Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-02 / 9. szám
passzivitásával a legnagyobb aktivitást fejtsé ki. A polgárság minden rétege: .ellenzéki főurak, latífutidiumösok, ^nagyiparosok-^'gyárosokéig intelligencia minden rétege: ügyvédek, orvosok tanárok, tanítók, a kereskedők és iparosok egy- remásra jelentik be, bogy erkölcsileg és anyagilag támogatják a nagy .sztrájkot, mi kétszeres erőt fog kölcsönözni a tömegsztrájknak. Nem kell a munkásoknak gyermekeik éhségétől, családjaik szenvedésétől tartani, a polgári osztály magára vállalta a gyermekekről való gondoskodást, s a tehetősek anyagilag is segitik a sztráj kólókat, kiknek a hetek óta gyüjlött szakszervezeti pénzek és külföldi nagy segélyek is rendelkezésükre állanak. Emellett számos ellenzéki képviselő, tekintélyes ügyvédek, lapszerkesztők, tanárok, köztük egyetemi tanárok, jogakadémiai tanárok elhatározták, hogy a szociáldemokrata - párt vezetőségének segítségére lesznek a sztrájktól kezdve, erejüket, szolgálatukat felajánlották a nagy ügy érdekében. A sztrájk napja még nincs pontosan megállapítva, de minden valószínűség szerint hétfőn március hó 3-án fog kezdődni, s tart addig, amig győz, vagy elbukik az igazság. A becsületes emberek szimpátiája és támogatása kell, hogy kisérje az áldozatkész magyar munkásságot a nagy harc megvívásában és fokozott beteltség az iránt a politikai rendszer iránt, amely uralma megtarthatásáért politikai és gazdasági országos érdekeinket egyformán kész a legnagyobb veszélyeknek kitenni. ' Az Országgyűlésből. Az e héten megkezdődött képviselőházi ülésekre az ellenzék azért nem ment az országgyűlésbe, mert ezzel nem akarta megkönnyíteni a kormány dolgát és nem akarta ki- dobattatni magát a csendőrök és rendőrökkel, akik az országház pincéjében várták Tisza parancsát. Látszik, hogy a kidobálás újra megtörtént volna, mielőtt a választási javaslat a Ház «lé került volna. Könnyű lett volna tehát a javaslat keresztülhajszolása. Ezt a szolgálatot nem akarta megtenni az ellenzék Lukács és Tiszának. A helyzet sarkpontját tevő választójogi törvényjavaslat minden valószínűség szerint március •3-án, hétfőn kerül az országgyűlés plénu a elé, amikor is eddigi megállapodás szerint az egyesült ellenzék teljes számban bevonul a parlamentbe. Soha halunk meg ! Ezzel vigasztalta Lukács László a munkapártnak hozzá, mint teremtőjük- köz érthető módon és okból rugaszkodó tagjait. Ezt az impressziót hozta állítólag Lukács magával a legutóbbi királyi audienciáról, mikor gróf Zichy lemondott kultuszminiszter utódjának kinevezése iránt előterjesztést tett Jankovich közoktatásügyi miniszteri államtitkár személyében. Lukács örökéletüségére vonatkozó ezen kijelentését azonban a végét járó utolsó erőfeszítésének kell tekintenünk, nem csak azért, mert még eddig Lukácsnál népszerűbb s több biza lommal környül árkolt miniszterelnöknek is elkövetkezett a lemondása, hanem, mert Lukács bukása ma már oly annyira a levegőben van s oly annyira megérett, hogy igazán csak egyéb dolgoknak sürgősebb biztosítása okozhatja annak látszólagos eltolódását. Eszünkbe juttatja azt a Kicsi tűzhely, parányi lábasok, fazekak, tálak és a gazdaasszony én vagyok. A tanítási órák után a kertek alatt hazaballagok, konyhakötényt kötök és tüzet rakok. Főzök magamnak rántott levest, tojást (ha olcsó), egy kettőre kivirem-kavarom a sát, megsütöm a pogácsát és felteritem az ebédlőm asztalát, meg az asztal alját. Van két