Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-17 / 33. szám
XU. éutolymn. _______________33. szám. SzeKszúrd. 1913. augusztus 17. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Amiről nem szeretnek beszélni! Hangzatos híreket olvasunk az újságokban a még mindig folyó balkáni háború borzalmasságairól s ezek a hirek legtöbbje arról beszél, hogy a sebesültek az egész vonalon hitvány és hiányos gyógykezelésben részesülnek. Ennek kapcsán pedig minduntalan eszünkbe ötlik az a körülmény, hogy hiszen a mi fiaink is ott állnak a határon, kezükben a gyilkos fegyver, hogy ezzel halált osszanak, de viszont elkészülve arra is, hogy az ellenség gyilkos golyói megfosszák őket fiatal életüktől. Nem a háború borzalmasságait akarjuk ez alkalommal lefesteni, nem akarunk rémképeket tárni az olvasó elé abban a tekintetben sem, hogy ezek a borzalmasságok esetleg hazánkat is érinthetik, de végre is az ügyeket és dolgokat figyelemmel kisérő emberbarátok lelkiismeretének meg kell szólalni időben, hogy felhívja a közfigyelmet arra, hogy bizony a mi községeinkben, sőt városaink egynémelyiké- ben sem igen tudnának hamarosan százakra menő esetleges sebesülteket megfelelő' gondozás alá venni. Borzalom még csak elképzelni is, hogy pl. itt a mi vidékünkön lenne egy nagyobb ütközet és akár a mi embereink sebesültjeit tömegesen hoznák falaink közé, vájjon volna-e csak helység is arra, ahol a sebesülteket elhelyeznénk, vájjon volna-e elég kötszer ahhoz, hogy részükre az első segítséget helyesen nyújtani képesek volnánk ? Bocsánat az erős beállításért, de amint Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ a most folyó balkáni harcok előreláthatat- lan helyzeteket teremtettek, meg kellett tehát tanulnunk azokból azt, hogy még ilyen előreláthatatlan és megdöbbentő helyzetekkel is bizonyos mértékig megküzdeni tudjunk. De hát nem is a háborús borzalmakhoz való készülődés késztet ezen téma fe- szegetésére, mert hiszen annál sokkal kisebb jelentőségű, de esetleges tömegesebb megbetegedés, akár járvány, akár baleset következtében bármely községet legkisebbtől a legnagyobbikig is "sújthat és még az ilyen kisebb tömegű szerencsétlenség esetére is bízvást állíthatjuk, hogy a magyar vidékek nincsenek berendezkedve a betegek elhelyezésére és ápolására. Pedig az országos betegápolási pótadó ugyancsak jelentékeny. Még jelentékenyebb lesz a jövőben, amidőn tudvalévőig a törvényhozási intézkedések következtében az eddiginek is kétszeresére emel* tetett.— Mégis ezzel szemben meg.kell állapítani azt a tényt, hogy a magyar- országi közegészségügy és betegápolásügy teljesen rendezetlen és szervezetlen, úgy, hogy ebben a tekintetben az összehason- litást még csak meg sem szabad kísérelni fegyverszövetségesünkkel, Németországgal. Bár a német falusi betegápolás belső szervezete ott sincs formálisan kialakítva, de legalább a német „Vöröskereszt Egylet“ még a béke időben is teljesiti a falukban is a betegápolási szolgálatot s szükség esetén azonnal kölcsönöz a községeknek úgynevezett hadi-barakkokat is a leg- minimálisahb költségekért, melyeket a vasutak is igen olcsón, azonnal a helyszínére Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, 72 évre 6 K, Hi évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyilttér: garmond soronként 40 fillér. szállítanak. Ha még megemlítjük azt, hogy a német „Vöröskereszt Egyesület“ mintegy 1200 községben rendszeres egészségügyi szolgálatot is teljesít, szerencsétlenségnél, vagy járvány esetén úgynevezett egészség- ügyi kirendeltségeit azonnal a községek rendelkezésére bocsájtja, akkor talán elszomorodunk egy kissé, ha meggondoljuk, hogy a mi magyarországi Vöröskereszt Egyesületünkről legfeljebb csak annyiban hallunk hébe-korban valamit, hogy a bizottság hölgyei valami táncmulatság-félét rendeznek, vagy amikor a lapok kitüntetési rovataiban olvassuk, hogy ezt, vagy amazt az előkelő urat ellentengernagyi rangban fő, vagy alvédővé nevezték ki. Népek fejlődéstörténetében kétségtelenül a legfőbb szerepre hivatott a betegápolásügy, csodáljuk, hogy szociológusaink e térre még nem terjesztették ki figyelmüket, különösen nem abban az irányban, hogy tisztultabb gondolkodási módoknak megfelelően, különösen a falusi belegápolás- ügy szervezését gyakorlatilag is közremunkáltak és előbbre vitték volna. A magyar nép zömét a földművelők és a földmiveléssel foglalkozók adják ki és csodálatos, hogy főként ez a néposztály van közegészségügyileg legjobban elhanyagolva, holott az országos betegápolási adó terheit ez a néposztály ugyancsak