Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-28 / 39. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1913 szeptember 28. Olcsóbb tesz-e a pénz? Hogy olcsóbb lesz-e a pénz? ez ma a kérdések kérdése. Legyen bármilyen foglalkozású az ember, egyaránt megérzi a nebéz időket. Most, hogy a balkáni béke nyélbe van ütve, kétszeresen okunk van reménykedve nézni a fiel é, hogy az óhajtott közgazdasági fellendülés várt és Ígért ideje elkövetkezzék. De mivel mi a vidéken a mértékadó pénzügyi körök felfogását nem tudhatjuk, fölkértük fővárosi levelezőnket, hogy elsőrangú pénzügyi szakemberek tollából szeretnénk a pénzügyi helyzetre vonatkozó cikket kö zölni. Ennek a fölkérésünknek eredménye az alábbi közlemény, melyet egy budapesti elsőrangú bank vezérigazgatója mondott tudósítónknak tollba. A pénzpiac feszültsége, ha fog is valamit engedni, de nagy optimizmussal ne nézzünk a legközelebbi jövő elé. Hallatszott ugyan, hogy a Német Bank leszállítja a kamatlábat, de mint azóta ismeretes, a Bank ezt a híresztelést megcáfolta. Ellenben az Angol Bank négy és fél százalékról 5 százalékra emelte a hivatalos kamatlábat és igy nagy reménykedés lenne azt hinni, hogy az Osztrák Magyar Bank fog a kamatlábon enyhíteni, mikor egész Európában oly nyomott a helyzet. Voltaképen nem is az a baj, hogy a vállalkozást drága hitelt kénytelen igénybe venni, nagyobb baj az, hogy egyáltalában a vállalkozás még nagy kamat mellett sem vehet igénybe annyi tőkét, amennyit óhajtana. Egész Európában évtizedek óta nem tapasztalt nagy pénzhiány van. Ennek oka leginkább a balkáni háború, mely az európai hatalmakat nagy hadi óvintézkedésekre bírta. Ha nekünk egy milliár- dunk veszett oda (annyi, amennyit a franciák fizettek a németeknek a Sedani győzelem után hadi sarcként) a hadi feszültség kiadásaira, az a szomorú vigasztalásunk van, hogy a velünk farkasszemet néző orosznak is legalább ennyije el- fecsérlődött. Es aztán az angol vájjon nem mii liárdokat öl nagy csatahajói építésébe ? Es egész Európa nem roskadozik a rendes és rendkívüli haditerhek alatt ? Emellett a német tőke Ázsiában gyarmatosító törekvésekre ment ki. S ma még e tőkék is bizonytalanul kamatoznak; aztán most minden tőke arra spekulál, hogy a Balkán hitel igényét kielégithesse. Bizonyos dolog, hogy legelőször Szerbia, Bulgária, Montenegró kötik meg uj államkölcsöneiket, persze oly terhes kamatláb mellett, hogy a francia tőzsérek mosolygó arca még mosolygóbbra válik. Csak Bulgáriának öt milliárd frankra van szüksége. És nagy Szerbia mit fog elnyelni, ha a meghódított török földet pacifikálni akarja. Az európai államok valamennyije uj rentéket kénytelen kibocsájtani, hogy felemésztett pénztári készleteit pótolja. És éppen ez a nagy tőkekeresés teszi drágává a pénzt és lesz okozója annak, hogy a kereskedelem és ipar egyelőre kénytelen lesz tovább bőj tölni. Mivel azonban a legnagyobb tőke az emberi munka, egy európai jó termés esetén, ha a munkára a szükséges béke és konszolidált viszonyok meglesznek, uj pénz forrása fakad mindenfelé a szorgalom és munka nyomán és a nebéz időkét csak legföljebb az az ember fogja megérezni, aki ebben az időben esztelenül pazarolt a más pénzével, vagy esztelenül nagyobb vállalatokba bocsátkozott a tuldrága, kölcsönzött pénzzel. Véleményem az, hogy az európai pénzfeszültség nem fog rövidesen megszűnni és a javulás lassú tempóban, de állandóan meg lesz és minden attól függ, hogy az emberi munka Isten áldásával fruktuáló legyen. Ha mi elég okosak leszünk, mint a Balkán szomszédai, felhasználni a közelséget, a jövőre kitűnő piacunk Ígérkezik olyan területeken, ahol a török eddig uralkodott, de keleti fatalizmusával, igénytelenségével nem számított jó vevőnek. A pacifikáit földeken élelmes vállalkozók és dolgos nép jutott. Akiknek a munkához gép, szerszám, igaerő, tenyészállat szükséges, akinek ruházata nem törökös és igé nyesebb. Mindez föltételezi, hogy mi jobb vevő közönséget szerezhetünk az uj területen s erre való számítással a magyar tőkének