Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-07 / 49. szám

2 TOLNAMEGYEI KOZLON'i 1913 december 7. ugyanannyi államsegélyt, mint amennyit szervezkedésükkel a városok kiküzdöttek. A községek mozgalma, kérelme, mely­nek napirenden tartására egy uj lapot is alapítottak a : Községek Lapját, méltányos és igazságos és erős szervezkedéssel remél­hetik is teljesedését. Tegyük vonzóvá a falut. Meline, nemrégiben még francia miniszter elnök, akit az agráriusok világszerte internacio- nális vezérüknek mondanak, újabban egész pro- pagativ tevékenységét annak szenteli, hogy fel­hívja az irók, politikusok és államférfiak figyel­mét arra a veszedelemre, mely a földmivelő nép­nek elvárosiasodásával elkövetkezik. Nemcsak Páris, hanem majd minden ország fővárosa, né­pességben hatalmasan megduzzadt éppen a föld­mivelő nép beözönlése következtében. E tekin­tetben különösen Budapest mutatja felszívó képes­ségét, ahol az utolsó négy évtized alatt, mióta Pest-Budát egyesítették, a lakosság 64 százaléka vándorolt be. Ennek pedig javát a földmivelő munkás elem adja, akiket a magyar róna nem lát többé. Ott, ahol a gyáripar fellendülőben van, mint Pozsony, Temesvár, feltűnően növekszik bevándorlás utján népességben s valamennyi város a földmivelő dolgozó elemet szívja föl. Az Országos Gazdaszövetség szintén erősen érzi ezt a bajt és jelszavát. Melinétől kölcsönzi: „Tegyük vonzóvá a falut!“ Különösen aktuális ez télen, mikor a falura ráterpeszkedik a köd, a zúzmara és főleg — az unalom. Csak az tudja, hogy a tankötelezettség törvényének valamennyire való végrehajtása is, micsoda kulturszükségletet teremtett a falukban, aki hivatása szerint a nép közt él,:ismeri vágyait és tudja, hogy mire áhi tozik. A télen, mikor tétlenül kell össze tenni a kezét a falu népének, még egy jó gazdasági esz tendőben is rettenetesen hosszú. Az egész tél az unalom jegyében telik el, az unatkozó ember pedig könnyű prédája a falu helyeken lóvén és felzüllésre mégis alkalmas helyeknek ; kész pré­dája a hiszékenységére építő vándor népboldogi- tóknak, akik szellemi szórakozást igénylő lelké­nek tetszetős, csillámló Ígéreteket, vágyakat, re­ményeket hoznak és ébresztenek. Azért van nagy jelentősége annak, hogy immár négyezer helyén az országnak népkönyv­tár van. És hogy minő kulturéhséget elégítenek ki ezek a kis falusi könyvtárak, kitetszik abból, hogy a beérkezett jelentések szerint bárom millió a falu népéből, ezekből a könyvtárakból kapja szellemi mulatságát. Jelentések szólnak arról, hogy egy-egy tanyai könyvtári napjáróra is meg­látogatják. Négy-öt órát gyalogol a röszkei sárga homokon a szegedi tanyai magyar, hogy a kapi­tányságnál elhelyezett könyvtárból egy könyvet kapjon. De milyen boldog, hogy azon a cimen, hogy a keresztkomájának is kell könyv, kettőt adnak a kezébe. Egy hét múlva már ismét jön a másik könyvért. Mennyire kár, hogy még Sze­ged nagy határában sem minden tanyakapitány­küzdelmes elvégzése tárgya a regénynek. Embe­rek, vágyak, szenvedések mind alárendelve a nagy ideának : állandóan a kalapácsok zaját hall­juk és az iró voltaképpen abban nagy, hogy regé­nyében mindig tömeg szerepel és a munka hym- nusza zeng. — Az Allan szerelme, boldog csa­ládi életének a nagy műért való összeomlása elvesz abban a millióban, melyben hatvanezer ember sztrájkol, midőn a nagy mü létrehozására szükséges milliók is sztrájkolnak és a müvet bal­siker, iszonyú bukás fenyegeti. Majd a feleség