kosz- tosom is, a kis lili kutyám és a cicám ! így kell élnem és ezt egész kedélyesen naponta ismétlem. Nincs ám itt mészárszék, a bolt is zárva van; azért néha húshoz úgy jutok, hogy bejárom a falut és megtudako'om, hogy ki megy el ide, vagy óda, pl. Paksra vagy Tolnára s azután nagy könyörgésre, jól kétszeresen megfizetve, kapok egy jó nagy csontdarabot és örülnek a kosztosok ! Mit szóltok ehhez ti fővárosi leányok ? Ha kenyeret akarok enni, felkelek reggel 4 órakor és eldagasztom a tésztát, nincs ám itt pék, aki megsüsse a pogácsát! Ez mind reám vár és ez nekem nem unalmas, már megszoktam * hisz az iskolámban vagyok a legboldogabb, az barátságos, kedves és ott van az én kicsi kis világom, a 62 darab apróságom. — Ezeket a kis tudatlan bogárkákat olyan szeretettel nézem, tanítom és nevelem és aztán ezek is szeretnek engem. Azzal a kevés szóbőséggel, hiányos ismeretükkel minden szavam uj nekik, figyelik — de százszor is elmondom, mire megértik. Es ennek az az oka, hogy itt igen ,,divatos folyadék a pálinka'1. Az apák örömmel Ízlelik és a kicsi gyermekek is föl-föl hörpintik és hiába, nem sokat használ a tanitó tanácsa! Fájdalom, de igy van. — Sokat beszél a pálinkaivás ellen községünk vezetője is, adván az utasításokat az „ázsiai völgykatlan“ dicső birájának, aki Göre Gábor nagybátyja lévén a tudomány dolgában. TOLNAMBC&kl KÖZLÖNY bizonyos boldog emlékű török hadvezérti.,talán, valamelyik Mohamed volt,' akit 'eszét vesztett': hadserege neki bátorításául holtan kiültettek egy. magaslatra s még pipát is nyomtak a szájába, hogy lássa az ináoa szállott bátorságu török - falka, hogy milyen nyugodtan pelpázik a nagy szultán, nincs baj, sohasem hal meg, mint Lukács László. Már nem. Szoclílizmus és nemzeti géniusz. A társadalmi evolúció mai tokán a modern korban — a nemzeti ideák csak akkor valósíthatók meg, ha azok összhangzatba tudnak jönni azokkal az eszmékkel, azokkal a morális erőkkel, amelyek ma a kultur emberiség eszméi életét mozgatják ; más szóval csak azok a nemzetek érvényesülhetnek a népek nagy koncertjében, amelyek a modern eszmeáramlatokat — melyek elöl a mai kifejlett nemzetközi fogalom mellett elzárkózni nem lehet — saját nemzeti géniuszukhoz asszimilálni tudják. A nagy kultur nemzetek nagy alkotó erővel bírnak ugyan önmagukban is, de egyik sem elég erős arra, hogy ezen közös eszmeáramlatoknak sokáig exclusive ellen tudjanak átlani, annál inkább nem a kisebb nemzetek. A felszinen maradás kérdése mindegyikre nézve abban áll, hogy a fent kifejtett módon tudjanak elhelyezkedni a népek koncertjében, a modern szellemi áramlatok között. Ebből indulunk ki, midőn a modern kor egy nagy szellemi áramlatáról, a szocializmusról saját nemzeti géniuszunkkal való vonatkozásában akarunk gondolatokat felvetni. A modern emberiségnek közös törekvése ma azon szellemi irányban összpontosul, melyet szociálizmusnak nevezünk. Ha egy mélyebb pillantást vetünk a modern néplélektanba, látjuk, hogy ez a szellemi áramlat a legnagyobb erőt képviseli, mert a szociálizmus lényege 1— az egyén teljes érvényesülése osztály korlátok nélkül — a modern világnézet homlokterében áll. A kultur- ember lelkében oly mélyen gyökeredzik ez az eszme, hogy annak hatóerejét semmi ellenkező erő megtörni nem képes. A fejlődő emberi szellemnek az ideális tisztaságban vett szociálizmus oly nemes gyümölcse, mely az emberiség szellemének csak ideális magaslatán érlelődhetett meg. Ebből a szempontból a