Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-10 / 45. szám
készletek fölött rendelkezett volna, ami védképességünk tetemes fokozásával járt. volna és úgy tudjuk, mert a józan ész mondja, hogy ahol nagyobb az alaptőke, a fedezet, nagyobb a bankjegyforgalom, nagyobb lehet a kihitelezés is. Es ime, bekövetkezett egy gazdasági, egy hitel- krizis. — S azt látjuk, hogy az ellenpárt által egyedül boldogítónak elismert közös jegybank uralma alatt odáig jutottunk, hogy ma minden üzleti élet pang, minden gazdasági előhaladás meg van állítva, napról-napra súlyosabb lesz a pénzügyi- helyzet, egyszerűen azért, mert az annyira fölmagasztalt közös jegybank nem képes hiteligényeket kielégíteni. Mindannyian valljuk, tisztelt uraim, akik a függetlenségi párt elvei alapján állunk, az önálló hadsereg gondolatát és programmját. Valahányszor ezt a problé- mát, ezt a követelést mi felállítottuk, mindannyiszor szemben találtuk magunkat azon argumentummal, hogy egy egységes hadsereg ezerszer nagyobb erőt képes kifejteni, mint a kis, külön hadseregek. Múlt év júniusában, amidőn a véderővita megkezdődött, utaltam már ezzel szemben arra a történelmi tényre, hogy 1870— 1871-ben a francia-német háborúban szemben állott az egységesen szervezett, egységes vezetés alatt álló francia hadsereg a szövetkezett kis porosz, bajor stb. államok önálló, kisebb hadseregeivel és a szövetkezett kis hadseregek legyőzték az egységesen szervezett francia hadsereget. És méltóztassanak a mai helyzetet közvetlenül a keleten megnézni. Ott állott a maga erejének tudatában Törökország az ő nagy, hatalmas, egységes vezénylet és egységes szervezet alatt álló hadseregével, szemben négy kis államnak önálló kis hadseregével, amelyek együttvéve nem szolgáltatnak any- nyi katonát, mint a magyar szent korona birodalma egymagán véve, mert tudvalevőleg Magyarország egy millió katonát szolgáltat a honvédségnek és a közös hadsereg magyar részének, ez a négy álla- mocska pedig a háborúban csak 6—700.000 embert állított ki. És mit látunk ? Ezek a kis önálló hadseregek, amelyek annyira nem egységesen vannak vezetve, hogy pl. a bolgárok és görögök alig képesek egymással táviratilag érintkezni a földrajzi helyzet folytán, mégis ez a négy állam külön hadserege milyen sikereket ért el az egységesen szervezett óriási török hadsereggel szemben. Mit jelent ez, tisztelt uraim ? Azt, hogy ismét a függetlenségi pártnak gondolata és programmja bizonyul igaznak az életben, hogy a kisebb hadseregek, amelyekbe azonban egy nemzet beleönti a maga egész szeretetét, erősebbek, mint az a nagy hadsereg, amelyet csak egy mesterséges szervezet minden szellemi, erkölcsi, érzelmi összetartozandó- ság nélkül képez. Es igy vagyunk a legaktuálisabb programmpontunkkal, Magyarország demokratizálásával is. — Emlékezzenek vissza, tisztelt uraim, hogy már Istenben boldogult Irányi Dániel is az általános, egyenlő és titkos választójog elveinek alapján állt, annak megvalósítására törekedett. Mi addig, amig ő felsége, a király, nem nyilatkozott meg olyképpen, hogy láttuk, hogy a trónnál a demokratikus választójognak többé akadálya nincsen, addig ez az eszme szunnyadt, senki nem merte napirendre tűzni, mert mindenki félt, hogy ezen a téren is, miként a katonai és más tereken konfliktus tör ki a korona és nemzet között. Amint azonban ő felsége 1905-ben maga követelte a népparlament törvénybeiktatását, mi, a függetlenségi és 48-as párt tagjai azt mondottuk : a király felajánlotta, nos adják meg az általános választójogot. Ezzel