Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-23 / 12. szám
1913 március 23. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 5 Kiadóhivatali üzenet. Felhívjuk hirdetési és előfizetési díjhátralékosainkat, hogy hátralékukat sürgősen beküldeni szíveskedjenek. Az első évnegyed végével hátralékban maradó előfizetőinknek kényte- telenek leszünk a lap küldését beszüntetni. —' Uj vasút. A dunapataj—kalocsa—bajai tervezett vasút építését még ebben az évben megkezdik. Kalocsa város képviselő testületé erre a vasútra 100,000 koronát szavazott meg.- A dombóváriak ismét deputációznak. Vármegyénknek ez a legnagyobb vérbőségü és a fejlődésre vasútvonalai révén legjobban praedesti- nált helysége folyó hó 15-én az őszre beígért gimnázium érdekében újra küldöttséget menesztett a vallás- és közoktatásügyi miniszter elé. H Erre a kultuszminiszter változás folytán lett szükség. Az uj kultuszminiszter, dr. Jankovics Béla a sablonos jó indulatu . tanulmányozást helyezte kilátásba, ami aligha elégítheti ki a nyugtalan dombóváriakat, kik' a gimnáziumon kívül a kir. adóhivatal és kir. járásbíróság felállítására is jogosan aspirálnak. Ma-holnap Csak a vasúti alkalmazottak száma eléri az 1000 családot s ha mást nem tekintünk is, ezek gyermekei iskoláztatását feltétlen biztosítani kell. Bár előnyösebbnek tartanánk a gimnázium helyett reál, vagy kereskedelmi iskolát az jpari és kereskedelmi téren nagy jövőre igényt tartható Dombóvár részére. — A kincstár jövedelme február hóban. Tolnavármegye területén a folyó évi februárjában befolyt egyenes adókban és hadmentességi dijakban összesen 535919 K, vagyis a rossz gazdasági viszonyok mellett is 30790 koronával több, mint 1912. évi február hóban. Fogyasztási adókban 100981 K, — bélyegjogilleték és dijakban 131946 K, dohányjövedékből 151801 korona. — Lap elkobzás. A Lukács—Tisza rendszer a nekik nem tetsző lapokat nap nap után üldözik és elkobozzák. így járt §1 Pécsett megjelenő „Munkás“ cimü szociáldemokrata lap is, melynek múlt szombaton megjelent számát a pécsi rendőrség a vizsgálóbíró, rendeletére elkobozta s folyamatba tette a lap ellen királysértés miatt az eljárást.^ Az elkobzásra a lap „A szuronyok hegyével“ cimü vezércikke szolgáltatott alkalmat. Följelentés egy gabonakereskedő cég ellen. Haberfeld Fülöp és fia dombóvári jóhirü gabonakereskedő cég ötven-hatvan éve, hogy fennáll. Legutóbb a-cég több fővárosi éa vidéki cégtől nagymennyiségű kukoricát vásárolt össze. Az üzletnek ugyanazon föltételei voltak, mint más ilyen gabonaüzletnek. A szokásos eljárási mód az ilyen üzleteknél az, hogy az árukról szóló vasúti fuvarlevélnek a másodpéldányát, a duplikátot, az eladók megküldik valamelyik pénzintézetnek, amelynél a vevő lefizeti az áruk vételárának egy bizonyos részét, többnyire 80 százalékát, ennek ellenében megkapja a duplikátumot és rendelkezik az áruval. A hátralévő 20 százalékot csak akkor kell megfizetni, ha az áruk megérkeztek. Most is igy történt. Az elad.ó gabonacégek a dombóvári takarékpénztárnál helyezték el a dup- likátokat. Azonban a Haberfeld cég nem fizetett egy fillért sem a duplikátokra. Viszont a takarék- pénztárnak erkölcsi kötelessége lett volna az, hogy értesítse az eladó cégeket an ól, hogy a duplikátokra fizetés nem lörtént. A dombóvári takarék- pénztár állítólag nem értesítette a cégeket arról, hogy fizetés nem történt, hanem heverni hagyta a duplikátokat. Időközben az áruk megérkeztek a vevő által diszponált dinekre, a nagykanizsai, a Csáktornyái, a barcsi és a marburgi és más tárházakba Most a Haberfeld cég a megérkezett gabonára előleget vett fel a tárházaknál, nágykani- zsainál is. Az előleg több ezer koronát tett ki, de a váltókat nem eléghették ki. A szállító cégek, akik mintegy harminc negyvenezer koronát kitevő kukoricát szállítottak, ezáltal károsultaknak tekintik magukat és feljelentették a céget a nagy- kanizsai ügyészségnél csalás büntette miatt. A cég ügyvédjének az a felfogása, hogy a cég megvette és átvette az árukat, rendelkezik felettük, tehát előleget is vehet fel rá. A duplikátokra azért nem fizetett a cég, mert az áruk rosszak