Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-28 / 52. szám
2 TOjLN AMEGY Ei KGZGOm 1913 december 28. reményünket és adj veritékes munkánkra sikert és áldást. Isten, kinek kezében vagyunk valamennyien, bölcs akaratától függ minden, hogy mi teljesedik az uj évre ébredező reményünkből ? Azért gyarlóságunk tudatában hozzá emeljük fel tekintetünket és tőle kérjük nemzetünknek és mindannyiunk* nak az uj, a jobb, a boldogabb esztendőt. Olvasóinknak pedig kívánjuk, hogy reményt keltve vegyen búcsút az öreg esztendőtől, várva a jobbat! Boldog Uj esztendőt Olvasóinknak ! Negyvenkettedik év. Az időnek egy útjelzőjéhez értünk el ismét és pedig lapunk — bizonyára hűséges olvasóink szeretetéből — immár a 42-ikhez. Negyvenkét évvel ezelőtt az újra életre keltő Magyarország első reményeinek sarjadzáaa, az újjászületés nyomán kelt hazafias nemzeti érzés volt megalkotója, életrehivója a mi lapunknak is. Lapunknak negyvenkét esztendővel ezelőtt megjelent első száma a magyar hazafias érzés istápolását, a helyi érdekek körültekintéssel haladó előbbrevitelét s ezzel az egységes, virágzó magyar állam kiépítéséhez ha csak egy szerény téglával való hozzájárulását is irta a kibontott zászlóra. Negyvenegy elmúlt esztendő sok és nehéz zivatarja tépázta már az akkor kibontott zászlót s az még ma is áll, sőt Isten különös kedvezése folytán még ma is annak kezében, aki negyvenegy évvel ezelőtt kibontotta azt. És a negyvenegy éves múlttal indokolható és talán elismerhető önérzettel mondhatjuk el most, a negyvenkettedik év útjelzőjénél, hogy amint a negyvenkét évvel ezelőtt megjelent első lapszámunk Tolnavármegye hazafias lelkű magyar népének leikéből szólott, úgy máig és a jövőben is nekünk, a hazafias, független magyar nép lelkének Írunk mindig és mindenben. Voltak ellenségeink már megjelenésünkkor, voltak, támadtak és vannak ellenségeink ma is, akiknek fájt és akiknek cirkulusait, privát érdekvadászatait zavarta és zavarja a mi sajtóbeli ellenőrzésünk. Azonban láttunk mi már nagyobb időket, erősebb rosszakarókat a maiaknál s már hírüket, nevüket is rég elhordta a szél. Ennivalót és ruhát. De olyan emberekhez kerültem, akikre ráfért volna, hogy én vigyek nekik valamit. Ismét árulnia kellett. A szemei élénkebbek lettek és pontosan megfigyelte, hogy az emberek odajönnek-o vagy egyéb jelét adják annak, hogy venni akarnak. Akadt néhány pillanata, amikor megfigyelhette. Nem is lehet olyan öreg, mint amilyennek egyébként látszik. De az a sok ránc az arcán igen megtéveszti az embert. Meglehetősen tiszta volt és fénytelen szemmel pontosan megfigyelték a járókelőket. Bizonyára szívósan ragaszkodik az élethez. Tovább beszélt, mert nem jött senki, akit vásárlásra kellett felszólítania. — így ment egy darabig. A fiam kikerült az iskolából és szintén keresett valamit. De nagy kedve volt a katonasághoz. Katona lett. De már az első leveléből azt láttam, mintha másmilyennek képzelte volna a katonaéletet. Egy későbbi levelében a bánásmód miatt panaszkodott. Azt irta, hogy az altiszt nagyon megtoldta az idejét. Nem tudtam gondolni, hogy olyan rossz legyen a helyzete. Sok mindent a valónál rosszabbnak lát az ember azért, mert előzőin másmilyennek gondolta. így hát írtam, hogy csak legyen türelemmel. Csak ne sajnálja a fáradságot. Jóra intettem. A levelemnek nagyon örült. Vigasztalás volt neki. A kezével megtörölte a szemét. Lássa azóta még egyszer irt. Egész röviden és értelmetlenül. Itt van minden levele. Es akkor igen rossz sora lehetett. Nem tudtam azonnal írni. A mi körünkben nem úgy tanulták az írást. Igen ... igen . . . Pár nap múlva jött egy rendőr és érdeklődött felőle. Elment. Többet nem tudtam meg. De én Mi ellenben még mindig vagyunk, mert létezünk és létezésünk alapja a magyar ember lelkének az igazsághoz, a szókimondáshoz, a józanul és szabadon mérlegelő kritikához való ősragaszkodása. Éppen hű olvasóinknak ez a negyvenegy éves pártfogó szeretete ad erőt és reményt az élethez az uj évben bizonyára ránk is, mint minden független sajtóorgánumra ránehezedő uj sajtótörvény terheinek elviseléséhez is. A magyar fajt nemcsak a nagyjaihoz [ való ragaszkodás, a független szabad eszmék ápolása, de nemes jószívűsége is jellemezte minden időkben. A mi olvasóközönségünk nagyon jól tudja és leikével érzi, hogy a történelem folyamán sokszor raktak bilincseket szegény hazánkra s nem egyszer kísérelték meg a lekötözött magyarságnak a száját is betömni, hogy ne is jajdulhasson fel a világ előtt. Ide jutottunk el most is. Le vagyunk fegyverezve s most a szájunkat is betömni készülnek a sajtó-gilotinnal. Azonban kibírt a magyarság és a magyar hazafias sajtó már sokkal erősebb zivatart is, kitéptük az önkénynek szájunkba tömött rongyait, leszakgattuk a nyűgöket testünkről és tovább éltünk. Túl éljük a ma sújtó csapásokat is bizonnyal, ha a mi hűséges közönségünk mellettünk, a független magyar újságírás mellett továbbra is szilárdan kitart. Egy nemzetnek legerősebb fegyvere a sajtója s egy nemzet fiai első és legfőbb kötelessége ennek a magyar érzésű független sajtónak a pártolása, mert helyi és országos közérdeket szolgál a magyar hazafias sajtó minél erősebbé tételével. Megköszönve hazafias közönségünknek az elmúlt negyvenegy évben tanusi-. tott meleg szeretetét, kérjük azt a borongva virradó uj esztendőre is. Olvasóinkhoz! Ha valamikor, úgy e megpróbáltatások idejében szüksége van minden önmagát becsülő, családját féltő és hazáját szerető magyarnak egy olyan sajtóofganumra, mely a lelket sorvasztó bajokra a nemzet életét, belső és külső békés fejlődését veszélyeztető kóros képződményekre rámutat, követelve azok megorvoslását. Sajtóazt mondtam magamnak, hogy még él. Emiatt nem aggódom. Es többet nem halott róla ? — kérdeztem. De mégis. Pár hónap múlva levelet kaptam. Az idegen légióból. Itt sem nagyon tetszett neki, de azért kitöltötte az idejét. Most Párisban nős és boltja van. Gyakran írunk egymásnak és ő küld is mindig egyet mást. Ha jobban bírnám a csontjaimat, akkor már átmentem volna. Egy fiatal ember jött és vásárolt. Az árusitó- nő a garast ismét a kezébe fogta, lehajtotta a fejét, de hamar visszahúzta megint. Azután elővette zsebkendőjét és a garast gondosan odakötötte az enyémhez.-— Maga nevet — mondta anélkül, hogy rám nézett volna, de néha olyan fickók jönnek, hogy az ember fel. Kabátját gondosan a keblére húzta és a kendőt, mely lecsúszott, a vállára húzta. — Nekem sem a legjobban ment a sorom. Amig mosni tudtam jó volt. De ez már nem ment. Akkor elmentem Engel építőmesterhez épületi takarítónőhöz. Ott nyúztam és gyötörtem magamat csak igazán. És mennyit kerestem ! Két márkát naponta. Vidám társaság közeledett. Sok oktalan beszéd után végre az urak mindegyike vett egy skatulyát. Körülbelül egy óra volt. Jött a lámpakezelő és eloltotta előttünk a lámpát. Felírtam a címét és hazamentem. Nem volt hideg, de mikor ágyba feküdtem, úgy éreztem, mintha fáznék. Néhány hét múlva már nem találtam a nőt a szokott helyen. Másnap a lakására mentem és megtudtam a szomszédoktól, hogy nála volt a fia és magával vitte. A: R. orgánumra, amely a legnagyobb bajok közepette is megóvja a lelket a végső kétségbeeséstől, s mely a csüggedés perceiben is a nemzet igazának beteljesedését hirdesse. Ilyen akarunk mi lenni azok részére, akik már eddig körénk sorakoztak, s ilyen leszünk mindazoknak, akiket magunkhoz hívunk. Közönségünk szivéből akarunk szólni, a mi hü közönségünk szivéhez. Ha ezt elérjük, célunkat értük el. Felkérjük olvasóink önzetlen táborát, hogy lapunkat, s ez által az abban hirdetett eszméket minél szélesebb körben propagálják. Lapunk előfizetési ára: */4 évre ... 