Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-13 / 28. szám
2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1913 Julius 13. Már most a hazafiui érzelmek, a higgadt megfontolásnak és az egyéni önfeláldozásnak mekkora mértéke szükséges ahhoz, hogy vezető ellenzéki államférfiaink oly alap megalkotását létesítsék, mely egy részről a mostani alkotmányromboló rendszer bukását idézi elő, másrészt a magyar népnek gyengéd érzelmeit teljesen érintetlenül hagyja. Ez a nagy feladat sikeres megoldása most vezéreink sürü tanácskozásainak tárgya. Adjon a magyarok Istene nekik elegendő erőt és bölcsességet, hogy az ország elsőrendű érdekében nehéz feladatukat sikeresen megoldhassák. Boda Vilmos. Ötven éves jubileum. Szép és lélekemelő ünneplés keretében folyt le julius 6 án a Molnár féle nyomdai r. t. 50 éves jubileuma. Az ünneplésből kivette részét a helyi társadalom is, elismeréssel adózva az emberi munka érdemének. Talajdonképeü 3 helyen folyt le az ünnepség. Reggel a nyomdaépület helyiségében gyűlt össze a vállalat közel 150 tagból álló személyzete, ünneplőben és vidám hangulatban. Itt délelőtt 10 órakor kezdődött az ünnepség, melyen résztvett a nyomdai részvénytársaság részéről I Leopold. Kornél dr., a társaság elnöke, a felügyelőbizottság részéről: Bajó Pál főszolgabíró, felügyelő-bizottság elnök, Schneider János igazgatósági tag, Cservényi Lukács hitelbanki fő könyvelő, André István ipartestületi elnök vezetésével az ipartestület küldöttsége, Somló Manó dunaföldvári nyomdatulajdonos, továbbá a helyi sajtó képviselő és még számosán. A jubiláris ünnepséget Molnár Mór nyomdai igazgató beszéde nyitotta meg, ki üdvözölte a jubiláló közönséget és a vállalat ünneplő munkásait. Bejelenti, bogy a jubiláris ünnepség humánus célját képező munkás segély-alap létesítését a mostani adományon felül évről-óvre gyarapítani fogja a r.-t. igazgatósága. Kéri a jövőre is az alkalmazottak eddig tanúsított összbangzatos közreműködését. A munkásság nevében Kaufmann Mátyás, a vállalat művezetője kérte és köszönte meg az igazgatóság részéről a munkássággal szemben megnyilvánult és az eredményes együtt működéshez szükséges jó indulatot. Földvári Mihály szólott még a jelen volt sajtó nevében, hangoztatva a nyomdaipar kulturális jelentőségét és a nyomdaipari viszonyok törvényes rendezésének és istápolásának szükségességét. Ezután Borgula Ede helyi fényképész vett föl a jelenvoltakról sikerült beállítású csoportfelvételeket s megkezdődött az ünnepély mozija: habzó söröskancsók a kézben, sürgés-forgás a kifliskosarak körül, küzdelem a szafaládékért és egyéb az igazgatóság által feltálalt ozsonnafélékért. A déli vonattal érkezett vendégek fogadása után 1 órakor a Kaszinó nyári helyiségében szükebb körű társasebéd volt, melyen Forster Zoltán alispán, Major Lajos kir. tanácsos pénzügyigazgató, Bajó Pál főszolgabíró, dr. Kramolin Gyula kaszinó-igazgató, Hoffmann Sándor és Keresztesy István debreczeni, Somló Manó dunaföldvári nyomdatulajdonosok, továbbá a nyomdai részvénytársaság igazgatója és művezető személyzete, Leopold Kornél dr. vezérigazgató, Bodnár István lapszerkesztő, Szeghy Sándor, Leopold Lajos hitelbanki igazgatósági tagok stb. vettek részt. Az ebéd keretében