és a kis Edith kacagása elvész a nagy műért való reklám zajában. Mozi, aeroplán mind .mozgósítva. Sőt a tenger egy uj ásványi anyagot is ad. Ne ijedjünk meg: a rá­dium se lesz ezután drága. Allan egyik földalatti átfúrt hegyében van bőven ebből. A regénynek van egy magyar alakja: a szentesi halottmosdató fia, aki a milliókat moz­gósítja ? Ez az alak brutális és nem sok örömünk van benne, hogy a szerző jóvoltából magyarnak született. Ez bizony érzéki, gaz panamista, aki végre is a vonat elé veti magát, mikor a nyakán érzi a' kötelet. Köszönhetjük ezt a panamát ki­áltó viszályos természetünknek, hogy egy világ­híres regényben is, ha szerepelünk, csak pana­misták lehetünk. Mindegy. Azért a „Tunel“-t ezrek és ezrek olvassák nálunk is. De bögy is ne! Egy világ szenzációt 95 krajcárért veszteget a könyvesbolt. Azt mondják, a magyarban is már a tízezredik­nél tartanak. Es senki sem fogja letenni megin­dulás nélkül a könyvet, mikor tudomásul veszi, hogy az Allan első vonata mindössze 15 perc késéssel ér be Európába a — tenger alatt. ságnál van könyvtár s még mérhetetlenebb kár, bogy nincs mindenütt az országban. De meg van a ponyva. -A mezőtúri vásá­rokon és a többi alföldi vásárokon most is ott van a vándorkönyvárus és bizony nem a népszerű Jókait és a legújabb moderneket árulja, hanem a nádudvari rablógyilkosságot, a megcsonkított kasznárt és egyéb hajmeresztő Bagó Márton szerű kiadványokat, melyekért annyiszor sajogtunk és a melyeket a ponyváról a szemétre dobni még se tudunk. Aztán ott van a bullevard sajtó kel­letén túl való elteijesztése a mágyar nép kezén. Megállapítható, hogy az alföldi magyar nyelvér­zékét is kikezdte a nyomdabetü és már az ő szava sem magyarság szempontjából nem meg­bízható, mióta olvas. A falusi kultúra érdekében való sok irányú tevékenység egy hírlapi cikk keretében meg se beszélhető. Mindenesetre jól eső megelégedéssel fogadjuk a földmivelésügyi miniszternek e téren való, valóban áldásdüs tevékenységét, mely a mezőgazdasági haladás zászlója alatt kultúrát visz télen a falukba. Ezrekre megy azoknak a gazda­sági előadásoknak a száma, amelyeket a gazda­sági felügyelő, kirendelt szaktanárok, ambuláns tanítók, a gazdasági egyletek titkárai és kiváló gazdák tartanak: a faluban most a télen. A ma­gyar nép tanuló kedvére pedig felette jellemző, hogy ezek a gazdasági előadások mindig nagy közönséget vonzanak és ezüstös hajjal sem átal beülni az iskola padba a magyar gazda, ha arról van szó, hogy valami -okos szót hall a jobb, a hasznotbajtó jövedelmesebb gazdálkodásról. Hát még ahol az előadásokat a népszerű mozi is élén­kíti. Csodálatos, hogy a nép képzeletét mennyire foglalkoztatja Edison -korszakos találmánya és mennyire fel lehetne ezt használni a falu népé­nek értelmi színvonala emelésére. Nagyon itt lenne az ideje, hogy a földmivelő nép kulturszükségleteivel számoljunk és tegyük valósággá, arait Meline óhajt: „Tegyük vonzóvá, kellemessé a falut!