Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-06-08 / 23. szám

B XII. éufolynm. __________ 23. szóm. SzeKszórfl, 1913. Junlus 8. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Simonlsits Elemér. Mint mondani szokták: több, mint bizonyos, hogy Perczel Dezső utódja, a bonyhádi kerület országgyűlési képviselője, Símontsits Elemér volt főispánunk lesz. Két hiú kísérlet után — a múltban egy Ízben Pakson, majd Kölesden lépett fel képviselőnek — most végre teljesül régi vágya: bejut a parlamentbe, hol el kell ismerni még a legádázabb ellenségének is, hogy nem közönséges szerep vár reája. Egy tehetségekkel megáldott, fényes szó­noki képességgel biró férfiúval gazdagodik a munkapárt, ki bizonyára uj állásában is csakhamar előretör s szerepre vergődik. Nem közönséges politikai előrelátásra vall, hogy a képviselőségért elhagyja mos­tani díszes állását s beledobja magát a politikai forgatagába. Előre látja, érzi, tudja, hogy a főispáni állás a mai politikai vi­szonyok között csakugyan „püskösdi ki­rályság“, melyet előbb-utóbb elsöpör egy váratlan, de előrelátható — kormányvál­ság. Iparkodik tehát s ezt nem szemre; hányásként mondjuk, olyan állásba jutni, mely holmi kormányváltozási esélyek ve­szedelmének nincs kitéve, de az ő politikai pályájának folytonosságát biztosítja. Folyó hó 16-ikán feljut tehát a parlamentbe, mert hisz komoly ellenjelöltről eddig szó sincs s valószínűleg nem is lesz s ott bizo­nyára komoly kísérletet fog tenni nagyobb szerepkör betöltésére. S ez a legnagyobb valószínűség szerint sikerülni is fog neki. Meg van benne mindázon tulajdon, mely valakit a tucatemberek sorából kiemel. — Előnyös külső, a férfikor teljes ereje és TÁRCA. Llu barátom, a bolondos lapon.* Irta: Pajzs Elemér. £ A seprés és tisztogatás émelygő szaga még ott vonaglott a kávéház levegőjében. Két töpö­rödött nénike kockás kendővel törölgette a szé­keket, asztalokat; közönnyel, felületesen dolgoz­tak. Ugyanegy kifejezés ült mindkettőjük arcán : minek hajladozni ? félóra múlva úgyis poros lesz megint minden. A középső asztalon hosszuhajó japán billi- árdozott. Csillogó tükrös volt a haja, valami po- mádéfélével kenhette. Ingujjban' játszott, egyedül, de látható élvezettel. Egy-egy sikerültebb lökés után magaelégedetten bólintgatott és mosolyogva krétázta a dákóját. „Boldog ember, — gondol­tam irigykedve — tud örülni.“ De aztán elszé- 1 gyeltem magam az irigységemért. Újságomba burkolóztam, de a golyócsattogás annyira idege­sített, hogy szót sem értettem abból, amit olva­sok. A hangsúlyos tagot kiemelten, szótagolva próbáltam ezután olvasni, csaknem hangosan, de a betűk sehogyse akartak értelmes mondattá so­rakozni. Kékes-zöldnek láttam a nyomtatást, a betűk egyenként és párosával tarantellát és me­nüettet jártak, de nemcsak a betűk táncoltak, hullámzott, perdült az egész papírlap. A haszta­* Mutatvány Pajzs Elemér ur most megjelent novella könyvéből. Megjegyezzük, hogy Pajzs ur 19 éves és tolnai származású. Szerzőnek több idealizmus és kevesebb natura­lizmusra szükséges volna' törekedni, A szerk. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ rugékonysága, széleskörű közigazgatási ta­pasztalat mind oly tulajdonok, melyek csak­hamar éreztetni fogják hatásukat. De — nem lennénk szókimondó ellenzéki embe­rek — ha csak kizárólag a tömjénezésnek adnánk át magunkat és meg nem magya- ráznók a sorok elé tett, de szócskát. Tehát van benne két tulajdon, amely jövő pá­lyáján talán előnyére fog válni, de a mi ízlésünknek s ezt az Ízlést mások is, igen sokan osztják, egyátalán meg nem felel. Az egyik a túlhajtott aulikus visel­kedés. A mi nézetünk szerint lehet valaki hü a trónhoz, szeretettel vagy hódolattal viseltethetik az uralkodó személye iránt annélkül, hogy okkal, vagy ok nélkül min­den alkalommal mintegy kultuszt csináljon az uralkodó iránti érzelmeivel. Simontsits Elemér pedig vármegyei beszédben, pohár­köszöntőben, programmbeszédben soha él nem hagyja, hogy meg ne emlékezzék az uralkodóról s azt annyi bókkal ne hal­mozza el, mely lehet ugyan igaz, de né­mileg a kiszámított kacsingatás jellegét ölti magára. * A másik kevésbe jílőnyös tulajdona a korlátlan kényu-'hlmi hffflam. Nem tűr maga mellett senkit, aki feltétel nélkül be nem hódol néki. A szerint próbál büntetni vagy jutalmazni, amint valaki az ő vezetése alá hajtja a fejét, vagy annak ellentállni meg­kísérli. Na de a sok jeles tulajdonság mel­lett, ez a két hátrányos vonásból majd talán egyet-mást leköszörül a parlamenti élet s ez a mi volt főispánunknak csak előnyére fog válni. Aminek bizonyára mind­azok, kik vele, ha nem egy politikai tá­lyiegjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Vs