Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-23 / 8. szám
Xll. épíolynm.______ 8. szám. Szekszdrd, 1913. február 23. Szerkesztőség Bezerédj István-atcs 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Felelős szerkesztő Telefon II. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkoldemények intézendők. BODA VILMOS Megjelen hetenként egyszer, vasárnapom. Főmunkatárs Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Vs évre 6 K, V« évre 3 K. Számonként 24 fillér c lap nyomdájában. HORVÁTH 10NÁCZ Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K, 100—200 szóig 9 K, 200—300 szóig 10 K, minden további 100 szó 2 K több. — Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Egy mélységes ür választott el tőle az életben. O főúri családból származott, én egy egyszerű nemesi családnak vagyok igénytelen sarja. — O nagy vagyonnal rendelkezett, mig én szerény vagyoni viszonyok között élek. O a szó szoros értelmében aulikus és erősen kormánypárti érzelmű volt, mig én demokratikus elveket vallottam mindenkor s országunk állami önállóságáért és függetlenségéért rajongok. De azért a személyes megbecsülésen kívül egy különös körülmény csatolt hozzá elválaszthatatlanul s ez az volt, hogy kora ifjúságunkban mindketten az 1861-ik évi vármegyei tisztikarnak voltunk tagjai. O szolgabiró volt a vidéken, én aljegyző a központban. S erről sohasem felejtkezett meg s előttem gyakran elmélázva felemlítette. Még nem régiben, pár hónappal ezelőtt, mikor vele utoljára találkoztam, igy szólt hozzám : tudja-é, hogy az 1861-ik évi vármegyei tisztikarból már csak ketten vagyunk életben ? Most már ő is elment abba a felfoghatatlan világba, honnan nincs visz- szatérés, magam maradtam, utolsó mohikánnak — egy időre. Magas műveltségű, határozott, de e mellett tapintatos és türelmes politikus1 volt. Majd két évtizedes főispánsága alatt, senkit, eltérő politikai véleményért nem üldözött. Mindenkit értéke szerint megbecsült s az ellentétek kiegyenlítésének volt mindenkor egyengetője. Mint magán ember a lovagiasság és becsületesség mintaképe volt. Elmondok róla egy jellemző esetet, mely az ő kifogástalan gondolkozásának fokmérőjeként szerepelhet. Építtettük a szekszárd-—sárbogárdi vasutat s az érdekeltség egy öt tagból álló bizottságot küldött ki az ügyek vitelére. A vállalkozó cég a vasút kiépítéséhez meg- kivántató területek ingyenes átengedését követelte. Az. öt tagból alakított végrehajtó bizottság, mindenik a saját körzetében iparkodott az érdekelt községeket a terület ingyenes átengedése dolgában kedvező határozatnak megnyerni. Nagydorog községe, ahol Széchenyi Sándor gróf kastéllyal birt s az év legnagyobb részében ott tartózkodott, neki osztatott ki. A megboldogult gróf el is járt megbízatásában s Nagydorog községe a szükséges terület díjtalan átengedésébe beleegyezését adta. Történt azonban, hogy a vasútvonal nyomjelzésekor kitűnt, hogy a vonal mind a polgár gazdák birtokain vezet át s igy az indítványozó gróf mindennemű áldozathozataltól megmenekül. Ezt hangoztatták is a dorogiak, minek az lett a következménye, hogy Széchenyi Sándor gróf lemondott a végrehajtó bizottságban elfoglalt állásáról; a vállalkozóknak pedig felajánlotta az ingyenes területet a saját birtokán, ami semmiféle zavaró változtatást nem idézett volna elő. Végre is a dolog úgy lett