Tolnamegyei Közlöny, 1913 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-23 / 12. szám

6

TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY

1913 . március 23.

Tüzbe.

Irta: Piccolo.

No, elég volt ebből is. Most Pauzátok — szólt Bzobásy Elemér tollát az asztalra csapva. Azatán szivarra gyújtott. Mikor már javában égett, felkelt, fel-alá sétálgatott és magával mormogott, Közbe közbe nagy bodor illatfelhőket fújva a szivarból.

— Igaz, még újságot sem olvastam. Hadd lássam, hogy a hős cr na gócok hányszor vették már be Szkutarit ?! Hát Sükri pasa hogyan tanítja a hős szerbeket malachajtásra ?

Evvel azután letilt és elkezdte az újságot olvasni.

Először a „háború“ híreit olvasta. l)e nem tudott kiokosodni belőle, mert a szófiai tudósító a törököket verte, a konstantinápolyi tudósító pedig a bulgárokat verte. Hát most melyik az igaz ?

Bosszúsan tovább forgatta az újságot és a „napihirek“-et kezdte böngészni.

Itt egy vastag betllvel szedett hír címe kötötte le figyelmét.

„Légyott“ volt a címe, következő tartalommal :

„11. magánhivatalnok nagy botránynak volt okozója. Szerelmes volt egy tisztességes, vend- ki vilii szép uriaBszonyba, akit K. már ismételten ostromolt szerelmével, de amire az urinő sohasem reagált. Hogy a dologból botrány ne keletkezzék, egyszerűen nem vette tudomásul az ő szerelmi ömlengéseitől áramló ‘leveleit, hanem elégette azokat, amiből it. levonhatta volna a következményeket, mert soha a legkisebb biztatást vagy választ sem kapott. De a „szerelem, sötét verem“ mondja a költő is és úgy látszik, lt.-nél is be- sötétethetett, mert nem hogy beszüntette volna alkalmatlankodásait, hanem még zaklatta az úri- nőt továbbra is, inig végre kifogyott a türelemből és hogy ettől az örökös buta különctől megszabaduljon, megmondotta arának az egészet és megmutatta neki n leveleket is, ki azokat magához véve, az utcán megállította R.-t, és neki a leveleket megmutatva, kérdőre vonta szemtelenségeiért. R. kihívó magaviseletével el akarta a férjet riasztani. Ez azonban nem volt nyulhusból való, hogy mindjárt szökött volna, hanem ott a nyílt utcán úgy vágott végig rajta, hogy a mentők kötözték be „sötét vermét“. Persze óriási embertömeg nézte végig az ingyenes mulatságot, amelynek még a bíróságnál is folytatása lesz.“

— Ejha — mondotta magában Szobásy Elemér — éz aztán megjárta. De ki lehet ez az R. magánhivatalnok ? Csak nem Rajkai ? vagy talán Riczay ? Ki van még R-rel kezdődő magán- hivatalnok V .. . R . . .? R . . .? R . ..? R . . .? Egyszerre csak homlokához vert és fölkiáltott:

— Biztosan Rékás volt I Mernék fogadni, mert az mindig olyan, mintha skatulyából húzták volna ki és mindig olyan, ábrándos pofát vág, mint a macska holdtöltekor.

Kocogatnak.

— Lehet!

Gyula lépett be, Rékás legjobb pajtása.

— Szervusz Elemér I — szólt az ajtót betéve.

— Szervusz Gyula ! No gyere ülj le.

— Köszönöm. Olvastad békásnak skandalumát ?

— Hát csakugyan Rékás volt?

— Persze, hogy az.

— Gondoltam én is, de eleinte Rajkaira meg Riczaym is gondoltam. Mit tudhat az ember R-ből. Sok R kezdetű magán hivatal nők van itt! Meg utoljára valami ismeretlen is lehet. Tehát Rékás volt ?

— Az! hagyá helyben Gyula. Es aztán, ha ez elég volna! No de most jön még csak a haddel'httdd.

— Hát hogyan ?

— Még kérdezed? Először is be van pö- rÖlvo. Es neki pénzébe kerülne, ha volna. Mivel azonban nincs, valószínűleg „ülnök“ lesz.

Másodszor bankárja, aki igen jót fizette, majd felmondja neki a „szerelmet“ és szélnek ereszti és akkor „rnozzi“ alkalmazott lehet.

Harmadszor pedig, lehetetlenné válik itteni helyzete, mert mindenfelől bojkottálrii fogják. — No de luit hogy lehet ilyen butaságot is csele kedni ? Hát elment neki a haja ? Vagy mi ! ?

— Feketén látsz Gyula — felelt Elemér. Nem olyan borzasztó dolog az egész. Unt szerelmes volt egy szép asszonyba — ez a főbűne, ebben a főbűnben pedig minden térti, főleg fiatal ember, szenved.

— Jó, jó kérlek, de ne csinálja olyan bután a dolgot, hogy .

