Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-18 / 20. szám
Szekszúrd. 1913. május 18. XLI. i étffolynm. ___________ 20. JZíni. Fü ggetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bo«réd| htváa-ofca d. st, hová a lap szellemi részéi Illető minden közlemények iotézendök. Telefon II. Kiadóhivatal Telefon 11. MoleáMéle nyomda r.-t, hová a lap részére mindennem 0 hirdetések és pénzkoidemények Intézendők. Felelős szerkesztő Pőmunkitárs BODA VILMOS HORVÁTH IQNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Ve évre 6 K, '/a évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K, 100—200 szóig 9 K, 200—300 szóig 10 K, minden további 100 szó 2 K több. — Nyilttér garmond soronklot 30 fillér. Hálusi cikk. Most, hogy Montenegrót az európai nagyhatalmak hajóblokáddal megfenyegették, érdemes egy másik analog esetet említeni, mely látszólag kisebb okért ment végbe. Néhány évvel ezelőtt a hatalmas angol nemzet flottademonstrációval fenyegette meg az egyesült olasz királyságot, ha három nap alatt a nemzetközi madáregyezményt alá nem Írja. — A hatalmas angol nemzet tehát a csicsergő madarak érdekében háborút is kész lett volna kezdeni Olaszország ellen. Megérthetjük ebből a madárvédelem nemzetközi fontosságát. Nem is oly csekély kis ügy ez. Herman Ottó szerint az éneklő madarak százmillió korona hasznot tesznek a magyar gazdának azzal, hogy a kártékony bogarakat pusztítják. Minden ország felismerte már a madárvédelem fontosságát. És különösen Németország követelte a nemzetközi madáregyezménynek törvénybe iktatását, melyet Olaszország a leghevesebben ellenzett. — Olaszország azt hangoztatta, hogy népforradalomra vezet Délolaszország- ban, ha a tavaszi madárvonulás alkalmából felállított sodronyhálókat nem engedélyezik. Szicíliában ugyanis millió és millió madár esett áldozatul, ahol ez néptáplálék, megfüstölik s egész nyáron eszik. Ennek azonban az a következménye volt, hogy Württembergbe már nem jutott éneklő madár. Ennek következménye, hogy Württem- bergben nem termett gyümölcs. Mivel pedig ott virágzó gyümölcstelepek vannak, a kormány a legnagyobb eréllyel sürgette a nemzetközi madáregyezmény törvénybe cikkelyezését s minél északibb volt valamely ország, annál erélyesebben támogatta a németeket, sőt Anglia a vonakodó Olaszországot egyenesen háborúval fenyegette meg. A madárvédelem nagy kérdés. Csak gonosz és tudatlan ember pusztíthatja ok nélkül a madarat. Megszámlálhatatlan az a haszon, amit a cinegék, a poszáták, a légykapók és mások, pihenést alig ismerő szorgalma az okos gazdának jövedelmez. Mert a legszemesebb gazda is csak nagyjából szedi össze a hernyófészket, a madár pedig bujkálva, kopácsolva, kapdosva irtja a kártékony teremtést, amit az ember meg nem látott, amihez hozzá sem férhet. A piciny királymadár éven át három milliónál is több rovart emészt föl mindenféle állapotában: hol mint petét, hol mint bábot, hol mint kifejlett rovart. A mezőgazdasági kultúra tértoglalása mellett leginkább az olaszok hihetetlen madárpusztitása volt* az oka annak, hogy Európában jóformán megszűnik a madárdal. Fel van jegyezve az emberiség gyalázatára, hogy egy-egy madárfogó néhány óra alatt ötezer fecskét hálózott össze és gyilkolt meg. Franciaországban Kráón köves síkján három millió füsti fecskét fogtak el az ottlakó kegyetlen népek. Csak Bresszia városában egy fél millió éneklő madarat hoztak piacra eledelül. Udinéből hatszázhuszezer összefogott madarat, légykapót, poszátákat, vörösbegyeket, cinegéket küldtek el. Afrika északi partvidékein a tengeren átkelő fürj millió- számra kerül a felállított hálóba. És nem a bennszülött beduinok fogják el ezt, hanem a letelepedett európai népek. Ellenben Schveizban a kertek gyümölcsfáin minden alkalmas helyen ott van a költőházikó, benne a kert legjobb, legszorgalmasabb munkásai: a cinegék, légykapók, vörös- farkú kerticék. Nálunk is minden erővel arra kell törekedni, hogy az éneklőmadarak megvédessenek. Sok madár esik gyermeki paj- kosság áldozatául. Pedig a szülőket óva figyelmezteti egy rablógyilkosnak az a vallomása, hogy gonosz tettre a gyermek- csínyek és különösen a madárpusztitás bírták. A szülőknek nincs elsőbbrendü feladata, mint gyermekének leikébe beoltani a madárvédelem gyöngéd szép gondolatát. A külföldön mindenfelé kertekben, csalitokban, erdőkben feliratok olvashatók : „Ne bántsd a madarat!