kiegyenlítve, hogy megmaradt az eredeti nyomjelzés, de a dorogiak az átengedett területekért meg- lelelő kárpótlást kaptak. S a milyen volt a magánéletben, olyan I volt a közélet terén is. Hosszas köztisztviselői pályáján, minden más körülménytől eltekintve, csak a korrekt, becsületes embereknek volt előtte értéke. Ezeket rokonszenvével tüntette ki, mig azokat,, kik ennek a feltételnek meg nem feleltek, bármit irt légyen elő is a pártpolitika, megvetéssel sújtotta. • Szóval olyan ember volt, minőt nem kívánhat elég számban hazájának a szerető magyar szív. Meg volt benne minden, ami az egyént kortársai előtt tiszteltté, becsültté teszi. Azért borult halála alkalmából mély gyászba Tolnavármegye \ egész közönsége. A koszorúkkal elhalmozott koporsót elviszik a családi sírboltba, de a benne nyugvó férfiúnak kedves emléke itt marad közöttünk s mig csak azok, kik ót s pályafutását ismerték, el nem költöznek az élők., sorából, mindig élni fog keblükben a tudat, hogy nem csak őket, hanem ezt a sokat szenvedett országot is nagy veszteség érte, midőn ő, a jó hazafi s nemes gondolkodású ember, idegen földön, örökre lehunyta szemeit. Az elismerés, a hála s a kiolthatatlan hazaszeretet virrasszon nyugvó porai fölött. Boda Vilmos. Lukács László. A budapesti törvényszák uj igazságával gazdagabbak letlUnk ismét. Négy millióval megrövidíteni az államot, négy milliót elvonni a polgárságtól, bogy aztán a saját pénzével verjék le, nem bttn, nem kárhoztatandó s hogy az uj igazságtalálók szavával éljünk, semmi egyéb, csak protekció. Ha nem volna olyan véri gsértő ez a megállapítás és a mi közéletünkben annyira elszomorító jelenség, felsőbbséges derűvel fogadhatnék e bölcsek — kövét. Amikor vége a magyar parlamentárizmusnak, a magyar alkotmányosságnak, amikor közjogi alaptörvényeket, melyek szabadságjogainkat biztosítják, semmibe sem vesznek s amikor minden képzeletet felülmúló reakciós választójogellenes javaslattal a jövőbe vetett reménytől is meg akarják fosztani a népet, akkor meg kellett érnie a magyar polgárságnak azt a szörnyűséget, hogy a még nemrég függetlennek büszkélkedő magyar bíróságnak olyan Ítéletére ébredjen, amely nem kevesebbel jelentene, ha megmaradna, mint legnyiltabb bevallását annak, hogy a nagy tolvajokat futni hagyják s az igazság ereje egyedül a kis tolvajok bőrén próbá- lódik ki. De él bennünk a remény, hogy a magyar biróság részéről nem hangzott el az utolsó szó ez ügyben, aminthogy a magyar közvélemény sem mondott véglegesen ítéletet e percben, amikor a legsúlyosabban elítélte Lukács László miniszter- elnököt. Nem hangzott el az utolsó szó, mert lehetetlen, hogy Lukács elítélésével, avagy feje- hullásával is elégtételt^ kapott légyen a politikai morál. Bebizonyosodott és most már senki kétségbe vonni se nem meri, se nem akarja, hogy e többség, mely annyiszor visszaélt képzelt többségének képzelt jogaival, bűnből sarjadzott Amikor Désy Zoltán először vágta Zichy János gróf kultuszminiszter urnák, a volt gavallérnak üzemébe, hogy négy milliónyi lopott pénzből került többség akaratából lett miniszter, a gróf ur még azt mondhatta, hogy nem tud róla. De Lukács László miniszterelnök ur, aki szintén becsületes embernek tartja magát a talán kívüle is van pártjában olyan ember, aki szintén becsületesnek tartja, vagy tartotta, ő is azt mondta, hogy