Tolnamegyei Közlöny, 1912 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-03 / 44. szám
XL. évfolyam. 44. szám. SzeKszárd, 1912 november 3. ■ ■ mm Szerkesztőség Bezerédj István-utca 6. sz., hová a lap szellemi részét illető minden közlemények intézendők. Telefon 11. Kiadóhivatal Telefon 11. Molnár-féle nyomda r.-t., hová a lap részére mindennemű hirdetések és pénzküldemények intézendők. Felelős szerkesztő Főmunkatárs BODA VILMOS HORVÁTH IGNÁCZ Megjelen hetenként egyszer, vasárnapon. Előfizetési ár : Egész évre 12 K, Va évre 6 K, V< évre 3 K. Számonként 24 fillér e lap nyomdájában. Hivatalos hirdetések: 100 szóig 3 K, 100—200 szóig 9 K, 200—300 szóig 10 K, minden további 100 szó 2 K több. — Nyilttér garmond soronkint 30 fillér. Szózat a nemzethez! A szövetkezett ellenzek manifesztuma. A szövetkezett ellenzéki pártok a következő manifesztumot intézik a nemzethez : A magyar képviselőház szövetkezett ellenzéki pártjai a jelenlegi súlyos viszonyok közt sem teljesíthetik rendes alkotmányos feladatukat, mert a képviselőházban a parlamenti jogrend uralma megszűnt, helyébe az önkény anarkidja lépett és ezzel megszűnt a rendes tanácskozás lehetősége. A képviselőház elnöksége tudatosan és durván megsértette a házszabályokat, törvényesen létre nem jött határozatokat mondott ki, karhatalmat rendelt be a házba, képviselőket onnan erőszakosan eltávolíttatott. A képviselőház hatvan képviselő törvénytelen kizárása folytán csonka, tehát törvényesen nem működhetik. A delegáció törvénytelenül választatott meg, határozatai jogilag semmisek. Mindezekkel a törvénytelenségekkel a kormány és a többség szolidaritást vállalt. A kormány adta azok egyrészV* ?-k végrehajtásához a törvénytelenül igénybe vett karhatalmat. A többség pedig a törvényes előfeltételek mellőzésével uj házszabályt alkotott, mely jogilag érvénytelen, de a melyet mégis erőszakkal készülnek érvényesíteni. — Ezekkel a tényekkel szemben hiába hivatkoznak házelnökség, kormány és a többség az elkövetett jogsértések kivételes jellegére, hiába fogadkoz- nak, hogy ezentúl alkalmazkodni kívánnak a parlamenti jogrendhez, ebbe azonban beleértve a törvénytelenül megalkotott uj házszabályt is. Az nem jogrend, amelynek törvénytelen alkotó részei vannak. Az nem jogrend, amely olykor meg- tartatik, olykor nem. A jogrend lényege szabályainak abszolút kötelező volta. Mihelyt megengedjük, hogy egyéni belátás ezen abszolút kötelezettség felé helyezkedjék, nincs többé jogrend, hanem csak önkény. A megsértett jogrend helyreállítása tehát nem állhat egyszerűen abból, hogy annak további megsértését mellőzzék, hanem áll abból, hogy föltétien kötelező ereje újból biztosittassék. Ez pedig nem érhető el, ha jogérvényesnek ismerjük el azt, ami a jogrend megsértésével jött létre. És nem érhető el, ha hatalmukat megtartják azok, akik egyéni belátásukat tényleg a jogszabály kötelező ereje felé helyezték. Mert amit egyszer megengedhetőnek tartottak, azt megtehetik újból, annyiszor, ahányszor jónak látják. Személyükhöz tapad a jogbizonytalanság gondolata. A jogtalanul történtek tárgyi repará- ciója és a jogrend meg-..értéséért első sorban felelős házelnök és miniszterelnök távozása tehát nem önkényszerüleg fölállított ellenzéki követelés, hanem logikai kényszeren alapuló, egyaránt mellőzhetetlen kettős alkotó része a jogrend helyreállításának. Mindaddig, mig ez meg nem történik, parlamentünk a jogi anarkia állapotában van. Ilyen parlament érdemleges munkájában az ellenzék részt nem vehet, sőt annak folytatását meg sem engedheti, mert ha ezt tenné, részességet vállalna a jogrend megbontásában és hozzájárulna az önkény uralmának végleges meghonosításához. Ellenfeleink azokra a kínos jelenetekre hivatkoznak, amelyekkel az ellenzék elleni- állása össze van kötve. De ezek, bármily kellemetlenül érintenek is minket, nem támadják meg gyökerében a parlamentá- rizmust, holott megtámadná azt a belenyugvás a jogbontásba s az a tapasztalás, hogy a jogrend félrelökését dekórummal lehet eszközölni. — Hisztérikus ér- zelgés az, vagy hipokrizis, amely ezeken a visszatetsző külsőségeken akad meg és nem fordul felháborodással az erőszak kutforrása és lényege, a jogtipró önkény ellen, melyet — akár ilyen áron is megtörni — jelenleg első alkotmányos kötelességünk. Ilyen helyzetben találják a magyar parlamentet azok a külföldi események, amelyek visszahatást gyakorolhatnak hazánk fontos érdekeire. És ekkor megszólal a szemforgató hipokrizis és felhívja az ellenzéket, hogy a fenyegető veszélylyel szemben tegye félre sérelmeit, teljesítse rendes alkotmányos feladatát, osztozzék a felelősségben azokért amik szükségesnek bizonyulnának, segítse elő annak a belső