Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-01 / 22. szám
XU. éofolymn. ___________________________________22. szflm.________________________SzeRmlrtl, 1913. Junius 1. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség iczcrédl htvén-otca 6. sl, hová a lap azellcai részét Illető minden közlemények intézeodők. Telelőn 11. Kladóhlvetal Telefon 11. MolnáMSle nyomda r.-L, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzkQldemények tntézendők. A fúzió. A függetlenségi pártoknak, hazánknak legjobbjai igyekeznek azon, hogy a részekre szakadozott függetlenségi pártokat ismét egy táborba egyesítsék. Károlyi Mihály, Justh Gyula, Apponyi Albert gróf nap-nap után komoly és nagy horderejű tanácskozásokat folytatnak ez irányban és bizonyára nincsen magyar ember, aki ne szívből kívánná, hogy a fáradozásukat siker koronázzá és a fáradozás eredménye a nagy, egységes, erőteljes, harcrakész függetlenségi párt legyen. Ez mindnyájunk óhaja. A függetlenségi polgárság óhajtása csak egy: az egyesülés alapja, az igazi, őszinte, hamisítatlan, harcos függetlenségi párt programmja legyen. És itt meg kell szűnnie minden pártárnyalatnak. Az ország egész közönsége pártokra való különbség nélkül tisztában van azzal, hogy a munkapárt a züllés lejtőjére vezette az országot. Ezeket hadállásaikból csak kemény támadásokkal, aggressziv fellépéssel lehet kiverni. A közös programúinak már a megalkotáskor tekintetbe kell ezt vennie. Mert jámbor óhajtásokkal, szelid deklarációkkal, zengzetes manifesztumokkal egy munkapárti sáncot sem fogunk bevenni. Ezeknek csak az erő imponál, ezeket nem meggyőzni, csak legyőzni lehet és kell. A programm csak úgy hódíthat, ha abban milliók óhajtása van koncentrálva. Ma már kétségtelen, hogy a haladás iránya csak liberális, sőt radikális lehet, amely a Felelőt mrfceutő Főműnkéiért BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megfeleli hetenként egyezer, vasárnapon. [ Előfizetési ér: Cvtu évre 12 K, Vt évre ŐK, '« évre 3 K. Stémoniénl 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K, 100—200 szóig 9 K, 200— 300 szóig 10 K, minden további 100 szó 2 K több. — Nyilttér girmond soronkint 30 fillér. legfinomabb és legteljesebb megértést tanúsít a kor követelményei iránt. Az önálló gazdasági berendezkedésnek következményei vitásak sem lehetnek és vitásak sem voltak a tárgyalások folyamán. Hiszen kardinális pontja volt mindig a függetlenségi párt program injának. A dátum itt igazán nem fontos, mert az önálló berendezkedést nem a dátum, hanem a küzdő pártok mögött álló erő fogja meghozni. — Egy kombattans párt igazán nem tartozik azt lesni a kulcslyukon és kutatni politikai vigécek utján, hogy magas, magasabb és legmagasabb helyeken mi tetszik és mi nem. Ha az ország közvéleménye követelni fogja az önálló gazdasági berendezkedést és ezen követelésének súlyt és nyomaté- kot is tud adni, akkor annak akadályát tetszések és nem tetszések nem képezhetik. Nem képezhetik pedig azon egyszerű oknál fogva, mert a külpolitikai konstellációk egyáltalán nem olyanok, hogy akármelyik dinasztia, de leginkább a mi dinasztiánk hadat viselhessen a népe ellen. Az annexiós bonyoj^loin és a mostani külpolitikai viharok eléggé kézzel fogható bizonyítékokkal szolgáltak illetékes helyen arra nézve, hogy a monarchia legbiztosabb támpontját a magyarság képezi. Minden okos állami tényező csak örömmel üdvözölheti, ha a magyarság erőben, vagyonban gyarapodni fog. Minden jó magyarnak őszinte óhajtása, hogy a programm kitöltessék korszerű, szociális reformokkal. Ennek középpontjában természetesen a helyes birtok- politika fog ál lan i, mert a földéhes magyarság amerikai kivándorlását egyelőre csak ezzel lehet megakasztani. Hogy ez azután mi módon oldassék meg; a hit- bizomanvok eltörlésével avagy a papi vagyon szekularizációjával, avagy mindkettővel egyszerre, az igazán másodrangu kérdés és csak mint eszköz tekinthető, ami az adott helyzetnek megfelelően kezelendő. Ma a tényállás az, hogy mig a nemzetiségi bankok tervszerűen erősitik a nemzetiségi birtokokat és magyar kézből eg/re- másra jutnak ezek oláh stb. kezekre, addig mi ölbe tett kezekkel néztük, mint halmozódnak különféle, rég idejét és hivatását múlt jogcímeken rengeteg latifundiumok kevés kézben és mint vándorol ezer és ezer magyar paraszt Amerikába. És még egyet! Ma benn ül 250 munkapárti képviselő a házban, elszánva mindenre, nem kiméivé sein mit, még a birói függetlenséget sem. A Házat fegyveres őrség veszi körül és őrzi a nemzet bizalmának letéteményeseit a mcglincselés- től, benn revolvercs togdmegek állnak készen az ellenzékiek kivezetésére. Szentesítve