Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-18 / 20. szám

2

HH szolgálatában is, amidőn hasábjait anyagi ellenőriét nélkül bocsájtja a jótékony jellegű intézmények szolgálatára — sajnos — igen sokszor elismerés nélkül. Ebben a nagy önzetlenségben azután igen sokszor nincs is sok köszönet, hacsak az nem, hogy az ólombetűk publicitása révén egyesek az egész vidéken mint a jótékonyság nemtői lesznek ismeretesek.

Pedig ha a dolgok mélyére tekintünk, sok • szór talán nem is szabadna az újságírónak tolla hegyére venni az ilyen elismerő szavakat, melyekkel érdemetlenül tüntet ki valakit akkor, amidőn áldozatkészsége valami parányi összegecskével megnyilvánult valamely jótékony cél érdekében, mert hiszen ilyen esetekben mindig mérlegelni kellene azt a körülményt, hogy a hozott áLdozat -arányban áll e az adományozó anyagi képességeivel s nem-e csak azért vetette oda azt a részéről lényegtelen összeget, hogy a nagy nyilvá nosság előtt szerepelhessen ?

Az igazi jótékony lelkeket legtöbbször nem a sajtó hasábjain keresztül szokás megismerni. Ismerünk és tudunk egyeseket, akik életükben erejüket csaknem meghaladó módon áldoznak és áldoztak a közjótékonyság oltárán, de cselekedeteiknek nyoma sem maradt a hírlapi kolumná- kón. Viszont ismerünk azután igen sok felebarátot, akinek a nevével minduntalan találkozunk valami jelentéktelen jótékonysági kalanddal kapcsolatban.

Az országos jellegű jótékonykodás terén valami miszticizmus veszi körül az úgynevezett „Vöröskereszt“ és „Jósziv“ cimü egyesületeket. Állítólag mindkettőnek az élén igen igen nagy emberek állanak, de működésűkről, terveikről és eredményeikről közönséges halandó alig értesül. A „Jósziv“ egyesület nemcsak megjelenik itt-ott nagyobb adományokkal, ha valamely országos csapás ér egy vidéket, de a legutóbbi háborús idők alatt olyan sokszor emlegetett „Vörös- kereszt“ egyesületnek az ország közönsége normális viszonyok között ugyancsak semmiféle működés eredményeit nem látja.

Csodálatos dolog az, hogy a magyar helyi sajtó is legtöbbször az előkelő helyi bizottságok vezetőinek felkérésére a legnagyobb készséggel és örömmel áll ezen egyesület propagálásra ren-: delkezésre, soha nem fordult azonban az egyesü lethez felhívással abban a tekintetben, hogy ez az egyesület békés időkben is hallasson magáról, necsak az adományok elfogadása és nyugtázása körül, de a rendelkezésáre álló hatalmas tőkék forgalomba hozatala s ezzel a uépsegélyezés és népegészségügy szolgálata érdekében is.

Nem lehet ugyanis elhallgatnunk azt a körülményt, hogy a magyar „Vöröskereszt“ egyesület e téren az egyes rászorult vidékek betegápolása körül abszolúte semmit sem tesz. Összehasonlítva működését a németországi „Vörös- kereszt“ egyesület működésével, még szembetűnőbb ez a lanyhaság, mert hiszen Németország ban ha valamely községben vagy valamely vidé ken például járványos betegség üt ki, akár a felnőttek, akár a gyermekek között, egyszerű távirati vagy hatósági felkérésre azonnal ott teremnek a „Vöröskereszt“ egyesület hivatásos ápolói, megfelelő gyógyszerekkel, sőt hordozható barak -kórházaikkal és minden vonalon az illető

késő hajnalig mulattatta jóizü mókáival a közönséget. Az estély összes számai és annak sikere Hiller Gyula karmestert dicséri. — A kedélyes mulatság anyagilag is fényesen sikerült.

