Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-25 / 8. szám
2 vissza a Máv-nak átdolgozás végett. Az államvasutaknál most is dolgoznak í'ajta, de a végleges tervezet mai napig se készült el. A kereskedelmi miniszter a napokban megsürgette a tervezetet, minthogy a személytarifák felemelésére vonatkozó hirdetmények még e hó végén közzé akarják tenni. Ugyanis a kereskedelemügyi miniszter a felemelt személytarifákat 1912 május hó 1 én akarja életbe léptetni, ebben az esetben pedig azokat e hó végéig, vagyis két hónappal az életbeléptetés előtt a törvény értelmében ki kell hirdetni. A személy tarifák emelésének mérvére vonat kozólag annyit sikerült megtudnunk, hogy a szomszédos forgalomban emelés egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben fog történni, mig a közepes távolságoknál 10—15 százalék, a legtávolabbi viszonylatokban pedig 30—50 százalék emelés van tervbe véve. Az emelés nagyobb mérvű lesz a gyorsvonatoknál, mint a személy- vonatoknál és túlnyomó részben az I. és II. osztályra fog szorítkozni. A tarifa emelés a III osztályt csak kis mértékben érinti. Tervbe van véve a gyorsvonatu III. osztály életbe léptetése is, de egyenlőre csak egyes vonalakon. A bérletjegy-rendszer kibővítetik, de az árak itt is felemeltetnek úgy, hogy a kereskedelmi utazók bérletjegyei drágábbak lesznek. Ami a Máv. reorganizációjára vonatkozó tervezetet illeti, erről azt a felvilágosítást kaptuk, hogy az újjászervezésnek széleskörű decentrálizá- ció, illetve az üzletvezetőségek hatáskörének lényeges kibővítése képezi alapját. Sajnos azonban hogy gyökeresebb reformra most sincs kilátás, mert a vasúti minisztérium eszméjének elejtése következtében meghagyták második fórumnak szervezetét, amely pedig tudvalevőleg eddig nem igen fényesen teljesítette hivatását. Emlékünnep. Egy évvel ezelőtt költözött el Simontsits Béláné, a Szekszárdi Római Katholikus Óvoda és Gyermekmenhely megalapítója és elnöke az örök hazába. Halálának évfordulója alkalmából kegyeletes gyászünnepélyt rendeztek múlt szerdán a római katholikus óvodában. Ezt megelőzőleg gyászistentisztelet volt az elhunyt lelkiüdvéért a belvárosi templomban, melyet dr. Fent Ferenc apátplébános Kun Lajos és Bauer József káplánok segédletével végzett. A gyászmisére az elhunytnak fiai : Simontsits Elemér és neje, Simontsits Andor és neje, valamint az egyesület tagjai is testületileg vettek részt. Templomból az óvodába vonultak az egyesület tagjai, ahol a távollevő báró Schell József elnök helyett Jriebler Ilma alelnök nyitotta meg a rendkívüli közgyűlést. Az elnök betegsége miatt volt kénytelen távol maradni, amit Szénáid Oszkár titkár jelentett be sajnálattal, majd felolvasta báró Schell Józsefné táviratát. Ezután Schneider János egyesületi gondnok felolvasta a „Simontsits Béláné-alapitnányu-ra megindított gyűjtés eredményét, mely szerint 4934 korona folyt be. Ennek időközi kamatja A görög azután egy szép napon megszökött. Hugron kétségbeesve mondotta feleségének: — Tönkre vagyunk téve, mit csinálunk. És ekkor felesége térdre borult előtte. — Hogy-hogy ... — En is . . . én is pazaroltam a pénzedet. Az asszony megvallotta, hogy férje egyik alkalmazottjával bűnös viszonya volt és állandóan, naponkint kisebb nagyobb összegeket vett ki a pénztárból. Ölj meg! — kiáltott