megyek ki foglak a kocsiból*. Jól áll ez ő neki, mert igen ügyel az arc kifejezésére is, és az orrbangot kitünően produkálja. — Különben jó ember az öreg, mindenhez ért, még azt se veszi észre, ha faszáiiitás alkalmával a fele fát ledobálják útközben valakinek az udvarán, no meg az se baj, ha egy söpiüért 20 fillérrel többet ad," mint más. Ö vele aztán elképzelhető, hogy mily kellemes szórakozás a társalgás I De hát az igazgató-tanító akkor mégis mit csinál ? — Unalmában kiolvasta már uz ifjúsági könyvtárt, megszámlálta a lépcsők grádicsát és az iskola gádeijának az 1399 tégláját! Egyedül van, de azért ében nem hal, megkapja a szomszédból a reggelijét: „a finom jó kávét foghagyma, I majd vöröshagyma illattal jó zsírosán berontva“. Persze, hogy behunyt szemmel, befogott orral nem kanalazza, hanem gyorsan beönti ! — Pompás az ebédje : főtt krumpli, kukoricakása savanyú paprikával, még vacsorát is kap : sürü babot galuskával ! Kell-e ennél jobb étel V Miden fizetésit odaadja érte és még dicsérni, mosolygó arccal kell ezt is megköszönnie, mert máskülönben nincs étele. A másik tanerő én vagyok, az iskolától balra, egy kis nádfódeles házban lakom. Van egy szobám, az barátságos, kézimunka, festés a falon, nyíló virágok asztalkákon, zongora a sarokban, sokszor megszólal a hangja; de menjünk ki a konyhába is, ott van aztán érdekes látvány. —