be is kell rendezkednie ipari vállalkozásokba, ha majd las- san-lassan a mai pénzügyi helyzet kialakul., De ismétlem: ne számítson senki arra, hogy máról holnapra a hitelviszonyok gyökeresen javulnak, azért akár milyen pénzember véleményére kiváncsi a közvélemény, más választ alig adhat, mint azt, hogy óvatosság és takarékossággal kell átszenvedni ezeket a nehéz időket és várni a jobb napokat. Tolnavármegye közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 25-én délelőtt 10 órakor tartotta meg a vármegyei székház gyüléstermében nyári rendes közgyűlését Kovács Sebestény Endre főispán el- nökíésével, melynek legérdekésebb része volt az a szenvedélyes vita,, mely Tisza István iránti bizalmi nyilatkozat körül zajlott le. Ismerve Tolnavármegye törvényhatósági bizottságának a múltban tanúsított politikai szereplését, éppen nem lepett meg bennünket, hogy a munkapárti bizottsági tagok a községi jegyzők, bírák és a vármegyei tisztviselők szavazatával megerősödve, kimondták, hogy bizalmat szállítanak annak a Tisza Istvánnak, aki ma Magyar- ország diktátorának tekinthető. Megkapta tehát Tisza István a vármegye hivatalos bizalmát, szemben azzal a bizalmatlansággal, mellyel a nemzet nagy többsége iránta viseltetik ; mert nem tudja elfelejteni, hogy fegyveres erőszakkal ő verette ki a törvényhozás terméből az ellenzéki képviselőket és fegyveres erővel fojtotta vérbe a tömeg ellenállását, midőn a parlamenti merényletet megtorolni akarta; Gerővel és szuronyos parlamenti őrséggel némitotta és kaszabolta le az ellenzéket, ha a munkapárt törvényhozását zavarták ; ő teremtette ezt a mostani áldatlan politikai helyzetet, melyből csak úgy lehet kijutni, ha el hagyja helyét és elmegy Gesztre pihenni. A közgyűlés lefolyásáról adjuk a következő tudósítást. Az uj főispán elfoglalva az elnöki széket, kegyeletes szavakkal emlékezett meg Perczel Dezső haláláról, majd sajnálatát fejezi ki Si- moütsits Elemér volt főispán távozása fölött, áki a főispáni széket fölcserélte a bonyhádi mandátummal. — Főispáni jogánál fogva Reich Oszkár tamásii, Becht Ödön paksi és Hagymássy Zoltán bonyhádi szolgabirákat tb. főszolgabirákká, dr. Kertész Lipót dombóvári és dr. Röthauser Izidor gyönki járási orvosokat^ tb. tiszti főorvosokká és Kovách Aladár vm. allevéltárnokot tb. főlevél- tárnokká nevezte ki. Dr Eri Márton főjegyző, h. alispán időszaki jelentését, mivel azt minden bizottsági tag előre megkapta, felolvasottnak tekintették és azt elfogadták. Ennek értelmében Perczel Dezső emlékét jegyzőkönyvbe foglalják, a gyászoló családhoz részvétiratot intéznek és arcképét lefestetik. Ugyancsak lefestik Simontsits Elemér volt főispán arcképét is és mindkettőt a gyülésterembe függesztik ki. Továbbá jegyzőkönyvbe iktatják Szébtiványi Miklós elhunyt főszolgabíró emlékét is. Hagymássy Károly felszólalásában megdicsérte dr. Eri Márton főjegyző megszerkesztett jelentését és ezért neki elismerést szavaztatott. Simontsits Elemér pár szóval megköszönte azon megtiszteltetést, hogy arcképét lefestetik és ígérte, hogy egész erejével Tolnavármegye javára fog működni. A tárgysorozat 6. pontjánál, mely Tisza István miniszterelnök leiratát foglalta magában, Perczel Dezső vm. aljegyző felolvasta az állandó választmánynak bizalmi indítványát, amit a munkapártiak éljenzéssel fogadtak. Nyomban szólásra emelkedett Horvát Jenő dr. bizottsági tag és az alábbi beszéddel jelentette be, hogy az ellenzék bizalmatlan Tisza István és kormánya iránt. Méltóságos Főispán ur! Tekintetes Törvény- hatósági Bizottság! Kormány iránti bizalmatlanság kérdésében a közjogi alap külömbözősége még soha sem esett oly kevés súllyal latba, mint a jelen esetben. A közelmúlt évek eseményeiből azt a tanulságot kellett merítenünk, hogy a magyar állami souverenitás kiépítésének oly hatalmas erőtényezők állanak útjában, amelyeknek leküzdését a közel jövőben nem remélhetjük. —- Éppen ezért a nemzetnek gazdasági megerősödés utján kell törekednie arra, hogy öntudatos nemzeti létét az államélet minden