és használhatatlanok voltak. Ez a cég védekezése, melynek tagjait hétfőn hallgatta ki a nagykanizsai ügyészség. Annyi bizonyos, hogy a gabonacég eddig mindig kisebb körben, egy szükebb rayonban dolgozott és ez volt talán az első merészebb vállalkozása. A helybeli és a vidéki vásárló közönség figyelmét felhívjuk a lapunkban és annak 9-ik oldalán csoportosan is hirdető szolid és megbízható bevásárlási forrásokra, mely cégeknél úgyszólván az összes szükségleti cikkeink beszerezhetők, s melyek áruik jó minősége, valamint a kiszolgálás módja tekintetében mint teljesen kielégítők bárkinek ajánlhatók. IRODALOM. Legyen enyém . . . Legyen enyém az élet minden gondja: Felhő ne szálljon fehér homlokodra, Mit bánat űz oda; Legyen enyém az élet minden terhe: Tanyát ne üssön a te kis szivedbe Az aggódás soha. Legyen enyém a csalódásnak átka: Lelked fehéren tiszta sátorára A kétség árnya sohase boruljon ; Legyen enyém a vágyak rombadölte: De pici lábad te sohse üsd kőbe, Utadra mindig virágesö hulljon. Nehéz az alku. Részt akarsz belőle, Ha homlokomra a gondok felhője Teríti fátyolét; S ami tehert a vállaimra rá rak Az élet, abból egy részt gyenge vállad Szívesen venne át. Nehéz az alku. De mégis megkötjük: Sokféle a gond, válogatunk köztük S mert mind nehéz, mind megmarad nekem. Terhük ne nyomja soha gyenge vállad... Minden gondomért édes kárpótlást adsz: Fehér válladra ráhajtván fejem ! HONTHY ISTVÁN. — Ruff Andor verseskönyve Ruff Andor magyaróvári kirlapiró egy 120 oldalas csinos könyvben gyűjtötte össze költeményeit. Lírai és epikus versek váltakoznak a lapokon ; az emberszeretet, a hazaszeretet, a szerelem, az emlékezés érzelemvilága tarkitja a könyvet, melyben szavalásra alkalmas költemények is találhatók. Ara fűzve 2 50 K, kötve 3‘50 K. Megrendelhető a szerzőnél Magyaróvárott. CSARNOK. Imádkozz értem! Bármerre járok, kő akad utamba, Bokor, ág tépi testemet — Ha egre nézek, felkg jő tombolva. Vadul cikkázva meg-megfenyeget. Soha egy csendes, nyugodt pillanatom ... Hogy elpihenne lelkem vihara: Sehol olyan hely, hova főm ha hajtom Mosolygó, édes álom ringatna. Gond virrasztja át az éjjelt énvélem, Könnyek csókolják szemem éberre, Búbánat zokog altató dalt nékem, Ha nehéz álom száll a telkemre. Ah! — durva kézzel megtépett az élet Szúró tövisét belém verte mind, Emésztő kín és gyötrő szenvedések Alatt elvérzett lelkem cseppen kínt... [je te ezt ne sejtsd, soha se tudj róla Örömet olvass arcomról csupán ; Gondold, hogy csupa édes, boldog óra Mosolygott rám az idők folytán. Hogy a lét nekem csak virágot terem S szerencse tárja felém karjait; Hogy édes öröm vár rám minden helyen S édeni üdv e földi lét, — óh hidd. E hittel haladj az élet ösvényen, — Ne lásd, ha lelkem csügged, kesereg... Imádkozz értem én édes testvérem,— Imádkozz értem, hogy erős legyek. Özv. BRANDEISZNÉ FREY MELANIE. A mi husvétunk 1849-ben. Irta: Eötvös Károly. Két váratlan vendége is jött apámnak a húsvéti üxjnepen 1849 ben. Az egyik a mi cigányunk volt. Apámnak házatlan zsellérje. Jónás Ferkó volt a neve: Apám után én örököltem. Most halt meg, alig egy éve, mint nyolcvanéves öreg, nyugdíjas honvéd. Befolyást gyakorolt az én életemre is. A pápai fiatal diák mindenféle ostobaságot megakart tanulni az én időmben, Mindenféle tantárgy mellett még rajz, festés, nyelvek, ének, zene, falábon- járás s más egyéb. Nos hát én a gordonkához láttam. Vettem egy akkora feketeszinü gordonkát, nagyobb volt mint magam. Tudtam is már -rajta a bandában néhány jó 'magyar dalt kisérni. Kálmán Farkas barátom s zenetudós társam oktat- gatott. De a Ferkó cigányunk is gordonkás volt s egyszer vakációkor egy lakodalomra elkérte tőlem a gordonkát egy éjszakára. Odaadtam szívesen. Másnap hetvenhét darabban hozta haza egy zsebkendőbe kötve. Lakodalom után a cigányok összevesztek az osztozásnál | a Ferkó az én gordonkámmal agyonvert valami öt cigányt és ugyan annyi hegedűt. Persze, hogy egy cigánynak és hegedűnek se lett utóbb semmi baja, de az én gordonkámnak nem akadt szabója, aki összevarrja. Újat venni , nem volt kedvem s igy ' az én zeneművész pályámnak félbe kellett