Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-06 / 14. szám

4

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

1913 április 6.

— Kabaréznak a szekszárdi „aranyifjak“. Értesülünk, hogy a SzSC. fényesnek Ígérkező műsorral kabarét rendez április közepe táján vagy május elején. A közönség bizonyára nagy érdeklődéssel fogadja, mert a repertoár minden pontja állítólag egyéni beltermék lesz. A kabaré nagyon ügyes ötlettel, orfeumi miliőben teljesen fehér szinü lesz; rendezősége a város fiatalságának javából kiválogatva. A kabaré sikerének emeléséhez egy pár hivatott pesti kabarémüvész fellépését és Bodnár Jenő színművész növendék kon- ferálását nyerték meg.

— Fényképészeti műterem Bátaszeken. Uj,

modern fényképészeti műterem nyílik meg ápr. hó közepén, Borgula Ede szekszárdi jóhirü fényképész fiókja. A műterem Király-utca 278. számú házban a Takarék mellett, Herman L. ur udvarában épül. Végre lesz Bátaszéknek is egy szép műterme, ahol ,tartós, tiszta kidolgozású képeket kaphat a közönség. A képek a szekszárdi fő- üzletben lesznek kidolgozva Borgula vezetése mellett s tekintve Borgula jó liirnevét a megyében, reméljük, hogy a bátaszéki közönség, valamint a környék bizalommal lesz fiók műterme iránt. Vasár és ünnepnap is egész nap nyitva lesz a műterem, úgyszintén köznap is.

— Műkedvelői előadás. A Szekszárdi Kath. Olvasókörben 1913. évi április hó 6-án, vasárnap házalapja javára műkedvelői előadás lesz, mely alkalommal színre kerül: „Mozgófényképek“, bohózat 3 felvonásban. Helyárak I. hely 1 K 40 f, II. hely 1 K, állóhely 60 fillér. Jegye előre válthatók Kun Lajosnál, a kath. kör ügyvezető elnö kénél. Előadás után tánc. A jótékony célra való tekintettel felülfizetéseket köszönettel fogad és hirlapilag nyugtáz az Elnökség.

— Nyilvános nyugtázás. A medinai orgonára utólagosan még a következők adakoztak: Nagy- méltóságu Bezerédj Pál 10, Kocsis János idősb káp. szőlőhegyről 5. Földi József boltos 5, Hegyi Oláh János 2, Szőke István 2, Hidjáról Bitter János 2, Huber Mihály bognár 4 koronát. Felül- fizettek: Szabó Lajos 2, Tóth János tanító 2, Puskás Károly Budapestről 3, Halmainé 2, Szotics Bankó 1, Beliszlin Vladimár lelkész 1 koronát, Tadics Károly mészáros 40, Szabojlovics borbély 50 fillért. Összesen 107 korona 90 fillér. Ezen összegek köszönettel nyugtáztatnak Medináu, 1913 március 27-én. Arany Antal ref. lelkész.

— A legeltetés megkezdése. Ide s tova a jószágot kihajtják a legelőre. De csak arra a legelőre lehet a jószágot kihajtani, amelyet gondoztak. Mielőtt a fák ki nem lombosodtak, a jószágot a legelőre kihajtani nem szabad. Az a község, amely legelőjét gondozás nélkül hagyja, nagy mulasztást követ el. Meg kell járatni a legelőt fogas boronával. Meg kell tisztítani és. pedig a közerő kirendelésével, minden nem oda való növénytől, a savanyu füvektől, a lósóskától, a szerb tövistől, a kutyatejtől. Aztán érett és porrá törött trágyával javítani kell a legelőt. Újabban több község műtrágyával is igyekezett a közlegelőt javítani és nehogy azt higyjük, hogy ez a község a közvagyont prédálta. Ellenkezőleg. Ez a község a közvagyont gyarapította. Méltó minden dicséretre, mert ez azt bizonyítja, hogy a község tudatában van annak, hogy a közlegelő közkincs. A íöldmivelésügyi miniszter a községeket a legelőjavitásban készséggel ingyenes szaktanácsadással és anyagi segítséggel támogatja. Ezt is jó a községi elöljáróságoknak tudni.

