Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-30 / 48. szám
XU. épfolynm.________ 48. szám. Szekszárd, 1913. novemhei 30. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illelő minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a láp részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. TÁRCA. Az elkésett trubadúr őszi panasza. Graciola! A fasorban már hullanak a lombok, s zörejszimfőniáual sepri e1 a szél ... már szemfedökel szövöget az alkony, s valahol hosszú, fehér bőröndjébe már izgatottan csomagol a Tél. Már ködpihék és vig derek szitálnak, — hajnali vándor lelke már ködös — itt az idő, hogy izzó homlokomra ködpihékből és zúzmarákból átfont szomorú, őszi koszorút kötözz . 4.. Graciola! már elfáradtam régen . . . s most bágyadt vágyak üldöznek tova . . . az én tavaszom, ládd, az ősz múlása, a köd-előttem, köd-utánam játék ; az én hazám: a bus mesék hona. . . Tündér-hazába — szfinxem — Graciola, koszorús fővel mennék el Veled, titkos csodákat szent titokban várni, s szembe az őss~el, kék holdak alatt dúdolni pár halk őszi éneket. .. Alom-estéken bus-karöllve járni. . . lábunk alatt a száraz levelek ... és nekem olyan őrült kedvem lenne könnygyémántokkal elboritni vállad és elfáradni lassan Teveled . . . Nyx. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Fekete képek a fehér birodalomból. — Elnyomott sóhajok Oroszországból. — Irta: Egy orosz emigráns. Rablónak, gyilkosnak, egészen közönséges gonosztevőnek sokkal kevésbbé veszedelmes lenni Oroszországban, mint még csak gondolkozni is olyan po itikai kérdésekről, amik esetleg kényesek lehetnek a hatalmon levőkre. Amazoknak is kijár a büntetés, az kétségtelen, de az ő büntetésük összehasonlíthatatlanul enyhébb, mint az, amely arra vár, aki csak a gyanújába keveredett annak, hogy lázadó. A politikai bűnösöket nem igen szoktáksokat vallatni, hanem rövidesen kiszabják rá a legsúlyosabb büntetést. Szibériába vagy Szakhali szigetére való deportálást, száműzetést, ahol aztán életük fogytáig szenvedhetnek a meggondolatlanságukért. Szakhalin egyike a legjelentékenyebb orosz deportáló helyeknek és sok tekintetben félelmetesebb, mint Szibéria. Szakhdi szigete, melyet a japánok azelőtt Karafutonak neveztek, Szibéria keleti partjai közelében fekszik, a szárazföldtől s tíz kilométer széles Tatár szoros választja el s ezernyolcvan óta szolgál a politikai bűnösök számkivetési helyéül. Arra, hogy hány fogoly sinylö dik itten állandóan, jellemző például az a statisztikai adat, mely szerint 1894 ben a szigeten tizenöt börtön volt, benne körülbelül tizennyolc ezer fogollyal. Az ide került szerencsétlenek mindörökre el vannak temetve a nagyvilágtól, erről a hely ről csak a legritkább esetben sikerült megszökni valakinek és igy természetes, hogy csak nagyon ritkán is hallani megbízható adatokat azokról a szörnyűségekről, amik ezen a szigeten történnek. Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 1/2 évre 6 K, V* évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. Aki nyáron át arat és csépel és cukorrépát szed ősszel, annak ha télen egy kis háziipara van, jobb dolga van miná- lunk, mint a városi kishivatalnoknak. Különösen ha sikerül a maga fészkébe vonulni és ott ügyes felesége a gazdasági mellékhaszonvételek ájtal gyarapítja a család évi jövedelmét. De hiszen ezek mind ismert és régen bizonyított dolgok. Nálunk azonban az a baj, hogy a kezdeményezés munkáját kényelemszeretetből senki se vállalja'. Meg vagyunk győződve, hogy a nép javára üdvös dolog lenne valamelyes háziiparnak taníttatása, de nem tudjuk, vagy nem akarjuk tudni, hogy hol kell megindítani a lépéseket ? Ebben akarunk tanácsot adni. A föld- mivelésügyi minisztérium évenként az ország ötszáz községében háziipari tanításokat rendez. Az ügy élén Adler Rácz József miniszteri tanácsos £11, mint háziipari miniszteri megbízott. Neki kell Írni, ha a községben valamely háziipari tanítást ingyen óhajtanak. Persze, a községi elöljárókban is legyen annyi áldozatkészség, hogy helyiséget, fötést és világítási ő adjon. Ä 'föl&mívelésögyí ~miníszter~ tanítómestert küld ki és ha csak kezdetben húsz családtag tanulná meg a háziipar üzésnek valamely fajtáját, ha haszna lesz abból, annak a húsz törekvő embernek, majd utána jön a többi is. Nem kell attól félni, így volt ez minden községben és ott, ahol a nyersanyag megszerzése pénzbe nem kerül, a háziipar virágzó téli foglalkozás lesz. Ezek szerint jóformán egy kis érdeklődésével azoknak, akiknek ez állásuknál Az oroszok féltve őrzik a szigetet, idegen ember úgyszólván be sem