Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-07 / 49. szám
XII. évfolyam. ___________________________________49. szám. Szekszard, 1913. december Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Allamsesély a községeknek. Megmozdultak az ország magukra hagyott községei, tömörülésre készülnek és az állami feladatok teljesítéséért az állam részéről kárpótlást kívánnak. Mozgalmuk jogosságát és kívánságaik igazságos voltát a törvényre alapítják, a törvényre, mely az elmúlt évben a városok államsegélye biztosításakor elvileg kimondta, hogy az ön- kormányzati testületeket az állami teendők végzéséért államsegély illeti meg. Gazdag, hatalmas, nagy anyagi erővel biró városokat csakugjr, mint a legkisebbet kárpótolja az állam az állami teendők ellátásáért s ha a városok álláspontja szerint szűkös is az államsegély, de az állami kárpótlás kötelezettségének elve mégis érvényesült. Az ország községei csakúgy teljesítenek állami feladatokat, mint a városok s ki tagadhatná, hogy nem elhanyagoltab- bak, szegényebbek, gazdaságilag gyengébbek e a községek, mint a városok? Minden érdekkör, ha valamely állandóan felismert közös érdek által összekapcsolódik, ezen érdek kielégítésére szervezkedik. A városok sikeres szervezkedése meghozta a maga gyümölcseit s joggal állítják a községek, hogy ha a városoknak, mint önkormányzati testületeknek volt és van szervezkedési szabadságuk, a községeknek legalább is van közös kérel- mezési joguk. Az a különbség, mely város és falu között mindenütt a világon megvan, nálunk a legnagyobb. Ebből a tényből sokan azt a helytelen következtetést vonják, Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Felelős szerkesztő Főmunkatárs Előfizetési ár: Egész évre 12 K, l/s évre 6 K, ‘/4 évre 3 K ', Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 - fillér. hogy ennek igy is kell lennie és hogy a községben magasabbrendü, a lakosság kényelmére, egészségére szolgáló szükségletekről nem lehet beszélni. Igaz az, hogy ma már nem lehet beszélni róluk, de nem azért, mert nincs rájuk szükség, vagy azért, mert nincs meg a szükségérzet, hanem, mert a községek cselekvési és elhatározási szabadsága minimális, az állam pedig nem terjeszti ki gondoskodását a községekre oly mértékben, mint a minőt a községek nemzet és államíenntartó minősége megkövetelne. A nemzeti törekvések legjava nálunk a városok felé fordul és ez alól az egyes erős akarattal is nehezen képes magát felszabadítani Hasonlítsuk össze a város kövezett, világított utcáit, szórakozó helyeit, magasabb kultúráját, az emberi kényelmet szolgáló sokféle intézményeit s általában a város életét a faluéval. Oda összpontosul a hatalom, az esztétikai élvezetek, a tudományoknak és művészeteknek minden vívmánya, mely érdemessé teszi az életet arra, hogy éljünk. A faluban mindebből alig van valami s ősszel és télen olyanoknak, kik jobbhoz szoktak* a faluban élni alig lehet. A rossz, közvezetlen, sáros utak, a szakadó eső, az esti sötétség, az egész élet unalma és egyhangúsága tűrhetetlenné válik. Az a távolság, mely nálunk a falu és város közt van, az egyoldalú fejlődés eredménye. Minden úgy van ma megteremtve, hogy a faluban jelentkező összes kulturális, gazdasági és szellemi erőnek a város veszi hasznát. A falvak embereiből még a tudata is kiveszett annak, hogy ők politikai és társadalmi téren számítanak. A magyar községnél nincs elhagyot- tabb és szegényebb. A magyar állam 1600 millió koronás budgetjében nincs egy szám- bavehető tétel a községek kifejezett fejlesztésére. A községek közterhei évről- évre óriási emelkedést mutatnak. A községi pótadó országos átlaga 1881. évben még 16*8 százalék volt, ez az arány 1898. évre 344 százalékra emelkedett, az 1908. évre pedig 46’4 százalékra szökkent fel. Száz százaléknál magasabb pótadója ma 1386 községnek van s vannak községek, hol 300, sőt 500 százalék és ezen felüli pótadó terheli a község lakosságát. A legtöbb község 70—90 százalékos pótadók terhe alatt küzködik és a községek adósságainak szaporodása messze felülhaladja vagyonuk szaporodásának arányait. Az államkormányzás művészete az, hogy az államban élő minden szervezet harmonikus fejlődése egyenlően biztosit- tassék. Az egészség, kultúra, a népjólét, emeléséért folytatott küzdelemből részt kérnek a községek s arról akarják meggyőzni az illetékes tényezőket, hogy nagy igazságtalanság, hogy mikor a gazdag, hatalmas városokat tizezrekkel kárpótolja az állam az állami teendők ellátásáért, ugyanazért a községeknek semmit sem juttat. Éppen ezért az állami teendőkért