Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-10 / 45. szám

1912 november 10. TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 3 annexiójával. Ez volt az első lépés, amely maga után vonta' a tripoliszi hadjáratot-, azután a keleti eseményeket és ha végig­nézünk az eseményeken, azt látjuk, hogy a bécsi diplomácia Európa hahotája között blamálta magát minden törekvésével, ame­lyek a novibazári szandzsákra s Szaloni- kira vonatkoztak. Mi megmondottuk ezt előre. Óva intettük őket a kalandos politi­kától. Nem hallgattak reánk, most a té­nyek nekünk adtak igazat. Tisztelt uraim! Ezek tanulsága után, ha nem lennék függetlenségi párti, ma lennék az! Megemlékezve országgyűlési képviselőnknek beszámoló körútjáról, szükségesnek és hasznosnak találtuk, ha olvasóink elé adjuk első sorban is egész terjedelmében azt a beszédét, amelyet itt mondott el SzekszárdoD, a szűkre szabott párt- vacsora keretében. Nemcsak azért, mert ezt itt tartotta nálunk, hanem a beszéd azon sokat mondó . és megfontoló gondolatokat támasztó tartalmánál fogva, mellyel az előttünk történő s már ma is históriai jelentőségű példák felvonultatásával meg­dönthetetlenül igazolja a függetlenségi és 48 as pártnak a legutóbbi politikai küzdelem homlok­terében sarkalatos ütköző pontokat képezett nagy kérdésekben elfoglalt álláspontját. Ezeket az előttünk lefolyt eseményeket, mint beszélő tényeket, nem lehet sem egyik, sem másik politikai párt kénye szerint másképpen történtekké nyilvánítani s a lehető legabszolutabb pártatlanság kénytelen felismerni, hogy azok nem az irányitó bácsi és munkapárti, hanem az ezzel szemben álló ellenzéki politikát igazolják. Maga a beszámoló egyébként lelkesen folyt le, — mint minden ellenzéki képviselő beszámo­lója — akit a nép küldött és akit a nép, mint a sajátját fogadott. Szombaton este érkezett városunkba gróf Batthyány Tivadar. A vasúti állomáson a párt vezetőségének tagjai és a város előkelőségeiből többen várták a grófot. — A város nevében dr. Szentkirályi Mihály polgármester üdvözölte és fogadta az állomáson összegyűlt közönség éljen­zése közben. A párt Szekszárdon a demonstráló fogadta­tást az itteni beszámolóra tartotta, mégis a szom­bati bevonuláskor is megnyilvánult a képviselő iránti közszeretet, különösen a Szekszárd Szálló kistermében tartott pártvacsorán. Megemlítettük már, hogy a szekszárdi kis gazdák egylete Batthyány Tivadar grófot véd­nökévé választotta és ezt az alkalmat használta fel az erről szóló oklevél átnyujtására. Á Szek­szárd Szálló termét zsúfolásig megtöltötték az ünnepi ruhába öltözött kisgazdák, kiknek nevé­ben Haisler József elnök szívből jövő meleg ünneplés, megújuló zajos taps és éljenzés közben adta át Batthyány Tivadar grófnak a védnökké választásáról szóló művészi kivitelű oklevelet. — A zajos ováció csillapultával köszönetét mondott Batthyány Tivadar gróf a kitüntetésért s állandó ováció közben hivatkozott politikai és társadalmi működésére, melynek során mindig a segítségre szoruló gyöngébbek, a kis emberek érdekét igye­kezett védelmezni és szolgálni. A lelkesült hangulat töltötte el az egész vacsorát is, melyen dr. Szentkirályi polgármester üdvözlő szavai után mondotta Batthyány az elöl egész terjedelmében közölt s az eseményeket a maguk valóságában meglátó és megláttató be­szédét — A vacsora során szívből jövő, köz­vetlen melegével mindenkit megkapó toasztot