gyerekmeso s egy kézlegyintéssel intézte el a dolgot. Nos, aki gyerek mesének mondotta még az Ősszel, az ma inár egyszerre felhorkan a csodálkozással kérdi: Hogyan? Hát nem tudja mindenki, hogy pártkassza van V Nem tud)a mindenki, hogy a pártkasszát nem a képviselők adják össze V Valóban, miniszterelnök ur, valóban ez egyszer őszintén is inéltóztatott elcsodálkozni. Valóban nincs senki, aki nem tudta volna, hogy gazabb eszközökkel még párt és kormány nein dolgozott, mint ez n kormány és ennek pártja, hogy választáson annyi esendőrt, annyi katonát a rend fentartása ellen kivezényelve ország még uem látott, hogy olyan prosszióval és olyan vad, semmit nem tekintő terrorral a polgárságra még rá nem feküdtek kormányok, hogy maguknak többséget és az igy szerzett, az igy uiugbocstolo- nitett, lekötött, szabad mozgásuktól megfosztott követeknek csúfolt képviselők többségével leverjenek minden szabadságot, tultegyék magukat minden becsületes erkölcsön, törvényen, hogy most már olcsó pénzen, sőt pénz nélkül biztosítsák a sok pénzt és rangot jövedelmező hatalmu- ~knf: Az nem bánfia őköt, hogy egy csepp morális érzékkel, miután kiderült az, hogy nem is a saját pénzükön vásárolták meg a hatalmat, hanem kör zönséges bankjobbágyok, akik egy banknak privát szívességéből jutottuk pénzhez s a mindent jelentő, pénzzel többséghez, az nem égeti az ő lelkiismeretűket, hogy az egész világ előtt lehullott a többségre a lepel s nem akad köztük egyetlen morális érzékű képviselő, akiben volna bátorság felállani és megmondani: A nemzet akaratából, a nemzet többségéből számlázottnak hittük magunkat, mint a nemzet többsége elkövettünk egyet-mást, ami talán sokuk előtt gyalázatos volt, de előttünk, kik azt hittük, hogy a nemzet többségét, akaratát képviseljük, nem látszhatott annak, íme meggyőződtünk, meg kellett győződnünk, hogy nem igaz. Viseljük is ennek súlyát férfiasán, mert nem vagyunk hisztérikus asszonyok, nem vagyunk iparlovagok, nem vagyunk gazemberek, kik kizsebelünk, megrabolunk mindenkit, hogy aztán nyakára ülve, golyóval, hatalommal megfélemlítve uralkodjunk rajta, — nem, nem, az ilyen hatalomból nem kérünk, inkább éljünk elfeledve, a hatalomból kivetve, de becsületben éljünk 1 De imc, egy sincs közöttünk, kinek drágább becsülete rongy életénél. A nagyszerű hősök nemcsak gazok, gyávák isi POLITIKAI HÍREK. — Désy —Lukács pőre. Ismeretes mindenki előtt .az ország határain jóval túlterjedt Désy—- Lukács per, melynek anyagát Désy Zoltán volt pénzügyi államtitkár azon vádja szolgáltatta, hogy Désy Lukács Lászlót, Magyarország még ez idő szerint is miniszterelnökét kisebb és nagyobb rendű gseftekkel, sőt az államkincstár megkárosításával vádolta meg s mint ilyet, Európa legnagyobb panamistájának nevezte el. Bár ezen vádakat cikksorozatokban nyomtatásban hangoztatta Désy, legalább is különös késedelemmel Lukács csak az elhangzott szóért állította bíróság elé Désyt s így természetesen nem esküdt- biróság, hanem szakbinWg, egy ad hoc összeállított 3 tágu biróság ítélkezett ezen kozerkö'csi és politikai szempontból páratlan fontosságú ügyben. Az ítélet sebes szárnyakon terjedt el, Lakács László aktiu miniszterelnök bírái a bizonyítás lehetetlenné tételével a becsületsértésben elmarasztalták DéByt, mert ki kellett adni a bizonyítványt, hogy Lakács nem panamista