több szép és tartalmas beszéd hangzott el, melyeknek sorát Molnár Mór nyomdaigazgató nyitotta meg. — Utána Forster Zoltán alispán, visi Major Lajos kir. tanácsos, pénzügyigazgató, majd dr. Leopold Kornél Hitelbanki igazgató mondottak nagy tetszéssel fogadott pohárköszöntőt, utóbbi különösen hangsúlyozva az ipari vállalatoknak a közgazdasági életünkre gyakorolt üdvös hatásait. Élteti Molnár igazgatót. Hoffmann Sándor debreceni Dyomdatulaj- donos a Vidéki Nyomdatulajdonosok Országos Szövetsége nevében köszönti Molnár Mórt és meleg szavakban ismertetve azt a sok oldalú vezető tevékenységet és érdemeket, melyeket Molnár a magyar nyomdaipar fejlesztése és szervezése terén évek sora óta kifejt és akiben a magyarországi Vidéki Nyomdatulajdonosok Országos Szövetsége alapitóját és alelnökét tiszteli. Felköszöntőt mondottak még Schneider János a Népbank igazgatója, dr. Kramolin Gyula, Somló Manó, Földvári Mihály, Szeghy Sándor, Kaufmann Mátyás, Bajó Pál, dr. Pártos Gyula stb. Délután alig ért véget a bankett, az ünnepség második része, már kezdődtek az előkészületek az ünnepség harmadik részére, az esti hangversenyre. A Szekszárd Szálló nagy termében hangverseny még aligha hozott össze ekkora közönséget, hol a nyomdai munkásságtól a vármegye első tisztviselőjéig, a társadalom minden osztálya képviselve volt. Az estély lelkes hangját a munkásgimnáziumi Törekvés dalárda ütötte meg, összbangos énekszámával. Az est jubiláris jellegét Molnár Mór, lapunkban is közölt, felolvasása adta meg, melyet tapssal és gratulációval honorált a figyelmes hallgatóság. Művészi nívóra emelték fel a publikum lelkét igazán művészi missziót tefesitő filharmó- nikusaink, ügyes technikájú művészi játékukkal. Nem sok van, amivel büszkélkedhetik városunk, de a filharmónikusok művészi játéka a gyönyörködtetés mellett joggal kelt bennünk mindig bizonyos büszkeséget is. A dús programm egyik legnagyobb érdeklődéssel várt pontja volt T. Kornai Bertának, a Vígszínház művésznőjének fellépte. Kicsiny keretben is az ügyes szubrette művészetével adta elő kabarészámait, kellemes, bár nem túl nagy hanganyagát bájos mozdulataival és kedves vidámsággal tette megkapóvá különösen Fedák és Petrás paródiáiban. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy legjobban hatottak a könnyű, pajzán számai, melyekben azonban a gyönge nemnek sokat is, az erős nemnek ellenben keveset nyújtott s igy kérdés, nem lett volna-e hálásabb csak bájos és fehér számokból összeállítani előadását. Hű és precíz kísérője volt Waldmann Rózsika a tőle már tapasztalt ügyes zongorajátékával. Szép és ritka tiszta hanganyagát mutatta be újólag Hidassy Sándor, a pécsi országos liirü dalárda tenoristája, kit már első fellépésekor, a pécsi dalárda szekszárdi hangversenye alkalmával megszeretett közönségünk. A minden tekintetben sikerült hangversenyt jó kedvű és vidám mulatság és tánc követte s bizony igen sokaknak rövid volt a vasárnap éjszaka s hétfőtől is kellett kölcsön kérni az ünnepnaphoz. Az országosan is kiváló helyet betöltő nyomdavállalatnak jubiláris ünnepsége alkalmából üdvözlő táviratok és levelek utján az egész országból igen sokan gratuláltak. Bezerédj Pál vbt. tanácsos, orsz. selyemtenyésztési meghatalmazott a