Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-24 / 47. szám
XL. évfolyam. 43. szám. Függetlenségi és 48-as politikai hetilap Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illelö minden közlemények intézendök. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t.f hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendök. Felelős szerkesztő Fömunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár: Egész évre 12 K, Va évre 6 K, */4 évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K, 100—200 szóig 9 K, 200—300 szóig 10 K, minden további 100 szó 2 K több. — Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Bortermelőink érdekében. Halljuk, olvassuk, érezzük, hogy nem csak a bel- és külpolitikai viszonyok higany mérője mutat nagyfokú állandó nyugtalanságot, de a társadalmi és gazdasági megélhetési és hitelviszonyok is kritikus idők kezdetét mutatják. Az idegen pénz kivonulása, a bankkamatláb felemelése, a hitel megszorítás, a máról-holnapra való élés nehézbedései mellett is az igények önmagukból folyó terjeszkedése, a szükségletek szaporodása, a modernségre való törekvés minden téren a lehető legmagasabbra emelik nem csak a javak forgalmi értékét, hanem a megélhetésért dolgozó ember kereső képességét is. Ez alól nem vonhatja ki magát a magán gazdálkodás épp úgy, mint az egyesületi, a városi gazdálkodás sem. A természetes fejlődés és haladás okozta kiadás többlethez maga az uj városi törvény is olyan nagyfokú szaporulatot hozott, hogy nem egy várost a gazdasági válság szélére juttatott. Innen van, hogy több város a még érdekeit veszélyeztető határig is kénytelen a takarékosságban elmenni, hogy ezt a válságot elkerülje s igy oldja meg a városi élet anyagi kérdését. Igaz, a szükségleti kiadások okszerű apasztása, megengedhető redukálása is egyik módja a drágulás elleni védekezésnek, — de az eddig is sok helyütt — nálunk is tengődött városi gazdálkodást pazarlónak most sem tapasztalhattuk és vannak bizonyos adminisztrácionális és egyéb szükségletek, amiknek teljes kielégítése elsőrendű közérdeket képez. Éppen ezért a modern városi gazdálkodást az utóbbi időben nálunk is, de külföldön általánosságban, amig egy részről a modern városi intézmények, vízvezeték, csatornázás, jó közvilágítás, köztisztaság, jó utak terén való haladás jellemzi, addig ezzel szemben másik részen jellemzi, hogy az ezen modern városi életi attribútumok létesítésére szükséges pénz megteremtését nem a közterhek nehezítésére, nem a pótadó emelkedésére alapítják, hanem maga a város, magánvállalati gazdálkodás utján igyekszik a kiadás emelkedést ellensúlyozni. A mi közterheink a lakosság jövedelmeihez már eddig is aránytalanul nagyok. Tudjuk, a jövő évben a 100 százalékkal élődő városok sorába lépünk s még elébe nézünk a már elfogadott vízvezetéki terv megvalósításával járó ma még nem fixi- rozható újabb teher emelkedésnek. — S mindez akkor, amikor az amúgy is általánosan dráguló élést az állam is újabb adósróffal fogja megnehezíteni. Kérdés tehát, sőt talán nem is kérdés, hogy a mi lakosságunk teljesítő képessége kibirja-e ezt ? Nálunk a város privát gazdálkodásából eredő jövedelem nem valami jelentékeny, bár el kell ismernünk, hogy meglevő villamos müvünk és jégmüvünk nem mint teher szaporító, de mint teher könnyítő eszközök veendők már is számításba. Igazán produktiv Üzemű városi vállalatunk azonban nincs. Tudjuk, polgármesterünk már nem egy életre^ valójeszmét pendített meg ez irányban, de, nem" tudjuk miért, a legszebb tervek, amik talán hoztak volna valamit a konyhára, csak jámbor óhajtások maradtak. Egyet azonban, mint nagyon is aktuálist, nem szabad végleg elejtenünk. S ez az, hogy városunkban műtrágyagyárat kell felállítani. Szükség van erre ebben a koldusboros városban, mert ezzel a lakosság telje sitő, adófizetési képességét is emeljük. Ami ma bénitója, majdnem átka városunknak, egyoldalú és sorvadó bortermelésünk, az a művelés megkönnyítésével áldásává és pénzforrásává válhat. A természetes állati trágya a szükséglet kis részét képes fedezni s oly drága, hogy éppen a kis szőlőbirtokosok nem juthatnak hozzá. A műtrágya csak nagyobb részt hírből ismeretes s általában a megszerzésének nehézsége, a közvetítő kereskedelem utján való hozzájutás éppen azoknak teszik hozzálérhetlenné, akik legjobban rá volnának szorulva. Meg aztán az egész országban ezen cikk körül előfordult visz- szaélések, mind a műtrágya iránti bizalmatlanság ismert okai. A város bortermelő lakosságának megélhetését biztosítanánk tehát, ha városunkban egy műtrágyagyárat állítanánk fel. Kezdeményezze azt a város s ha a kivitel körül nagyobb nehézségbe nem ütközik, létesítse városi magánkezelésbe. De mindenesetre vegye tel legelsőnek megvalósítandó komoly céljául, nem csak Szekszárdi képkiállitás. Hozzá vagyunk szokva, hogy életünk minden művészi eseményeitől gondosan mentesítve és minden eltévedt, netán