— Öngyilkosság. Németh Lajos 38 éves dombóvári szabósegéd szüleinek házában fejbe lőtte magát és meghalt. Levelet hagyott hátra, melyben megírta, hogy hosszas betegsége kergette a halálba és szüleitől bocsánatot kért.

— Halálos balOsot. Koutics György zombai napszámos az ottani gőzmalomban dolgozott s e közben a gép a kabátját elkapta s karját leszakította. A szerencsétlen napszámost be akarták a szekszárdi kórházba szállítani, de útközben meghalt.

Fogorvos.

Kovács J.

Specialista fog- és szájbetegségeknél. Készít arany-, ezüst-, platina-, porceiián-, cementes email-töméséket, Arany, platina és por- cellán koronákai és hidakat. Kautschuk és arany lemezre műfogakat és szájpadlás nélkül fogaikat.

Foghúzás érzéstelenítéssel!

Műfogak és javítások szükség esetén 24 órán bélül készíttetnek.

Lakás i a gimnáziummal özemben.

CSARNOK.

A napóleoni háborúk egy vitéz magyar katonája.

Irta: HaPyufi Elemér.

Egy régi, vitéz magyar katonáról lebben- tem fel a feledésnek fátyolát.

Kevés történetírónk hallotta hirét Steindl Károly bárónak, a napóleoni háborúk egyik leg vitézebb magyar katonájának, ki hősi tetteivel fényes nevet szerzett magának, dicsőséget magyar hazájának és sok hasznot uralkodójának.

Magyar munka, mely részletesen tárgyalja Steindl Károly életét és érdemeit, tudtommal még nem jelent meg; igy tehát nekem jutott az a szép feladat, hogy a napóleoni háborúk ezen de- i’ék harcosát érdeme szerint, hiteles történeti adatokra támaszkodva, méltassam.

Steindl Károly báró 1785. október 30 án született Dunaföldváron, Tolnavármegyében, 315. sorszámmal jelölt házban. Édesatyja Steindl Ferenc, Károly dunaföldvári földbirtokos volt, édesanyja keresztueve pedig Terézia vala. Kereszt- szülői Yergen János és ennek felesége, Viktória voltak. A keresztelést Klosz Lajos káplán végezte.

A római kath. plébános akkor Dunaföldváron Paffán Ignác Illés volt, ki később mint pécsi kanonok halt meg:

Két fitestvéi’e volt, mint dr. Kemény Kálmán rácalmási földbirtokos értesített, akinek atyja, Kemény János mostoha öccse volt Steindl Ká rolynak. Az egyik, Steindl József, Károlynak bátyja, a könnyű vasasoknál az ezredességig felvitte. Galíciában állomásozott, megnősült, de gyermekei nem születtek. A másik, Steindl Vince, Károlynak öccse, Dunaföldváron gazdálkodott, hol l854 ben halt meg. Agglegény volt.

Édesatyja a kis Steindl Károlyt gondos ne velésben részesítetté. Mint magántanuló hat gimnázium sikeres elvégzése után atyja őt a bécsújhelyi katonai akadémiára küldötte, hol tanulmányait kitűnő eredménnyel fejezte be. Kikerülvén az akadémiából 1806-ban, mint önköltséges hadapródot a Schwarzenberg herceg-féle második dzsidás ezredhez osztották be és Csehországba küldötték. Rövid idŐD belül hadnagy lett.

Olyan idők voltak; akkor, melyek egy vérbeli, igaz katonaembernek nagyon is kedveztek.

A háború istene, Nagy Napóleon személyében, ekkor száguldozott végig egész Európán ; vért és halált meg pusztulást okozva mindenütt, hol megfordult s dicsőséget és győzelmet aratva magának és francia hazájának.

