Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-02 / 44. szám
Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Bemenni. Hol itt, hol ott hangzik fel a sürgetés az ellenzék felé : Bemenni ! Egyszer a radikális polgárság, a szabadgondolkodó doktrinerek, másszor az álellenzéki okosok jönnek rá, hogy nincs más hátra, csak : bemenni! Ma egy-egy függetlenségi lapban, holnap a legkormánypártibb újságba eszmélnek rá, hogy egy tér van már csak az ellenzéki harc számára, egy lehetőség és egy kötelesség : bemenni! Barátaink és ellenfeleink, jóakaró szövetségeseink és gyűlölő ellenségeink, aggódó feleink és aggodalmaskodást színlelő álbarátaink mondják és ugyanezek részéről hangzik el az ellenkezőjének hirdetése. Nekünk nem marad más hátra, mint mérlegelve a két oldalról hangoztatott érveket, a legjobb meggyőződésünknek adjunk kifejezést, amikor állást foglalunk az ellenzék jövő taktikai küzdelmének dolgában is. Azzal jó előre le kell számolniok a bemenést sürgetőknek, hogy ha az ellenzék el is határozza, vagy el is határozta, hogy be fog menni a képviselőházba és ott is felveszi a harcot a munkapárt és Tisza ellen, ezzel a tényével sohasem fogják elérni az álellenzéki képviselők, hogy az ellenzéknek a Házban való megjelenése rehabilitálta őket, — kik állandóan, szemben az egész ellenzékkel — resztvettek a munkapárti ház tanácskozásaiban, vagy ott megjelentek. Ne gondolják Giesswein Sándor és Kelemen Samuék, hogy az ellenzék bevoA beteljesedett átok. — A .Tolnamegyei Közlöny» efedeti tárcája. — Irta Knábel Vilmos. A nap az imént tűnt le a stájer Alpok mögé, a szűk villámosi hegyszorosra szürke fátyolként leszáll az este. Sötétedni kezd, csak az ég boltozat csillagjainak és a szűk szoros bejáratát •őrző vártorony mécseinek halvány fénye pislog alá a völgybe. Éjszak felé vérvörös szint ölt az égbolt, valahol a messze távolban óriási tűzvész pusztithat. Néma a táj, csak az őserdő baglyainak huhogása és a völgy patakának csobogása zavarja a csendet. Egyszerre azonban dübörgés támad, szinte megremeg a föld kérge, midőn szélvészként vágtatva, egy nagy csapat páncélos és sisakos lovas jön. Elükön néhány fáklyás lovagol, kiknek nyomában a hatalmas szál vezér halad. Felhangzik egy kürtjei, melyet kis idő múltán viszonoznak a várból. Nyomban rá nehéz láncok zörgése, kerekek nyikorgása hallatszik, jeléül annak, hogy leeresztik a felvonó hidat. Erre aztán hosszú kigyóvonalban felkuszik a csapat a várba. — Isten hozott Uram ! Csakhogy haza tért már! Egy szinte törékeny, halvány arcú nŐ borul e szavakra a leszállt vezér páncélos vállára. — Mennyit aggódtam, hányszor talált a pirkadó hajnal imazsámolyomon ! Naponta láttuk, mint László király és az osztrák Albert kémei várunkat kerülgették. Éjszaka meg idefénylettek a tüzes csóvák, miket az ostromlók Borostyánkő várába hajítottak. No, de megjött vitézeivel s most már bátran nézhetek a jövőbe. — Kitől és kitől félt asszonyom ? Nem tudja, hogy egy Németujvári felesége, ki még László királlyal is szembe mer • szállni ? Oda nézzen éjszak felé! Megboszultam magam AiberFelelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ nulása őket fogja igazolni. Korántsem. Mert az ellenzék nem feledi el, hogy az álellenzékiség nem a Házban való megjelenésnél kezdődik, — hiszen nincs ma egyetlenegy ellenzéki képviselő sem, aki ne lett volna több ülésen is jelen junius 4-ike óta. Apponyi, Andrássy többször fel is szólaltak — csak a Ház normális tanácskozásában nem vettek részt. Elmentek ők is többször, hogy legjobb meggyőződésük és lelkiismeretük szerint teljesítsék kötelességüket, de amikor ott megjelentek, soha nem mulasztották el, hogy kifejezést ne adjanak azon ellenzéki elvi álláspontnak, hogy normális tanácskozás pedig itt addig nem lesz, mig a jogrend helyre nem állott. Ott kezdődik a Kelemenék álellenzékisége, Hogy ez urak soha egyetlen alkalmat meg nem ragadtak, hogy a kormány és a munkapárt útjába akárcsak egy szal- maszált is tegyenek és soha beszédeikből mást nem hallottunk, mint az ellenzék ócsárlását, támadását, gúnyolódását, mintha bizony, ha a legjobb meggyőződésük szerint tették volna is, ami nem igaz, nem találnának elég anyagot erre tulnan is. Álellenzéki jóakaróink és aggodalmaskodóink csak nyugodjanak meg és hagyjanak fel képmutató siránkozásaikkal és tanácsaikkal. Lehet, hogy bevonul az ellenzék a Házba és hosszú ideig fog részt venni az üléseken, de bizonyos, hogy egy percig se fog résztvenni a Ház normális tanácskozásaiban, hanem jelentését mindenkor arra fogja felhasználni, hogy megtámadja az ország és a világ előtt azokat, ten ; feldúltuk tartományát, lángokban áll Bécsújhely. Holnap már itt lesznek szekereink és csodálkozni fog a temérdek zsákmányon. László is hamarosan fog elkotródni Borostyánkő