szakadnia örökre. Nos, hát a Ferkó cigány épen husvétra jött haza. Ott volt a piskii harcnál s egy napon nagyon megszomjult A viz be volt fagyva keményen. Mit csináljon most már ? — Igyál havat. — Vizet se örömest. De nagyon szomjas volt, lement tehát a piskii hid mellé a jeget beverni és sapkája segélyével vizet inni. A dolog nem lett volna nehéz, csak az a kellemetlenség járt véle, hogy az osztrákok célba lövöldöztek arra, aki lement a mederbe jeget törni, vizet inni. Ferkó ugyan kiállt valami huszonöt lövést, de egy golyó mégis Összetörte puskaagyát is, ballkarját is. Mikor kigyógyult, mint harcképtelen sebesült hazajött s éppen husvétra jelentkezett az apámnál. Nagy szives üdvözléssel fogadták s ezer kérdést intéztek hozzá. Mi újság ott a Dunán túl, Tiszán túl, Királyhágón túl ? Elmondta, hogy Bem generális mind agyon verte már az osztrákot, oláht, muszkát, szászt, hírmondót se hagyott belőlük, most a százezer emberrel Pestnek jön, hogy Windischgräzet hátastarisznyába tegye. 0 ott hagyta el Debrecennél, ahol a Bem generális éppen kifogatott és abrakoltatott. Ez már jó hir volt, akár hitték, akár nem. Jött azonban egy másik váratlan vendég is. Ez egy Tómics nevű fác volt valahonnan, Kalocsa vagy Baja vidékéről. Őseim Ráckevéból származnak, nagy rokonságom pedig Dunaszentgyörgyön bir a Duna mellett. Ez a körülmény hozta magával, hogy nagyapám idejében még családom egy csomó rác családdal méeg ismeretségben állott. Ilyen volt a Tomics család is Budán, Pest és Bács- megyében. Ez a látogató ugyan apámat nem ismerte, de Dunaszentgyörgyön ismerte a rokonságot s annak ajánlatára, egész bátran hozzánk szállott. Útja volt felénk; abban az időben a rácokat nagyon könnyen agyonverhették a mi vidékünkön, mert kegyetlenkedésük rossz hírbe hozta őket, kapva-kapott tehát az alkalmon, hogy nálunk éjszakára biztos menhelyet találjon. Ez a Tomics éppen Szenttamáson volt, mikor ott az erdőket Perczel Mór ostrommal elfoglalta. Ötven év ellőtt április {nyolcadikára esett husvét s ekkorra éppen hozzánk ért el. Ezután jó híreket hozott. — Elvesztünk mi szerbek — úgymond — egészen. Zsivány volt az, aki minket a magyarok ellen felhujtogatott. Nem bírunk mi azokkal. Én magam láttam őket, amikor a mi sáncainkat bevették. Nem is emberek voltak, hanem ördögök. Most aztán itt vagyunk. Egy sógoromat Perczel generális Dészpot-Szentivánon saját kapu- , jára akasztotta fel, pedig pap volt a szegény. Ott Szennttamásnál leöltek tízezer szerbet, magam is alig menekültem. Most pedig kihajtanak bennünket egész Bácskából és Bánátból. Itentelenség az, amit a német mivelünk kezdett. Én magam is szerb vagyok, de kimndom nyiltan, hogy én , ezentúl a magyarsággal tartokKönnyei hullottak a rácnak, mig ezt hosz- szan, részletesen elbeszélte. De a rokonok húsvéti társaságát ott apám házánál ez a Tomics úgy felvillanyozta, hogy mindenki poharat emelt s harsányan kiáltott éljent Tomicsra és a magyar szerb békességre. Erre még jobban elérzékenyedett a vad rác. — Hej az isten áldjon meg benneteket j5 urak, egy unokatestvérem halt meg Esztergomban mag nélkül, oda igyekezem. De én azt hittem, hogy útközben mégis csak agyonvernek a magyarok valahol. És ime milyen jó szivei fogadnak. De bizony nem verték agyon. Még az örökségét is biztosíthatta Eszer- gomban s visszajövet is ellátogatott hozzánk. Egy csomó pénzt is vitt magával. Hogy e miatt nem verték e agyón, ezt már csakugyan nem tudom, A következő évben apám engem felhozott Budára s a szerb nyelvet megtanulni ennek a Tomicsnak egy rokonához,, Tomics nevű gazdag szűcshöz adott. Tanított is engem lelkiismerete sen s nagy szeretettel. Ott volt háza a Gellérthegy alatt, nem messze a sáros fürdőtől. Óriási pinceraktára volt a hegy alatt. S ebben 53 ezer uj ködmen egy- rakáson. Sohase születik ember a föld kerekén, aki egycsopron lásson ennyi ködment. A Tomics háznak ma már nyoma sincs. Családja is kihalt végképen. De kihalt az én szerb tudományom is. Egy aszú bodzafabokor él ott, ahol egykor szerbül tanultam, de tudományomból \ is csak egy szó maradt meg. Ez a szó : zbogom. Magyarul azt teszi: Isten velünk!