az asszony. A férfi azonban nem ölte meg. — Meghalunk mind a ketten! — mondta azután kétségbeesetten. — Mind a hárman! Miért maradna a kis leányunk életben. Ebben megállapodtak. Összes pénzük háromszáz frank volt. — Ha már meg kell halnunk, — mondta a férfi — legalább az utolsó órákat töltsük kellemesen. Sorba járták a mulatókat, vendéglőket, mig minden pénzük elfogyott. Gyalog mentek el egy szállodába. Lefeküdtek. Kora reggel a szálloda vendégeit dörrenés riasztotta fel. Hugronné és férje az ágyon feküdtek; a kis leány a szoba közepén, a padlón hevert és keservesen jajgatott. A karján volt megsebesítve. — A gyermekemet nem is akartam megölni, azért lőttem csak a karjába, — mondotta a vádlott. — A feleségét pedig, nemde, azért ölte meg, mert megcsalta önt? — kérdezte a biró. — Nem azért; őt megöltem és magamat is meg akartam ölni, mert tönkrementünk. Az elnök intésére bevezették a leánykát. Tizenöt éves. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 87 korona 83 fillér. A jelentést örvendetes tudomásul vette a közgyűlés és elhatározta, hogy az egyesület pénzéből az alapítványt 6000 koronára egésziti ki. A közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetét szavazott báró Schell Józsefné, Trieblcr Ilma, Rassonszky Juliánné, Szénáid Oszkárné, Dőry Etelka, Reich ' Oszkárné urhölgyeknek, Purth Adolf, Niefergall Nándor és Iíonács Gyula községi főjegyzőknek nemes ügybuzgóságukért, melyet a gyűjtés körül kifejtettek. Szénáid Oszkár titkár ezután egész terjedelmében felolvasta az alapító-levelet, melyet egyhangúlag elfogadtak. A gyászünnepélynek kiemelkedő része volt dr. Fent Ferenc apátplébánosnak meghatóan szép emlékbeszéde, mely mély benyomást tett a hall gatóságra. Szénáid Oszkár titkár indítványára dr. Fent Ferenc apát emlékbeszédét szószerint jegyzőkönyvbe iktatják. Közgyűlés után Triebler Ilma alelnök vezetése alatt többen kivonultak a sirkertbe és élővirágból font koszorút helyeztek özv. Simontsits Béláné sírjára. KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezések. A belügyminiszter dr. SzalaiJ László miniszteri fogalmazót, ki Apponyi Géza főispánunk mellé titkárnak van beosztva, miniszteri segédtitkárrá nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Nagy Béla tolnamegyei kir. segédtanfelügyelőjét a IX. fizetési osztály 3. fokozatába a rendszeresített illetményekkel és az 1904. évi I. t. c. értelmében őt megillető személyi pótlékkal kinevezte. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Szabó Ferenc és Ács Lipót szekszárdi állami főgimnáziumi rendes tanárokat a VII., Varga Ferenc, Pazár Dezső, Földes László, dr. Bartal Kornél és Gogler György szintén szekszárdi áll. főgimnáziumi rendes tanárokat pedig a VIII. fizetési osztályba nevezte ki. A földmivelésügyi miniszter Csiszár Zsig- mond szekszárdi szőlészeti és borászati felügyelőt a IX. fizetési osztályból a Vili. fizetési osztályba, Babarczy József volt szekszárdi szőlészeti és borászati felügyelőt pedig a X. fizetési osztályból a IX. fizetési osztályba nevezte ki. — Áthelyezések. Az igazságügyminiszter Pintér József dunaföldvári kir. járásbirósági végrehajtót a szerdahelyi kir. járásbírósághoz helyezte át. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Fábián Imre csaczacsádécskai állami tanítót a dombóvári áll. el. népiskolához helyezte át. Baksay Sándor ref. püspök Dénay Lajos őcsényi segédlelkészt Érsekcsanádra, Gilicze Antal siklósi segédlelkészt pedig Öcsénybe helyezte át. — Uj ügyvéd. Dr. Vas Géza, aki most tette le az ügyvédi vizsgát, Dombóváron nyit ügyvédi irodát. — Megvizsgált temetkezési egylet. A szekszárdi temetkezési egylet pénztárát és ügyvitelét Mikecz Endre városi számvevő megvizsgálta és rendben találta. — Kisasszony, tudja ön, hogy édes atyja és anyja, mint öngyilkosok akartak meghalni?-— Igen, uram — felelte gyenge hangon a leány. — És ön is megakart halni? — Ó, nem! A leányka ekkor észrevette atyját. — Atyám! Édes atyám ! — Édes kis leányom! Apa és leánya összeölelkeztek, összecsóko- lóztak. A vád- és védbeszéd után a bíróság felmentő ítéletet hozott. A hallgatóság az Ítélet kihirdetése után zajosan tapsolni kezdett . . . De ezzel az esettel még nem zárult le egy párisi nap rendőrkrónikája. A fürge lábú came- lotok hangos rikoltozással száguldtak végig az utcákon és úgy kiabálták a legújabb szenzációt: a Passaga des Panoramas egyik üzletébe világos nappal betörtek. Egy férfi, amint az üzletbe lépett, revolvert rántott elő s ráfogta Marie Getrand-ra, a tulajdonosnőre: — Ha egy szót szól — lövök! Ezalatt egy másik férfi az ajtónál állt, a harmadik pedig kiürítette a pénztárt, összeszedett minden értékes holmit, azután elsiettek. A rendőrség nyomozza őket, de eddig még nem tudta megkeriteni a vakmerő betörőket. A harmadik eset a következő: Augusta Vuillaume, egy kisebb énekeskávé- ház csillaga barátnőjével, Seinoh Simonnal éjjel egy órakor hazafelé tartott, mikor a Le Beletier- utca sarkán két útonálló támadt reájuk. Kést szegeztek a két megrémült nő mellének és ezek halálra rémülve, szó nélkül tűrték, hogy az uton- állók kiszedjék fülbevalóikat, elvegyék pénzüket, apró ékszereiket . . . így fest mostanában a közbiztonság Párisbau. 1912. február 25. — Névváltoztatás. Seleznik Paula sióagárdi róm. kath. tanítónő családi nevét belügyminiszteri engedéllyel „Sebestyén“-re változtatta. Sclunartz Károly bonyhádi lakos nevét „Székely“-re változtatta. — Kinevezés és véglegesítés. Az alispán Linka Károly volt faddi főjegyzőt a vármegyei kőnyomda vezetőjévé nevezte ki, Malzon Rezső és Vinkonics Katalin ideiglenes dijnokokat pedig véglegesítette. — Kisegítő állatorvosok Az eddigi gyakorlat az volt, hogy az egyes országos vásárokon kisegítő állatorvosként az illető járás területén működő járási állatorvos tetszése szerint hivott meg valakit maga mellé segítségül. A jövőben ez a gyakorlat meg fog szűnni. Minden járásból a főszolgabíró javaslatba hozza azokat az . állatorvosokat, akik a vásárokon kisegítőképpen működhetnek közre s az alispán ezeket a földmivelésügyi kormányhoz terjeszti föl, ahonnét a fölhatalmazás megérkezik s csak azok működhetnek közre, akiket a földmivelésügyi miniszter kijelöl. — Államsegély a füzfatelep részére. Már hirt adtunk a városnak azon tervéről, hogy a Sárviz mellett elterülő réteken füzfatelepet szándékozik létesíteni. A földmivelésügyi miniszter dr. Szentkirályi Mihály polgármester felterjesztésére erre a célra 400 korona államsegélyt utalványozott. — Nyugdíjaztatás. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Hornálh Ferenc tengődi rk. kán- tortanitót 1700 korona évi nyugdíjjal nyugalomba helyezte, mely alkalomból neki 40 évet meghaladó ügybuzgó szolgálataiért elismerését fejezte ki, — Ismét valami a névmagyarosítás körül. Vidéki munkatársunk névmagyarositás bírálatában előző számunban nem azt irta, hogy a királyi tanfelügyelő urak propagandát a névmagyarositás mellett csupán „szolid nyomással“, hanem „szelíd nyomással“ csinálhatnak, mert igy avatta ezt annak idején, egy hírhedt országgyűlési képviselő- választás alkalmával, szállóigévé báró Bánffy Dezső. E lapok február 18-iki száma megint 2 (két) névmagyarosítást regisztrál. Ugyanis Engel — Éndrei-re. Jó, de talán még jobb lett volna egyszerűen : Endre, minthogy ei a szó végén nem igen magyaros. Marovits — Horvátra. Nem jó, már csak azért sem, mert különös Ízlés — kerek számban nagyon keveset mondva — egyezer magyarországi Horvát mellett az egyezeregyediknek lenni akarni. Mily jól hangzó, szép magyar név lett volna a réginek négy első betűje ékezettel : Maró. Az, hogy Marovits ur h nélkül vette fel a Horvát nevet: nem változtat a dolgon, mert az a h csak Írva ismeretik meg, de élőszóban — nem. Avagy talán itt is valamely családi érdek forgott fon ? Kiss, Nagy, Szabó, Varga, Német, Tót és hasonlókból, melyek amúgy is ezernyi-ezerszeresen élnek már szerte e hazában, egyet uj névül választani : e téren bizonyos érzékhiányra valló, helytelen eljárás, midőn ezernyi-ezer szebbnél szebb, ritka, vagy még nem is létező magyar nevet lehetne találni ! — Szekszárd rendezett tanácsú város képviselőtestületének figyelmébe. Köztudomású dolog, hogy gróf Zichy Janos vallás- és közoktatásügyi miniszter az ország több helyén a népesebb polgári fiúiskolákban felállitja a hetedik osztályt, ha azt kellő indokok alapján kérelmezik. Legújabban Szigetvár képviselőtestülete mondotta ki egyhangúlag, hogy az ottani polgári iskolát hét osztályúvá fejleszti. A megindult mozgalomba belevonják a járás összes községeit, felkérik az ügy támogatására Somogy vármegye főispánját és a vármegyei országgyűlési képviselőket és Hoyos Miksa grófot, akinek vezetése mellett küldöttség fog a minisztériumba menni. Amit a szigetváriak megtettek/ azt meg kell tenni Szekszárd rendezett tanácsú város képviselőtestületének is. Hozzon a képviselőtestület erre vonatkozólag legközelebbi gyűlésében határozatot és ezen határozat alapján indítson mozgalmat a cél elérése végett. Gróf Apponyi Géza valóságos belső titkos tauácsos, főispán, úgy gróf Batthyány Tivadar agilis országgyűlési képviselőnk is bizonyára a város kérelmét hathatós támogatásban fogják részesíteni, ha erre felkéretnek. Mielőbb a cselekvés terére kell lépni, mert különben más városok megelőznek bennünket. Szekszárd képviselőtestülete bizvást hivatkozhatik arra, hogy a szekszárdi államilag segélyezett polgári fiúiskola egyike az ország Igrégibb és legnépesebb tanintézeteinek, mely sokáig egyedüli magasabb toku iskolája volt Tolnavármegyének és mint ilyen, áldásos kulturmissziót teljesített. Jelenleg is olyan nagy látogatottságnak örvend, hogy párhuzamos osztályok felállítását kell kérni. •— Jegymegváltás. Lapunk f. hó 4 ik számából kimaradt, hogy a Faddi kereskedők és iparosok olvasó egylete bálja alkalmával jegy- megváltás címén dr. Sztankovánszky Imre 5 koronát küldött az egylet pénztárának.