vonatkozásában érvényre juttassa. E szempontból nézve mi sem volna könnyebb, mint a kormány leiratát hallgatólag tudomásul venni, feltéve, hogy a kormánytól a közjogi alap külömbözőségénél egyéb nem választana el. Fájdalom azonban, a helyzet nem ez. Félretéve minden közjogi külömbséget, konstatálnunk kell, hogy 67 óta nem volt kormány, melynek működését nagyobb bizalmatlansággal és elkeseredéssel szemlélnénk, mint a jelen kormányét. Ha semmi egyébre sem tudnánk hivatkozni mint arra, hogy a kormányelnöki székben az a férfiú ül, a kinek a nevéhez a junius 4 iki események fűződnek, ez egymagában indokolttá tenné bizalmatlanságunkat. Ám azóta egy lefolyt nagy per tanulságai megdöbbentő bizonyossággal tették simogatta a haját, hirtelen görcsös szeretettel ragadta meg a simogató kezet és megcsókolta. Az öreg röstelkedve húzta el a kezét. — Nem vagyok püspök, leányom — mondotta zavartan. A leány egyszerre megváltozott. Az öreg szelíd hangjára mintha minden félelme elpárolgott volna, szeles és boldog gyermek lett, aki sietve húzta le a bundát az öregről és kedveskedve tessékelte be a szobába. — Ugy-e nagyon elfáradt? Hosszú volt az ut, oh, hogyne! Istenem, tán meg is éhezett. Hiszen dél is van már, — csacsogott össze-visz- sza. Mindjárt, ' mindjárt meg lesz minden, mikorra megjön Miklós is . . . Ennél a mondatnál hirtelen elakadt a szava. Sötét pir futotta be az arcát s hirtelen kiszaladt a konyhába. Széky Barnabás bámulva nézett utánna. Valami nehéz, bizonytalan érzés fogta el. Oly készületlenül találta ez a különös, kusza helyzet, hogy békétlenségének csak ezzel a dünnyögéssel tudott kifejezést adni: — Ejnye, ejnye .. . Józan gondolkozásu ember volt. Tisztában volt vele, hogy mit jelent ez a lány itt a fia otthoné1 an és becsületes lelke mélyén bizonyos háborgást érzett Ördögbe is, ez a fiú veszettül csinálta a dolgát. Az öreg körülnézett. A lakás, amelybe jutott, szegényós volt. Az ablakokat azonban hófehér függönyök borították és a bútorok szinte ragyogtak a tisztaságtól. Meglátszott mindenen a gondos női kezek nyoma. Olyan kedves kis fészek volt a lakás, amelyben az ember önkénytelenül keresi a dalosmadarat, amely a ház boldogságáról dalol. A konyhában csakugyan halkan dúdolni kezdett a lány. Széky Barnabás szivét csöndes melegség futotta át, a nyitva maradt ajtón kíváncsian nézett a konyhába. A lány ott sürgött forgott a tűzhely körül. Fehér kötényében, a munkától kipirult lázas arcával olyan kedves látvány volt, hogy Széky Barnabás kezdte érteni a fiát. Ejnye, már jöhetne is az a fiú. Az öreget újra elfogta az a bizonytalanság. Mit csináljon most, ha megjő a fiú? Leszidja, korholja? Nehéz dolog. Nem teheti már a lány miatt sem, akit nem bánthat meg. Szegény leány, talán nem is tehet róla, hogy ide jutott. Egészen gyermek. Az a haszontalan kölyök bizonyára behálózta. Kívülről nyílt az ajtó. A fiú betoppant. A lány a konyhából elébe szaladt. — Lázassan suttogta: — Nézd, ki van itt ? — Apám ! — kiáltotta a fiú, de hirtelen megállt a küszöbön. Az öreg fölemelkedett. A szemöldökei össze- rándultak, de aztán Csöndésen mondta: — Jer, megölellek.- Az anyádért . . . lm Ebéd után, amely kínos csöndben telt el, az öreg azt mondta: — Fiam, most jer velem, bejárjuk a várost. A leány szemében egy könny jelent meg. — De visszajönnek? Az öreg ránézett. Meghatotta a lány félelme és hirtelen gyöngédség fogta el. — Oh, hogyne, gyermekem — mondotta — és megcsókolta a leány homlokát. A fiú elképedve nézte az idegent. A lány pedig kacagott vidáman, boldogan és bohó kedvvel sürgölődött az öreg körül. Megindulták. A fiú szótlanul, szorongva haladt az öreg mellett, aki az utcán rákezdte: — Nagy bolondságot csináltál, fiam. Már most mi lesz ? A fiú hallgatott. — No jól van, én mondom hát meg — A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Hazait drótezáital 75°/* árammegtakaritás Kapható villanyszerelési üztételeben, víltanytélepeften'é« a MAGYAR MHS-SmfiKEflr-ttÖVEK-nél. BfldailíSt, VI., Teréz'-KSríit 381 Gfír-ütfiZa Í3.1