összhangnak a helyreállítását a nemzet lelkületében, amelyre válságos időben szükség van. Valóban cinikus kísérlet ez a súlyos külpolitikai helyzetnek önző hatalmi érdekből való gyümölcsöztetésére ! Hogy a lelki összhang helyreállítása Megjfogcicltam . . . Mogfogadtam, hogy nem sírom Többé dalba tenger kínom, Hogy lelkemnek panaszszava Soha se jő már ajkamra. — Temetővé teszem szívem, Melyben kínom némám pihen. Megfogadtam, — s íme megint Elzokogom a gyötrő kínt, Ame’i/ hangos jajjongással Tör lelkemnek sírján átal. Panaszkodom, — pedig nőért ? Hisz nincs senki aki megért. Özv. Brandeiszné Frey Melanie. Meranba megyünk. (Folytatás és vége) Igenis, kérem alássan, a mennyire szerény ségem engedte. A leányom ott volt férjnél. Igen ! Szabad tudnom kivel ? A vizmester volt a vom — válaszold. Igazán, sajnálom, hogy nem volt hozzá szerencsém. Magamban pedig gondoltam, ha pincemester lett volna, akkor azt hiszem, ismerném, de mi közöm nekem a vizmesterhez, nem vagyok én gólya. Majd a matróna kiszállt s beszállt egy pénz ügyőri tisztviselő. Majd ő is kiszállt. A nap már majdnem leszállt. Szomorúságunk felszállt, kedvünk leszállt. A határnál egy stájer leány integetett felénk. Úgy látszik örült, hogy látott bennünket — gondolhatta magában, no nemsokára két magyarral kevesebb lesz — vagy ürült, bogy a vonatot látta, vagy talán csak azért, hogy egyáltalában látott ; a három közül valamelyiknek örült, mert nevetett. Ö örült, mert ártatlan volt, mi búslakodtunk, mert ártottak voltunk. Már t. i. a bacillusok ártottak nekünk. A nap lement, az est leszállt, a vonat megállt, mi kiszálltunk s az étkezőbe mentünk Pra gerhofban. Itt már németül beszéltünk, németül ettünk s minden egyébb dolgainkat németül végeztük. A végén vettem egy üveg Giesshübler-t. hogy legyen, ha éjjel megszomjazom. Beszálltunk, Marburgnál kiszálltunk Rögtön átszálltunk s a fülke ajtaját bezárni óhajtottuk. Nem sikerült. Mit csináljunk ? Szerettünk volna ketten maradni, a Dr. ur és én, hogy legalább alhatnánk egy kicsit. A lámpát setéire csavartuk, a függönyöket behúztuk. De mind hasztalan. Belép egy sógor szivarral. Elég tisztelettudó volt, úgy köszöntött bennünket, hogy nálunk azt nem látjuk. Mi fölkelünk s ránézünk. A sógor is néz. Miután néz- tünk, a Dr. ur megszólal németül, pardon kérem — mondja — ez nem dohányzó ! A sógor bocsánatot kért s odább állt. Mi az ajtóhoz rohantunk, már t. i. lassú tempóban s azt befogtuk, hogy senki be ne jöhessen. Majd néhány kívülről eredő kinyitási kísérlet s utána csend. Rövid ideig még némi félelemmel vegyes boldog érzés — mely diadalunkat követte — nyaldosta körül bágyadt szivünket s egymással szemben helyet foglaltunk. Jön a kalauz. Kérem kalauz ur — jelentőségteljes kéz- fogás-szerü mozdulat, részéről szalutálás stb. — nem lehetne ezt az ajtót lezárni, hogy magunk maradnánk, mert szeretnénk nyugodni ? Betegek vagyunk. Meránba megyünk. Kérem — válaszold — azt hiszem nem kell a kocsit kinyitnom. Eltávozik. Tudja mit Dr. ur ? — mondám. Ha bejönnek a kocsinkba, én rosszul fogok lenni. Leesem a helyemről, Ön fölkap s kétségbeesve kiabál : kolera, kolera ! Mindenki itt fog bennünket, hagyni s nyugodtan utazhatunk. Az kérem nem jó lesz,, válaszold a Dr. ur. És miért nem ? kérdem. Mert akkor kiraknak bennünket és zár alá tesznek bennünket oly irányú meggyőződés szerzése végett, ha vájjon tényleg kolerásak vagyunk-e? Igaza van ! De akkor milyen betegségben legyek rosszul? Tüdőbajban! Kérem — mondd a Dr. ur erős meggyőződésétől mintegy megittasulva — attól ma jobban félnek az emberek, mint a kolerától. Mert tüdőbajt ma még nem tudnak gyógyítani Egyet operáltak eddig úgy, hogy levágták tüdőjéből a megtámadott részt s az illetőbelehalt. És egyébként is a tüdőbaj ma oly betegség, melyben dicső dolog meghalni, mint hajdan a hazáért. Ma t. i. már nem kell meghalni, háború nélkül Í3 el lehet a hazát veszteni. De ha a halál dicső, akkor az erre előkészítő tüdőbajos életnek is dicsőnek kell lennie. Dr. ur ! ez megható ! De azért szomorú is. Tehát csak tessék rosszul lenni — mondá — én majd tüdőbajt kiabálok. A bacillusok által megfertőzött levegőről s ama nagy veszélyről fogok deklamálui, melyet ilyen fertőzött levegő magában rejt s észre sem vesszük, hogy magunkra maradtunk. Említettem segédeszközt azonban nem kellett használnunk, mert szerencsénkre — két fiöl- gyet kivéve — senki sem akart fülkénkkel közelebbi érintkezésbe lépni. A két hölgy óriási erőlködése is dugába dőlt, mert ajtónk még az erőszaknak sem engedett s hölgyeink méltatlankodva a szomszéd fülkében kerestek és találtak meu- helyet. A kalauz utána bejött s elmondta a hölgyekkel folytatott . beszélgetést, ők ugyanis ki-
