Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-09-14 / 37. szám
Bh feffffllymn. —.-------;________37. szám. SzeKszárd, 1913. szeptember 14. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Va évre 6 K, V« évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. Az ésetfi Kérdés. A községekről alkotott 1886. évi 22. törvénycikkel tüzetesen meghatározza azon feltételeket, melyek fennforgása esetében valamely nagy község rendezett tanácsú várossá alakulhat át. Ezek a feltételek, hogy az illető nagy község rendelkezzék a köz- igazgatás rendszeres végzésére szükséges anyagi és szellemi erőkkel. Ebből következik, hogy viszont, ha a rendezett tanácsú város bizonyítani tudja, hogy ezen erők nem állnak rendelkezésére, visszafejlődhetik nagyközséggé. Tizenhat olyan rendezett tanácsú város van az országban, mely lépéseket készül tenni, vagy tett már, hogy az elvi- selhetlen anyagi terhek felhalmozódása folytán, a tönkremenés és csőd elkerülése indokából nagy községgé fejlődhessék visz- sza. Köztük van a mi adósággal megterhelt, szűk anyagi viszonyok közt tengődő, szerencsétlen városunk: Szekszárd. Nálunk már benyujtatott a visszafejlődés kimondása iránti kérvény, melyet az 1886. évi 22-ik törvénycikkely 157. és 151. §. b) pontja kikötése szerint a városi lakosság és birtokosság azon része irt alá, kik együttvéve a község összes egyenes állami adójának felénél nagyobb részét fizetik. Szekszárdon tehát az alapfeltétel meg van. Az adófizetők többsége a visszafejlődést kívánja. Hivatkozott törvény szerint igazolni kellene még, hogy a város nem rendelkezik a közigazgatás vezetésére szükséges anyagi és szellemi erőkkel. A városok fejlesztéséről szóló 1912. évi törvény határozottan kimondja azt, hogy arra, hogy valaki városi tisztviselő lehessen nem szükséges az 1886. évi 22. törvénycikk azon kikötésének megfelelni, hogy a községben két év óta lakjék és adót fizessen ; a tiszt- - viselői állások ezután pályázat utján töltetnek be s az ország bármely részéből valók, alkalmazhatók, tehát annak bizonyítása, hogy a község rendelkezik-e a szükséges erőkkel, teljesen elepik s említett törvény folytán egészen feleslegessé vált. Hogy nem rendelkezünk a közigazgatás zavartalan vitelére szükséges anyagi erőkkel, azt könnyű lesz bizonyítani. Égy számbavehető vagyonnal nem biró milliós adósággal s 100 százalékos pótadóval terhelt város, melynek egyetlen jövödelmi forrásából, a bortermésből is az idén se lesz semmi jövedelme, miként fedezhetné a folyton emelkedő közigazgatási költségeket. Hozzájárul még, hogy a városok fejlesztéséről hoztak a múlt évben egy — nem akarok erősebb kifejezéssel élni — — elhibázott törvényt, mely a vagyonosabb és népesebb városokat véve alapul, állapította meg rendelkezéseit. Ezt azután a vagyontalan, kisebb várpsok intéző körei mohón alkalmazásba vették s a hivatásukat fel nem fogó képviselőtestületek által elfogadtatták. így történhetett* meg, hogy Szekszárdon a városi tisztviselők díjazása egy év alatt 40—50.000 koronával emelkedett. Összegezve a visszafejlesztési kérvény jövendő sorsára vonatkozó körülményeket, nézetünk szerint, úgy áll a dolog, hogy a szellemi erők hiányát nem szükséges igazolni; az adózó polgárság és birtokosság egyenes állami adót fizető többsége kívánja a visszafejlesztést, csak azt kell még bizonyítanunk, hogy a városi köz- igazgatás zavartalan vitelére szükséges anyagi erőkkel nem rendelkezünk. Ez pedig nem lesz valami nehéz dolog. Tessék elfogulatlanul Szekszárd gazdasági viszonyait vizsgálat tárgyává tenni, tessék a teher- lapját betekinteni, tessék számításba venni, hogy a város anyagi helyzete, rövid néhány év alatt hova fejlődött s ha a mostani gazdálkodás tovább folyik, hol fog végződni ? s akkor alapos véleményt alkothat magának mindenki, ki ezen Szekszárd jövőjére nézve rendkívüli fontos ügyben véleményt mondani és javaslatot tenni lesz hivatva. Ez pedig nem lesz más, mint Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága! Egy percig sem kételkedünk, hogy ezen döntő fórum, félretéve minden érdekből származó tájékoztatást, tisztán a körülmények bölcs mérlegelése alapján, a kézzelfogható igazságot véve irányadóul, fogja elfogulatlan javaslatát megtenni. Egy 14.000 lakosból álló szin magyar községet nem lehet, nem szabad, ha még belátás, igazság van a földön, senkinek érdeke, vagy jövő léte kedvéért, koldusbotra juttatni. Ez a reményünk s ettől eltelve várjuk a jövő fejleményeket. Boda Vilmos. Őszi gondok. Áldást Ígért, bő termést a jó akarata embereknek a jó Isten, de mielőtt kazalba rakták a kereszteket, sőt — sok helyen, — mielőtt a kasza gazdag rendet fogott volna, megeredtek az égnek csatornái és sok helyütt megdagadtak az Hogyan érik a gyümölcs. — Őszi tárca. — — Irta: Grósz Lajos. — A tél elmúltával, amint a napsugarak enyhébben tűznek a földre, megindul az első márciusi nedvkeringés, a rügyek duzzadni kezdenek, nagyobbodnak, fényesednek. 