“ , E$y egyesületben az összes vállalkozók. A hónapok óta [tartó súlyos válság, mely ebben az országban ezer és ezer vállalkozót exis- tenciális érdekeiben a legérzékenyebben érint, és ugyanekkor a legnagyobb munkaadó: az állam részéről a beruházások eszközlése terén tanúsított szűkmarkúság, általában pedig az állam részére teljesített munkálatoknál irányadó „Közszállitási Szabályrendelet“ fogyatékos volta és azon körül­mény, hogy Magyarország összes vállalkozói és közszállitással foglalkozói számára nincs jelenleg egy olyan számarányuknak és súlyúknak meg­felelő hatalmas egyesület, amely számarányuknak és közgazdásági fontosságuknak megfelelő erkölcsi és anyagi érdekeiket megvédelmezni és előmozdi- tani tudja, arra késztetik a magyar vállalkozói és közszállitói kart, hogy megalakítsák a Magyar Vállalkozók és Közszálhtók Országos Egyesületét. Az uj egyesület előkészítő bizottsága, amely­nek listáján Budapest legelőkelőbb vállalkozó és közszállitó cégei szerepelnek, már közzé is tette prcgrammtervezetét, amelyet helyszűke miatt itt kivonatosan ismertetünk: A Magyar Vállalkozók és Közszállitók Or szágos Egyesületének tagállománya az ország összes vállalkozóiból és közszállitással foglalkozók­ból regrutálódik. Céljául tűzi ki az egyesület a tagjait legközelebbről érdeklő kérdések megoldá­sát, anyagi és erkölcsi érdekeik előmozdítását, sérelmeik orvoslását, bóldogulásuk, haladásuk utjának egyengetését. Az egyesület céljai közé tartozik tagjai tár­sadalmi, gazdasági és jogi helyzetének javítása, a Közszállitási Szabályrendelet sérelmes intézke déseinek á vállalkozók és közszállitók érdekeinek megfelelő módosítása, általában a irreális verseny lehetetlenné tétele céljából a mai rendszer meg­változtatása. Az uj egyesület feladata lesz a vállalkozással és közszállitással kapcsolatosan előforduló differen ciák autonom utón való kiegyenlítése és tagjai anyagi érdekeinek intézményes utón való biztosí­tása. A megfelelő törvény meghozásáig is biztosí­tani kívánja a vállalkozót és szállítót megbízójá­nak minden meg nem engedhető túlkapása ellen, továbbá járandóságának liquiditálásáról és a vállal­kozásban részt vevő iparost és szállítót követe­léseik bonitása és garantáltsága tekintetében. Informatív szolgálatot szervez a vidéki vállalkozá­soknál nagy szerepet játszó munkabérek, anyag­árak stb. irányábaq. Az uj alakulatnak egyik legnagyobb hord­erejű intézménye lesz az Egyesület kebeléjien a Szaktanácsok szervezése, mely elé a tagok tanács­kérés céljából minden vitás ügyben bizalommal járulhatnak. A szolidáritás érzésének megteremtésére olyan társadalmi intézmény létesítését jelöl meg a programm, amelyben az ország összes közszálli­tással és vállalkozással foglalkozói a közvetlen érintkezés lehetőségét megtalálják. S nem távoli jövőnek problémája megfelelő időpontban a vállal­kozók és közszállitók hiteligényeinek kielégítésére szolgáló alkalmas intézmény megteremtése. Sok sok más, jelentőségénél fogva nem cse­kélyebb, kihatásában pedig áldásosnak mutatkozó intézmény megteremtése — hogy csak egyet említ­sünk — a vállalati felkarolásra alkalmas talál­mányok állandó kiállításai (1. a párisi „Concours Lepin“-t). Jelentős szerepet játszik a programúi­ban a magyar vállalkozás védelmére is szolgáló 1907. III t.-c. ben lefektett intenciók megvalósi- tására való energikus törekvés. Az uj egyesület nemcsak reprezentatív fórum akar lenni, hanem tagjainak ügyes-bajos dolgaiban tanácsadó, segítő és igazságaikért magát exponáló testület. Ezen célból az egyesület kebelében állandó irodát szer­vez, amely műszaki, adminisztrativ és jogi kér­désekben ad tanácsot. A Magyar Vállalkozók és Közszállitók Egye­sületének előkészítő bizottsága ez utón hívja fel az ország minden rangú és rendű vállalkozóját és szállító cégét, hogy csatlakozzék ezen hatalmas erejűnek ígérkező szervezethez, miáltal a saját erejét kiszámíthatatlan mérvben fokozni fogja. Sok formalitásra