teheti a lábát ide, de hu sikerül is egy egy uiazónak eljutni a számüzöttek közelébe, még akkor csak a legnagyobb ravaszsággal, esetleg csak vesztegetéssel tudja elérni, hogy fényképezhessen. Néha néha sikerül csak ez, de természetesen az oroszok ilyenkor a leghatározottabban sietnek metjcafolni mindent és ha az olykor megszabadult foglyok elbeszélései nem igazolná« azokat a rémségeket, amik legendasze- rüen terjednek a Szakhali szigeten történő dolgokról, akkor igazán azt hihetnők, hogy csak a régi középkori kínzások emléke szülte ezeket a rémségeket. Mit kell elszenvedniük az ide jutott bűnösöknek, azt szinte nem is lehet leírni. A kínzások mellett csaknem eltörpülnek az inkvizíció borzalmai, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy tulajdonképen nem is gonosztevőkről van szó, hanem csak egyszerű politikai gyanúsítottakról, akik legtöbbje a műveltebb emberek sorai közül kerül ki. A foglyok állandóan bilincsekben járnak, a legkisebb ok miatt véresre korbácsolják őket, kényszerzubbonyba szorítják, odaláncolják a cellájuk falához, hogy ki se mozdulhassanak a jól őrzött kis odúból Akad köztük olyan, aki egész életét a kényszermunkánál használt taligájához láncolva töltötte s a különös büntetések közt nagyon gyakori az, hogy addig verik a szerencsétlen foglyot, amig a fájdalomtól eszméletlenül össze nem esik. Mindennek pedig az az oka, hogy az oroszok a rettenetes büntetéssel igyekszenek egyszer s mindenkorra elriasztani mindenkit attól, hogy a legcsekélyebb mértékben is bele merjen bocsát kozni olyan politikai mozgalomba, ame y | h va talos önkénynek nem tetszenék. Jellemző erre vonatkozólag a hires Nowikow ezredesnek a nyiTéli napok. A szép hosszú ősz után bizvást várhatjuk a téli napok beköszöntését. A megbízhatatlan időjósok szerint : kemény telünk lesz. És bár úgy lenne, mert a jó hosszú tél után jobban remélhetünk egy téli fagyok nélküli tavaszt, mely Magyarország szőlő és gyümölcstermelésének az utóbbi években jóformán véget vetett. A mezőgazdasággal élő Magyarország a tél bekövetkeztével pihenőre tér. A munkaalkalmak úgyszólván megszűnnek, a falukra ráül az unalom, sok helyt az Ínség is. Ne nézzük közönnyel a földmivelő nép tétlenségét, hanem sorsunk iránt való jó érzékkel segítsünk rajtuk. Segítsünk a telét gondnélküliebbé tenni. Valóban kevés fáradozásunk lenne ezzel és mélyreható szociális áldás fakad a nyomában. Kenyeret adhatunk a népnek, csak akarjuk. De hogyan lehetséges, hogy a földmi vés nép télen is keresethez jusson? Hogy hogyan lehet, szeretnők a kérdéstevőt elvezetni azokba a háziipari termelő szövetkezetekbe, (van már belőlük az országban vagy száz) ahol a nép télen rendszeresen gazdasági háziiparral foglalkozik. Minden helyen a háziiparnak azt a fajtáját végzik, amelynek nyersanyaga ingyen kéznél van. Ahol erdő van, ott a fát szer-számnak faragják, ahol nád, káka terem, ott alkalmas szatyorokat, tyukkeltetőket, párszáritókat, gyékénytakarókat fonnak ; a hol fűzfa terem, ott kötik a gyümölcsöskosarakat, ahol kukoricacsuhé van, ott a szakajtókat, a kenyértartókat és egyéb ilyen, a háztartásban felhasználható tárgyakat kötnek. Milliókra megy a cirokseprő háziipari feldolgozása, hiszen egész hajórakományokat küldünk Amerikába, egyik bácskai termelő szövetkezet nyolcezer utazókosarat szállított a múlt évben Argentínába, a hegyvidéki lakosságtól egy • millió darab nyirfaseprőt vett a főváros ; kórházak, elmegyógyintézetek, a magyar államvasut kitűnő és 'tömegmegrendelői ezeknek a háziipari tárgyaknak. Meglepő, de bizonyos dolog, hogy ámbár mintegy százezer család foglalkozik hazánkban gazdasági háziiparral, mégis a gyümölcskosarak nagy kontingensét Galíciából hozzuk be. Miért nem csináljuk ezeket itthon ? Miért kell idegenbe adni érte a pénzt? Miért ne foglalkoztathatnék mi a dolog- nélkül való földmiveseket ? Beigazolódott dolog, hogy egy szorgalmas- földmivelő család télen át háziiparból megkeresett napi három koronát, de az egy korona átlagos kereset egészen bizonyos. Aki a nép téli élését ismeri, az tudja csak igazán, hogy a napi egy korona valósággal népjóléti tényező és ennek téli keresetében nem csi- gázódik, nem senyved el a napszámos, nem adósodik be, nem kénytelen előleget szedni a nyári aratási részére, szóval meg van előzve és anyagi boldogulása előtt nincsen terhes adósságok torlasza. Micsoda nagy dolog lenne, ha vármegyénk községeiben a gazdasági háziipar minél nagyobb lendületet venne. Kétségbeesve nézzük az Amerikába való kiözön- lést, melynek egyik nagyon erős faktora a téli nyomorúságtól való félelem.