“, „A madárpusztitás oktalanság és gonoszság I“ — Nem hiányzanak a figyelmeztetések, hogy a fészekszedést és madárpusztitót mennyi pénz és fogházbüntetéssel sújtja a törvény. Különösen társadalmi téren tehetünk legtöbbet, ha a cégéres madárpusztitókat megvetéssel sújtjuk és a becsületes társadalomból kiközösítjük. Hiszen a közjónak úgyis kártevői a lélekben gonosz emberek. Hol az igazi jótékonyság? Ha valakiről és valamiről el lehet mondani, akkor a vidéki sajtóról ugyancsak tiszta lelkiismerettel lehet Állítani, hogy önzetlenül áll minden közügy seolgála ában. De éppen ilyen bá- mulatraméltó a sajtó önzetlensége a közjótékonyTÁRCA. Piros Pünkösd napján. — A Szekszárdi Mnnkásgimnázium „Törekvés“ Dalkörének hangversenye Tolnán. — — A (Tolnamegyei Közlöny» eredeti tárcája. — Jól imádkoztunk. Az idén kivételesen — legalább vidékünkön — nem fogott a • török átok, melyet szép Zulejka mondott Magyarországra akkor, midőn 150 évi uralkodás után a Duna és Tisza közén menve kitakarodtak az országból. Öregapám mesélte, hogy szép Zulejka, a török szultán leánya, fülig szerelmes volt egy daliás gyaur leventébe, kit mindenáron rá akart bírni arra, hogy térjen át Mohamed próféta vallására és költözzék vele Törökországba. A vitéz levente nem maradt hűtlen hazájához és vallásához. — Zulejkáért is epedt szive, hát elkísérte az ország határáig, ahol megható bacsót vett tőle; a leány még egyszer kérlelte lovagját. Nagy, szép kék szemeivel esdőleg tekintett fel az égre, miközben fekete haja leomlott fehér alabastrem vállaira; orcája kipirult, szűzi kebelében megindult a nagy tusa, melle a hevűléstől csak úgy emelkedett. A két szempár találkozott. Hangos zokogással egymásra borultak ; hulltak könyeik, mint a zápor. Végre is az öreg szultán vetett végett a kétes, sivár bizonytalanságnak. Elparancsolta a leányt. Még egy forró csók és utaik elváltak. A leány, bogy szerelmesét kímélje, az országot átkozta meg, melyben megismerkedett lovagjával. Kitárta két kezét Allah felé; elhaló hangon mondá: Te szép Magyarország I Ver,en meg az Isten Szentgyörgy harmatjával Pünkösd zápoiával I Többet nem mondhatott. Elájult; mire feléledt, már hullt a zápor minden rögre — és ők elváltak mindörökre. A régi öregek azt tartják, hogy azóta csakugyan megvan Szentgyörgy napkor a harmat és pünkösdkor a záporeső. Tavaly és azelőtt is volt. Ez évben az átok hatása elmaradt a mi plebejusok, kik a gyárak levegőjében és a műhelyek munkapadjain szokott robotos munkáinkat végezzük, a rideg és kietlen élet horizontján felülemelkedtünk ; ideális lelkűnkkel a pegazus szárnyain a Múzsa alattvalóivá szegődtünk. El — el a miazmás levegőjű gyárakból, hogy üdüljön fel sorvadó tüdőnk az édes magyar dal éltető akkordjaitól; ki a műhelyekből, hogy legalább egy napon, a mi dalos napánkon ne zakatolja a gép a fülünkbe : itt élned, halnod kell! A Maisa hozzánk szegődött, nem félt kérges tenyereinket megfogni, jól tadta, hogy közöttünk is vannak követói, kik a szirének dalával versenyre kelünk; Orpheus hozza bűvös hárfáját ós bevonulunk lassan a zene, a művészei, a tudomány paradicsomába, hol párosaivá az | emberszeretellel, megteremtjük a kedélyességet, vidámságot és egyenlőséget. Utunk Tolnára vezetett. Tolnamegye legcivilizáltabb községébe, úgyszólván egyedüli iparos városába, hogy zászlót bontsunk a tudomány és dal megkedvelésére, hogy propagandát fejtsünk ki a közművelődés érdekében. Hogy felhívjak | mindazok figyelmét a munkásgimnáziumokra, ti kik mostoha körülmények folytán nem juthattak a tudás kutjához, abból nem meríthettek útra- valót az élethez. Fel világosodott, kulturemberc- ket akarunk, hogy nagy Széchenyi jóslása beváljék: »Magyarország nem volt, hanem lesz!« Müveit iparosokat, képzett munkásokat 1 Az ország és nemzet jövője akkor lesz a legerősebben megalapozva, ha ilyenekkel rendelkezünk. Feltevésünkben nem csalódtunk ! Tolna közönsége kitett magáért. A „Fehér Ló“ szálloda összes termeit a szorongásig töltötte be Tolna zene- és dalkedvelő közönsége. A gazdag műsor fénypontját dr. Kramolin Gyula, a Munkásgimnáziumi bizottság alelnöke, a dalkör elnökének tartalmas megnyitó beszéde képezte. A beszéd mély hatást tett a jelenvoltakra s frenetikus taps követte előadóját. A műsor többi pontja is mindvégig sikerült előadásban folyt le. A magánszámok közül a Schwill in (jer Károly által előadott „Futóbolond lett a falu leggyönyörűbb legénye“ és a „Sárika lelkem“ cimü újkeletű hatásos népdalok zajos tetszést arattak. Kitünően sikerült Hemm József „Legény búcsú“ dala ; kellemes bariton hangja és előadása tapsot váltott ki a hallgatóság köréből. — Jót énekelte Honorits József Zerkovitz Béla „Feledjen el“ cimü müdalát. Nagy tetszéssel énekelte Koncz Ferenc és Joób Géza a szép zenéjü és mély érzésből fakadó „Kossuth apánkhoz“ cimü müdalt; e dallal Tolna közönségének szive világába hatoltak. A taps és njrázás nem szűnt meg addig, míg meg nem ismételték. Úrinké Ferenc „25 évi boldog házassága“ pedig falrengetó kacagást vát tott ki a hallgatóság köréből; Brinke különben