következő levelet küldte a nyomdavállalat igazgatóságához : T. c. Molnár Mór urnák a Részvénynyomda igazgatója Szekszárdon. Tisztelt Igazgató Ur! A messze kiható szakszerű igazgatása alatt álló nyomdának 50 éves jubileuma alkalmából tartozom azzal, hogy teljes elismerésemet nyilvánítsam azon készséges és figyelmes szolgálatért, amellyel a vezetésem alatt lévő országos selyem- tenyésztési felügyelőségnek megbizatásait immár több mint három évtizeden át mindenkor megelégedésemre teljesíteni törekedtek. Egyúttal a lehetőségig anyagi elismeréssel is méltányolni kívánom a jó szolgálatokat és ezért a nyomdai alkalmazottak segélyalapjának gyarapítására a felügyelőség részéről kettőszáz koronát utalványoztam igazgató ur kezeihez. Az összeg ezen átiratomra való hivatkozással fel is vehető a felügyelőség pénztárából. Szekszárd, 1913 junius hó 30. Hazafiui tisztelettel: Bezerédj. * Igaz örömmel csatlakozom az üdvözlők sorába és nemcsak kötelességből, de őszinte lelkesedésből vennék részt az impozánsnak Ígérkező ünnepségen, ha nem gyötörne ismét betegségem. Nagyon sajnálom, hogy nem mehetek el, nem lehetek közvetlen tanúja annak a szép ünnepségnek, amely szakmánkat közvetlen érinti. Gondolatban köztetek vagyok. Lelkemből kívánok további nagy sikereket az egész országban jelesen ismert vállalatotoknak. Láng József, a Vidéki Nyomdaiul. Orsz. Szöv. elnöke. hamar egy évre rá Jmár Török Mihályé a nyomda, mig 1569-ben egy lengyel származású Hoffhallter Rafael kezébe kerül, kinek neve eredetileg Skrze- tusky volt. Erős magyar érzelmei révén sok meghitt barátot szerez s amidőn a harc mezejére kerül, hősiesen hadakozik neves magyar hősök oldala mellett. Időközben Váradon működik nyomdájával, mig később ismét Debrecenben találjuk az akkor már kiváló érdemeket szerzett hires könyvnyomtatót. 1577-ben fia, Hoffhalter Rudolf vette át a nyomdát. Az ő kiadásában jelent meg a nevezetes református énekes könyv egyik legrégibb példánya 1579-ből, melyet a kolozsvári református kollégium könyvtárában őriznek. Val lásos kiadványként szintén nála jelentek meg a többek között Decsi Gáspár tolnai papi prédikációi 1582-ben a bűnről, a részegségről, a paráz- naságról és a .táncról. Ennek a könyvnek is csak egyetlen példánya maradt meg a sárospataki kollégium birtokában. A könyvek technikai kiállítása azonban nem volt kifogástalan. Papirost jót adtak, a szedés és korrektúra annál több kifogás alá esett. Tudták ezt maguk a nyomdászok is sokszor, mentegették magukat az olvasók előtt a háborús, zavaros állapotokkal, melyek miatt a nyomtatást nem végezhették kellő gonddal. A későbbi könyvnyomtatók irók, tudósok, papok, magasrangu katonatisztekből kerültek ki. 1630—31-ből nem találnak semmiféle debreceni nyomású munkát. Közel 100 évig azután váltakozik e nyomda tulajdonjoga, mig végül az'1723. évben Debrecen város házi kezelésébe ment át. Ez időtől kezdve a városnak saját üzlete a nyomda, amely mindennemű kiadásait a maga jövedelméből fedezte. Érdekesen jellemzi a régi nyomdász viszonyokat, ha felemlítjük, hogy az akkori nyomdai alkalmazottak minő fizetésben részesültek. Úgy a prcvisor (faktor, művezető vagy nyomdavezető) mint a legények (szócius) ma már segédek, de még az inasok is meghatározót! évi fizetést húztak. 