kárpótlásuk és államsegélyben részesítésük iránt közös mozgalmat indítottak, törvényes mozgalmat kérelmezési jogaik gyakorlásával s joggal hiszik, hogy az ország összes községei is kaphatnak legalább Az én csillagom. Ti apró mécsek ott fenn az égen, Imbolygó fényű csillanok, Átaltörtök a bús sötétségen, S oly biztatóan ragyogtok. — Felétek réved a tekintetem És szemem könnyel telik meg- Kérditek tőlem, hogy mért könnyezem ? Mert eszembe jut testvériek. Édes testvértek, egy szelíd szempár, Amely ott fénylelt egemen. És e tündöklő, szép tiszta sugár Nekem ragyogott, — csak nekem. Derűs sugara oly világossá léve a komor éjemet. S követett engemet mindenhová Léptem bármerre vezetett. Ám bús napoknak szomorú éjén Megtört a fényes szemsugár. Végsőt lobbant, — s elaludt békén, Ah! — felém soh' sem raqyok már . . . Ti apró mécsek az égen ott fenn, Szívesen gyötri a fájdalom; Közöttetek van, ez a sejtelmem, Testvértek, — az én csillagom. Özv. Brandéiszné Frey Melanie. Izelitö a XX. század regényeiből. Irta: Verner László. Mielőtt a jövő század regényéből Ízelítővel szolgálnék, néhány szót mondok elöljáróba. Kilenc éves koromban olvastam az első regényt, Fany hagyományait. Több német könyv között magyar csak ez volt, az öreg anyám könyvtárában, meg Kisfaludy színdarabjai. Jó olvasó lehettem, mert a miket mohón és rejtekhelyen (mert hiszen tilos volt az olvasás) elolvastam, azokat valósággal át éltem, a lefekvéskor vízióim voltak és éjjeli alvásaim oly élénkek, hogy — mást se hagytam elaludni. Azóta sajnos, néhány évtized telt el 1 A világfájdalmas regényeknek már akkoriban is beborult, jött a diadalmas romanticizmus, melyet cseperedő ifjúságom legédesebb emlékeinek tartok : sok Jókai regényt a Hon tárcáiban napról-napra olvastam s bevettem minden külföldi nagyot, akit csak megkaparitbattam. Az emberiségnek ebben az időben csak azt a részét irigyeltem, akiknek könyvtáruk volt. Nekem néhány Hoffmannom volt: Az egy krajcár története, meg más. Már kiserkedt a bajuszom, amikor megizleltem a nagy oroszokat, a lélek analitusokat, megszólaltatóit, a tömegek szenvedésének egyéneken át, majd a naturalizmus jutott már szinte abban a korban, amelyben kevésbbé árthat s végig gondolva olvasmányaimat, bágyadt emlékeim is azt erősitgetik, hogy az igazi szépet mindenféle irodalmi áramlatban megértő leiekkel tudtam élvezni. Mindezekkel az átlagos objektiv olvasó körülbelül igy is van. De nekem ezt elhallgatni alig lehetett, mikor izelitőt ígérek — a XX. század regényeiből Az izelitö Kellermann világhíres regénye: A tűnél A magyar forditó ugyan Alagútnak fordította, de inkább maradjunk az idegen szónál. Ez a könyv ma a legkapósabb a világon. Lázasan fordítják le minden nyelvre. A japán forditás most jelent meg. írója jelentéktelen. Kellermann eddigelé rövid lélegzetű elbeszéléseket irt, de nem keltett feltűnést velők : világhíre a Tunellel kezdődik. Ebben a regényben nem is annyira az emberek, mint inkább tömegek jelentkeznek. A történet, az események beleférnének most is egy hosszabbacska elbeszélésbe : grandiózus regénnyé ^ tömegek borzadályos munkája, a teknikai műszerek, gépek, fúrók és ezeknek lázas, dübörgő, sivitó munkája teszi. Mi maga a regény ? Allan Max bányászcsalád ivadéka. Apja nyolc éve3 korában beviszi a bánya fenekére és a gyerek, aki előbb igen zivataros életet élt, el- csenegette a munkások sörös üvegeit s azokat eladogatta s több efféle gyerek-vásottságot követett el, ott marad a pokolban öt évig. De ez alatt folytonosan figyel s mindennek okát fürkészi. Méréseket csinál s ennek köszöni életét is, mert az ötödik évben a bányarém betemeti, mindenki odavesz, az apja, a testvére, de ő, aki a szürke ló istállójába menekült s akit a leomló bánya nem lapít össze, e barlangban tájékozódik. Tudja, hány lépés vezet a szomszéd tárnához s egy hét alatt kifúrja magát s ez alatt megeszi a ló zabját. Megmentik s mikor a kórházban föleszmél, első szava rágógumit kérni ? (Es a mondása belekerül az amerikai lapokba.) Egy romantikus csikágói özvegyasszony gondjába veszi az árvát s igy lesz Allan mérnök, a világ legkeményebb acéljának gyártója és mikor a sziklafuró birtokában van, megérleli azt a tervet, hogy az ó-világot az njjal tunellel köti össze. S az ő expressinek nem lesz távolság. Tűnél városok keletkeznek, százezreknek munkaalkalom, a bánya, vas, de általában minden iparnak uj és nagyarányú megrendelések és megvalósulhat az Allan nagy ideája': a régi kultúrának összeolvadása, a nép millióinak jobb élése. Ennek a tervnek előkészítése, majd 25 éves