jelentékeny mértékben viseli. Községi- és körorvosok helyzete rendezetlen, holott néhány év múlva ugyancsak nagy tömegben kerül ki a fiatal orvos-nemzedék az egyetemről, ahol tudvalevőleg az idén már a medikusok száma felülhaladta a jogi pályákra készülők létszámát, itt van tehát az időpont, TÄRCA. Akkor . . . Akkor szobámban mély csend gubbaszt némán, Óraketyegés ijedten megáll. Falakra oson remegő homály — A hang megdermed az emberek ajkán. Rémült, tág szemek merednek egy pontra, Halkabbá lesz a szivek verése, A.rcokon a nagy perc rettegése És ki-kitör egy felcsukló hang lopva ,.. Majd némán hajlik rám valaki lassan, Hogy hideg csókját ajkamra csenje. S az ünnepélyes halotti csendbe Az élet-szikrám halkan végsőt lobban, g Megbékülve a lét kora múlásán, Megtört szemem a túlvilágba lát, Melynek magasztos, szelíd nyugalmát Hirdeti arcom megdermedt vonásán . . . S köröttem gátat szakítnak a könnyek, Hangosan felsír a nagy fájdalom. — Szelíd mosolygás játszik ajkamon . . . Hiszen az élet már soh’ sem fáj többet. ÖZV. BRANDEISZNÉ FREY MELANIE. A macskák patronusa. Irta: Balázs Ignác dr. Csak kevesen tudják, hogy Budapesten macBkavédő egyesület is van, mely az állatvédő egyesületnek úgyszólván egyik szakosztálya s humánus tevékenységét kizárólag a macskáknak szenteli. Az egyesület tiszteletreméltó elnöke Kovács Gergely nyugalmazott bírósági hivatalszolga. A hosszú idő alatt, melyet az igazságszolgáltatás kötelékében eltöltött, Kovács Gergely úgy kiművelte magát a jogtudományban, hogy akár ügyvédi irodát is nyithatott volna, ha a törvény ezt a foglalkozást formai kvalifikációhoz nem kötné. A Ferencvárosban, ahol évek óta lakik, meg is becsülik a nagy tudása miatt s a mikor ebben a kerületben lelkes férfiak és asszonyok közreműködésével megalakult az első magyar macskavédő egyesület, a közbizalom Kovács Gergelyt állította annak élére, iiélekemelö momentum volt, amikor Kovács Gergely székfoglaló beszédében kifejtette, hogy mily kevéssé irigy lésreméltó Magyarországon a macska helyzete s fogadalmat tett, hogy minden tudását és tehetségét a szegény, félreismert macskafaj sorsa javításának fogja szentelni. Az alapszabályok, melyeket a gyűlésen bemutattak, pontosan megállapítják az egyesület célját. Mihelyt a kellő anyagi eszközök rendelkezésére fognak állani, macska otthont s macska menedékházat fog alapítani elaggott, rokkant és züllött macskák számára. Addig is azonban, mig ezt a nagystílű programmját megvalósíthatja, erkölcsi támogatásban fogja részesíteni a macskákat. Ez az erkölcsi támogatás juttatta Kovács Gergelyt a vádlottak padjára. Egy napon, amint Orömvölgy utcai lakására hazatért, a házmester lakásából szivettépő macskanyávogást hallott. Kovács Gergely, fogadalmához híven, segítségére sietett a szorongatott macskának s eközben súlyos nézeteltérés merült föl közte és a házmester közt. — Ne fájjon magának a más macskája! — ordított rá a házmester s kiutasította szobájából az elnököt, viszont Kovács Gergely azt ordította, hogy neki úgy is mint embernek, úgyis mint a macskavédő egyesület elnökének joga, sőt köte • lessége minden macskaügyért síkra szállani s energikus hangon követelte az állatkínzó ház mesteri csemete .példás megbüntetését. A házmesteri lakásban a két férfiú közt váltott eszmecseréből csak ennyit érdemes följegyezni. A folytatása az a pör, melyet a házmester becsületsértésért és magánlaksértésért indított Kovács Gergely ellen s melyet a büntető járásbíróság tárgyalt. Kovács Gergely részletesen kifejtette a biró előtt a macskavédő egyesület programmját s aztán emelkedett hangon jelentette ki, hogy Isten látja a lelkét, ő nem cselekedhetett másképpen. — De azzal, hogy nem távozott a lakásból, mikor a házmester arra többször felszólította, magánlaksértést követett el —jegyezte meg a biró. — Kérem tisztelettel, én távoztam volna, csak kötelességemhez híven tiltakozni akartam az állatkínzás ellen. — A szándék, elismerem, jó volt, de azért mégis csak büntetendő cselekmény az, amit elkövetett. — Ezt nem értem. Hiszen ha jó volt a szándék, akkor, mint ügyvéd urak latinul mondani szokták, hiányzik a gonosz delus. De van nekem még más kifogásom is. A házmester lakásába minden lakónak joga van bemenni, akár tetszik a házmesternek, akár nem. Engem ő a lakásból ki nem utasíthat, ergó kérem alásan nem követtem el magánlaksértést. — Ez okoskodásnak szép, de nem igaz. A biró húsz korona pénzbirságra ítélte a vádlottat, ami a macskák minden igaz barátját fájdalommal fogja eltölteni. —. így fizet ma a törvény a legszebb szándékért !