szemben tiszteletreméltó államférfiak 2 ____________________ eg ész sorozata félt, aggódott, hogy ha mi átmegyünk a népparlament megvalósítására, azok a tömegek, amelyek választójoghoz jutnak, a nemzeti gondolatot háttérbe fogják szorítani, féltek, hogy a hirtelen való demokratizálása Magyarországnak, a tömeguralomnak ilyen hirtelen való megvalósítása esetleg nemzeti életünk fejlődését megakadályozni képes lenne. A mi szerény pártunk ezzel szemben azt az álláspontot foglaha el, hogy adjunk a jogtalanoknak jogot, mert ezzel bevonjuk őket a nemzetállam gondolatának támogatói sorába, mert akinek a magyar állam jogot fog adni, lehetetlen, hogy ne nagyobb szeretettel csüngjön ezen az államon, mint aki az állam politikai életéből mesterségesen távol van tartva, abból ki van zárva. Tisztelt uraim ! Mondhatom, napról- napra, hétről-hétre emelkedett azok száma, akik a népparlament gondolata mellett foglaltak állást. Napról-napra emelkedett azok száma, akik — hangsúlyozom, -—- hozzánk csatlakoztak és akiknek aggodalma — nagy örömömre, hálát adok érte a magyarok Istenének, — napról-napra csökken. És ha nézem, hogy mi okozta ezt, ennek különböző okait látom; az egyik a rettentő túlzás, amit Tisza István és hívei a magyar alkotmányosság ellen a konzervativizmus nevében elkövetnek.' Jól tudjuk mindnyájan, Tisza István nem a véderő, nem az ujonclétszám emelése miatt csinálta meg a junius 4-ét, nem azért dobatott ki bennünket száz és száz rendőrre], szeptember 17-én, mert ő junius 4-én minden áron meg akarta csinálni a véderőtörvényt, Tisza nem azért követte el nap-nap mellett az erőszak ezer módját és eszközeit, Tisza nap-nap mellett, ha a képviselőház ülést tartott, nem azért masiroztatta fel az ezredeket, a gépfegyverekkel felfegyverzett katonaságot, mert junius 4-én mindenáron meg akarta szavaztatni a véderőt, hanem, mert ezekkel a katonákkal akarja lehetetlenné tenni, ezzel a túlerővel akarja megakadályozni, hogy Magyarországon a nép uralma törvénybe iktattassék. (Zajos tetszés.) Ez az eljárás, az a tény, hogy ma már csak a legabszolutisztikusabb gondolkozásu őrült, akinek, sajnos, kezébe adják a fegyveres erő hatalmát, már csakis a fegyveres erő hatalmával képes ideig-óráig velünk szemben a „bajonett auf! bisher und nicht weiter!“ jelszavak hangoztatása mellett pár ezer katonával visszatartani, hogy bemenjünk a törvényhozás termeibe. De biztosítok mindenkit, aki ezen katonák fölött vezényel, hogy a szuronyokkal szemben is ki fogják vinni a népmilliók, hogy a törvényhozás termébe bejussanak. Tisza István és hívei egyben nagy szolgálatot tettek nekünk. Bebizonyították nekünk, hogy az a parlamentarizmus, amely ma Magyarországon van, erőtlen, elaggott, tehetetlen, helyébe az^ igazi, a népalkotmánynak kell lépni. Én a példákat mindig az életből szeretem venni és nézzünk ismét a Balkán felé. Méltóztassanak a legutóbbi évek eseményeire visszagondolni. Amidőn a török birodalomban egy fiatal erőkből alakult szervezet lerombolta a múlt abszolutisztikus, korrupt rendszerét és helyébe a parlamentárizmust, tisztultabb felfogásokat, a haladás gondolatát ültette be, a török birodalom kormányzatában akkor pár évig —: úgy látszott -— mintha a már-már haldokló ozmán birodalom uj életre kelne; csatlakozva a nyugati államok intézményeihez, élve azok hatalmával és erejével, mintha az ozmán birodalom bevonulna az európai kulturállamok sorába és midőn ezen érzelem hatotta át a népeket, ennek oly ereje volt, hogy például az uj török alkotmány