Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-05-11 / 19. szám
XLI. évfolyam. 19. szdm. Szekszárd, 1913. május 11. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj Istvin-ntca 6. sz., hová a lap izellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle • nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemfl hirdetések és pénzktlldemények intézendők. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, ‘/a évre 6 K, V* évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K, 100—200 szóig 9 K, • 200—300 szóig 10 K, minden további 100 szó 2 K több. — Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. A külpolitika. A balkáni bonyodalom a lefolyt héten, hosszas, idegfárasztó vajúdás után uj , stádiumba jutott. Nikita, Montenegró királya, ki nem éppen megvetendő, a legszélsőbb makacssággal határos bátorsággal, tán mások által is buzdítva védelmezte Szkutarira vonatkozólag .önmaga által megállapított jogait, koronatanácsot hivott össze s az összes miniszterek, tábornokok és ezredesekből álló testület néhány szótöbbséggel kimondotta, hogy a közönséges csalás és árulás utján megszállt várost a hatalmak rendelkezésére bocsájtja. A legutóbbi időkben nevezetességre szert tett kérdés, mely a magyar-osztrák monarchia hadi készülődéseit felidézte, szerencsésen megoldást nyert. Azonban mindenki tisztában van vele, hogy ezzel a balkáni kérdés korántsem jutott nyugvó pontra, mert hátra van még a független állammá alakítandó Albánia megteremtése, szervezése s kormány formával való ellátása. Hogy ez mily eszközökkel fog végrehajtatni, a felett nem Lukácsék Budapesten, hanem Bécsben döntenek. Ott pedig a kérdésről úgy gondolkoznak, hogy Ausztria és Magyarország, valamint Olaszország együttműködése az Albán kérdésben, természetesen tovább tart, mindaddig, amig a két állam együttes és közös programmja teljesen keresztül nem ment. Vonatkozik ez nemcsak Albánia déli határának megállapítására, [aminőt természetesen a nagyhatalmak fognak dönteni, hanem minden más részlet kérdésre is, első sorban pedig az uj állam közigazgatási berendezésére. Ha Esszád basa visz- szavonulására vonatkozó hírek beigazolódnának, akkor Ausztria és Magyarország, i úgy Olaszország akciója egyelőre nem indul meg ; ellenben a két állam közötti folytonos eszmecsere; folytattatik s meg- történnek az előkészületek arra, hogy’ az Albán programmot teljesen keresztülvigyék. Ha azonban ezek a hirek nem igazak és Esszád basa Albániában anarkiát teremtett, ^kkor haladéktalanul megkezdődik az akció, amelyre már minden előkészület megtörtént. Az itt hiven visszaadott bécsi felfogás szerint, immár nem lehetetlen, hogy ha valamelyik nagyhatalom, más célok követésével a lebonyolításnak útjába akadályt nem gördít, nem csak további mozgósításra, de még az Albániába való bevonulásra sem lesz szükség. Az állami berendezkedésre vonatkozó teendőket elvégzik a nemzetközi hajóraj partra szállítandó legényei. De a legfőbb dolog, mindenekelőtt az, hogy ha az uj Albánia területére nézve a hatalmak meg tudnak egyezni, adjanak elsősorban fejet az uj államnak. Az majd, ha erre alkalmas lesZj^aját tetszése szerint szervezi, saját birodalmát és semmiféle külső hadi készülődésre nem lesz szükség. A külügyi kormány a hevesebb vérü újságírók részéről gyakori és erős támadásoknak volt kitéve, mért a balkáni bonyodalmak egész lefolyása alatt nem csörtette a kardot, hanem a legnagyobb óvatossággal és türelemmel járva el, szorgosan kikerülte minden összeütközésre alkalmat szolgáltatható kérdés élére állítását. Csak akkor foglalt fenyegető állást, midőn már a fejlődő események teljesen elmérgesedtek s látható volt, hogy türelmes magatartással célt érni nem lehet. De akkor már a balkán népek katonailag és pénzügyileg teljesen ki voltak merülve és igy ellentállásra alig gondolhattak ; mig nem lehetetlen, hogy ha már korábban fenyegetjük őket katonai intézkedésekkel, azok ellentállásra képesek lévén, csak véres áldozatok árán juthattunk volna oda, ahol •most vagyunk. Azt mondták akkor, hogy a monarchiát egyik megalázás után a másik érte. Hát lehet, hogy igy volt, de inkább megalázás, mint egy költséges és véráldozattal teljes hadjárat. Végre is ne feledjük el, hogy a határszélen összpontosított s a Balkánra való bevonulásra hivatott hadseregnek 80 százaléka magyar és egy