Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-25 / 21. szám
Szekszárd, 1913. május 25. Xll. évfolyam. 21. szóm. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj Istvén-oáca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-föle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Pénzéi Dezső. A nemzeti munkapárt mélységes szomorúsággal állta körül múlt kedden Perczel Dezső ravatalát és méltán, mert alig akad az országban még egy közéleti férfiú, ki hűbben, igazabban, a legmélyebb meggyőződésből kifolyólag állandóbban és kitartóbban képviselte volna az uralkodó pártnak politikai irányzatát, mint Perczel Dezső azt egész életén keresztül, változatlanul végezte. Tán nem vétek a halott iránt mindenki által megkövetelhető kegyelet ellen, ha most mindjárt, midőn életpályájának folyását ismertetni szándékozom, felemlítem, hogy, sokszor gondolkoztam afelett, hogy minő képességek és tulajdonok okozták, hogy egy aránylag rövid élet alatt, folyton emelkedett s végig futott a ranglétra minden fokozatán. Szónoki képességgel alig volt megáldva, államférfiul képzettsége nem mondható elsőrendűnek, mégis állt egy járás, később egy vármegye élén; játszva -nyerte el a képviselői mandátumot; majd házelnök, később miniszter lett s mint v. b. t. tanácsosi méltósággal felruházott pártelnök végezte változatos életpályáját. Tán nem tévedek, ha állítom, hogy ezen csodálatos karriernek legfőbb mozgató ereje azon szívós, semmi tekintély előtt meg nem hajoló pártérzés volt, mely őt jó és balsorsban, emelkedés közben s hanyatlásban ; ünneplésben és meghurcoltatás közben mindenha uralta. Mint politikus előtt mindég a pártszempont volt az irányadó. A szerint szeFelelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ retett vagy gyűlölt valakit, támogatott, vagy elejtett, amint azt az ő pártállása hozta magával. Ez a tüneményes, mindenkit háttérbe szorító, erős magatartás hódította meg mindazokat, kik vele a politikai téren, mint pártfelek érintkezésbe jutottak. |Ez volt páratlan emelkedésének és befolyásos szereplésének egyedüli kulcsa. Mint magán ember már kiváló és megbecsülendő tulajdonságokkal rendelkezett. Bárki, bármiféle ügyes-bajos dolgában hozzáfordult, mindig készséges támogatóra talált benne. Elve volt mindenkin segíteni, ha az egyátalán lehetséges volt. Szóval a jó szív minden ékes tulajdonával rendelkezett. Volt azután még egy nagyon becsülendő tulajdonsága :, a példás családi élet. Rajongással övezte körül hűséges élettársát s számos gyermeke iránt egyforma szeretettel viseltetett s vitte őket életpályájukon előre. Női erényekben gazdag felesége iránt oly hűséges ragaszkodással viseltetett, hogy midőn a kegyetlen végzet azt elrabolta tőle, maga is betegeskedni kezdett s rövid pár év alatt a gyógyithat- - fan belegség ' válsággal' "végződött^ most már ismét egyesülhet azzal, kit oly mélységesen gyászolt. Politikai pályáját jellemezni ebben a pillanatban nem lehet feladatom s csak annyit említek fel, hogy évtizedek óta alig volt még államférfi, ki annyi támadás, gáncs és meghurcolásnak lett volna tárgya, mint a megboldogult. — A politikai áramlatáig belesodorták olyan lehetetlen helyzetekbe,, melyek a mi fejlett pártéletünknél fogva maguk után vonták a más megMegjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Va évre 6 K, ‘/4 évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K, 100—200 szóig 9 K, 200—300 szóig 10 K, minden további 100 szó 2 K több. — Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. győződésüek haragját és üldözését. Sokkal közelebb vannak hozzánk azok az események, melyekben az elhunyt maga jószántából, vagy mások biztatására elsőrendű szerepet játszott, hogy azok fölött a most élő nemzedék igazságos Ítéletet hozhatna. Ez a késő történelem dolga. Az majd pártatlanul feljegyzi, hogy miben hibázott s vétett-e hazája s annak szent érdekei ellen. Mi, mint városunk szülötte, vármegyénk egykori vezetője, mint jószivü ember s példás családapa előtt hajtjuk meg gyászos lobogónkat s helyezzük el ravatalán koszorúnkat; tekintetbe nem véve a mélységes űrt, mely a politikai téren elválasztott bennünket. Nyugodjék békében ! Frissen hantolt sírjára dobja rá az első követ az, ki az életben soha hibát el nem követett. Boda Vilmos. A föidmivelés közigazgatása. A napokban kezdte meg működését a nagyváradi és a temesvári földmivelésügyi miniszteri kirendeltség. Ezzel a két hivatallal most már hat középső szerve van a földmivelésügyi köz- igazgatásnak és az a terv, hogy fokozatosan kiépítik az egész országban és ezzel a földmive- lésügy kormányzatát decentralizálják. Ezt a szándékot az egész ország osztály- és pártkíilönbség nélkül a legnagyobb rokonérzéssél és