Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-10 / 32. szám
XLI. évfolyam. 32. szám. Szekszárd. 1913. augusztus 10. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szomorú esztendő. Szomorú események sújtják évek óta a magyart. Hat-nyolc héttel ezelőtt még úgy, ahogy bizva-bizott a magyar gazda abban, hogy a legutóbbi évek szomorú eseményeire az idei év terméséből némi kárpótlást szerez, mert azokon a vidékeken, ahol a múlt év őszének szinten mostoha viszonyai részben megengedték, hogy a lehetőséghez képest megmunkálja földjét, az idei termés kedvezőnek mutatkozott. Sajnos a szép reményekben ez évben még keservesebben csalódott a magyar földművelő nép, mert amit még május ígért, amit junius kilátásba helyezett, tönkretette azt a julius vizáradata. Hullott a viz az égből hétszámra és a felhőkből a földművelő Magyarország az idén nem áldást, hanem átkot kapott. Az ország déli és keleti vármegyéit tönkretette teljesen a vizáradat, elsöpörte nemcsak a termést, de lerombolta a lakóházakat is, ott pedig, ahol nem az árvíz tett kárt, ott az állandó esőzés a mezőn rohasztotta a takarmányt, vagy a jégeső csépelte ki a gazda helyett a szemes gabonát. Lesújtó látványban van része annak az utasnak, akit a sorsa a magyar rónán visz keresztül, a zakatoló gyorsvonat ablakaiból mindenütt a pusztulás képe tárul szemei elé, mely mögött azután megjelenik a közeledő ősz és a téli hónapok Ínséges képe, amikor a tönkresujtott magyar gazda kényszerítve lesz vándorbotot fogni és menekülni ebből az országból, az itt reá váró Ínség elől. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS ’ HORVÁTH IGNÁCZ Látjuk mindenütt az óriási pusztulást és pusztítást, a borzalmas kép felett a jótékonyság nemtője is szárny szegetten, kétségbeesve tekint alá. Szánakozva olvassuk a segélyezésre vonatkozó felhívásokat is, hiszen ki adjon most segítséget ebben az országban, mikor azt lehet mondani, hogy mindenkit sújt, ha nem is közvetlenül, de közvetve bizonyára,, ez az országos csapás. Milliókra, sőt talán milliárdra megy a kár, amely értékben és anyagban érte ezt a szegény országot és e vigasztalan helyzet közepette olvassuk a hivatalos kimutatást is, hogy még "ha rendesen learathatott volna is a magyar, még akkor is nyolcmillió métermázsával kevesebb búzát hordhatott volna be csűrjébe a tavalyinál, vagyis tehát a legjobb időjárás mellett is, ennyivel kevesebb lett volna az ezidei termés. Már ez a körülmény is mily horribilis hiányt jelent a nemzetgazdaság részére és ehhez még a rengeteg elemi kár, amellett az átkos külpolitikai bonyodalmak, rengeteg katonai költségek viselése igazán kétségbeejtő perspektívát nyújt a legközelebbi jövő tekintetében. Igazán tanácstalanul állunk e vigasztalan állapottal szemben, mindazonáltal bi- zodalommal szólunk a tehetősekhöz, hogy adjon ki-ki abból, ami még neki maradt a teljesen tönkretett embertársak javára, mert a mostani borzasztó helyzetben egyáltalán Csekélynek bizonyul az állam gondoskodása is, ilyen óriási csapással szemben csak a társadalom összeségének megmozdulása, a társadalom minden faktorának közreműködése enyhítheti az országos veszedelmet. Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, V2 évre 6 K, Mi évre 3 K Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 korona, további sor 30 fillér. — Nyílttér | garmond soronként 40 fillér. A kisemberek társadalma érzi legjobban a csapást és igy ez a része mozdult meg legelőbb is a testvér íelsegitése érdekében, akkor, amidőn az országban működő szövetkezetek, élükön az „Országos Központi Hitelszövetkezet“-tel, elsőnek mozdultak meg a segélyösszeg összeadása érdekében. Ok már gyűjtik a filléreket és anyagi erejükhöz mérten áldoznak a bajbajutott kisemberekért, amely körülmény oly megható vonás a magyar szövetkezeti élet egyszerűbb társadalmától, hogy azt lehetetlen követendő példa gyanánt le nem szögezni. Úgy látszik, a nagy bankok urához még nem jutott el a nyomor jajszava, mert még a vaspáncélok mögött őrzött milliókból nem igen olvastunk a felsegélyezettek javára fordított és az illető adományozók erejével arányban álló adományokról, de hát ez igy szokott lenni nálunk, ahol a nagy tőkék birtokosai a legritkábban éreznek a magyar néppel és nem szeretik a wertheimszekrényeket kinyitni avégből, hogy annak tartalmát elajándékozzák, mert véleményük szerint a páncélszekrény csak arra való, hogy abban a nemzetgazdaságtól elvont összegeket raktározzák. Mikor a magyar társadalmat egyöntetű és nagyarányú segélyezésre kérjük az óriási csapás alkalmával, nem mulaszthatjuk el ráirányítani a figyelmet arra is, hogy a megindítandó társadalmi akció ez