— Hát az igaz. Most eszi is érte a penész!

— Persze, hogy eszi, de már késő.

— Az igaz, líogy annak a menyecskének az ura is helyesen cselekedett ám. Férfiasán bánt el Békással.

— Az magától értetődik.

— Miért ki volt ?- Hát te nem tudod, hogy kinek a feleségének irta a bamba a szerelmes leveleit?

— Nem én.

— Gondold el csak! Király fiskális feleségének.

— Kinek ? Király fiskális feleségének ? kérdé kimeresztett szemekkel Elemér.

— Igen, igen ? No de miért nézel olyan furcsán ? kérdé Gyula Klemért.

Ez azonban magához térve, mosolyogva mondá:

— Igazán jó gusztusa volt. Gyönyörű egy teremtés az, az igaz. De nem Kékásnak való.

— Az igaz, hanem ütieg, ahogyan kapott is. — De különben megyek —- szólt Gyula Elemérhez, fogta a kalapját és — szervusz Elemér-t szólva már kint is volt.

Elemér pedig fogta az előbb megirt levelet és kezdte olvasni:

— Nagyságos Asszonyom ! A legboldogabb ember lennék, ha . . .- Brrr ! ha ez velem történik. Pedig ha Békással nem történik meg, hát bizonyos, hogy én leszek a botrány hőse, mert ez a Királyné valóságos királyné a szép asszonyok között. — Köszönöm Rékás, hogy megelőztél. Te pedig, te „szerelmetes“ levél, menj a tüzbe, hogy soha hírmondód se maradjon.

Anyám sírján.

Óh, mi sokat sírtam,

Mi sokat szenvedtem,

Mi sok fájó reményt .1 sírba temettem.

Miq más a boldogság Virágjait szedte;

Bezárult előttem Az Ürömök kertje.

Nem volt napsugaram,

Sem csillagos egem,

Boldogtalanság volt Osztályrészem nekem.

De majd jő megváltás,

Hogyha üt az óra:

Hogyha a halál ül Néma koporsómra.

SZIRMAY GYULA.

Hogyan lettem én görögkeleti.

Irta: Nyári hadnagy.

A Schreckenthurmi Vornusic Odo lovag nevét viselő cs. és k. 103.. sz. gyalogezred legénysége négy nemzetiséghez és ugyanennyi vallásfelekezethez tartozik. (Az ötödik lenne a „manipulálta vallás“, de azt nem számítom.)

Az ezred három zászlóalja Becsben vari, a negyedik otthon a kiegészítő kerület székhelyén, Nagy szent lajoson.

Ide küldtek engem is husvétkor mint önkén- teskáplnrt. a 15. századhoz.

A századoknál meglehetősen egyforma arányban szerepelt a négy nemzetiség, mindegyik a maga vallásával. A magyar református, a német evangélikus, a horvát katblikns, a szerb pedig görögkeleti. Minthogy X agy szén t m i klóson mind a négy felekezetnek van temploma, Ulmenried alezredes elrendelte, hogy minden hónap első vasárnapján mindegyik vallás tegyen eleget a kötelességének, vagyis a zászlóalj négy részre osztva egy-egy tiszt vezetése alatt menjen a templomokba Természetesen teljes díszben és ez megkeserítette az a hi tatosság gyönyörűségét, mert ha 9 órakor kellett a templomba menüi, az altisztek mar bét órakor felállították az embereiket és félkilencig foltokat, hibákat kerestek rajtok.

Az alezredes körülbelül velem egyidőben érkezett s igv ez a szép uj szokás az én bevonulásomkor még meglehetős tájékozatlanul találta a földi hatalmasokat, a szolgálatvezető őrmestereket.

Május harmincadikén jött meg nz első zászlóalj parancs a következő rendelkezéssel ; „Holnap, május 4 én reggel kilenc órakor a zászlóaljban képviselt négy vallásfelekezethez tartozó legénység, mindegyik a maga templomába istentiszteletre fog menni. E célból minden század a legénységet négy részre osztva egy-egy altiszt (örvezető) vezetése alatt felkilenc órára a főőrséghez küldi, ahol a római katholikusokat Eckert főhadnagy ur, a reformátusokat Bus zászlós ur, az evangélikusokat Schmidt II. hadnagy ur, a görögkeletieket pedig Grivisibs tartalékos had- apródőrmester átveszi és templomba vezeti.“

Nyolc órakor a mi századnak is teljes díszben állt a laktanya udvarán és Kahenetz őrmester ur megkísérelte a négy részre osztást. Ez azonban sehogy sem ment. A században ugyanis véletlenül csak három görögkeleti volt, ezekből

egyik küldöncnek volt elvezényelve, egy őrségen volt, a harmadik pedig beteg volt. Ehhez járult, hogy Gomperz önkéntestársam felekezetnélküli- nek vallotta magát, a többi három izraelita pedig egyik felekezettel sem akart menni.