3 kor. V* érve ... 0 kor. egész évre . . 12 kor. * Tanüggyel hivatásszerüíeg foglalkozók félárban kapják lapunkat. Honfiúi tisztelettel a „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Cseléd-ügyünk. — Irta: özv. Vargyas Endréné. — Napjainkban a sok visszás helyzet közepette családjaink nyugalmát nem kevéssé zavarja meg az a cseléd-tuizéria, amely ellen sajnos, oly sokan jajdulnak fel. Nem tagadom, hogy ennek elsősorban a mi fiatal asszonyaink háztartási gyakorlatlansága a legfőbb oka, (tisztelet a kivételeknek) minthogy ők maguk sem lóvén jártasak a házi teendők ágaiban s összhangzó munkájában, igy kétszeresen érzik a súlyát, a rossz tudatlan cselédeknek. Hogy ezen a bajon, amelyből kifolyólag nemcsak családi de a társadalmi bajok is fejlődtek, ezen minél hathatósabban segíthessünk, állítsunk fel egy normálét, amely épugy mint. ahogy az iparost vagy gyár munkást is kényszeríti tudásához, szorgalmához, ügyességéhez mérten, legyen kiszabva a jogos illetménye a cseléd körnek is. Legyenek oly kötelező pontok előirva, amelyek úgy a cselédet, mint a gazdát arra kényszerítik, hogy emberi méltóságukhoz és függő viszonyukhoz mérten egymást támogassák. Ha nem volna ur, aki a szegény és szolgálatra utalt egyéneknek megélhetését biztosítaná, ép oly nagy baj lenne, mintha nem volna olyan munkás vagy cseléd, akinek megélhetése biztosítására munka kell. — Becsülje meg mindenik a másikát, s akkor nyugalom honol a családokban. Amily áldás a jó és hűséges cseléd, ép úgy mondható fizetett ellenségnek az, aki gazdája családja ellen vét. A Magyar Urinők Egyesülete megalakitotta első cselédképzőjét, s igy mint- szakavatott magyar asszonyokból álló bizottság szívesen vállalkozik arra és felajánlja szolgálatát, hogy a cselédképző mellett egy minta-házat létesít, s itt köteles minden cseléd, főző, szobalány és mindenes, akik először mennek beszegődni vagy akik 20 éven alul vannak, hogy elvállalt minőségük munkaköréből képesitő vizsgát kell tenni. A bizonyítvány a kormány által elismert okmányként szerepel. A vizsgáló bizottság tagjai napidijat kapnak és kötelesek már reggel 8 órától a vizsgahelyen megjelenni. — A vizsgálandó növeodék köteles a bizonyítványért 3 koronát fizetni-és bélyeg-dijat is. — Rövid időn belül már &%' egész országban ily rendszeres módon fogunk cselédeket képezni s általa egy egészen uj társadalmi irányt is teremteni. A cselédképzőbe csak tisztességes házaséletet élő családokból Való lányok vétetnek fel. A menhelyek leányait, akik szegények nem lévén garancia erkölcsi biztonságuk és hajlamaik- ról, gyárak részére lenuének kiképzendők. Ezek ■részére 10 évtől 15 évig egy előkészítő tanfolyam is lenne szervezve. * $ $ Cseléd-törvény. A cselédkérdést az egész országban azonnal megoldhatjuk, ha a következő pontokat a cselédtörvénybe iktatni kérjük. 1. Minden cselédkönyv arcképes igazolvánnyal látandó el, amely minden 5 évben ujjal cserélendő ki. (Ez a visszaélések ellen igen szükséges, ha netalán egy-egy ilyen könyv elveszik.) 2., Minden cseléd köteles magát orvosi vizsgálatnak-alávetni. (Minthogy a tapasztalat sok