Már magasan járt a nap, midőn mi szekszárdi dalosok búcsút vettünk a tolnaiaktól. Fel hangzott az utolsó harsány „Éljenek a szekszárdiak \u Vonatunk kirobogott a pályaudvarról, hogy újra visszavigye a munkáskezek sokaságát elsőbb a rövid pihenésre, hogy azután másnap újra felvegye a gyárak és műhelyekben az örökös létért való küzdelmet; mert ismét szüksége van a kultúrának az ő mivelőire, kik nélkül a tudomány csődöt mond, kik nélkül nem ér a leg tökéletesebb gépszerkezet sem semmit, tehetetlenül áll a vastömeg, a legelmésebb acélmonstrum, ha azt szorgos munkáskezek nem irányitják.

A perpetuum mobile csak a társadalomban van meg. És mi örökké mozgunk az evolúció törvényei szerint lassan, de biztosan.

Jól imádkoztunk. A kritikus napon túlestünk. Fagyos szentjeink is megemberelték magukat. Meleg szeretettel fontak a szép májusi rózsákból koszorút Múzsának fejére és homlokon csókolták.

Klio pedig, ha kutatni fog valamikor a kulturmozgalmak lomtárában, megleli lapunk számait, megcáfolhatja egyik nagy költőnk szavait:

Élt egy nép a Duna és a Tisza táján Lomhán, gyáván !

Koretzky János.

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

vidék érdekében a legeredményesebb és legönfeláldozóbb ténykedést fejtenek ki.

Nálunk a „Vöröskereszt“ egyesület ily mó dón való tevékeny kedésének nyoma sincs. Hiába táviratozna tőlünk a tiszti-orvos a „Vöröskereszt“ egyesületnek, hogy jöjjön városunk vagy vidékünk segítségére, mert itt esetleg valami epidémia dúl, esetleg talán választ sem kapna a könyörgő sorokra. Már pedig véleményünk szerint egy országos egyesületnek, mely hathatós köztámogatásokat is élvez, nem lehet az a kizárólagos feladata, hogy az összes összegyűjtött anyagi erejével csakis háborús időkben tegyen szolgálatot; erről gondoskodjék a katonaság, amint hogy gondoskodik is, de ha annak a „Vöröskereszt“ egyesületnek béke időben jó a magánosok támogatása, viszont akkor legyen jó arra is, hogy békés időkben is teljesítse azokat a fel adatokat, amelyek érdekében életre hivatott.

Már pedig a „Vöröskereszt“ egyesület az egyedüli és kellő anyagi erővel rendelkező országos intézmény, mely a jótékonyság jegyében a társadalom által is kellően támogattatik, e támogatás ellenértékéről pedig a társadalomnak nem igen van tudomása; csak hírlapírói kötelességet teljesítünk akkor, amidőn erre úgy az egyesek, mint magának a hivatkozott országos intézménynek is figyelmét ráirányítjuk azzal, hogy önmagunknak szolgálna legnagyobb örömünkre, már a közel jövőben énpen magát a „Vörös kereszt“ egyesületet az olvasó elé állítani, ha netán azt kérdik tőlünk majdan, hogy : hol van az igazi jótékonyság ?

Mert ma igazán csak azt felelhetjük, sehol.

A Szekszárdi Kaszinó és a Takarékpénztár.

A háborús idők okozta pénzszűke és hitel- megszoritás keretébe fog a mi szükebb hazánk történelmében elhelyeződni az a kis takaréki kaland, amibe a Szekszárdi Kaszinó keveredett. Az előzmény az, hogy ezelőtt 8 évvel a Szekszárdi Kaszinó 200.000 koronát meghaladó hitelt vett fel a Szekszárdi Takarékpénztárnál, a Kaszinó Bazár megvételére és felépítési költségeire. Azóta rendesen fizette az évi amortizációt, illetve csak annyiban nem egészen rendesen, hogy a törlesz tési hónap első napja helyett mindig 3—4—6 nappal később eszközölte a befizetést, mivel az üzlethelyiségeket bérlő kereskedőktől elsején nem kaphatja meg pontosan a Kaszinó sem a házbérjövedelmeit.