30—45 nap elteltével kifejtenek s rendes körülmények között április közepén megjelenik az első virág, levetve a téliruhát, bájos színnel s karcsú termettel néz a még nagyon is szeszélyes időjárás elé, kellemes illatot árasztva maga körül. Egészen véletlenül azonban még sem áll, mert egy egy csoportban három négy virág lévén, ezek elegendő hőt terjesztenek a maguk számára az éjjelek hűvössége ellen ; fehér | rózsaszínük pedig azt mutatja, hogy nappal nincs annyi hőre szükségük, mint a sokkal későbben virágzó sárga virágú tökféléknek. — Hogy pedig az eső ki ne moshassa a portokokból a drága virágport, a virágok nem félteié állanak nyílásukkal, hanem oldalvást, vizszintesen, úgy, hogy az eső rájuk igen, de beléjük nem eshet. A kellemes illat hivogatására előkerülnek a méhek s más apróbb bogárkák, melyek a virág belsejéből nektáriumot szíván, magukra rázzák az érett virágport s más virágba bújva ott hagyják. Erre a szirmon hullni kezdenek, a biba szár elszárad, a maghon lassan duzzadni kezd, a csésze alsó része husosodik s a virág helyén egy kis kemény, zöld gombocska áll. A napok hosz- szabbodnak, a meleg emelkedik s a gyöngéd termés védtelenül áll az emelkedő hőmérséklettel szemben.. Kétségtelenül elpusztulna a nagy forró ságban, ha nem jönne az anyatgrmeszet segítségére. Eddig ugyanis egyetlen egy levél sem jelent meg a fán, mert a virágokat szabadon kellett, hogy érje ama csekély hőség, melyet az áprilisi s májusi nap bocsátott a földre. Most azonban már elég a hőség, megjelennek tehát a levelek s beárnyékolván a gyenge termést, annyi hőt bocsátanak hozzá, amennyire épen szüksége van. Ilyen gondos védelem alatt vígan fejlődnek a kis gömböcskék s hogy az eső be ne szivároghasson a gyenge gyümölcshöz, a vízhatlan héjon át tinóm réteget izzadnak ki felületükre, az úgynevezett gyümölcsviaszt, mely a fejlődés későbbi szakában a forróság hatását is megtöri. Ezt a gyümölcsviaszt a későbbi időben, a szükségnek megfelelően mind nagyobb mennyiségben izzadnak ki. (Erre mondják: „hamvas szilva“ stb.) Most a fának minden törekvése oda irányul, hogy termését jól táplálja. Nagyobb mennyiségű nedvek áramlanak a rohamosan fejlődő b növekedő termés felé, mely tápláló nedvek alulról fölfelé s felülről lefelé a törzsből az ágakba, innen a galyakba, ezekből pedig a kocsánon át a terméshez s a kocsán folytatását képező éren át a belsejébe jutnak, a hol megoszolván, egy ré szökből és pedig a legfinomabb részből lesz a tulajdonképeni gyümölcs: a mag, a másik részéből ennek hártyás, csontos, illetőleg bárnemü bőr- nemü burok ja ; a megmaradt részből képződik a külső, húsos burok, melyet hibásan gyümölcsnek neveznek. E húsos buroknak kettős célja van s min dig oda irányul, hogy a magot minden káros behatástól megóvja. A mint tudjuk, ez a húsos rész eieintén igen kemény s vagy egészen izetlen, vagy rendkívül savanyu. — Ebben az időben a mag héja még gyenge hártya, maga a mag pedig tejszerü folyadék. A* legcsekélyebb sérülés, vagy csak a levegő érintése is végzetessé válnék rá; a faj - fentartás volna veszélyeztetve. Ezt megakadályozni van hivatva a kemény húsos rósz. A húsos résznek ez az első célja. A fejlődési korszak első négyötöd részének elteltével a mag buja összeállóbb, tartalma meg tömöttebb, a kemény húsos rész puliul, az éretlen zöldszin sárgába világos sárgába megy át. A termés zsendül, vagyis rohamos léptekkel közeledik az érett kor felé Az Ízetlenség, illetőleg az erős savanyúság eltűnik, helyébe kellemes iz lép cukor, nevezetesen szőlő s nádcukor, továbbá gyümölcssavak, úgymint alma- és citromsav keletkeznek a húsos részben s a szerint, amint cukrok vagy savak lepnek fel nagyobb mennyiségben, lesz a húsos rész savanykás vagy édes, esetleg savanyu. Tulérettségnél mind a savak cukorrá alakulnak át s ekkor minden gyümölA édes. Minél rohamosabban alakulnak át a savak cukorrá s minél inkább puhul a húsos rész, annál inkább keményedik, lesz szivósabbá a mag héja. A sárga szint sötétkék, kékes, vörös, sötétpiros, piros, színes sárga valtja fel. A felület illő olajokat párologtat el s a gyüraö’csviasz diszkréten vonja be finom fátyoléval az érett termést. Az érett szin s az illó olajok céljává termést feltűnővé tenni s míg eddig a levelek zöld színükkel eléggé eltakarták a hasonló színű tér raést a kiváncsi szemek elől, addig most megfordítva azon vannak, hogy sárga színükkel annál feltűnőbbé tegyék az érett termést. A fa ekképm megfelelvén a genealógia követelményeinek, téliruhi után lát. Igényei nagyon szerények.— Abból állanak, hogy a levelek s a termés kocsánya és a háncs közé egy pararéteget fejleszt, mely gyöngéden leválasztja a leveleket