nincs szükség. A belépő-levelek (megemlítve tájékozásul, hogy a tagdíj évente a 20 koronát meg nem haladja) Dr. Vadász Sándor ügyvéd (Budapest, V., Báthory utca 10.) címére, az előkészítő bizottság titkárához cimzendők, aki bármilyen irányban a szükséges felvilágosításokat megadja. A belépés nincs qualifikációhoz kötve, annak csak egy feltétele van, t. i. hogy az illető önálló vállalkozó vagy hatósági intézménynek szállítója legyen. A jubiláló Szekszárdi Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Lapunk előző számaiban megírtuk már, hogy az 1873. évi október 26-án Boda Vilmos akkori járásbiró, lapunk felelős szerkesztője kez­deményezése folytán megalakult Szekszárdi ön­kéntes Tornász és Tűzoltó Egyesület a folyó év­ben ért el eseményekben gazdag, magasztos és humánus céljának szolgálatában eltöltött munkás­ságának 40 ik évi határkövéhez és hogy ennek emlékezetéül az egyesület megbízása folytán mun­katársunk, Erdei Lajos megírta az egyesület 40 éves történetét, mely műről a fővárosi sajtó is szép elismeréssel emlékezett meg, méltatva egy­úttal országosan is az önkéntes tűzoltó egyesü­letnek 40 éven át igazán a közjó érdekében ki­fejtett és eléggé meg nem becsülhető munkás­ságát. A tűzoltó egyesület tiszteletreméltó s már hajlott korú megalapítóját, ma is elnök főparancs­nokát, Boda Vilmost gyengélkedése szobába kényszerítvén a 40 éves jubileum nem ölthetett olyan ünnepélyes külszínt, mint amilyet ez az igazán közcélt szolgáló egyesület joggal megérde­melt volna. Sajnálatos ez a köz szempontjából különö­sen, mert ezen valóban altruista intézménynek egyebet sem adhat a köz ellenszolgáltatásával; mint a hála és elismerés szavait. Ezt a befolyá­solhatatlan közvélemény nevében megnyilatko­zásra jogosult hélybeli és fővárosi sajtó s a 40 év fáradalmas történetének megirója méltán és kötelességszerüleg meg is adták az egyesületnek, annak megalkotójának és katonáinak, sajuosan kell azonban konstatálnunk, hogy a helybeli tár­sadalom különböző rétegei, hangadó privát és hi­vatalos faktorai, akiknek javait pedig tűzveszély idején a derék tűzoltó testület igyekszik szá­mukra megmenteni, ez a társadalom a fázós őszi didergő lélek savanyúságával tért napirendre a 40 éves munkásság érdemei felett. Szomorú ez a mai érdekhajhászatba fűlt korban, amikor már igazán csodaszámba fog menni a köz érdekében való önzetlen és nem meg­fizetett tevékenység. Mint sajtó, bármily nem szívesen, de ennek megemlítésétől el nem tekinthetünk. Ez is magyarázza, hogy a folyó évi no­vember 30-iki, az egyesület által a 40 éves múlt emlékének szánt közgyűlés a helybeli társada­lomra olyan nem nagy dicsőséget jelentő túl sze­rény keretben pergett le. Az értékezletszerü gyű­lésen tulajdonképen csak az egyesület működő tagjai gyűltek össze. A megjelenésben akadályo­zott Boda Vilmos megiizásából Siockinger Já­nos egyleti elnök vezette a gyűlést, ki megemlé­kezve a küzdelmes, sokszor meg nem értett és csak kevés esetben méltányolt 40 éves múltról, mely idő egy emberéletben is számottevő, további kitartásra buzdította az egylet tagjait. Az elisme­rés hangján emlékezett meg az egyesület 40 éves történetének írójáról, Erdei Lajosról, kinek a közgyűlés élénk éljenzése közt mond köszönetét nagy ügyszeretettel megirt munkájáért. Ezután Wilhelm Ede tb. főparancsnok az egyletnek már 39 éves buzgó tagja kiosztja a tagok között az egyesület 40 éves történetéről

Next

/
Thumbnails
Contents