A Szekszárdi Takarékpénztár, amint előzékenységgel megadta annak idején a kölcsönt s a vagyontalan Kaszinót hozzásegítette egy ma 300.000 koronát meghaladó értékű ingatlanhoz, épugy előzékenységből nem vette rigorózusan a törlesztési hó első napjának fizetési terminusát sem. Közbe jött azonban a nagy pénzforrások bedugulása, a pénz árának megdrágulása és hogy tekintélyes megyei pénzek és egyéb betétek kivétele megnehezítette a kölcsönök további folyósítását s igy a versengés most a betétek szerzése köré gravitált, nemcsak itt a vidéken, hanem a főváros legnagyobb pénzintézetei is utaznak a vidéki felek betéteire.

Mivel a közvélemény sem nem pusztán adósokból, sem nem pusztán Couponvágókból áll, szükséges ezen előzmény annak a megértéséhez, hogy miért is mondotta fel a Szekszárdi Takarék- pénztár a Kaszinó 40 éves kölcsönét, ami körül tulajdonképen most pro és kontra vitatkoznak.

A kölcsön felmondását a Takarék azon — szigorúan véve —jogos okra alapította, hogy az április 1-én esedékes amortizációt elsején be nein fizették, mert csak 4-én, tehát 3 nappal később, akarták befizetni.

S ezen felül — mondja a Takarékpénztár — ma nincs 5°/o-os -pénz, sem 6°/0-os pénz, a Takarék TL/z(>/o ot fizet visszleszámitolásért. S ebben is igaza van, mert egy pár ilyen 200,000 koro nás amortizáció — s a maihoz hasonló tartós pénzdrágaság ugyancsak megviseli a pénzintézetet.

De, s ezek is igazak: ezelőtt nem vette olyan percre a fizetési terminust a Takarék, — meg aztán egy 40 évre kötött üzletről van szó, ahol a kalkulálásnak figyelembe kellett venni minden eshetőséget, és pedig a hitelezőnek ép úgy, mint a kölcsönvevőnek, mert hiszen meg is ócsulhatott volna, s le is szállhat még 32 éven át a pénz értéke.

Szóval : aki amortisatiós üzletet köt, az viselje, ha jobb, ha rosszabb a pénzviszony, s akár adós, akár hitelező. Nein könnyű tehát e kérdésben pártatlanul állást foglalni, különösen, ha vagy adós, vagy Coupon tulajdonos maga is valaki, s ma bizony az összes élő emberiség első sorban erre a két fő osztályra oszlik, s csak aztán jönnek az emlősök stb.

A közvéleményre szerintünk csakis annyiban tartozik tehát ez a dolog, hogy a Szekszárdi Takarékpénztár részéről ez a felmondás oda üt-e,

1913 május 18.

ahová céloz. Más szóyal, hogy a Kaszinónál gyengébb bázison álló adósoknak meg kell-e ijedni ettől a minden esetre nem mindennapi jelentőségű kölesönfelinondastól ?

Szerintünk, s itt kanyarodunk vissza oda, ahonnan elindultunk: a 2 pénzintézetnek a betét- szerzés körüli versenyéhez, ez a felmondás epen nem veszedelmes a közre való jelentőségében. Nem tudjuk, csak keressük a valóságot, ha ebben is inkább a 2 pénzintézet riválitását látjuk. Hiszen, mint a Kaszinó május 14-iki választmányi gyűlésén örffy Lajos és dr. ^ Leopold Kornél — a két takarék vezérigazgatója nyilatkozataiból kilátszik — nem a határidő elmulasztása vagy a hitel meggyöngülése itt a kérdés középpontja, hanem : egyrészt nem szívesen viseli a Takarékpénztár a mai viszonyok között az olcsó, régi kölcsönt, másrészt és ez a legfőbb talán, ha már kell állania (és erre köteles) a régi kölcsönt, fájlalja, hogy a Kaszinó a 26 000 koronás Bezerédj alapot nem nála helyezi el.

Erre nézve a választmányi ülésen a Hitelbank vezérigazgatója rögtön be is jelentette, hogy nem akarja, hogy a Kaszinót esetleg ezen betet miatt anyagi kár érje és azért a szabályszerű fölmon- dási időtől eltekintve, azonnal szívesen bocsájtja ezen betétet a Kaszinó, illetve a szekszárdi Takarékpénztár rendelkezésére.