idején a nagyhatalmak rögtön visszavonták csendőreiket rULNAMEÜYEI KÖZÉP NY és rendőreiket, mert azt mondották, hogy egy modern gondolkodású Törökországban a nagyhatalmaknak nincs mit rendet csinálniok. Sajnos, rövid ideig tartott ez a megifjödása Törökországnak. Jöttek és feléledtek ott is a Tisza Istvánok, kezükbe vették a reakció fegyverét és rövid pár hónap alatt odáig juttatták ezt a szerencsétlen nemzetet, hogy ma óriási, egységes hadseregével nem képes megvívni győzedelmesen az élet-halál harcot törpe nemzetekkel. De nézzük meg viszont azon törpe nemzeteket. Ismét a függetlenségi pártnak szempontjából. Nekünk azt mondják, hogy: tulradikálisok vagytok, hirtelen nagy haladást akartok és rombolni fogtok ezen gyors átmenettel. Nézzük meg, mi történt ezen kis balkánállamokban. Elnyomott kis tartományai voltak néhány évtized előtt Törökországnak. Bulgária, Szerbia elnyomott provinciái voltak az ozmán birodalomnak, de felszabadultak és felszabadulásuk pillanatában szélső, demokratikus alkotmányt adtak nekik, nem volt náluk felsőház, nincs náluk Tisza-féle választójog, hanem életbe van léptetve az egész vonalon az általános, egyenlő, titkos választójog. Sőt Bulgáriában és Szerbiában még arisztokrácia nélkül, tehát a legszélsőbb radikális monarchikus alkotmánnyal bírnak, hozzá kevesebb kultúrájuk, kevesebb műveltségük van, mint a magyar nemzetnek és mégis, ezek az országok, ezek a népek amidőn megkapták az alkotmányosságot, a maga valódi egészében, amidőn jogokat adtak ezen néptömegnek, feléledt bennük a nemzeti gondolat, egységessé tett gazdagot és szegényt a nemzeti gondolat, az önálló államiság iránti rajongás, az az öntudat, hogy ők egy külön államot képeznek, a melyben össze kell tartani, együtt kell működniük, még a szomszéd testvérnemzetek felszabadításában is. A legszélsőbb demokratikus alkotmány mellett ezek a nemzetek óriási előrehaladást tettek nemcsak kultúrában, a szabad sajtó, gyülekezési szabadság terén, hanem ezeknek gyümölcseként megerősödtek véderejükben, nemzeti lendületben és ennek következménye, hogy ma győzelemről győzelemre haladnak. A demokrácia, a népjogok kiterjesztése tehát egy nemzetnek erőt, hatalmat, haladásra való képességet ad. Kis önálló hadseregek fokozzák a nemzetnek védelmi erejét, fokozzák a nemzet hatalmát. És’a gazdasági önállóság? Emlékszem, hogy mikor a bankkérdést tárgyaltuk és bátorkodtunk Szerbia, Románia, Bulgária önálló nemzeti jegybankjára utalni, mennyi gúnnyal és kicsinyléssel találkoztunk. És ime, ezen kis államok jegybankjai a háborús viszonyok mellett is megállják helyüket. Tisztelt Polgártársaim! Ha én, mint Szekszárd függetlenségi képviselője itt önök előtt, e nehéz időkben megjelentem, úgy véltem, helyesebben teszem, ha ezen nehéz időkben utalok arra, hogy minden nagy problémában az élet, a történelem, a mai események a mi program munkát igazolják és megcáfolják az ellenpárt működését, eljárását és programmját. Es valamint áll ez a belügyi téren, áll a külügyek terén is. Pártunk volt az, amely hibáztatta Bosznia annexióját olyan időben, amidőn tudtuk, hogy ennek an- nexiója rövidesen komplikációra adhat okot és amidőn láttuk, hogy forszírozzák, erőltetik az annexiót egy olyan provinciánál, amellyel nem tudnak mitevők lenni és amelynek közjogi hovatartozandóságát a mai napig sem merték még csak szóba sem hozni. Ha gazdaembernek birtokot kínálnak, amellyel nem tud mit csinálni, nem-e volna őrült, ha azt megvenné? És ezt tette Ausztria Bosznia és Hercegovina 1912 november 10.