Az idő múlt, az őrmester mind idegesebb lett, mert a többi századok már mind készen voltak, csak ő, a legöregebb őrmester nem tudott boldogulni.

Végre is egy merész elhatározással ketté, azaz négyfelé vágta a gorduisi csomót.

Kihúzta a kardját és a következőkép vezényelt:

»Vigyázz! Első szakasz, rendek jobbra át. Indulj. Balra visszakozz ! Római katholikns !

Második szakasz, rendejc jobbra át. Indulj. Balra visszakozz ! Református !

Harmadik szakasz evangélikus!

Negyedik szakasz, rendek.balra át. Indulj. ; Jobbra visszakozz. Görög keleti!

Szakaszvezetők vegyék át a vezényletet. Induljanak“.

Én mint alacsony ember, a negyedik szakaszban álltam s igy bár evangélikus vagyok, a felekezetnélküli Gomperz önkéntes társammal együtt Grivisics hadapród parancsnoksága alá kerültem. Ugyané sors érte Feingold őrvezetőt is, a helybeli izr. templomszolga hithű fiát.

A hadapród ugyan egy kissé mosolygot amikor meglátta Gomperz és Feingold ábrázatát, de azutáu kardot rántott és elvezetett bennünket templomba. Akkor láttam először és utoljára az igazán szép görögkeleti istentiszteletet.

Utoljára, mert a dolog természetesen kitudódott és másodszor nem történt meg.

EGYLETEK, TÁRSULATOK

I " ■ .

I A Szekszárdi Általános Ipartestület.

A „Szekszárdi Általános Ipartestület“ 1913. évi március hó 30-án délután 2 órakor a Szek- szárd-Szálló nagytermében tartja meg évi rendes közgyűlését a következő tárgysorozattal : 1. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása. 2. A folyó évi jegyzőkönyv hitelesítésére 2 tag kijelölése.

3. Elnöki jelentés az elöljáróság évi működéséről.

4. A számvizsgálók jelentése. 5. A jövő évi költségelőirányzat jóváhagyása. 6. A közgyűlés előtt 8 nappal beadott indítványok tárgyalása.

7. Egyéb előterjesztések. 8. Tisztikar lemon*, dása. 9. Elnök, 20 elöljáró és 3 számvizsgáló választása.

Az ipartestület múlt évi működéséről szóló jelentést nyomtatásban is kiadták, melyből kikapjuk a következő érdekes részeket:

„Mint iparosaink bizalmának letéteményesei, legjobb tudásunkkal, lankadatlan szorgalommal igyekeztünk a testület és minden tagjának érdekét

— még mindig nem obsitolt veterán ipartörvény adta szűk hatáskörű keretekben is — tőlünk telhetőén szolgálni és istápolni.

Áldoztunk a kultúrának is, amennyiben a • Dunántúli Közművelődési Egyesület által múlt nyárón Szekszárdon tartott ünnepélyes közgyűlésén 1‘észtvéve, az ugyanakkor megalakult Tolnamegyei közművelődési egyesületbe testületünk 100 koronával örökös tágul lépett be.

Majd rendes tagja lettünk a magyar kultúra fejlesztésén munkáló „Magyar Iparművészeti Társulatinak.

Sajnos, az iparfejlesztés evidens bajaival való foglalkozást, azok orvoslását, az ipartörvény módosítását, a kedvezőtlen politikai viszonyok a lefolyt évben is háttérbe szorították.

Csupán az épitő- és vándoriparról szóló tör- vény javaslat ok adattak ki hozzászólásra, melyekre nem késtünk észrevételeinket megtenni.

Az 1907. évi XIX. t.-c. módosítása szorgalmazásában karöltve működtünk az Ipartestületek Országos Szövetségével. Támogattuk annak ezen törvény reformja tárgyábani állásfoglalását é e törvény std.yos sérelmei orvoslása iránt a kormány- és törvényhozáshoz felterjesztett emlékiratát magunkévá téve, a képviselőházijain védelmére felkértük nagynevű képviselőnk, gróf Batthany Tivadar urat, aki arra a legnagyobb szivességgd vállalkozott.

Mint tudvalevő, a munkás és balesetbiztosító törvény 25. § ában a kisiparos részére biztosított járulékfizetési kedvezmény 1912. évijulius 1-evel lejárván, terheink ismételten növekedtek.

Kisértett az országos betegápolási pótadónak 5°/o-ról 10°/o-ra való felemelése is, mely újabb adómerénylet ellen szintén a leghatározottabban tiltakoztunk.

Testületünk kebelében a • kovács iparosok közt volt mozgalom, tisztes megélhetésük biztosítására, nmnkaár fölemelésével, egységes munka- díj alkalmazására.

Ez a különben méltányos mozgalom azonban

— a más (sztálybeliek jogos igényeinek kielégítését ■ nem szívesen látó -polgárság- -különböző