mondott Szabó Géza pápai káplán és Franek János, és az összes jelenlevők ünnepelték való­sággal Batthyányi. A tulajdonképeni beszámoló vasárnap folyt le Várdombon, Bátaszéken és Bátán, hová a szekszárdi pártvezetőség és a függetlenségi párt számos tagja elkísérték. Várdombon a falu határában Schmiedt József vezetésével küldöttség várta Batthyány Tivadar grófot és kiséretét. A beszámolót a községháza tágas udvarán tartották meg, amelyen a község választó polgárai úgyszólván teljes számban részt- vettek. Melegen üdvözölték Batthyányi és biz­tosították bizalmukról és ragaszkodásukról. Pri- benszky Ádám, majd Földes Dezső plébános tol­mácsolván a község polgárainak érzelmeit, a lakos­ság folytonos ovációja közben utazott tovább Báta- székre. A bátaszékiek már jóval Bátaszék határa előtt hatalmas lovasbandériummal várták Batthy­ány Tivadart. A határon pedig hosszú kocsisor, elől nemzetiszinü zászlókból alakított diadalkapuval, Joó Károly tanító üdvözölte a határban Batthyányi, majd egy sereg fehérruhás leány^ valóságos virágüzönnel fogadta. A sok ezerre rugó tömeg a városháza udvarára vonult, ahol az ipartestület, olvasókör, népkör, tűzoltó egyesület tagjai teljes számban várakoztak és ahol Purth Adolf főjegyző tartott üdvözlő beszédet, majd Szántó Berta virágcsokrot nyújtott át Batthyány Tivadarnak. Batthyány itt is nagyszabású politikai beszédet tartott, melyből különösen a theréziánumi alapít­ványi uradalom bérbeadása révén helyi fontos­ságú alábbi részét kapjuk ki : „Evek óta folyton sürgetem és követelem, hogy a kisgazdákat és a mezőgazdasági munká­sokat földvétel és bérlet utján földhöz juttassák. E célból alkotta meg a törvényhozás az altruista bankot. Most a király elhatározta, hogy a báta- széki Teréziánum-alapitvány uradalmat bérbeadja, az altruista bank itt egyúttal bérbeadó is. Ha azt kivánjuk és joggal, hogy a nagybirtokos ha birtokát bérbeadja, vagy örök áron eladja, a kis­gazdákat kell első sorban figyelembe venni, most itt van az alkalom erre. Ez az egész parcellázás ne kezeltessék mint pártpolitikai kérdés, hanem mint politikán kívül álló szociális kérdés. Előre is a leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy a nagytőke itt a kisgazdák érdekeivel szemben előtérbe nyomuljon, mert a XX. században a nagytőkének figyelemmel és tekintettel kell lenni a kisgazdákra, ez a iegelemibb szociális igazság. (Hosszantartó és megújuló zajos éljenzés és taps.) Ezután Szám József szólalt fel, aki tolmá­csolta a választó polgárság rajongó szeretetét és bizalmát. Bátán is a község határánál lovasbandérium várta Batthyányt, aki a szekszárdiak és bátaszé- kiek kíséretében mintegy negyven kocsiból álló hosszú sor élén érkezett ide. A község nevében itt Sztrokay Nándor jegyző üdvözlő beszédet mon­dott, özv. Pékár Béláné és Csankó Izabella pedig díszes virágcsokrot nyújtottak át. A menet a községháza elé vonult, ahol Györkő Ferenc plé­bános üdvözölte Batthyányi. Batthyány Tivadar gróf nagy lelkesedést keltett beszéde után Csankó Géza határozati javaslatot terjesztett elő, amely kimondja, hogy a népgyülés meybélyegzi Tisza Istvánt, Lukács Lászlót és alkolmányromboló társait, tiltakozik a karhatalom által körülzárt csonka képviselőház működése ellen, tiltakozik minden újabb pénz- és véráldozat ellen, követeli a nemzet képviselőinek sérthetetlenségét biztositó törvényalkotást, követeli, hogy az általános, egyenlő