1725-ben a prcvisor konvenciója 240 magyar forint évi készpénzfizetés volt, ehhez járult még T0 köböl búza, 4 gönci hordó bor, sertéstartásra 8 forint, sóra 3 forint 50 dénár. Egy akkori okmánytár bizonyltja, hogy a kor viszonyaihoz képest ezen fizetés nem volt éppen a legszegényesebb. Továbbá meg volt az a joga is a prcvi- sornak, hogy minden újonnan sajtó alá kikerült munkából 100 példányt a maga papirosára nyomva, áruba bocsáthatott a maga hasznára. Egy szócius fizetése készpénzben 80 forint volt, ehhez járult 4 köböl búza, 2 gönci hordó bor, sertésre 6 forint, sóra 2 forint. Az inasé 40 forint készpénz, 2 köböl búza, sertésre 2 forint, sóra 1 forint 50 dénár. Különösen érdekes, hogy akkori időben a nyomdászat elsajátítására nem főurak, tudósok, papok és középsorsu emberek kiváló iskolai készültséggel biró fiai igyekeztek, kik 18, 20, 22 éves korukban mentek nyomdász inasnak és igy érthető, hogy az akkori viszonyok között oly nagy honoráriumnak megfelelő fizetést élveztek. A régi időben, noha a nyomdák primitiv beren- dezésüek voltak és pedig állt egy faprésből, négy öt szekrény betűből, pamacsból, (festékdörzsölő) feladó hengerből és néhány jelentéktelen segédeszközből, egy nyomda ilyeténképen való berendezése rengeteg pénzbe került. Igen gyakran fordultak elő annak idején vándornyomdák is. így ha az ország egyik részén uj püspökséget állítottak fel, avagy uj egyházak keletkeztek, az éber könyvnyomtató összes nyomdaberendezését felrakta egy vagy két szekérre és napokig,, sőt hetekig is vándorolt, mig rendeltetési helyére érkezett, ahol nagy kíváncsisággal és ünnepséggel fogadták a művész nyomdászt, a kultúra terjesztőjét, vagy amint régebben mondották, a csodamestert. Ez országban és határain dúló fotyton tartó háború ezen egyetlen nevezetes müiparágunkat sem engedte fejlődni. Mindannak dacára büszkén vallhatjuk, hogy a magyar nyomdászat már a XVIII. században kiválóan hasznos szolgálatot teljesített a tudás és felvilágosodás minél szélesebb körökben való elterjedése érdekében és igy müvelődéstörténelmi szempontból is nehéz, de elismerésre méltó munkát végeztek elődeink, a magyar könyvnyomtatók. Ezek után áttérek a mi szükebb hazánkra, a dunántúli, tolnavármegyei, illetőleg a szekszárd- nyomdaviszonyokra. A Dunántúl csak a XIX. század 30-as éveiben létesültek nyomdák és igy egyik-másik nagyobb dunántúli városban Győrött, Pécsett és Sopronban már élénk működést fejtettek ki. A közbejött szabadságharc azonban ezen nehány nyomda rendszeres működését is lehetetlenné tette és csak az 50 es évek elején kezdtek azután dolgozni, de roppant nehézséggel küzdöttek az akkori erős cenzúra miatt. Tolnamegyében, Szekszárdon az első nyomdát 1836-ban Perger Sándor alapította a mostani törvényszék helyén. Kiváló szaktudással és szeretettel űzte müiparát és a helyi társadalmi életben is élénk tevékenységet fejtett ki. Nyomdáját egy kézi préssel és néhány szekrény betűvel úgyszintén a hozzávaló segédeszközökkel rendezte be. Az első szekszárdi nyomda, noha nem volt nagy rendelőköre, elég szépen jövedelmezett. A nyomdatulajdonost szak- képzettsége és általános, széleskörű tudása révén nemcsak Szekszárdon, de a megye határain túl