szociálizmust, mint a fejlődés magas fokát kell tekintenünk. Ebben rejlik nagy ereje is. Ennek a szellemi áramlatnak az egyén érvényre juttatásán kívül a tömeg-erő felszaba ditása a nemes célja, melyet minden társadalmi osztálynak a jog sáncaiba való bevonása által akar eléírni. Ott veszi kezdetét, már ez a szellemi áramlat, midőn az uj kor szelleme ledöntötte a társadalmi osztályokat elválasztó merev kasztrendszert; de a szociálizmus mai alakjának tulaj- donképeni megteremtője mégis a francia forradalomban keresendő. Ma sincs még ez az eszmeharc teljesen befejeződve, kiforratlan hullámzik fel és alá a szociálizmus eszmeáramlat s ez az oka, hogy — tiszta lényegét csaknem elvesztve — sok salakot, zavaros eszmét vet fel ; ez az oka, • bogy ferde- árnyalataiban el lentétbe jut az ember riség legszebb ideáival is. A szocializmus nagy problémájának erre a jellegére nagyon találó a költő bölcsész Madáchnak e. sora: „Ab, éppen á szent tan, mindig átkotok“. A baj ott van, hogy a szociálizmus a tömegbe nem a maga tisztaságában, hanem elfajult árnyalataiban hatol be legkönnyebben és ezek az árnyalatok lerombolni törekszenek az emberiség legszentebb ideáit, sőt — ellentétben a szociálizmus lényegével — osztály gyűlöletet szitának. De nemcsak a szociálizmus szélső, anarchisztikus jellegű áramlatai .—r melyek silfrágetteket, apachokat, királygyilkosókat szülnek —: veszedelmesek, hanem nemzeti szempontból a szocializmusnak egyik hajtása, a nemzetközi szocializmus egyike a legfenyegetőbb tüneteknek, mert mig a vad, anarchisztikus árnyalatok csak amúgy is excentrikus egyéneket nyerhetnek meg tanaiknak — s aránylag éppen ezért csak kisebb körre szorítkoznak addig a nemzetközi hazátlan szociálizmus nagy .tömegekkel tud dolgozni. A nagy kultur nemzetek nagy számarányaiknál fogva millió és millió egyénekből %álló, nemzeti érzéssel telitett eiős falankszszal paralizálhatják ennek az iránynak veszélyes hatását s hasonit- liatják át a szociális eszmeái’amlatot nemzeti ge-1 niuszokhoz megfelelő jellegűvé, ellenben egyenes nemzeti veszély rejlik ebben oly kicsiny nemzetre nézve, amilyen mi vagyunk, akik ily veszedelmes áramlat ellen nem állíthatunk hatalmasabb tömegeket. Nálunk a küzdelem ellene nehezebb, de nem lehetetlen ; maga a magyar nemzeti géniusz nyújt erre segédkezet, mert a szociálizmus tiszta lényege nem ellenkezik a magyar nemzeti geniusz- szat. A történelemre vetett egy rövid pillantás mutatja ezt. Már első — honalapító — alaptörvényeinkben benne van az, hogy a jogból senki ki nem zárható. A királyság megalapításakor átvett frank-témái törvények megteremtették a rendi alkotmány mellett ugyan a jobbágyságot — a középkorban ez másként nem is lehetett -ry- de ezek a jobbágyak nem voltak elnyomott rabszolgák. Később, a nagy Mátyás korát követő gyenge kormányzat alatti véres felkelés igaz, hogy egy időre úgyszólván rabszolgákká tette a jobbágyságot, de viszont 'az újkor szellemének legyintésére a jobbágyság felszabadítása és megszüntetése nálunk minden nagyobb rázkódás nélkül történt meg, amilyenre példa alig van a kultur népek történetében . A magyar történet szelleme azonban mást is bizonyít. Azt, hogy azok a magasabb ideálok, amelyekkel a szociálizmus elfajult árnyalatai ellentétbe jutnak, szintén lényeges alkotó elemei a magyar nemzeti géniusznak. Oly lényeges alkotó részei, hogy éppen ezek voltak ezer. éves fenál- lásunk alapkövei. Ezért éppen ma — mikor a törvényhozás a