égy választójogi torztörvény, alkotmányi garanciáink összetiporva Felvetjük a kérdést: egészen idő- szerü-e akkor, mikor proximus ardet Ucale- gon ! — vitatkozni a fölött, vájjon tnajd 1917-ben avagy 1920-ban milyen álláspontot foglalunk cl a kormány gazdasági javaslataival szemben ? A folyó évre szóló előfizetési pénzeket| valamint a hátralékos hirdetési dijakat kérjük a kiadó- hivatalhoz mielőbb beküldeni. Katona-sors. Ne sírj anyám, hogy elmegyek Messze főidre, harcmezőre I Alig várom, hogy ott legyek. Hogy hallhassam: „csak előre 1“ Ellenség ütött hazámon, Védeni kell a fiának! Egy életem — egy halálom, Felajánlom a hazának! Ne sírj anyám; — bátran megyek Oda. hot az ágyú dörög; Győznünk kell! vagy ott halok meg I Nem futok, mint gyáva kölyök. Magyar vagyok — és hős leszek, Ha hazámat védem, őrzöm! Száz halállal szembe nézek . . . — Ne sírj anyám! — mind legyőzöm! _____ GRI6ÁSSY JÁNOSNÉ. Iga z történet a magyar szabadságharcból. Irta: Hattyufi Elemér. (Folytatás és vége.) Ceceről jött be Almásra valami Vancsay nevű gyászul agyar éjjel, három kocsi szuronyos, fegyveres katonával, hogy zaklassa s ha lehel, besorozta^» a volt honvédeket. Mi tehat, volt katonái a magyar szabadságnak, felfogadtunk egy őrt, ki mikor megtudta, hogy jön Vancsay, sorban kopogtatta este a honvéd ablakokat. Akkor azután berohantunk ä rengeteg vadon, telefás szigetbe s ott voltunk addig, mig az őr a heg en meg .nem fújta a trombitát, hogy elmúlt már a veszedelem, jöhetünk haza A szomszéd szobában ezalatt nyilik az ajtó I R a homályból egy fekete ruhás kisasszony jön I elő, az özvegy Lehoczky Dániel gondos gazda- | asszonya. Lehajol a kályhához, egy fadarabbal betolja i a ki lóduló parazsat, nagy, kormos árnyéka besü- j telíti a szobát, azután becsukja a kályhaajtót. Halkabb, meghittebb félhomály borul megint a két szobára s a dolgos leány komor éjfél szinti oldalán és hátán 'végigugrálnak, bukfenceznek a j lángkarikák, amint kimegy a konyhába. — Edesatyám — simogatja meg fülemet j Dani bácsinak a visszaemlékezéstől megszelídült, ellágyult hangja — hogy megszabaduljak az üldözésektől, Pestre adott egy filszerkcrcskedésbe I inasnak, hol azután nem zaklattak az osztrákok i és ahol megtanultam dolgozni, pénzt, vagyont keresni és a munkát megbecsülni. Elhallgatott. Meg megreszel gelte, karakol tattá | torkát. A sok beszéd egészen megrekeszlette. En pedig búcsúztam. Ideje is volt. Odakint a késő estének tömérdek holló madara már láthatatlan faágakon fent ' ült az égen, füstös feketévé csinálva annak bolto zatnt. Lomhán, teljes mozdulatlansággal pihentek ők, rengeteg számú, sötét evezősei a levegőnek. Nem emelték, sülyesztették szárnyaikat, as mögött nem látszottak ki tehát a napnak sápadt gyermeke, a hold, a menny gömbölyű tetőzetének ragyogó, csillogó, kacsintgató szemei, a csillagok. Dani bátyám kijött velem a vizpárás esteli csöndbe. Az ajtó előtt, a csüpörgő alatt megköszöntein a szives előadást a régi, szép, nagy időkről és elkövetkeztem, de előbb meg kellett ígérnem, j begy legközelebb eljövök meghallgatni az ozorai I fegyverletételt és valamit a márciusi dicső napokról. f i'Mtseii, jókedvűen jól tőin hazafelé rengem , a Diai fiault, kevés tütü, gyatra magyarságu korszak gyermekét egészen felvillanyozott az öreg embernek fiatal lievüleiü, lelkes magyarsága. II. Másnap nagy eső és nagy sir volt. Nem menteni tehát cl. — Harmadnap is kevés percet töltött ébren a nap. Néha, néha mosolygott Csak elő szürke fc'liő-párnái közül. Lustálkodott az öreg vén, roppant nagymennyiségű éveit könnyen hordozta kopasz fején éj az a sok és mérhetetlen eniheri komiszság és bűn, amit annyi évtizedeken ál látott, nem tettes szomorúvá kövér arcát: kinevette, csak kacagta u porszem férgeket, nem esett soha kétségbe, szélesre húzódó, víg volt neki mindig a képe. Az igaz okos, a boldog bölcselő; a derű aranysugara áradt szerié ábrázatáról, állandóan jól érezte magát. De sebaj! Ha nem is melegített az ég tekintélyesen gömbölyű, rezes öt koronása, legalább nem pityeregtek a föllegek, nem esett. Gyorsan vitt ennélfogva lábam az önvédelmi* harc tüzér tizedeséhez. Már várakozott rcám. Olyan jól esik az élet alkonyatán hátratekinteni i'Z élet tavaszára. Széppé, kellemessé, édessé varázsolja az elrnutt kikeletet és nyarat a szeliden mosolygó visszaemlékezés. Istenem, miért van az, hogy mindég kedvesebb, sziveirógalóbb az, ami már elmúlt? De nciu sokáig merenghettem. M«g-meg- köszűrülgútie Dani bácsi a torkát, luegsimitotta az élet kapájától felárkolt, hosszú ráncokkal végighasitotr, vonatozott homlokát s elkezdte a. beszédet — Tegnapelőtt, kedves öcsém megígértem»