alul, itt a leszámolás ideje! De mit beszélek egy gyönge és puha szivü asszonnyal ? Kimerült a nagy félelemben, menjen és pihenje ki magát! — A hitvestársi szeretetlenség és a durva modor mélyen sérti a várasszony szivét. Halvány arca szinte fakóvá lesz, arcai és arcizmai idegesen remegnek, szeméből könnyek tűnnek elő. — Iván — kiállt fel csukló hangon — ne menj, ne hagyj még itt! Hálát adok Istennek, hogy épségben tértél vissza. Nem a gyávaság, hanem a szeretet szól belőlem, ha most összetett kézzel kérlek : ne szállj szembe felkent királyod dal! Mi lesz velem, ha ellenfeleid talán mégis legyűrnek ? Asszonyom, elég a jajgatásból! Egy Németujvári felveszi az eléje dobott keztyüt is, ha az ördöggél kell is megküzdenie. Lászlónak pusztulnia kell holnap Borostyánkőről, vagy nem akarok többet a rettegett Iván lenni! Ezzel, mit* sem törődve feleségével, sarkon fordult és a várudvaron parancsát váró vitézei közé sietPtt. A vár asszonya lecsüggesztett fővel, meg- semmisülten nézett távozó férje után, majd sóhajtozva megindult lakosztálya felé. Útja a vár börtön mellett vezetett el, melyből keserves sírást és jajgátást hallott. A fájdalmas hangók megállásra bírják. Odainti az egyik őrt és érdeklődik a fogoly kiléte iránt. — A fogoly egy paraszt menyecske, ki urunk parancsának nem engedelmeskedik. — Miféle parancsnak szegül ellen ? — Urunk titoktartást parancsolt s igy nem mondhatom meg. Azt hiszem eljön még ma iránta érdeklődni. Tán tessék megvárni! Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Vs évre 6 K, */4 évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig S korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. akik megsebezték az ország alkotmányát, akik a népből kiölték az alkotmány szentségének, a törvények megtámadhatatlansá- gának hitét, akik a jogok elrablásával, a szabadságok megszorításával megkeserítették az ország dolgozó népének életét, akik a reakciós választójoggal a nemzet nagy részét a nemzetért való közös munkától korbácscsal kergették el, akik a szó-szoros értelmében megrabolták az ország népét, akik a művelt külföld előtt pellengére állították erkölcsi és anyagi hitelünket. Az ellenzék teljesíteni fogja kötelességét a Házban úgy, mint a delegációban, de úgy, hogy a normális tanácskozást soha-soha ezzel a gyülevészhaddal föl nem veszi, mert erkölcsi fölényének, tisztaságának tudatában ezt meg nem teheti. Addig itt rend nem lesz, amig a jog- tiprók és a panamisták meg nem bűnhődtek, amig intézményes biztosítékot nem nyert az ország, hogy soha többé a júniusi események meg nem ismétlődhetnek és a mig a valóban demokratikus szellemű választójogi reformmal a helyzet gyökeres szanálását keresztül nem lehet vinni. Addig csak tartson a kháosz, addig ne legyen normális rend és munka, addig — ha időnkint megszakítva is — csak tartson a píassziv rezisztencia. Oszlassák fel a Házat és rendeljék el az uj választásokat, ha azt hiszik, hogy nem ez a nemzet többségének akarata. De amig ezt nem teszik, a sópanama és a margitszigeti játékbank dolga után leleplezett munkapárttal szemben jogunk és kötelességünk hirdetni, hogy igenis az orA nő szivében féltékenység ébred, hisz keveset törődött férje vele. Mint annyiszor, talán most is szerelmet akar kierőszakolni ? Az őr előtt titkolja érzelmeit és megindul. Mialatt azonban az rendes körútját rójja vontatott lépésben, gyors elhatározással, egy vastag kőoszlop árnyékában huzza meg magát. Nem sokat várakozott még, midőn Iván kemény léptekkel a börtön felé sietett.-- Nyiss ajtót! Életben van e még ez a vadmacska ? ' — Él még uram, de már két napja utasít vissza ételt-italt s éjjel nappal óbégat. Nyikorog a zárban a kulcs s a nehéz vasa- lásu tölgyfaajtó nyílik. Az őr mécsesét leteszi a börtön küszöbén s távozik. A gyér világításnál egy kis fapadon ülő fiatal menyecskét látni, ki arcát két kezébe temetve, keservesen sir. — Na galambom, tetszik-e a kvártély? Hogy mulattál a denevérekkel ? ügy e most már belátod, hogy mégis csak jobb lesz velem turbé- kolni ? Minek is akaratoskodol Csak ? Nézz rám ! Különb vagyok talán csak, mint otromba férjed ? Lásd-, jó dolgod lehetne nálam. Selyemben járatnálak, rózsavízben fürödhetnél, szolgálók várnák parancsaidat, csak egyszer mondanád: uram, rendelkezz velem. Mit szólsz hozzá ? — Csábításai hidegen hagynak, nem lteszek, öné soha! Hűséget esküdtem férjemnek az oltárnál, meg is fogom tartani utolsó csepp véremig. Óh, ha otthon lett volna, gyalázatos pribékjei nem hurcolhattak volna ide. De van még Isten az égben, meg fog védeni aljas szándéka ellen ! Felugrik a pádról, teste kiegyenesedik, ökölbe szorul két gyönge keze s a nehéz lánc csörögve esik alá a kövezetre. — Csak mérgesen galambom, igy jobban is tetszel! Hiába minden; kell, hogy még ma