1809 ben Csehországban adta először tanu- jelét Steindl rettenthetetlen bátorságának.

Ezredc, melynek Bellegarde gróf lovassági tábornok parancsolt, az első hadtestbe volt beosztva.

Április harmincadikán Éger városát egy öt tisztből és 121 könnyű vasasból átló francia hadosztály megtámadni akarta. Steindl, ki akkor két tizedessel és 15 közlegénnyel kémszolgálaton volt a városban, amint tisztán látja az ellenség szándékát, elhatározza, hogy a legvésőt merészeli, hogy nemcsak a várost, hanem még a benne található kincstári javakat is megmenti.

Steindl tehát kis csapatának élére áll és az Éger városához tartozó Sehőnberg és Weiter- freitz szász birtokon megrohanja a nálánál jóval erősebb ellenséget, A parancsnokot, két más tiszttel együtt, önmaga teríti le; mire csapata ezen hősi példán felbuzdulva és vezére által szóval is tüzelve, hossza és makacs küzdelem után az ellenséget visszaveti, mely a legnagyobb rendetlenségben -— 14 halott, több sebesült és sok ló hátrahagyásával —• megszalad.

Hősi vitézségének szintén hasonló tanujelét adta akkor, mikor az ellenség egy őrmester vezetése alatt összegyUlekezik, hogy Steindl gyenge és kimerült csapatának támadjon. Az oroszlánszívű hadnagy, amint észreveszi, hogy nj támadás készül, nem törődve az előbbi ütközetben kapott két nehéz sebével, époly lelkesedéssel, gyorsan és elszántsággá! támadja meg az ellenséget, mint az előbbi alkalommal. Az Őrmestert pusztán csak öklével üti le, többéket megsebesít, a meg- maradiakat .pedig oly siralmas állapotba juttatja, "hogy az egész erős, ellenséges csapatból csak négy ember menekül meg seb nélkül az ütkö- * séfből;

Éger városa most már biztos volt az étien-1 ságtŐI, a pénztár pedig meg volt mentve. Ezen dicső csatározás egyike a legnevezetesebb 'lovas* ' harcoknak, amely bizonyítja, hogy egy gyors, el- ‘ szánt támadó;, ha kellőképpen vezettetik, mindig győzelemhez segíti annák intézőjét, minden tekin 1 tét nélktfl a legyőzött ellenfél számára.

Győzött hadnagyunk az ősmagyarok legfőbb hadi erényével, a gyorsasággal.

Steindlt ezen ritka fegyvertényéért a rendi káptalan 1810. április 15-én egyhangúlag a Mária Terézia rend lovagkeresztjével ékesíti fel.

1813-ban a népek nagy csatájában, Lipcsénél, hadakozik ezen hatalmas bátorságu férfiú. A lipcsei csatát követő napokban, október 28-án a menekülő francia hadsereg egy részét a Steindl Károly vezérlete alatt álló Schwarzenberg hercegféle dzsidások lovasezrede Gelnhusánál, a mai Poroszország egy kis városánál, eléri. Steindl főhadnagy elrendeli a környékbeli szőlők között meghúzódó ellenség erejének kikémlelését.

Gelnhusa városában ugyanekkor a magyar- osztrák hadsereg harmadik hadtestének vadász- százada tartózkodik. A franciák ekkor váratlan, erős rohamot intéznek a vadászok ellen, akik meghátrálni kényszerülnek.

Ekkor belerobog a csatába Steindl. Egy kis zászlóaljjal oly vitézül és eredményesen támadja meg a menekülő vadászszázadot hevesen üldöző francia lovasságot, hogy az üldözéstől őket elvonva, a nevezett vadászok újból sorakoznak és a város erődítményeibe visszatérnek.