és titkos választójog alapján a teljes nemzeti életet biztositó népparlament állittassék fel. A népgyülés lelkes szeretettel üdvözli az ellenzéket, különösen pedig a függetlenségi és 48 as párt vezérét, Justh Gyulát, Batthyány Tivadarnak, a kerület képviselőjének pedig bizal mat szavaz. A javaslatot egyhangúlag elfogadták s a következő üdvözlő táviratot küldöttek el Justh Gyulának Brixenbe : „A bátai függetlenségi és 48-as párt a kerület szeretett képviselőjének, Batthyány Tiva­dar grófnak beszámolój v alkalmából szeretettel s mély tisztelettel üdvözli vezérét s egészségének mielőbbi helyreállításáért fohászkodik“. Tolnavármegye közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 7 én tartotta meg őszi közgyűlését, mely­nek legjelentősebb tárgya az alispánválasztás volt. A bizottsági tagok a legtávolabbi vidékről is megjelentek, hogy érvényesítsék szavazatukat jelöltjük mellett. Nem kevesebb, mint 352 bizott­sági tag szorongott látható izgatottságban, midőn Simontsits Elemér főispán a közgyűlést megnyi­totta. Mindenek előtt szívélyesen üdvözölve a nagy számmal megjelenteket, kegyeletes szavak­kal elparentálta Szeniczey Géza és Leopold Sándor elhunyt megyebizottsági tagokat, akik hosszú időn át élénk részt vettek a megyei köz­ügyek intézésében. Mindkét elhunyt bizottsági tag temetésén Forster Zoltán h. alispán vezetése alatt a tisztikar megjelent és ratavalukra koszorút helyezett. A főispán kegyeletes megemlékezését álta­lános helyesléssel kisérték. Névszerinti szavazással a jövő évi költség- vetés fedezésére 2°/o os pótadót szavaztak meg. A 77.000 koronán felül mutatkozó hiány fede­zésére a vármegye álllamsegélyt fog kérni. Forster Zoltán főjegyző, h. alispán idő­szaki jelentése felolvasottnak tekintetett, mivel azt minden bizottsági tag nyomtatásban megkapta. Ezután tudomásul vették a közigazgatási bizottság félévi jelentését és a számonkérő szék­ről felvett jegyzőkönyvet. Ekkor a közgyűlés az alispán választásra tért át, mely már hetek óta általános izgalomban tartotta a bizottsági tagokat, mivel ketten : Forster Zoltán vm. főjegyző és Rassovszky Julián fő­szolgabíró pályáztak a vármegye első tisztviselői fontos állására. A kijelölő bizottság első helyen Rassovszkyt, a második helyen pedig Forster Zoltánt jelölte. A jelöltek nevének felolvasásakor felhangzó éljenzésekből könnyű volt megállapí­tani, hogy a Forster-párt túlnyomó többségben van. Sztankovánszky János, az egyik szavazat- szedő küldöttség elnöke jelentette be a szavazás eredményét, mely szerint leszavazott 352 bizott­sági tag ; 218-an Forster Zoltánra, 134 en pedig Rassovszky Juliánra szavaztak, igy Forster Zoltán nyolcvannéay szavazattöbbséggel győzött, akit a főispán ennek alapján lelkes és meg meg­újuló éljenzés között Tolnavármegye megválasz­tott alispánjának jelentett ki.' Az uj szimpatikus alispán erre letette a közgyűlés előtt a hivatalos esküt és elmondotta általános tetszéssel kisért szék­foglaló beszédét. A székfoglaló beszédre a főispán reflektálva, kijelentette, hogy: „ügy fogja fel feladatát, hogy akit Tolnavármegye közönsége a törvényhatóság élére ál I it, azt neki támgatni kötelessége“. A vármegye közönsége nevében Bernrieder József melegen üdvözölte az alispánt, akinek szor­galmas munkásságát nagyrabecsüli. Elismerő szavai élénk visszhangra találtak a bizottsági tagok ré­széről. A főjegyzői állásra egyhangúlag