Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-30 / 48. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1913 november 30. vagy hivataluknál ez amugyis kötelessége, megteremtődhet a községekben a gazdasági háziipar, mely a nép könnyebb megélhetésére vezet. Államosítás elöl nyugdíjba menekülnek az idősebb megyei tisztviselők. Harminc millióba fog kerülni a kinevezési rendszer behozatala. A megye megváltási összeget kér a székházakért. A Dunántúl laptársunk után közöljük a következő figyelemreméltó sorokat: A kormány a vármegyei tisztviselők mandátumának egy évre való meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat gyors keresztülhajtásával annak az elhatározásának adott kifejezést, hogy az államosítást 1914. végéig — törik-szakad — megcsinálja. Ezt a szándékot a miniszterelnök és belügyminiszter nyíltan bejelentették, állítólag már el is készült a belügyminisztérium a vármegyék államosítására vonatkozó törvényjavaslattal s azt ezjév végén, 1914. januárjában az országgyűlés eléjterjeszti. A kormány államosító szándékának egyéb bizonysága az is, hogy azokat a módosított vármegyei nyugdijstatutumokat, melyeknek rendelkezései — a választott vármegyei tisztviselőkre fölötte előnyös intézkedései — eltérnek az állami alkalmazottak vonatkozó uj nyugdíjtörvény diszpozícióitól, nem hagyja jóvá. — így a legtöbb vármegyében és Tolnamegyében is, a hosszabb idő óta szolgáló tisztviselők aggodalommal néznek az államosítás elé, melynek a nyugdijakra vonatkozó konzekvenciái őket rendkívüli előnyöktől, szerzett jogoktól fosztanák meg. Ugyanis a vármegyei nyugdijstatutumok legeslegnagyobb része a millenáris évet 2—3 esztendőnek számítja be a nyugdíjba, a lakbérpótló is sokkal' kedvezőbb a vármegyei statutu mokban, mint az állami alkalmazottak nyugdíjtörvényében, mert az előbbiek teljes szolgálati idő esetére az egész lakbér élvezetét biztosítják a nyugdíjas tisztviselő számára. Mindezek az államosítás életbeléptetésével megszűnnek. Azért a legtöbb vármegyében igen sok tisztviselő az államosítás behozatala előtt nyugdíjba megy, bogy a millenáris évek beszámítását és a vármegyei lakbér nyugdijat el ne veszítse. Az államosítás első financiális konzekven ciája tehát az lesz, bogy a nyugdijak horribilis emelkedést mutatnak s 5—600 még a közszol gálatra alkalmas, de az államosítás áldásai elől a csöndes vármegyei penzió révébe menekülő vármegyei tisztviselő helyébe ugyanannyi kinevezett tisztviselő kerül. A vármegyék pedig — hacsak külön törvény nem kötelezi majd őket arra, — aligha teszik meg motu proprio a kormánynak azt a szívességet, hogy az állam részéről alkal mazandó királyi tisztviselők (magyar királyi vicispánok, királyi árvaszékek és királyi járási főszolgabirák) számára a vármegyei székbázakat, a járási szolgabirói épületeket minden materiális kárpótlás nélkül, teljesen ingyen átengedjék. Ez latkozata, aki mint egy szibériai bányában a foglyokat őrző kozákok parancsnoka, sokat tapasz talhatott ezen a téren s nagyon jól tudhatta,' hogy a számüzöttek ezerszer megbántak már mindent. Nowikow azt mondta: — Ha rajtam állana, akkor minden politikai bűnöst naponként félholtra korbácsoltatnék. ő bizonyosan nagyon jól tudja, mit jelent ez, ki tudja hányszor tapasztalta, hogy a barbár bánásmód mindörökre megszelídíti a foglyokat. De hogy mennyi igazságtalanság történhetik itt, arra természetesen nem gondolnak az orosz ható ságok és minek is gondolnának, hiszen nem is annyira büntetésről van itt szó, hanem arról, hogy egyszer s mindenkorra megszabaduljanak azoktól, akik gyanúsak vagy akik esetleg kellemetlenek lehetnek. De milyen lehet sorsuk azoknak, akiket eltoloncolnak, száműznek Szibéria bányáiba vagy a Szakhalin sziget fogházaiba. Ezekből a börtönökből nagyon ritkán érkezik hir és az itt lefolyt tragédiák közül tiz esztendőben egyszer kerül egy köztudomásra. Es ha az egész világ rohamosan halad is a civilizáció utján, az önkény és az elnyomatás ora kérdés, a hivatali épületek megváltásának a problémája is sok szép millió kiadással fogja megterhelni a belüquminisztérium budgetjét. Es hogyha 4— miről szintén konsziderálnak az úgynevezett kompetens faktorok, — a gyámhatósági reform a centrális (törvényhatósági) árvaszékek személyzetét megapasztja s a gyámügyi közigazgatást a járásokba decentralizálja, úgyis elkerülhetetlenné válik legalább is 380—400 uj járási gyámbiró (ülnöki) állás rendszeresítése, ami jóval két millión felül való költséggel jár. Igen takarékos számítás szerint tehát a kinevezési rendszer behozatala még a törvény- hatósági tisztviselők illetményeinek, különösen a külső (járási) alkalmazottak átalánüuyének újabb szabályozása nélkül is minimum 28—30 millió uj kiadást jelent ennek a szegény országnak a milliárdos budgetjének. Megéri e vájjon a kinevezés behozatala, néhány ezer választott tisztviselőnek kormány befolyás alá való helyezése, prag matika nélkül, modern fegyelmi törvény nélkül, ezt a horribilis pénzáldozatot ? Felebbezés a tolnai megyebizott- sági tagválasztás eilen. A tolnai megyebi^ottsági tagválasztást az ellenzék részéről felebbezéssel támadták meg. A felebbezésben ki van fejtve, hogy a választók szabad akarata nem érvényesülhetett, mert Virányi Károly főjegyző és Kliegl Béla közigazgatási jegyző, hatósági közegek állásuk prestiget használták fel a választók akaratának irányítására és kortestevékenységet fejtettek ki, többek között a következők által: A községházán Kliegl Béla hivatalos helyiségében a megyebizottsági tagválasztás ügyében az ellenzéki listával szemben való állásfoglalásról és jelölésről tanácikozást tartottak, amelyen kivülök résztvettek Egle Adolf biró, Fekete Ágoston prépost-plébános is, majd odaérkezett Ezer József v. biró és Schneringer Károly elöljáró, innen Kliegl Béla jegyző és Fekete Ágoston prépost ugyanezen ügyben együttesen egy helybeli tekintélyes választóhoz, a kath kör elnökéhez mentek; másnap Virányi Károly fő jegyző saját hivatalos helyiségében Ezer József v. bíróval tanácskozott, az egyik kortesük maga hivatkozott arra, hogy Virányi Károly főjegyző felkérte, hogy kövessen el szavazólistájuk érdé kében mindent, ami csak módjában áll és előre is köszönetét fejezte ki előtte ; a szavazólistákat és a szavazók névjegyzékét rendelkezésére bo- csájtották ; a szavazóhsták, a „hivatalos lista“,, nagy számban a főjegyző hivatalos helyiségében készült, ott voltak a választás napján a főjegyző hivatalos helyiségében az asztalon, készültek pedig e szava-ócédulák a főjegyző hivatalos helyiségében őrzött, a község tulajdonát képező sapiro gráfon ; eme szavazólapokat forszírozták a jegy zőkkel való tárgyalás után Ezer József v. biró, Schneringer Károly elöljáró és Gemml Vilmos a szavazókat otthonukban felkeresve és az urna elé jáiulókat megállítva, az érkező kisgazdáknak Ezer adta a szavazólapokat, miáltal bennük azt a hiedelmet keltette, mintha a Polgári Kör listája lenne az, a kör elnökét, az ellenzéki lista jelölt szagában minden marad a régiben. A cárok birodalmában a korbács s a kancsuka az ur, Dem törődnek azzal, ártatlan e Valaki vagy bűnös, elég, ha csak gyanús s azonnal el lehet készülve bárki a börtönre, a száműzetésre, az őrök kínzására. Oroszországban nincs értéke az emberi életnek, ott az alattvalók még a szó legszorosabb értelmében rabszolgái a cárnak, aki tetszés szerint hajihatja őket igába s a hatalom képviselői valamennyien vad zsarnokok abban a körben, ahol vezető szerepet játszanak. Senki nem vonhatja őket felelősségre, ha igazságtalanságot követnek is el, mert I náluk az az elv, hogy inkább száz ártatlan' is szenvedjen, mintsem egy bűnös is meg- mem-kü'jön. Barbár és egész értelmetlen ez a felfogás, de az oroszoknál a nép nagy tömege nem jött rá az emberek egyéni jogaira, nem tudja, hogy az állam azért van, hogy megvédje a beleje tartozókat és nem azért, hogy üldözze őket. S az orosz hatalom ugyancsak ért az üldözéshez, akire egyszer rátette büntető kezét, azt még a véletlen szerencse is csak a legritkább esetben tudja kiszabadítani Szakha'in szigetéről még akkor is csak úgy menekülhet el valaki, ha vállalkozik tiz kilométernyi úszásra az óceánban. jét listájukon taktikából ők is jelölték és igy azok a Polgári Körbe szavazólap átvétele végett le nem mentek, előzőleg Ezer á Polgári Körben agresszíve lépett fel listájuk érdeleiében, a kör elnökét meg is bántotta stb., a kortesek által a hatósági közegek befolyása azok