évre 6 K, lU évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 peiit sorig 8 ko­rona, további sor 30 fillér. — Nyiltiér: garmond so­ronként 40 fillér. borban küzdenek megváltozhatlan elveik megvalósításáért, de a helyi hazafiság ér-, zelmeinek hódolnak, csak örülni fognak. Különben Simontsits Elemér ur múlt vasárnap Bonyhádon mondott programm- beszédében elsősorban szabadelvűnek val­lotta magát, ami kétségkívül a teljes igaz­ság. Ennek mindenkor tanujelét szolgál­tatta. Az volt mint vármegyei főjegyző, mint alispán, sőt, mint főispán is. Azonfelül Bonyhádon kijelentette, hogy a 67-es kiegyezési alapnak tántorithatlan hive. Ezt mindnyájan tudtuk róla, csak hogy ő nem Deák Ferenc 67-es kiegye­zési müvének a hive, hanem annak a végre nem hajtott, sok helyen valóságából kifor­gatott hatvanhétnek, melyet a Lukács-kor­mány és a nemzeti munkapárt vall ma­gáénak. Miért nem mondta Bonyhádon, hogy ő a Deák-féle hatvanhétnek a tántorithat­lan hive, akkor mi is egy szívélyes „él­jennel“ bocsájtottuk volna útjára és uj pályájára. Boda Vilmos. A „mozi“ megrendszabályozása. Ez újabb kor legcsodálatosabb találmánya a mozgófénykép népszerű terjeszkedése, megrend- szabályozás előtt áll! Felesleges ennek a gyö­nyörű találmánynak népszerűségét méltatnunk, mert hiszen nemcsak Magyarországban, de mond­hatnánk az egész modern világban rabja lett az emberiség Edison csodás elméjének, a mozgó­fényképek, népszerű nyelvén a „mozi“ elterjedése és népszerűsége róvéuy. Nem szabad ennek a találmánynak hord- erejét kicsinyelnünk, főleg pedig nem szabad a mozgófénykép ipart mint valami komédia tár­lan akaraterőszakolástól kidagadtak az erek a homlokomon. — Nem karusszel ez ! — mondtam han­gosan. — Szólt valamit uram ? — fordult felém a japán udvariasban. — Nem . . . azaz igen . . . igen, annyit mondtam csak: szép lökés, amit az imént csinált — hazudtam zavartan. Nem tudom, mi szükség volt a hazudásra, hiszen az igazat sem kellett volna eltagadnom.' Rossz vér, rossz vér az em­ber vére. Bele születünk a roszba. — ön is billiárdozik ? —kérdezte a japán. — Igen, játszom, de csak elvétve. Hozzám jött és meghajolt: — Liu vagyok Nagasakiból. Parancsol ta­lán egy partit uram ? Játszottunk. Erős volt a küzdelem. A rész­letekre nem emlékszem, csak azt tudom, hogy két ponttal nyertem és bogy játék közben mó kás, bolondos ötletek tipegtek a fejemben. Ilye­nek : Vigyáznom kell, a Kelettel harcolok . . . Liut nagyon elszomorította a veresége. — Vigasztalhatatlan vagyok uram, mondta. En meg leültem és nyugodtan végigolvas­tam az újságomat. ft — Igen, kisasszonyom, az illat ád tartalmat és jelentőséget az életnek. Az illatért születünk. Az illat az a világéter, amiről a fizika beszél. A filozófusok, kisasszonyom, oktondi semmiháziak ; metafizika és más jóhangzásu szavak: csupa ma mus. Definíciók, teóriák, hipotézisek, dedukciók: csupa komolytalan gyerekcsiny. Érett gyerekek ráerőszakolják az éretlenebbekre. Zsonglőrködés, semmi más. Gurigálás cifragyöngyökkel, lapda- jiték szóbukétákkal . . . Liu barátom, a japán mondotta ezeket egy pirosruhás lánynak. — Én Lisbeth-el sétáltam a hátuk megett és vörös duplaszekfüvel csiklánd- tam Lisbeth fülét. Lisbeth a szeretőm. — Hall­gass —r csókoltam bele a fülébe izgatottan — Liu barátom csodálatosakat beszél, hallani aka­rom. — A japán folytatta : — Szagolt már kisasszonyom nárciszt? Az» illathullámok bekalandozzák az agy rejtett csö­veit és folyóséit. Az összes szervek kéjesen meg- borzonganak. Nem tudom elemeire bontani az érzést, ami erőt vesz rajtam, de tudom, hogy jó, hogy öröm nekem ez az illat. Kellemes zsibon- gás, jóleső zsibbadtság és harmónia, harmónia... Szagolt már kisasszonyom Franciska Krüger ró­zsát ? Jázmint, kaméliát, krizantémumot, lótuszt, mimózát szagolt-e? Ha nem, akkor csonka, be­fejezetlen az ön élete, sokkal adósa önnek a sorsisten, kisasszonyom . . . Szagoljon virágot. . . sok virágot . . . — Igen — mondta bágyadtan a pirosruhás lány. Liu talán nem is hallotta. — Minden elméletet le kell dönteni. Egy filozófia állhat csak meg a világon : az illat filo­zófiája. Aki ért az illatok filozófiájához, annak kezében van a megelégedés kulcsa, mert hajlít­hatja a hangulatokat. Szépség, szerelem, öregség, halál; minden hangulat. A lélek motívumai á hangulatok, ezek billentik a boldogságmér legüü - két jobbra vagy balra. A rákot lehet gyógyítani, de a hangulatokat nem. Akinek a hangulatai be tegek, annak a bajára pápaszeme professzorok sem írhatnak orvosságot. Csak az illatok segít­hetnek. — Ha sötét Bzineket lát, szagoljon La France rózsát. Ha rémképek gyötrik éjszakán-

Next

/
Thumbnails
Contents