Ez a centruma a dolognak s kétséges, hogy praktikus és politikus volt e e félreérthető kölcsön felmondást felszínre vetni, mert ott van pl. a Hitelbank által annak idején 150.000 K hitellel financirozott tisztviselő-telep s az annak idején 5 százalékkal megállapított amortizációknak felemelésére a pénzviszonyok rosszabbodásával sem gondolt a Hitelbank.

Csak az a vigasztaló, hogy a Szekszárdi Takarékpénztár sem gondolt volna a Kaszinóval szemben stájgerolásra, ha 26 000 koronás betétje nem volna s a közvélemény nyugtalankodó adós részét nyugtassa meg, hogy nincs 26.000 koronás betétje.

Mint halljuk, különben kilátás van a békés megegyezésre s a Kaszinó választmányának azon határozatát, hogy 3 tagot küldjenek ki az ügy megtárgyalására, maga Orffy Lajos is megszavazta, aki bizonyára maga sem adna szívesen könnyen szerzett népszerűséget a Hitelbanknak. Mivel azonban a Kaszinóban részvényesek is vannak, előreláthatólag bizonyos szelíd kamatemeléssel és betét megosztással nyer elintézést a felmondás.

Post scriptum: Mint lapzártakor értesültünk, a Takarékpénztár a felmondást minden rekompen- záció nélkül visszavonta e«-—

KÜLÖNFÉLÉK.

— Királyi kitüntetés. A király Madarász Elemér belügyminiszteri miniszteri tanácsosnak, Tolnavármegye volt főjegyzőjének, a Lipótrend lovagkeresztjét adományozta.

— Kinevezés. A belügyminiszter Sass Elemér drt, özv. dr. Sass Istvánné unokáját, miniszteri segédfogalmazóvá nevezte ki és szolgálattételre Szabolcsvármegye főispánjához osztotta be titkári minőségben.

A m. kir. pénzügyminiszter Tucsni Pál középiskolát végzett szekszárdi p. ü. dijnokot a szekszárdi m. kir, p. ü. igazgatóság mellér endelt számvevőséghez segélydijas számgyakornokká nevezte ki.

— Uj jogtudor. A kolozsvári tudomány- egyetem vizsgáló bizottsága Végh János paksi kir. járásbirósági joggyakornokot jogtudorrá vatta.

— Áthelyezés. Az igazságügyminiszter dr. Sziits Jenő perlaki kir. járásbirót, saját kérelmére, törvényszéki bírói minőségben, a pécsi kir. törvényszékhez helyezte át.

Zichy Gyula gróf pécsi megyéspüspök Jung Ádám abaligeti káplánt Püspöknádasdra, Milfajt Ádám püspökszenterzsébeti káplánt pedig Lakó- csára helyezte át I asonminőségben.

— Papi korona. A szekszárdi kerülethez tartozó róm. kath. papság fplyó évi junius 12-én Szekszardon tartja meg tavaszi koronáját dr. Fent Ferenc apátplébános, kér. esperes elnöklésével.

— Kitüntetés. A király a tűzoltás és mentés terén 25 éven át teljesített hasznos szolgálatai elismerésül Gajdosi Győző fajszi tűzoltó parancsnokot kántortanitót, diszéremmel tüntette ki

Bírósági áthelyezés. Az igazságügyminisz- ter Beke József gyönki kir. járásbirósági írnokot a kaposvári kir. törvényszékhez helyezte át.

Közgyűlés. A Szekszárd—Bátai Ármen- tesitő Társulat folyó hó 28-án Szekszárdon, a Takarékpénztár nagytermében közgyűlést tart Beöthy Károly dr. elnöklésóvel.

— Jóváhagyott alapszabályok. A földmive- lésügyi miniszter a „Tamási Állatvédő-egylet“,— a belügyminiszter pedig a „Simon tornyai Tüzoltó- testület“ módosított alapszabályait jóváhagyta.