nagy lel­kesedéssel Eri Márton dr. tb. főjegyzőt, a meg­üresedett II. főjegyzői állásra pedig 136 szava­zattal Becht Ödön 109 szavazatával szemben Bernáth Béla dr. tb. főszolgabírót választották meg. A megüresedett szolgabirói állást Kenézy László közigazgatási gyakornok nyerte el. A közigazgatási bizottságba: Széchenyi Sándor gróf, Fekete Gusztáv, Orffy Lajos, Szabó Káról , Bernrieder János választattak meg. A főispán az igazoló választmány elnökéül ŐrfJ'y Lajost, tagjaiul Návay Emilt, Kurz Vil­most, dr. Spányi Leót nevezte ki. A közgyűlés ezen bizottságba megválasztotta : dr. Fent Ferencet, Tóth Károlyt, Bodnár Istvánt, dr. Mayer Gyulát és Szondi) Istvánt. A központi és állandó választmány tagjai lettek: Apponyi Géza gróf, Mádi Kovács István és ^zabó Lajos. A közgyűlés elhatározta, hogy a gyámpénz­tár pénzeit jövőben is a Szekszárdi Takarék- pénztárban, a Lolnamegyei Takarék- és Hitel­bankban és a Központi Hitelszövetkezetnél helyezi el. A megüresedett vármegyei bizottsági tagok helyeit választás Utján még ebben az év­ben betöltik. Választási elnökökül kiküldettek : Bajó János Szekszárdra, Késmárki) Iván Paksra, dr. Frühwirth Jenő Tamásiba, Na(]y István Dombóvárra, Perczel Béla Bonyhádra és Bajó Pál Bátaszékrc. A tárgysorozat többi pontja gyors elintézést nyert s a közgyűlés végén a megvá­lasztott tisztviselők tették le a hivatalos esküt. Jegyzőkönyvi hitelesitőkül a főispán felkérte Bodnár István és Kurz Vilmost. KÜLÖNFÉLÉK. — Kinevezés. A boszuiai államkormány Losonczi Hugó döbröközi állatorvost Ljubinje székhellyel Hercegovinába cs. és kir. állatorvossá nevezte ki. — Előléptetés. A k ereskedelemügyi minisz­ter Rác Vilmos dombóvári és Kántor László Ü8zögi fütőházi főnököket a VII. fizetési osztályba léptette elő. A kereskedelemügyi miniszter Tarlós János máv. irodatisztet, 7'arlós János szekszárd újvárosi igazgató-tanitó fiát, a IX. fizetésik osztály II-ik fokozatába léptette elő. — Főlspáni ebéd. Simontsits Elemér fő­ispán a 7-iki megyegyülés után hagyomány sze­rűen főispáni ebédet adott, melyre a megyei tisztikar s a megyebizottsági tagok egy része volt hivatalos. A főispáni ebéd az uj alispán erős választási küzdelmének esetleges kellemetlen emlé­keit is hivatva volt a győztes jelölt és a vere­séget szenvedett ellenpárt között kiegyenlíteni. Több felköízüntő hangzott el, melyek között két­ségtelenül legszebb volt Forster alispán ama ki­jelentése: „A harc elmúlt. Következzék most a béke áldásos korszaka.“ Ez méltán következik Forster alispán békés munkát szerető egyénisé­géből, melynek ellenében joggal várhatja min­denki, hogy akiknek legjobban fájt a vereség, azok is ezt az elvet kövessék igazán. — Fizetésemelés. Dombóvár nagyközség képviselőtestülete Illés Gyula főjegyző évi fizeté­sét 1200 koronával felemelte. A nagy drágasági viszonyok mialt Tolnavármegye legtöbb községe már felemelte tisztviselőinek fizetését, ami helyes is, mert rosszul fizetett tisztviselőktől nem várha­tunk igazi ügybuzgóságot. — A jegyző egylet tisztelgése az alispánnál. Tolnavármegye községi jegyzőinek egy< sülete a f hó 8-án közgyűlést tartott, mely alkalomból Purth Adolf bátaszéki főjegyző elnök vezetésével tisztelegtek a jegyzők Forster Zoltán alispán nál és Eri Márton dr. főjegyzőnél. Az uj alispán­hoz Purth Adolf lendületes és szép beszédeit intézett, mire az alispán meghatva válaszolt.

Next

/
Thumbnails
Contents