feltünedező művészi hevületet pervezus ostobaságnak minősitve ballag a ködös és sáros szekszárdi magányából lassú, de annál biztosabb léptekkel a még ködösebb, de feltétlenül kevésbbé sáros Nirwána mindent elhallgatató, semmit sem sirató minden mindegy hangulata felé ; hozzá vagyunk szokva, hogy legfeljebb huszadrangú ecsetszéldelgők szerencsétle- nitenek bennünket néha néha züllött tákolmányaikkal, vagy pláne hozzá vagyunk dresszirozva múzeumi képek félrenyomott szokványreproduk- cióihoz ... és igy ebben a szürke művészeti nemlétezésben boldoggá varázsol bennünket bárom igazán európai színvonalon álló, uj és egyéni meglátásu és nagy megárzésü festőművész kép- kiállitása, nem is szólva a két helybeli művészről, akiknek az elismerés már kijutott e lap hasábjain. Művészi megérzések és meglátások érdekes válfajait leplezi le a kiállítás minden zuga egyénenként és minden képe az egyént analizálva. Uj iskolák nagy színfoltjai és odavetett vonásai ; hirtelen és szembeötlő szinhatások, éles és elmosódott vonalak, kontúrok és kontrasztok, de mindig a művészi hitvallás egyénileg vallott határain belül. Szép színes álmok és látomások, hangulatok, emberek, utcák, virágok és árnyak... mindez csodás, mesés, színes tömeggé olvad . . . egy perc és felemelkedünk, megihleti lelkünket a művészet, a halalmas, mindent átkaroló művészet hangulatos ködujja . . . egy perc és mi is értünk ... mi is látunk . . . egy percre találkozunk azon a magányos téren, abban a sárga házban a művész teremtő és sóvárgó leikével . . . j szép, színes találkozás . . . magányos lelkek táncos mulatsága őszi holdak alatt . . . De vegyük sorra pár szóban a művészeket! Sass Ferencné. Kisvásznak, nagy, finom sőt subtilis hangulatok 5 pasztellek és pasztell- hatásu olajfestmények ; érző, látó, igazi női lélek cizellált finomságok iránt tulérzékeny, nagy folthatásokkal és néhol meglepő harmonikus kontrasztokkal. A „Holdvilágos este“ és a „Holdvilágos utca“ remek hangulataival, az ember szeretne a kis utcán levett kalappal sétálni . . . lassan szembe a holddal . . . „Őszi álom“ álmodott, páraszerü lila árnyékával és mindenek- felett a „Virágok sárga háttérben“ meglepő színlátásával és mélyen átérzett hangulatával . . . aztán a kanizsai ház és kert megannyi váhozata: mind-mind egy tulfinom, gyönyörű női lélek kifejezői. Vargáné Dauida Mariska. Ellentéte az előbbinek 5 a szigorú természet utáni festés, mely néhol csaknem fényképszerüleg hat. Eles színek és precíz kidolgozás. Virágok, csendéletek, hogy evvel a régies kritikai kifejezéssel éljünk: kedvünk volna beleharapni, kedvünk volna kedves virágunkat megszagolni és gomblyukba tűzni. — Tájképei szintén ! egy kettő ugyan frázisos szók ványszerüségre emlékeztet, (havas tájak, világos ablak stb.)' mégis valami uj, mindenik képen megnyilatkozik ; kétségtelenül legnagyobb művészi értéket a „Vámerdei részlet“ képvisel. Sass Ferenc. Nagy foltok, lélekbe, szívbe, hangulatba markolni „. . . És mindent el fog önteni a sötét ár . . .“ sötét tónusaival, rejtett mélységeivel mindenkire egészen különös hatást gyakorol. Az eszme: a sötét, rejtelmes odúkból kiömlő proletársereg megindul, karján csecsemőivel, testében gyilkos kórokkal és utján leomlik a sok bálvány, a hazug mesék tündérpalotája . . . | jön a valóság, az igazság — gondolom — de csak ha előbb . . . mindent el fog önteni a sötét ár . . . A ,,Tüdővészes koldus“, „Önarckép“, „Léha“ mindmennyi kiforrt művészetről tanúskodó remekmű. Faragó Márton. Játék és kombinálás az az ecsetvonásokkal, aláfestések, szintén nagy színfoltok. A „Kék szoba“ végtelen finom, lányos hangulatával ; a „Műteremben“ vastag ecsetvonásaival, csaknem színes darabokból Összerakva,- a „Mura“, „Romok“, „Utcarészlet“ szokatlanul finom és egyéni színezéssel és érdekes meglátásaival és a „Havibegy“ teljesen mozaikszerü hatásával a legszebb és legfinomabb inyencfalatok az értő közönség részére! Miklósi Ödön. Őt már jól ismerjük. Teljes egyéni művészete legszebb és legmarkánsabb megnyilatkozása két nagy vásznon: a „Művészek“ és a „Szenvedők“. Csodálatos hangulatokat és érzéseket fejeznek ki a „Planétás asszony“ szemei és arcvonásai; é.s a „Nyár“ előtt szinte érezzük azt a déli lebegő forróságot, ami szét- ömlik a puszta sárga kalászai felett. Külön meg kell még említeni karikatúráit is, amelyekkel méltán áll a legelső rajzolók sorában. Nagy kár, hogy a terem sem nappal, sem este nem képes érvényre juttatni a müvek összes szépségét, a világitás egyszerűen rettenetes ! — Mégis nagyon sok, nagyon szép dolgot és tiszta művészetet élvezhetünk, amiért is hálásak vagyunk a kiállító művészeknek és kész örömmel ajánljuk a kiállítást a közönség figyelmébe ! Az ugyan megesik, hogy némelyek a Faragó nagy és fénytelen színfoltokkal ható képei előtt annak a nézetüknek adnak kifejezést, hogy : „ugy-e ezek még nincsenek készen!?“ — de ez ugy-e nem baj ! ? NyX.