elhamarkodott, meggondolatlan, időelőtt harcias politika ára, alkalmasint megint legnagyobb .részt magyar vér lett volna. Boda Vilmos. Piros Pünkösd napján. Jövel fürtös orgonavirág, kelyhes gesztenye- virág mámoritó tavaszi napján égnek megerősítő, felvilágosító malasztja. Mennyire szükségünk van ebben a .nehéz napokban az égi malasztra, a bölcsességre, — szorongva érezzük. Mig a természet azúrkék ege ragyog reánk, majdnem történelmi fontosságúnak ígérkezik az a felhő, amely ott borong nemzeti hatalmunk és jövőnk fölött. Egy esztendős már a nemzeti szorongás, nem azért, mintha ellenségeink lennének tulnagy hatalomban és erőben, hanem, mert mindenekelőtt a békét szeretjük és minden emberi türelemmel elkívántuk hárítani országunkról még oly győzelmes háború zavarát, anyagi veszteségét és a nyomában járó könnyeket. — Oh égi bölcsesség, ki ma szent hitünk tanítása szerint leszálltál arra a jeruzsálemi házra és megái'nyékoztad az ott imádkozó galilei egyszerű halászembereket, akiknek nyelve megoldódott, tudtak mindenféle TÁRCA. Piros pünkösd napján. Piros pünkösd napján, Szép, suhanó szárnyon: SzáPj át „fehér galambu, Szentlélek galambja, Az egész világon. Béke legyen szárnyad Mindenik csapása, Hogy szív, ha hitetlen, Lélek békületlen: — Legyen békessége, Legyen gyógyulásai Piros pünkösd napján, Mennyei jelképen, Óh égi „tüzes nyelv“, Gyulladj ki felettünk, S zendülj meg a légben, Hirdesd ki még egyszer Világ hallatára: Hogy az eszme ellen, A szeretet ellen, Hasztalan a világ Minden Golgotája! SZABOLCSRA MIHÁLY. I A mi pünkösdünk 1849-ben. Irta: Eötvös Károly. Derűs, szép nyári nap volt nálunk ötven év előtt Pünkösd napja. Ragyogott ránk a napsugár, mint istennek szerelme. Mindenki ott volt az urnák szentegyházában, még a beteg is. En is ott voltam az iskolás gyermekekkel, mint köztük való. A pap a hazáról tartott szentbeszédet. Dicső múltról, dicső jövendőről, sok kegyetlen ellenségről, sok nagy szenvedésről. Azután elmondta, jön a muszka. Azután elmondta, mit íendelt a nemzetnek kormánya. Azután elmondta a szent imádságot, amelyet küldtek Debrecenből. Utolsó pontja igy szólt: „Isten, ki a jóságnak és igazságnak Istene vagy, ki a jókat kegyelmeiddel tetézvén, a bűnösöknek s kész vagy megbocsátani, ha hozzád folyamodnak, hallgasd meg fohászunkat, hallgasd meg könyörgésünket! Mentsd meg hazánkat a vad ellenségtől, áld meg, [mint eddig megáldád, fegyvereinket győzelemmel, messze űzvén őket hazánk határaiból, szelíd béke boldogító kebelén áldjuk és magasztaljuk szent nevedet. Hallgass meg atyánk, mindenható szent istenünk, a te szent had, ami urunk Jézus Krisztus által! Amen!“ E szavakat lassú hangon, majdnem zokogó hangon modotta el a pap. Akkor egy percig elnémult, lehajtotta fejét s imára kulcsolt két kezét rátette a szentirásra. De fölkapta fejét azonnal, belenézett mereven az égbe s imára kulcsolt két kezét magasra emelte. Hangja zúgott, dörgött, harsogott amikor szólni kezdett: — Isten, ki örökkévaló vagy és mindenható vagy, hallgasd meg most az én imádságomat is. Lelkem keserűségéből és tisztaságából fohászkodom hozzád én itt. A te bölcs akaratod a te szent igédnek szolgájává tett engem. Méltatlan szolgád vagyok, mert ki is lehetne méltó a te szent igédhez ? De azért hiven törekedtem teljesíteni parancsodat Uram és Istenem. Dicsőségedet hirdettem minden időben s el vezéreltem hozzád az erőtlen és fájdalmas sziveket. Szent házad falai közül és titkos kamarámból éjjel és nappal elküldtem|hozzád fohászomat, hogy a te végtelen hatalmad és kegyelmed mentsen meg minket kárhozattól, dögvésztől, pusztulástól, égnek-földnek ránkszakadá- sától Most uj ellenség rohan ránk bőszen, mint a fenevad, hogy széttépjen bennünket. Ha te elpusztulni engeded ezt a mi hazánkat, ha te kiirtani engeded ezt a mi magyar nemzetünket: az én ajakam akkor megnémul örökre s az én szivem bezáródik. Akkor én hozzád többé .nem fohászkodom, hadd jöjjön rám a kárhozat és dögvész, a pusztulás és égnek-földnek rámszakadása. Porszem vagyok, egyetlen lehelleted elfu engem a semmiségbe. Bocsásd rám lehelletedet, ha én elvesztem hazámat, nemzetemet! . . . Szava elhalt a zokogástól. Vele sirt a szent gyülekezet örege, apraja. Akkori tanítónk, most egresi lelkész, úgy tudom ma is élő ember, irta le ezt minden iskolás fiú és leány számára« Azután még sok tiltó szót leirt apám számára is.' ♦