ténykedésének eredményében közvetve megnyilvánult. Érvényes szabad választásnak el nem engedhető feltétele, hogy a választók akarata szabadon, minden illetéktelen befolyástól menten érvényesülhessen. Hivatkozás történt a felebbezésben továbbá arra, hogy az elnök által kijelölt egyik bizalmiférfi neve a névjegyzékben elő nem fordul ; név jegyzékben Klein Márkus van, a bizalmiféró neve pedig Klein Márton, a választás kezdetén nem nyert megállapítást, hogy a bizaliniférfiak a névjegyzékben előfordulnak-e, sem pedig a személy- azonosság igazolása ekkor meg nem történt, a szavazás eredményének megismerése után, amikor tehát Virányi Károly főjegyző megválasztása ismeretes volt, Abrahám Gyula ellenzéki bizalmiférfi jegyzőkönyvi tiltakozására, Klein Mártonra vonatkozólag a főjegyző személyazonosság igazo lásával élt; eltekintve attól, hogy Virányi Károly ekkor már mint megválasztott érdekelt fél volt és hogy a szavazás lezárása után személyazonos ság megállapításának helye nincs, tény az, hogy Klein Márton neve a névjegyzékben elő nem fordul, bizalmi férfi pedig a törvény szerint csak az lehet akinek neve a névjegyzékben előfordul. Hivatkozik továbbá a fe ebbezés arra, hogy az ebéd idő alatt mintegy 1 és fél óra tartamáig a szavazólielyiséget elhagyták a szavazók személyazonosságának igazolására hivatott Viráuyi Károly főjegyző, Egle Adolf biró, Linka Ottrnár simonmajori és szedresi jegyző, továbbá előzőleg a szedresi biró, a tóin J biró helyettesítésére el- izent ugyan Kaiser Ferenc II. bíróért, de a biró nem várta be mig a II. biró megérkezik, m>re ez megérkezett már nem volt ott. Érvénytelen ségi ok az 1886 : XXI törvénycikk 38-ik szakasza illetve az 516/y02. K. B. 635. f sz. alapján. Az ebédidő alatt az elnök által adott 6 fo- gásos ebéd elfogyasztására az elnök, bizalmi férfiak a szavazóhelyiséget, a nagy tanácstermet elhagyták, visszahagyva a jegyzőkönyvet és urnát és a mellette levő és szavazóhelyiségbe nyíló ajtóval ellátott I. biró hivatalos helyiségébe mentek. Ki van fejtve továbbá a felebbezésben, hogy a választás idejének kihirdetését elrendelő, 18*6. XXI. t.-c. 34 ík szakaszának, illetve a 230/902. K. B. 364 f. sz-nek nem tettek eleget. A válasz . tás napját „kellő időben“ az alispán hirdeti ki. Erre a közgyűlés az alispánnak a hivatalos lap november 7-i rendkívüli kiadásában közzétett 867 rkgy 16914 alisp. 1913. sz. határozatában felhatalmazást adott, az alispán ennek alapján ugyanezen számhoz iktatott 16914/1913. ad. sz. „hirdetmény“ ében tett eleget, közölvén a választás napját és felhiván az érdekelt községi elöljáróságokat, hogy a választás napját azonnal és a választást közvetlenül megelőző napon is hirdessék ki. Az azonnali, illetve a több nappal előbb1 és a választás napján való kihirdetés megtörtén b de közvetlenül e választást megelőző napon, ne01 tették közhírré a választást, ez a törvény imp e* rativ, tételes intézkedésének a megsértése. Absolut éivénytelenségi ok. A törvény elrendeli a „kellő“ időben való közhirrétételt ezt az alispán kötelességévé teszi, az alispán hirdetményeben megállapította, hogy mit tart vármegyénkben a kellő kihirdetés alatt, de ez Tolnán nem respek- táltatott, pedig a kellő idő megállapításával az alispán hivatott nem pedig az elüljáróság elfogult tagjai. Mig a hivatalos lista kortesei a szavazókat ismertetett módon összeszedték, addig közvetlenül a választás előtti napon való ki nem hirdetés által előállott az, hogy a nagy választó közönség általában kellő időben nem értesülhetett a választásról, mert a választás napján szép, munkára alkalmas idő lévén, a választók zöme munkájára széledt. Eme főbb okok alapján kéri a felebbezés a választás megsemmisítését és uj választás elrendelését bízva az igazoló választmány törvény és jogtiszteletében, hogy a törvény, jog, és igazság uralmának érvényt szerez, az ellenzők képviselői hivatkoznak arra, hogy nyilvánosan tartott jelölő értekezletükkel és felhívás keretében szavazólapjuk szétküldésével, eme szigorúan tárgyilagos fellépésükkel nem szolgáltatott okot a hatósági közegeknek ismertetett magatartására , a szabadjára eresztett féktelenséggel szemben az I ellenzék szigorúan tárgyilagos, tisztességes maga.