Ugyanezen nap estéjén, mikor az előcsapatok a franciákkal való összeütközésre készen voltak, Steindl ezekhez önként csatlakozik. Önfeláldozó rohamaival az ellenséges csapatokat két ízben nemcsak jó sikerrel támadja meg, — mely alkalommal három lovat is vészit — hanem a harmadik hadtestnek feDtemlitett vadászcsapatát is, melyet a franciák a hadtestől elvágtak, megmenti a fogságtól.

1814 február elsején a Brienne melletti ütközetben, hol Nagy Napoleon és Blücher vezérlete alatt álló hadakat visszaverte, Steindl hat ellenséges ágyú elfoglalása alkalmával, mely tettre önszántából vállalkozik, az ellenség egyik részének parancsnokát leütvén lováról, kiválóan kitünteti magát.

Az ütközetben megsebesül, majd rövidesén vitézsége jutalmául századossá lép elő.

Ugyanezen csatában ezredese, Mengen báró elnyeri a Mária Terézia rend lovagkeresztjét, melyet már az ő alantas tisztje, Steindl előbb megkapott.

A párisi béke megkötésekor a magyar és osztrák sereggel Párisban tartózkodik Steindl.

Mikor Napoleon szerencsecsillaga végleg letűnik s Európa urai Bécsben összejönnek, hogy Napóleontól megzavart országuk határait kiigazítsák és szövetséget kössenek minden szabad, felvilágosodott eszme és mozgalom ellen 5 Steindl Károly bárót is Bécsben találjuk, mivel a kongresszus idejére ezrede szolgálatra a császárvárosba volt rendelve.

Mikor a szövetséges fejedelmek Becsbe tartották bevonulásukat, egy ünnepélyes, lélekemelő pillanatban volt része Steindl Károlynak. Az ezred egy századát vezette az uralkodók kíséretében. Széles, büszke mellén ragyogott a Mária Terézia rend lovagkeresztje, mig seregének egyik része az arany, a másik része pedig az ezüst vi- tézségi érdemjelet viselte. Az ő neveltjei voltak a vitéz fiuk, az ő hősi tetteinek tanúi.

Ily sok dicső cselekedet s ily csodálatos igaz magyar vitézség, gyorsaság, bátorság, vakmerőség és elszántság jutalmazásaképpen I. Ferenc Magyarország apostoli királya 1815. február hó 10 ón a magyar nemességet adományozza neki a következő címerrel: nyílt sisakon három ágú korona foglal helyet, mely fölött jobb mellső lábában kivont kardot tartó oroszlán ágaskodik. A cimerpajzs két részre van beosztva. A felső rész újból két mezőre különül. A jobb felen lévő ezüst mezőben egy vár van, melynek tetejéből két oldalt császári zászló áll ki, a bal felen lévő vörös mezőben egy oroszlán ágaskodik, mely jobb mellső lábában kivont kardot tart.

A cimerpajzs alsó részében öt dombon szőlő virul, a dombok lábánál pedig folyó kéklik. A címer foszlányának színei: vörös, ezüst, és arany. A címer a feleimet nem ismerő magyar harcosnak oroszlánszívű bátorságát és vitéz csatározásainak színhelyeit tüntetik fel.

A nemesi oklevelet 1815. június hó 20 án Szekszárdon, Tolnavármegye közgyűlésén felolvasták és közzétették ; Steindl Károlyt ipedig ugyanezen vármegye nemeseinek jegyzékébe 1009 szám alatt beiktatták.

Ezután kaphatta meg a báróaágot .is. Az erről szóló oklevél nem cutaradt fenn, 'de két munka, úgymint Hirtenfeld {#. dr. (Der Militär Maria Theresien-Orden und Seine Mitglieder. Mécs. 1857.) és Wnrebadh K. dr. (Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. Béos. 1897.) bárénak mondja.

I. Sándor cár m kitüntette a hőst, kinek a Vlsdimir-rendet ajándékozta vitézsége jutalmául.