modern szociális áramlat hatása alatt — aktiv szerepet készül adni a tömegnek — nagyon fontos az a kérdés, hogy a tömeg-erő a szociáliz- musnalc minő árnyalatával lesz politikai tényezővé. Ha a dolgok mélyére tekintünk, világos, Büszke is ő a „dicső“ hivatalára és igy mutatkozik be az iskolában : „Én a biró Ur vagyok és az is maradok és; /mindenfélekép részrehajló vagyok (igazságosságát akarván magyarázni), — örülök, örvendek —1 természetes! dicső nagy munkát végzek , a paragrammok és a környülr írások dicső pontjait mindenfélckép kimüködöm, ti is kis csalárdok (a gyermekekhez fordul gesztikulálva) a dicső kisasszonnyal ügyejefek meg mükögygyetek“. Majd hozzám fordul és mosolygó arccal jelenti : „lc8ibe nagyba megy a működés, egy marhát működnek, ki van akasztva a működés, hozathat, ha kő maga is belüle“.' (így jelentette a husmérést.) Majd nagyot csapva a tenyerembe, sietett be a régi igazgató bácsi ebédlőjébe, ott vendégek voltak, borozgattak. Megszólal a biró a bemutatkozási mondókája után : „Hát má a biró ur is inna", majd az egyik poharat kínálás nélkül is felkapja, mosolyogva kóstolgatja „dicső ital, kitűnő működés“. Elképzelhető az a vissza-' folytott kacagás nevetés s a komoly beszéd ! — Majd pedig egy felgyógyult beteget igy üdvözölt: „Kívánom, hogy ilyen dicső, valószínű póttartalékok többet ne báncscsák, hogy ne köjjön a halottgém meg a hullámház“. A halottkém és a hullaház még most is a biró ur elnevezését viseli ; mert egyszer is kétségbeesett, hogy „mi lesz akkor,- ha gyünnek a hullámok, nem fér az mind oda be (t. i. a halottak.) Es hány, de hány ilyen jó mondás ! Egyszer is nem lévén megelégedve községünk vezetőjének a rendeletével, igy nyilatkozott róla: „Hát iszen régen a nótáriusok nem lakoztak emeletös hajlékba és a paragrambeszédek dicső pontjait még is kilünőbben kimüködték — nincs ott semmi a községházán, ha én nem va- I gyök ott, a gyülésökön is mindig óda szónak, hogy mit szó hozzá a biró ur !“ És ti mit szóltok mindezekhez városiak ? Ti tán el sem hiszitek, hogy ez igy van, ez valóság és micsoda óriási, nehéz munka ilyen néppel boldogulni, ezeket vezetni, oktatni és tanítva nevelni ! A közigazgatás mily fáradságos és küzdelmes és csakis olyan türelmes, ideális gondol- j kodásu férfiú segíthet ezen, mint amilyen az elöljáróság feje ! Nem tudom, hogy az ázsiai postajárást később majd, hogy oldják meg; most -jelenleg van egy küldönc, aki hetenként 3 szór bekocog vagy elcsónakázik a nyakig érő sárba, a szomszéd postára. Ezek a napok : péntek, szerda és vasárnap, a történeti és lélektani nevezetességű napok; jönnek az újságok, levelek, van-e ennél elképzel- hetőbb, örvendetesebb eset!? Persze, hajön valami sürgős, hivatalos levél, amit szombaton adtak fel és vasárnap el kellene intézni, az csak a jövő hét -nevezetes szerda napján ér ide. Vagy az Ígérkező vendég, agyon fáradva, a 2 órai távolságra lévő vasútállomástól gyalog bírom nappal előbb meg nem jön, mint a levele, melyben kocsit kérve, jövetelét jelezte. Mit szólsz te mindezekhez ? Nincs itt senki, egy intelligens ember az őszi és téli hónapokban erre nem mer utazni, mert rendesen akkora a sár,, hogy a Holttenger összes iszapja, a Nílus áradása semmi hozzá ! — De még, ha haszna volna, akkor jó lenne ez is. de hisz a kutakban meg alig van ivóvíz! Itt, az ázsiai völgy katlanban mindössze vagy I kút van, 20‘—30 családé egy s mi jut ebből 1 szájra? Az iskola udvarában volt egy kút ró-