őszinte örömmel kiséri. Azok a sikerek, amelyeket a nép gazdasági talpraállitása érdekében a munkácsi, a zsolnai, a marosvásárhelyi miniszteri kirendeltségek évek óta elértek, egyre sóvárgóbb vágyat támasztottak, különösen a gazdaságilag elmaradt vidékeken, hogy ilyen kultúrmunka nálunk is kezdessék. TÁRCA. Igaz történet a magyar szabadságharcból. Irta: Hattyufi Elemér. /Folytatás.) Csend lett. Abba hagyta Dani bácsi a beszédet; végére’ ért már a szivarnak, eldobta. Én sem sercegtettem tovább a papirost, mert besötétedett és nem láttam az Írást. A szivarfüst terjengő, szürke lepedője fodrozódott még és ülepedett le a sötét szobában. Nem volt már más világosság, csak a má-/ sik szomszéd' szobából pirosodott be széles szőnyegként a padlóra az égő kályhának a fénye. De nem sokáig hallgatott bátyánk. Felém dörmögött hangja a szurkos homályban. —- Egyszer megesett velem az, kérem, hogy mikor Temesvár ostrománál egy este sétáltam a Béga partján, egy bomba vetődött nagy robajjal éppen elém és belefuródott a földbe. Odaszala- dok, felkapom a bombát s usgye, vesd el magad, futok a mi tüzéreinkhez. A golyóbist azután visszalőttük a nímetnek. Hogy Felső Magyar- országon ezalatt mi történt, kedves öcsém, hogy' a muszkák miként törtek be, arról nekünk alig volt tudomásunk. Mikor a szőreghi csata elveszett, a magyar hadsereg Temesvár alá menekült. Ekkor azután a tüzérséget, amennyit csak lehetett, a vár alól elvonták és a táborba, az ágyuk mellé rendelj ték. Jóllehet sokkal kevesebben voltunk, mint az osztrákok s- a sok veszteség lehangolt bennünket, mégis nagy tűzzel támadtunk a nimetnek. A csata félnapig tartott, vesztettünk és Lugos felé vonultunk vissza. Onnét a Béga mentén Facsetre érkeztünk. Bár nagyon el voltunk gyengülve, az osztrák még sem üldözött bennünket, csak a távolban jött utánunk egy félszázad lovas. Facseten találtuk, kérem szépen, az egész Erdélyből jött magyar hadsereget. Ott volt kérem Kossuth, Bem, Dembinszky, Vécsey és Duscbek, kik a menekülésről tanácskoztak. Onnét Kossuth, Bem és többen a koronával együtt Orsovának mentek; mi pedig Vécsey vezérlete alatt a muszkák eleibe, Borosjenőre vonultunk. Komisz utunk volt, az bizonyos, öcsém. Hegyek, völgyek, szakadékok, irdatlan utak, vízmosások, patakok mente látta a mi szomorú, csüggedt menetelésünket. Nem ettünk kérem mást, csak megpörkölt kukoricát, meg szilvát. Sokan is dőltek ki közülünk. Azokkal vagy a kegyes halál, vagy a kegyetlen oláhság végezett. 1849 augusztus 20-án Borosjenőn azután leraktuk a fegyvert az oroszoknak. Szomorú, csendes hangján az öregnek még most is érzem az akkori magyar honvédeknek nagy keservét, búját. A szomszéd szoba ajtajában ezalatt megjelenik egy fekete macska. Magasra feldomboritja., pupositja a hátát, úgy, hogy a barátságos kályha fényét is elveszi egy kis időre. Borús, ijesztő sötétség lopózkodik be a szobába, hogy hasonlítson a mi lehangoltságúnkra, mi ránk borította nyomasztó, nehéz pokrócát, hogy gondolatunk lámpását a.fegyverletétel sivárságának fordítottuk. Azután lejtősre homoriíotta hátát a macska, jólesően kinyujtozkodott és bejött a szobánkba. — Dani bát) ám pedig folytatta a beszédet : — A muszkák beosztottak bennünket a századokba és tisztességesen bántak' velünk. Tiz napig voltam náluk tábori fogságban. Kaptunk naponként két emberre fél font húst és ilyen kenyeret. Dani bácsi kinyitja fiókját, kihúzza s elővesz egy fehér papircsomagból egy kis, barna, aszott mézeskalácsszeru darabocskát Ó3 mutatja: — Nézze barátom, ilyen volt a kenyér. Durva korpából készült, sótalan sütötték és csak vízbe mártva s a szájban szétmoszatolva, szopogatva, szétmorzsolva lehetett enni. Tiz napi fogságunk végén tárgyalni kezdetek az oroszok az aradi várparancsnokkal, hogy mitevők legyenek velünk ? A határozat az lett, hogy adjanak át bennünket az osztrákoknak. Világosra hajtottak azután minket, hol azon a téren jutottunk osztrák fogságba, melyen, előbb már Görgey letette a fegyvert. Az aradi kutya-német fogságban voltam hat napig. Nem kaptunk egyebet száraz kenyérnél és víznél s ráadásul sok durva ütleg és néha- néha holmi finom marhápacal, máj és tüdő jutott ki számunkra. Sokan voltunk a városban mi elfogott honvédek, kik közül azután az osztrákok többet kiválogattak, besoroztak és küldtek Olaszországba. Már tűrhetetlen volt a rossz élet, mibe itt jutottam ; elhatároztam tehát, hogy megszököm. A hatodik napon, mikor a hajnal pirkallani kezdeti, felmásztam a keritésfalon s a kívül mellette álló szuronyos őrt németül megszólítottam és kértem : „Nézze, kedves barátom, legyen hoz.- zám jó szívvel, engedje, meg, hogy elszökjem,. Én ezért magának egy húszast adoku. S mutattam néki a husz-krajcárost.