alkalommal ne csak arra szorítkozzék, hogy az önkéntes adakozóknak ajándékait közvetítse, de egyúttal cselekedjék energikusan abban a tekintetben is, hogy aki teheti, A románokról. Utazási csevegés: Piccolótól. Most, hogy a románok felhasználva a bolgárok szerencsétlen helyzetét, szintén beleavatkoz tak a balkán háborúba és ott ellenállás nélkül hősiesen foglalnak területeket, hadd mondjak el én is egy két, megfigyelést, amit Bukarestben ottlétem alkalmával tettem. Igaz, hogy megfigyelésem nem mérvadók, de összehasonlítva azokat mások által is tett megfigyeléseivel, teljesen összhangban találtam azokat az enyéméivei. A gyönyörű Dunán mentem lefelé Romániában. A kimondhatatlan szép Alduoa, a rémesen felséges Kazán szoros és a meglepő vaskapun át, Magyarország kies bájos határvárosát Orso- vát elhagyva, a most annektált Ada Kálen sziget mellett haladtunk el, mielőtt a Román- és Bolgár Duna vizébe jöttünk. Itt a Duna medre kiszélesedik, és hatal más, impozáns folyóvá válik. Jobbpart felől fekszik Bulgária, hegyes-dombos partjaival, balfelül azonban a lapos partu Románia. Hol a jobb, hol a balparton köt ki a hajó, leszállítja utasait és vesz fel újakat vagy pedig ki- és berakodik. A végzett munka után pedig prüszkölve siet tova utján, hogy feladatának megfeleljen. Gyurgyevoig vagyis románul Giurgiu (olv. Dzsurcsu) mentem. Átellenében fekszik a bolgár parton Ruszcsuk. Hegyen épült, még sok török lakóssal biró város, amelynél 1879-ben orosz-török összeütközés volt és most is ott mentek át a románok bolgár területre. , A hajó először ott kötött ki. És mikor dolgát végezte, az éppen átellenében fekvő Gyur- gyevóba vitt. Alig, hogy kiszálltam, már ott a hajóhid mellett fogadott a vámhivatalnok és megvizsgálta a bőröndömet kivül-beíül. Ott a szabad ég alatt a földön. Voltam én már különb országokban is, mint Románia. Ott legalább mindenütt volt egy fedett helyiség — az úgynevezett vámhivatal — Zollamt vagy dánul: Tolhusz — ahol az ember málháját megvizsgálják és szabadon engedik azután, ha ennek vége van. No de evvel is végeztünk. Most a rendőrségi épületbe kellett menni, ahol az útlevél vizsgálat következett. A sok fontoskodással járó útlevél vizsgálat után, mely alatt a hivatalnok hol előbb engem, hol az útlevelet nézte, azt ide-oda forgatta és megint rám nézett, végre aztán rendben találta, valami krixkraxot ráirt, aztán mehettem. A vonat pedig már fütve ott várta az utasokat. De előbb jegyet kellett váltani. Elmegyek hát a jegyváltóhoz. Kérek egy másodosztályú jegyet — magyarul. Az ipse dühösen néz rám, de egy bötüt sem szól. Kérek tehát német-' nyelven jegyet. Rám ordít erre: Pas par tout! Kiveszem az útlevelet és odaadom neki. Erre ad jegyet és mondja az árát. Az ördög ért azonban oláh^l, nem én. Hát adok neki 10 leit. Gondoltam, csak elég lesz. Tényleg vissza is kaptam még belőle. Beszállok hát a vonatra. Egyszerre nagy zörgés mellett el is indultunk Bukarest felé, hova kb. 2 órai rázás után szerencsésen el is jutottunk. — Bucuresci! kiáltja a kalauz. Kiszállunk és lakásomra hajtatok. Másnap reggel óriási orditozásra ébredek. Azt hittem, hogy nyársra húzzák az embereket. — Mi baj van oda kün ? kérdem. Akkor tudtam meg, hogy ez tulajdonképen a piacnak fölvonulása. U. i. nem szükséges, hogy a piacra menjünk élelmi szereink bevásárlása végett, mert azt odahozzák mind a házba. Nagy, erős férfiak, nagy rúddal a vállukon, elől is hátul is serpenyőszerü kosarakkal, amelyekben az élelmiszerek vannak, árulják azokat, végig kiabálva az utcát. Ahol valamire szükség van, ott vagy behívják a házba, vagy pedig a kapu alatt alkudja ki az árát a háziasszony. Árulnak zöldséget, csirkét, bárányhust, gyümölcsöt, sajtot, szóval mindent. Legtöbbnyire Oltánia nevű tartományból valók ezek a „repülő“ élelmiszer kereskedők, azért csak ,,olteanok“-nak nevezik ezeket a kiabálókat. * Elmentem visitbe. Alig, hogy odaérek, hoznak egy kis üvegtálcán egy kis befőtt megyet vagy epret és egy pohár — vizet. A befőtt mellé egy kis kávéskanalat tesznek és megkínálják az embert vele. Ha egy két kanálnyival evett, akkor iszik rá egy kis vizet is. Ez olyan szokás, mint nálunk a borkinálás. Ezt ők „dul- csaca‘‘-nak "hívják. * A kávéházban — a mi értelmünkben vett kávéház nincs is, hanem sokkal kisebb és szerényebb — lehet a kávé mellé „visinati“ (likőrféle) vagy „cuika“ (pálinkaféle) is inni. Hozatok sört. Amint ott ülünk, jön egy kis fiú, és stanicliban lévő „fistikur“-t kínál. Veszek hát egy staniclira valót, kiveszem belőle és látom, hogy olyan dió- illetve mogyoróféle gyümölcs, amelyet az egész sörház rág a sörhöz. * A városban még legtöbbnyire lóvonatok
